Új Szó, 2008. július (61. évfolyam, 152-177. szám)
2008-07-24 / 171. szám, csütörtök
10 Riport-hirdetés ÚJ SZÓ 2008. JÚLIUS 24. www.ujszo.com Valahol itt, a tágas felbán határban emeltek volna egy újabb falut (A szerző felvétele) Egy meg nem épült csallóközi lakópark története, avagy mi bújhat meg a látszólag kecsegtető fejlesztési tervek mögött ( Felbár határában nem épül újabb község Ugyancsak résen kell lennie manapság a község vezetésének, kiváltképp, ha az a község valahol Pozsony egyre terebélyesedő vonzáskörzetében fekszik, s a beruházó kecsegtető „fejlesztési” tervekkel rukkol elő. A terv ugyanis nem mindig az, aminek első ránézésre tűnik... LŐR1NCZ ADRIÁN Felbár Dunaszerdahelytől délnyugatra, a Duna bal partján fekszik. Pontosabban a bősi felvízcsa- toma tövében, hiszen mióta a (cseh)szlovák építőipar eme műremeke elkészült, a folyam közelebb került a faluhoz. Lehet, hogy túl közel is - vize csaknem toronymagasságban kavarog a falu fölött. A községnek jelenleg 1248 lakosa van a két kilométerre található Süly településsel egyetemben, mely 1960-tól közigazgatásilag szintén Felbárhoz tartozik. Az egykor mezőgazdasági termelésből élő falu azzal büszkélkedhet, hogy a sikeres ipartelepítésnek köszönhetően lakosainak jó része ma a helyi ipari létesítményekben dolgozik; elsősorban a fémmegmunkáló üzemekben, melyekből jelenleg kettő működik Felbáron, ám épül az új öntöde, mely további negyven embernek fog munkát adni. A munkanélküliségi ráta e tájon olyan alacsony, hogy közmunkára is nehéz embereket találni. 2006 márciusában úgy tűnt, Felbár új fejlesztési lehetőségek előtt áll; a falu határában mintegy ötven hektár területet birtokló Leo N. úr kérvénnyel fordult a képviselő-testülethez rekreációs- és sportlétesítmény létrehozása címén, s a testület foglalkozott is a beadvánnyal. Valamivel később, 2006 novemberében a terület gazdát cserélt; az új tulajdonos, a pozsonyi székhelyű JK Reality Kft. ingatlanközvetítő iroda 2007-ben juttatta el a községi hivatalba urbanisztikai tanulmányát, mely teljesen másra, egy lakóövezet létrehozására irányult. Hogy miért változtatták meg elképzeléseiket, arra a község vezetése mai napig nem kapott választ. Feltételezik csupán, hogy a nagyobb haszon reményében született e döntés. Döntsön a lakosság! Az ügy a lehető legjobb fórum, a lakosság elé került, melynek soraiból azonnal létrejött a petíciós bizottság, hogy népszavazásra vigye az ügyet. Erre 2007 végén került sor, s a negyvenhét százalékos részvétel miatt érvénytelen volt. A történelmi hitelesség kedvéért azért jegyezzük meg, hogy a résztvevő lakosok közül mindössze húszán szavaztak a lakópark létrehozása mellett, ami egyértelművé is teszi hozzáállásukat. Hogy mi volt az alacsony részvétel oka? A petíciós bizottságnak nem volt elég ideje kellőképp felvilágosítani a lakosságot egy üyen volumenű építkezés „hozadékairól”, ráadásul a média is megtette a magáét. Egy nappal a népszavazás előtt ugyanis olyan cikk jelent meg, hogy bármi legyen is a referendum végkifejlete, semmiképp sem lesz érvényes és mérvadó a további döntések meghozatala során. Ez - természetesen - durva félretájékoztatásvolt. Felbár lakossága és képviselőik szerencsére idejekorán tudatosították, hogy a lakónegyed megépítésével minimum nyolcszázzal nőne a lakosság lélekszáma, s erre a település nincs felkészülve. Egyebek közt apelláltak arra is, hogy a községben megnövekedne a forgalom, s az ellátás, szolgáltatás sincs olyan színvonalon, hogy el tudna látni még egy falut. A községnek ugyanis bizonyos kötelezettségei vannak a lakosaival szemben - a hó eltakarításától kezdve a hulladék elszállításán keresztül a zöldövezetek fenntartásáig, s az ezen kiadásokra elkülönített összegek megduplázódnának. Ráadásul megváltozna a falu jellege, az etnikai összetételről már nem is beszélve, ami nem biztos, hogy a felbáriak és sülyiek álmainak netovábbja. A népszavazást megelőzően az egyik gyűlés követte a másikat a faluban, s ezeken a beruházni szándékozó cég képviselői is megjelentek. Bár azt egyszer sem tudták megindokolni, mi késztette őket arra, hogy eredeti tervüktől elállva, a rekreációs- és sportövezet helyett lakóparkot építsenek a falu határában, mindenesetre tettek néhány pénzbeli felajánlást az egyház, a sportszervezet és az iskola felé. A felbáriak köszönték szépen, de egyértelműen tudomásukra hozták, hogy nyugalmuk többet ér. Terveken innen és túl Bodó István, Felbár első megbízatási időszakát töltő polgármestere mozgalmas időszakot tudhat maga mögött - falugyűlések sorát, népszavazást. S az ügy még korántsem tekinthető lezártnak. ,A probléma még mindig nem oldódott meg teljes mértékben - mondja. - A képviselőtestület 2008. június 23-i ülésén úgy döntött, hogy a lakópark építését nem engedélyezi, ugyanakkor foglalkozott azzal a 2006-ból való beadvánnyal is, mely a rekreációs- és sportlétesítmény létrehozását célozta. Többen javasolták, hogy helyezzük hatályon kívül az arra vonatkozó határozatot is, mivel felmerült a gyanú, hogy végső soron úgyis lakóparkot építenének a határban, csak más név vagy címke alatt. Ahhoz, hogy beleegyezésünket adjuk a rekreációs létesítmény megépítéséhez, az építtetőnek le kell tennie az asztalra egy tanulmányt, hogy egyáltalán tudjuk, konkrétan mit óhajt létrehozni. Mert azt még mindig nem tudjuk, csak tárgyalunk egy elég nagy kiterjedésű terület beépítéséről. Úgy vélem, gyanújuk nem megalapozatlan, s hogy az egyszer már majdnem átvert lakosságot nehéz lesz megnyerniük az ügynek. Mert - természetesen - ismét csak az övék, illetve választott képviselőiké a döntés joga. Ha lesz új terv, s az elnyeri tetszésüket, mert olyan dolgok származnak belőle, melyből a községnek is haszna lesz, állnak elébe” - véli a polgármester. „Nem zárkózunk el a fejlesztés elől, de nem hagyjuk átrázni magunkat. A készülő falufejlesztési terv sem fogja kizárni bizonyos, eddig más célt szolgáló területek beépítését, de a falu határain belül. Mivel minálunk nincs igazán igény a bérlakásokra, rövidesen öröklakások építésébe kezdünk a fedett jégpálya mellett. Ezen kívül harminc kérvény van beadva családi házak építésére, s ezeknek is próbálunk megfelelni. Jelenleg van egy területünk, melyen tizenkét építkezési telket tudnánk kialakítani, ám a jövőben ennél többre lesz szükség.” Álljon itt még egy fontos adalék: a községi hivatal jelenleg abban a helyzetben van, hogy nem csupán az építkezési engedély kiadására jogosult, hanem magához a beruházáshoz is beleegyezését kell adnia. A döntés joga tehát teljes mértékben „hazai kezekben” van. Tanulság? A Felbár esetében levonható, remélhetőleg jövőbe mutató igazság nagyon egyértelmű: a lakosságnak minden esetben jogában áll eldönteni, milyen mértékű fejlesztést enged meg a település határain kívül és belül. A Csallóköz megannyi falvához hasonlóan Felbáron is tapasztalható, hogy az öregebb házakat idegenek vásárolják fel. Ugyanakkor számos környékbeli községnek olyan tapasztalatai vannak, hogy az új lakosok nem jelentkeznek be állandó lakhelyre, így a hivatal „fejpénzt” sem kap utánuk - a szolgáltatásokra viszont igényt tartanak. A helyzet összetett: a község nem zárkózik el a fejlesztés elől, viszont megingott a bizalom. A sportlétesítménynek kezdetben jó esélye volt arra, hogy a község rábólintson, s ha a jövőben valaki jó ötlettel áll elő, mely nem arra irányul, hogy még egy falut emeljenek Felbár határában, zöld utat kaphat. A faluban már épül a fedett műjégpálya és teniszpályák sora - s a lakosok ezt örömmel fogadták. Hasonlóan viszonyulnának ahhoz is, ha az idegenforgalom végre megvetné a lábát a felbári határban - de ahhoz a beruházónak is korrektül kellene játszania. 4 < I www. therm§.sl < 4 4 4 4 BP-8-12939
