Új Szó, 2008. július (61. évfolyam, 152-177. szám)
2008-07-02 / 153. szám, szerda
KARRIER 2008. július 2., szerda 4. évfolyam, 27. szám Pszichológiai tesztek furcsaságai: nehéz meghúzni a határt, mi az, ami a munkavállalón kívül nem tartozik senki másra „Fantáziált-e már extrém szexről?” Az állásinteij ük szerves része a pszichológiai teszt, amely arra hivatott, hogy kiszűtje a tökéletes vagy legalább a legjobb alkalmazottat a vállalatok által meghirdetett pozíciókra. Mi történik, ha nem a megfelelő jelölt akad horogra? Lehet-e manipulálni a teszteket? Mi derül ki személyiségünkről és valójában menynyit nyom a latban az eredmény? FELDOLGOZÁS „Mire jó egy pszichológiai teszt? Három órán keresztül faggatják az embert, aki persze igyekszik a lehető legjobb színben feltüntetni magát. De mi a garancia arra, hogy két hét után nem derül ki, a cég alaposan mellényúlt, mert a kedves jelentkező valójában nem is olyan alkalmazkodó és rátermett, mint ahogy a tesztekből kiderült?” - teszi fel a kérdést Mónika, aki ügyfélszolgálatos munkára jelentkezett egy multicéghez. Ám amikor közölték vele, hogy az állásinterjún ki kell töltenie egy tesztet, ahogy ő fogalmaz, „kísérleti nyulat kell játszania”, visszalépett. Azt azért hozzáteszi, jó oka volt a gyors hátraarcra, ugyanis két éve depressziós, a mai napig gyógyszeres kezelés alatt áll. Ugyan, ki venne föl egy „beteg embert” - fogalmazza meg kétségeit a harminchat éves nő, halkan hozzátéve, hogy két állástól már elesett emiatt. A pszichológiai tesztek kitöltése ma már a legtöbb multinacionális cégnél (és egyre több kis- és középvállalatnál) szerves része az állásinteijúnak. Nehéz meghúzni a határt, mi az, ami a munkavállalón kívül nem tartozik senki másra, még a munkaadóra sem - magyarázza Csorba Anita pszichológus. Ha valakiről a pszichológiai vizsgálat során kiderül, hogy „klinikai háttere van”, vagyis átesett valamilyen betegségen - depresz- sziós, krónikus szorongó, hajlamos a skizofréniára -, a vizsgálatot végzőnek nincs joga elmondani ezt a megbízónak, véli a pszichológiai teszteket összeállító és kiértékelő szakember. „Ilyen esetben legfeljebb javasolhatom, hogy más jelentkezőt is vegyenek számításba, mert az illető nem a legmegfelelőbb jelölt az adott pozícióra” - vázolja a középutas megoldást. Extrém dolgok az ál- lásinterjúnak ebben a szakaszában - a pszichológiai tesztek során - általában már nem derülnek ki, ugyanis az előszűrések után már csak a potenciális pályázók maradnak versenyben. Kellemetlen meglepetések azonban mindig érhetik a jelentkezőket és a szakembereket. „Előfordulhat, hogy az IQ-teszt során kiderül, a jelölt intelligencia-hányadosa alacsonyabb az elvárt értéknél; ilyenkor tapintatosan kell közölni az eredményt vele és a munkaadóval is” - mondja Csorba Anita, hozzátéve, mindig érdemes felhívni az illető figyelmét árra, hogy a rossz eredményt pillanatnyi lelkiállapota, figyelmetlensége is előidézhette, és típusfeladatokkal - gyakorlással - javíthat teljesítményén. Általában már az állásinteijú első köre után sor kerül a pszichológiai tesztekre, ám ezen már csak azok vesznek részt, akik végzettségük, szakmai tapasztalataik alapján elvileg alkalmasak arra, hogy betöltsék a szóban forgó állást. A jelölt nem kötelezhető arra, hogy alávesse magát a vizsgálatnak - ám ha ezt megtagadja, a munkáltató jó eséllyel kizátja a versenyből de ha belemegy, hozzá kell járulnia ahhoz, hogy az eredményt a munkaadó is megtudja. A kiválasztásnál alkalmazott pszichológiai tesztek nem klinikaiak, elsősorban a jelöltek rátermettségét vizsgálják: megfelel- nek-e azoknak az elvárásoknak, amelyeket a pozíciót meghirdető cég támaszt. Egy összetett, teljes körű teszt kitöltése, amely háromnégy teszttípusból áll, körülbelül 3 órát vesz igénybe. Az IQ-tesztet - amellyel a jelölt problémamegoldó képességét, következtetési készségét is mérik - személyiség- teszt követi, majd egy feladatsorral a jelentkező képességeit mérik fel, ezután kerülhet sor a személyes beszélgetésre a pszichológussal. Cégtől - megrendelőtől - és a meghirdetett pozíciótól függ, hogy az álláskeresőket milyen próbatételnek vetik alá. „A képességtesztek vizsgálhatják az egyén koncentrációs képességét, a monotonitást; ez általában azoknál fordul elő, akik huzamosabb ideig ugyanazt a mozdulatsort, rutinfeladatsort végzik, például ügyfélszolgálatosok, fizikai dolgozók. A marketinges pozíciók esetében a kreativitást is nézzük” - említi Vépy Viktória, a Dragwitt Humán Erőforrás Tanácsadó cég munkatársa a főbb területeket, amelyekre a képességfelmérő tesztek fókuszálnak. „A személyiségteszttel gyakorlatilag bármilyen emberi vonást, tulajdonságot vizsgálhatunk - mennyire nyüt, barátságos, dinamikus, őszinte, együttműködő valaki -, bár az eredmény megítélése szubjektív” - mondja Csorba Anita. Éppen ezért ezt a legköny- nyebb manipulálni. Ha az illető a valósnál imponálóbb képet akar festeni magáról, megteheti, hogy a legmagasabb értéket jelöli meg, amikor az egytől öt pontig terjedő skálán saját képességeit, tulajdonságait - együttműködő képességét, megbízhatóságát, kitartását - kell értékelnie. A szakember szerint természetes, hogy mindenki a legjobb színben akarja feltüntetni magát leendő munkaadója előtt, ám ehhez nem elég, ha egy adott kérdésre úgy válaszol, ahogy szerinte elvárják. A teszt során ugyanis vannak olyan rejtett kérdések, amelyek visszautalnak egy korábbira. „Szokott-e ön káromkodni?” - íme, egy tipikus, trükkös kérdés. Aki azt állítja, hogy sohasem káromkodik, valószínűleg nem mond igazat. Mert ugyan melyikünk száján nem csúszik ki olykor-olykor egy szitokszó? A képességtesztekre viszont fel lehet készülni, mégpedig keresztrejtvényekkel, logikai feladványok megoldásával. A legtöbb cég megerősítést vár a pszichológiai tesztektől, rendszerint nem ennek alapján dől el, hogy felvesznek-e valakit, állítják a szakemberek. Előfordul, hogy egy pozícióra jelentkező két, még versenyben lévő jelölt közül a munkaadó nem tud választani, és ilyenkor a teszteredményektől függ, melyikük lesz a befutó. „Nagyon nehéz meghúzni a határt, mikor minősül alkalmatlannak valaki. A kiértékelés során mindig az átlaghoz viszonyítunk, a körvonalazódott személyiségprofilból kiderül, ajelölt alkalmas lehet-e a poszt betöltésére” - mondja Csorba Anita, aki szerint a döntés mindig a munkaadó kezében van. Ellenkező példa is akad, előfordul, hogy a pszichológusnak egyeduralma van: rajta áll vagy bukik, hogy a cég kit alkalmaz. „Ä vállalati pszichológus szava szentírás, ha egy jelentkezőre azt mondja, hogy nem megfelelő, annak esélye sincs arra, hogy felvegyék” - meséli az egyik legnagyobb hazai cég munkatársa. Mit tehet ilyenkor az alapjában véve felkészült jelölt? Bízik a pszichológus jóindulatában és szakértelmében - hangzik a tömör válasz. Ma már néhány ezer koronáért bárki kitölthet egy teljes körű pszichológiai tesztet (1000-1500 koronáért személyiségtesztet vagy IQ-tesztet is). Ha a munkáltató a szolgáltatást külső cégtől rendeli meg - mert nincs vállalati pszichológus, aki ezt elvégezné - mélyebben kell a zsebébe nyúlnia: az 5-6 tesztsorból álló írásbeli felmérés a szóbeli elbeszélgetéssel, kiértékeléssel együtt ugyanis személyenként 8-16 ezer koronába kerülhet. Meddig mehetnek el a teszt összeállítói? Mi az, amin minden jóérzésű ember fölháborodik? Vállalati ügyfélasszisztensi posztra jelentkezett az egyik bank vidéki fiókjához Dóra. Egy darabig hezitált, amikor meglátta a kérdéseket: „Fantáziál-e extrém szexről?„ „Hallott-e már hangokat?” „Vannak-e rémálmai éjszaka?” „Volt-e már problémája a családjával?” Végül kitöltötte a 480 kérdésből álló tesztsort, ám a magánéletére vonatkozó kérdésekre nem szívesen felelt. Senkit nem lehet arra kényszeríteni, hogy testi, lelki- és egészségi állapotára vonatkozó információkatadjon meg - állítja a pszichológus. Akik ilyen kérdéseket tesznek föl, vagy azért teszik, mert jól szórakoznak ajelöltek válaszain, vagy csak összeollózzák az internetről innen-on- nan lelopott teszteket (nem fizetik meg utánuk a jogdíjat), és csak úgy tessék-lássék értékelik őket. És ha ajelölt nem válaszol a rázósabb kérdésekre? Majd lesz más, aki örömmel kiteregeti a „családi szennyest”. (J) A szakma képviselői tavaly csak 349 beutazási engedélyt kaptak, helyzetüket nehezíti, hogy mérnökökkel és szoftverfejlesztőkkel kell megküzdeniük az engedélyért Több fotómodellnek adnának vízumot az USA-ba FELDOLGOZÁS Modelleknek a jelenleginél több munkavállalói vízum kiadását tenné lehetővé egy washingtoni törvényjavaslat; az amerikai szépségipamak ugyanis több külföldi modellre van szüksége. Anthony Weiner New York-i képviselő szerint évente ezer modellnek kellene kiadni ilyen vízumot, e szakma képviselői tavaly csak 349 beutazási engedélyt kaptak. Jelenlegi helyzetüket nehezíti, hogy mérnökökkel és szoftverfejlesztőkkel kell megküzdeniük az engedélyért. A modelleknek a jelenlegi bevándorlási szabályok szerint olyan magasan képzett szakemberekkel kell versengeniük a H- 1B jelű vízumokért, mint a mérnökök, építészek vagy programozók. A gyorsan bővülő high-tech ágazatok vállalatai mellett a szépségipar is Washingtonban lobbizik a kívánatos külföldi munkaerő beengedéséért. De míg az előbbiek a három évre szóló (és további háromig meghosszabbítható) évi 65 ezres vízumkeret kibővítését szorgalmazzák, addig Anthony Weiner New York-i képviselő azt javasolja, hogy a modellek számára alkossanak külön bevándorlási kategóriát. A statisztikák szerint az amerikai hatóságok „szűkmarkúsága” miatt jelentős számú külföldi szépség nem vállalhat munkát az Egyesült Államokban. Weiner képviselő szerint évente ezer modellnek kellene kiadni ilyen vízumot, e szakma képviselői tavaly csak 349 beutazási engedélyt kaptak. A H-1B vízumok tavaszi meghirdetésekor az engedélyeket általában minden évben néhány nap alatt elkapkodják, elsősorban a számítógépes vállalatok. Tavaly az Infosys és a Microsoft vitte el a legtöbb ilyen vízumot. Ők is szűkösnek találják azonban a keretet, Bill Gates, a Microsoft elnöke tavaly egy szenátusi meghallgatáson kijelentette: az egyeden megoldás a tehetséges tudósok hiányának oldására, ha Amerika kitárja kapuit. Az ellenzők szerint az üzenet: Amerika ronda Nem mindenki ért azonban egyet azzal az indítvánnyal, hogy a modelleket más „szakemberektől” eltérő bánásmódban részesítsenek. Steve King iowai képviselő úgy gúnyolódott: Weiner törvénye a Ronda Amerika törvény lenne, mivel burkoltan arról szól, hogy nincs Amerikában elegendő szép ember. Weiner - akit bulvárlapok és más politikusok is támadtak szokatlan kezdeményezése miatt - azzal védekezett, hogy ő csak New Yorkra gondolt, amelynek gazdaságában kiemelt szerepe van a szépségiparnak. Weiner ötletének pártolói emlékeztetnek, hogy az amerikai „szépségelszívás” évente milliókat hoz adóbevételben az állami költségvetésnek. A Politico magazin emlékeztetett: a szépségipar munkahelyek ezreit tartja fenn a sminkmesterektől kezdve a stylistokon és fotósokon át a reklámügynökökig. A szakma csúcsán nem keU félni a vízumtól A modellekre vonatkozó munkavállalói vízumtörvény elfogadása tehát még korántsem biztos, a bevándorlási szabályok átfogó reformja is várat magára. Az olyan szupermodelleknek, mint például Gisele Bündchen azonban nem kell aggódniuk, ők ugyanis ugyanabba a különleges képességű személyekre vonatkozó O-l-es vízumkategóriába esnek, amelybe a Nobel-díjasokat, valamint a kiemelkedő művészeket és sportolókat is besorolják. (MTI)
