Új Szó, 2008. július (61. évfolyam, 152-177. szám)
2008-07-23 / 170. szám, szerda
2008. július 23., szerda 4. évfolyam, 30. szám Szabadság, sokrétű feladatok, önálló időbeosztás - rengeteg pozitívum, aminek hatására bizonyára sokakban felmerül: ők is szívesen élnének így Elégedettek sorsukkal a szabadúszók Rugalmas munkaidő, főnök nélkül az otthoni irodából. Ki ne vágyna erre? A szabadúszók ilyen körülmények között dolgoznak nap mint nap. Ennek ellenére nekik is megvan a maguk keresztje: többnyire magányos farkasként dolgoznak, sok megbízás esetén napi 12-14 óra a munka. Sanyarúbb időkben viszont hetekig, hónapokig minimális a bevétel. FELDOLGOZÁS Nem mindenki alkalmas a munkára, sőt bizonyos munkavállalói típusnál károkat okoz ez a létforma. Kinek ajánlott, és mi kell az érvényesüléshez? A munkavállalók egy speciális rétegét alkotják a szabadúszók. „Szabadúszó az, akinek nincs fix munkahelye, egyéni vállalkozóként végzi tevékenységét. Egyszerre töhb megbízóval dolgozik együtt, és ugyanazon időben több projektben is részt vesz. Szabadúszó lehet például a színész, a designer, az ügyvéd, a fotós, az informatikus, a tolmács”- ad definíció a munkaformáról Juhos Andrea karriertanácsadó. Hazánban nincsenek pontos adatok arról, hányán dolgoznak üy módon. Nyu- gat-Európában viszont teijedőben ez a létforma, amihez nagy segítséget nyújt az internet térnyerése. Kötetlen munkaidő, zavaró munkatársak nélkül Miért lehet vonzó egy munka- vállaló számára ez az életforma? A kötetlenségben látja a munkaforma egyik előnyét Gábor fotográfus, aki 1987 óta dolgozik szabadúszóként. „Nem kell bemennem egy munkahelyre, nem kell felkelnem reggel hétkor, és nem kell egész nap egy helyben ülnöm. Tulajdonképpen azt csinálok, amit akarok, az időmet önmagam osztom be. Ráadásul nem figyel egész nap árgus szemekkel a főnök.” Az informatikában szabadúszó Béla a feladatok színességét emeli ki. „Céges alkalmazottként a mások által kiosztott feladatokat kellene végrehajtanom, amelyek vélhetően nem minden esetben felelnének meg az elvárásaimnak. Korlátozva lennék úgy időben, mint lehetőségben. így viszont csak azzal kell foglalkoznom, ami valóban érdekel” - jegyzi meg a kereskedelmi weboldalak programozásával foglalkozó informatikus. Szabadság, sokrétű feladatok, önálló időbeosztás - rengeteg pozitívum, aminek hatására bizonyára sokakban felmerül: ők is szívesen élnének így. Nekik nem árt tudni: vannak azért árnyoldalak is. El lehet csábulni egy nagyobb összegtől „Szabadúszóként nagyon hektikus az élet. Előfordul, hogy napokig dolgozni kell reggeltől estig, majd hosszú időn át nem történik semmi” - avat be Gábor. Hozzáteszi, a pénzre is nagyon oda kell figyelni, meg kell tanulni beosztani. Könnyen el lehet csábulni egy nagyobb összeg kézhez vételekor, és a hirtelen költekezés helyett inkább a vállalkozásba kell visszaforgatni a pénzt. „Én például a fizetésem egy részét általában félretettem, hogy egy újabb és profibb gépet vehessek. Enélkül biztos lemaradtam volna a versenyben.” A hektikusság és az önállóság miatt az életforma egy külön embertípust kíván meg. Juhos Andrea karriertanácsadó szerint nem mindenkiből válik jó szabadúszó. „Csak az válassza ezt az utat, aki kellően magabiztos és nincsenek problémái az önbizalmával. Ha a leendő partnerek azt érzik, hogy túlságosan görcsös, akkor inkább keresnek mást a munkára. Mindenki szívesebben dolgozik olyannal, aki azt sugározza magáról, hogy ért a szakmájához és a feladatokat gond nélkül képes elvégezni a meghatározott időn belül. Igen fontos a bizonytalanságtűrő képesség is. Tudni kell pszichésen kezelni a nehezebb időszakokat, amikor nem érkezik sem megkeresés, sem egy újabb összeg a számlára. Aki ilyen helyzetben kétségbeesik, elkeseredik és nem látja a kiutat, az inkább maradjon az alkalmazotti létnél. A kapcsolatépítés is hasonlóan lényeges. Egy szabadúszó önmagának szerzi a munkákat, ezért akkor lehet sikeres, ha minél több emberrel ápol jó viszonyt. Forog a neve a szakmai körökben, tudják, hol kell keresni, milyen munkákat csinált a múltban. Gyakran a kötetlen vacsorákból, ebédekből, beszélgetésekből születnek a legfontosabb munkakapcsolatok” - sorolta az elvárt személyiségjegyeket a karriertanácsadó. Persze egészen más a helyzet, ha az ember kivételes tudás birtokában van, amivel csak néhányan rendelkeznek az országban. Ilyenkor nem kell sem túlzottan kommunikatívnak, sem magabiztosnak lennie. Eredményei önmagáért beszélnek, személyisége ekkor másodlagossá válik. Az első hónapok viszontagságosak Nem árt tisztában lenni azzal sem: a kezdetek egyáltalán nem gördülékenynek. „Az első öt év nagyon nehéz volt. Mindennap újabb és újabb rendezvényekre látogattam el, majd a standoknál feltettem a kérdést: van-e szükségük fotósra. Sokan elutasítottak, míg mások szerződtettek egy-két képre. Ezt az időszakot tökéletesen jellemzi, hogy volt, amikor jó pár hét is eltelt úgy, hogy csak ültem otthon és vártam, hogy megcsörrenjen végre a telefonom” - avatott be Gábor. Hasonlóan viszontagságos volt az első néhány hónap Eszter számára is, aki tolmácsként keresi kenyerét. „A kilencvenes évek elején döntöttem úgy, hogy szabadúszó fordítóként, tolmácsként folytatom tovább, ezt megelőzően egy könyvvizsgáló cégnél dolgoztam fordítóként, ám ezt a munkát egy kisgyermek mellett már nem tudtam száz százalékosan elvégezni. Az első néhány hónapban megrendelők után kutattam, bejelentkeztem tolmács-fordító közvetítőkhöz. Végül a szerencse segített, egy ismerősöm ajánlott be egy, az EU- csatlakozással foglalkozó állami projectbe. Fordítottam, tolmácsoltam, koordináltam, ez volt a fő tevékenységem 8 éven át. Ez idő alatt igen jó kapcsolatokat alakítottam ki az államigazgatás-. ban, ami a későbbiekben nagy segítségemre volt” - mesélte a szakember. Előzzük meg az elmagányosodást A szabadúszószók közül sokan otthonról végzik a munkájukat, különösen az informatikusok esetében van így. Kérdés, hogy menynyire zavarja ez meg a magánéletüket, hogyan tudják összeegyeztetni a két területet? Béla szerint a munka és a magánélet elválasztása egyáltalán nem jelent problémát. „Igyekszem fix pontokat kialakítani az életemben. Ilyen a sportolás délutánonként, vagy a közös ebédek a családdal. Persze előfordul, hogy éjjel nappal dolgozom, és közben csak Ids alvásokkal szakítom meg ezt az állapotot. De ez nem gyakori, csak a fontosabb projektek esetében történik így. Egyébként ha túlzásba viszem, akkor a feleségem figyelmeztet, hogy pihenni is kellene egy kicsit” - tájékoztatott. Ami kell a szabadúszáshoz íme néhány tulajdonság, ami mindenképpen előnyös, ha valaki szabadúszó szeretne lenni: rugalmasság, ügyfélközpontúság, nagy teherbírás, stressztűrés, önállóság, problémamegoldás, kezdeményezőkészség, jó szervező- készség, proaktivitás és kapcsolatépítési képesség, (jp) A litván építőmunkások egy heti munkáért 8,80 fontot (335 koronát/11,1 eurót) kaptak kézhez, miután fizetésükből még a szerszámok „bérleti díját" is levonták Hogyan verik át a kelet-európai munkavállalókat Nagy-Britanniában? FELDOLGOZÁS Ismét munkalehetőség ígéretével Nagy-Britanniába csábított magyarokat csaptak be álközvetítők, akik a jelentkezőket utolsó pennyjüktől is megfosztják. De nemcsak magyarokkal történnek ilyen esetek, így aki külföldön szeretne dolgozni, az mindenképpen legyen óvatos és nagyon körültekintő a kiutazás előtt. A londoni magyar konzulátus közölte: a képviseletnél csak néhány nap alatt tizenkét kifosztott magyar jelentkezett segítségért. Az áldozatok jórészt Kelet-Ma- gyarországról érkeztek, és helyi hirdetési újságokban olvastak a munkaajánlatról. A hirdetésekben, amelyekre egy magyar mobütelefonszám felhívásával lehet válaszolni, zömmel pékségi munkáról esik szó. Az ígéretek között szerepel a kiutazási költségek visszatérítése, és kéthavonta hazautazási lehetőség. A repülővel Londonba érkezőket a belvárosi Victoria pályaudvar környékén, egy olcsó szállodában helyezik el, azzal a tájékoztatással, hogy a szállás két hétre ki van fizetve. Nem sokkal a megérkezés után azonban egy fiatal magyar nő jelentkezik a reménybeli munkavállalóknál, és különböző címeken 110-250 font (4200-9550 koro- na/140-317 euró) közötti összegeket szed be tőlük - gyakorlatilag minden készpénzüket elveszi -, a magyarokat pedig egyetlen éjszaka után az utcára teszik. A konzulátusnál segítségért jelentkező becsapottak közül többen azt mondták, hogy otthon értékeiket tették pénzzé az utazási költségek kifizetése végett. A képviselet tájékoztatása szerint a nyári utazási főszezon közepén a károsultak hazautaztatása sem egyszerű feladat; előfordul, hogy még a távolsági buszjáratokon sincs hely. Korántsem ez az első eset arra, hogy munkaígérettel rászedett munkavállalók kerülnek nehéz helyzetbe Nagy-Bri- tanniában. A londoni magyar konzulátus már tavaly novemberben is arról számolt be, hogy sok becsapott magyar állampolgár fordult a diplomáciai képviselethez. Az áldozatokkal közvetítői díj, illetve az első egy hónapi szálíás fejében sok esetben több száz fontot kifizettettek, azonnali munkaszerződést, jól fizető munkát ígérve. A pénzek kifizetése után a „munkaközvetítők” eltűntek, a károsultak pedig általában munka, szállás és pénz nélkül az utcára kerültek. A jelenségről néhány hónapja a BBC televízió is riportfilmet sugárzott. Ebben az hangzott el, hogy emberkereskedelemmé fajult a kelet-európai EU-munka- vállalók nagy-britanniai kiközvetítésének jelentős része, amire nem létező állásokért vagy embertelen szálláskörülményekért több száz fontot kizsaroló szervezők telepedtek rá, adósságcsapdába ejtve az áldozatokat. A Daily Mirror című napilap június végén közölt feltáró riportja olyan litván építőmunkásokat mutatott be, akik egy állami kórházi beruházáson dolgoznak, és egy heti munkáért 8,80 fontot (2550 forintot) kaptak kézhez, miután fizetésükből még az általuk használt szerszámok „bérleti díját” is levonták. Nagy-Britannia az EU-bővítés 2004-es első hulláma után azonnal megnyitotta az akkor uniós taggá vált nyolc kelet-európai ország - köztük Szlovákia és Magyarország - munkavállalói előtt a brit munkapiacot. A brit kormány annak idején évente 5-13 ezer tartós kelet-európai letelepülővel számolt, de a hivatalos adatok szerint is eddig jóval több mint 800 ezren érkeztek. Most már azonban megfordulni látszik az áradat: az Institute for Public Policy Research (IPPR) nevű vezető londoni kutatóintézet által nemrégiben kiadott felmérés szerint a kelet-európaiak fele már hazament, és az újonnan érkezők száma is meredeken csökken, (mti)
