Új Szó, 2008. július (61. évfolyam, 152-177. szám)

2008-07-18 / 166. szám, péntek

6 Kultúra ÚJ SZÓ 2008. JÚLIUS 18. www.ujszo.com Augusztus elején animációs filmesek fesztiválja Magyarok az Anča Festen ELŐZETES Zsolna. A zsolnai Stanica kultu­rális központban rendezik meg augusztus 1. és 3. között a Fest Anča elnevezésű filmszemle első évfolyamát, amely az animációs alkotók nemzetközi bemutatkozá­sának teremt fórumot. A szervezők azzal a meggyőződéssel indítják útjára a rendezvényt, hogy az animációs film nem csupán gyere­keknek és néhány infantilisnak szóló műfaj, hanem szélesebb kö­zönségréteget is érdekel, és re­mélhetőleg sokan figyelemmel kí­sérik majd a mustra programjába beválogatott klasszikus és leg­újabb munkákat. A jelenlegi világtrendet képvise­lik majd a közép-európai régió fő­iskolai filmes stúdióinak alkotásai - munkáival jelen lesz a prágai FAMU, a pozsonyi VŠMU és a bu­dapesti MOME (Moholy-Nagy Iparművészeti Egyetem), vala­mint két belga művészeti iskola is. A zsolnai szemle nemcsak be­mutató jellegű, versenyszekciója is lesz, melyben harmincegy har­minc percnél rövidebb film - köz­tük magyar, spanyol, brazil, izraeli produkció - méretik meg. Az eze­ket elbíráló öttagú zsűriben Szlo­vákiát Albert Marenčín, Magyar- országot Fülöp József képviseli majd. A bírálóbizottság tagja lesz továbbá a neves svéd képregény­készítő, Max Andersson is, akinek (mifelénk) ismeretlen experimen­tális filmjeiből retrospektív vetí­tést tartanak. Ugyancsak retros­pektív bemutatókkal elevenítik fel az Amerikában élő szlovák emig­ráns filmes, Ondrej Rudavský munkásságát. Szlovákiában első alkalommal mutatják be a The Lost World című, 1925-ben készült mozgóképet, amelynek alkotó­stábjában szerepel Dániel Siakeľ, akinek neve az első Jánošík-film- hez is kapcsolható. A Fest Anča rangjának, kvalitá­sainak, nem mindennapi vizuális világának, hozadékának elismeré­sére utal, hogy az MTV is felfigyelt a szemlére, s animátorai worksho­ps tartanak a szemlén. (tébé) PENGE Divatjamúlt Hömpöllér „Fejében tán hideg ész ül, / Mert ruhája kiegészül / Egy csirkebőr mellénnyel, / Aki lát­ja, mellényei. / Hömpöllér, Hömpöllér, / Költőbb vagy a költőnél.” A fenti sorok a Divat­jamúlt Hömpöllér című versből valók. Ez a pár sor is jól mutat­ja, hogy Z. Németh István szö­vegeit különösen áradó nyelvi leleményei, ötletesebbnél ötle­tesebb szellemi tornamutatvá­nyai teszik, tehetik igazán em­lékezetessé. Csehy Zoltán kritikai rovata Legújabb gyerekversei is jobbára kifinomult, szellemes, szórakoztató alkotások, me­lyek szerencsésen tudják kiak­názni a nyelv öngerjesztő me­chanizmusait, és érzékenyen rezonálnak a jelenre is, szeren­csésen mellőzik a kioktató di- daktikusságot és a gyereklét romantikussá silányított ku­lisszáit. A szerző ügyesen ma­nipulál azzal az ismeretanyag­gal, mely vélhetőleg a megcél­zott réteg sajátja, de képes egé­szen intim pülanatokat is te­remteni, testközelbe hozni egy- egy metafora nyelvi természe­tét. Ráadásul örvendetes tény, hogy korábbi köteteihez képest a szerző ritmus- és formaérzé­ke sokkal magabiztosabbá vált. Amit problémásnak látok, az elsősorban a túlírtság és az ön­ismétlések feleslegessége, vagyis az arányérzék hiánya. A Rolierbolt című kis ritmusgya­korlat pazar karakterrajzát va­lósággal ellankasztja a felesle­ges utolsó két versszak, a Láng­elme című szöveg is mérhetet­lenül monumentális a benne rejlő közlendő lényegéhez vi­szonyítva. Sajnos, sorolni le­hetne egyéb példákat is. Z. Németh István új gyerek­verseiben is nagy szerepet ját­szanak a szójátékok, melyek zöme valóban szellemes, pl.: „Reggelire halporonty, / A mondat végére ponty.” Vagy ta­lán: Láttam egy lángelmét, / Folyton a feje főtt, / Felforrt az agyvize / És nem tett rá fedőt.” A merész rímek játékossága viszont gyakorta kifejezetten keresettnek tűnik, mivel könnyű rigmusokon túl nem sok költői hozadékot eredmé­nyez, de ez már inkább ízlés kérdése, mint poétikai számon kérhetőségé, pl.: „Jól terem a szilvafánk, / a tányéron szilva­fánk.” Olykor viszont egyértelműen ellaposodik, pl.: „Beléptem és egy angóra / Rögtön felkért a tangóra, / Sziámival meg foxt- rottot / Kalimpáltam, de rossz volt ott”. A szerző gyakorta interpretál „félre” bevett meséket (Baj van Meseföldön), ír alkalmi gye­rekverseket (Szabad-e locsol­ni?), használja ki a gyereknyel­vi asszociativitást (pl.: „Azon töpreng Roller Iván, / Mi terem a do-re-mi-fán?”), de epikus természetű megverselt kalan­dok is helyet kaptak a széles műfaji vonulatot felmutató, kellemes kiállítású, gazdagon illusztrált (Balázsy Géza mun­kája) könyvben. A kötet legjobb darabjai a rö­videbb mondókaszerű szöve­y m i. «tJieTn István gek, illetve az Emese-versek, melyek mögött ott érezni az őszinte, olykor naivan lenyű­göző gyermeki energiákat és keresetlen, üde nyelvi megol­dásokat. (Z. Németh István: Hem- perkőc, Fülek, Plectrum, 2007.) Értékelés: ►OQQQQ Karlovy Vary idei fesztiválján Kristályglóbuszt nyert a dán Henrik Ruben Genz filmje A lápvidéki rendőr esete Jákob Cedergren játssza a Szörnyű boldogság főszerepét (Zuzana Mináčova felvétele Ahogy Henrik Ruben Genz, úgy díjazott filmjének főszereplője, Jakob Ceder­gren is másodszor járt az idén Karlsbadban. Mindketten 2005-ben vendégeskedtek először a mustrán. SZABÓ G. LÁSZLÓ Genz A kínai férfi című alkotá­sával nyerte el a Filmkritikusok Nemzetközi Szövetségének (FIP- RESCI) díját, Cedergren (aki ugyanabban az évben Shooting Star volt Berlinben) az izlandi Dagur Kari Cannes-ban is bemu­tatott Outsiderével tette le a név­jegyét. Karlovy Varyba most mindket­ten ugyanazzal a filmmeljöttek. A Szörnyű boldogság egy fiatal koppenhágai rendőr groteszk szí­nekkel megfestett drámája, amelyben krimi-, horror-, sőt még westemelemek is felbukkannak. Erling Jepsen, a neves dán dráma­író regénye alapján készült a film, aki gyerekkori barátja a rendező­nek, s mivel mindketten nagy me- sélők, ahogy Genz mondja: „Csak idő kérdése volt, hogy mikor kez­dünk közös munkába.” Henrik Ruben Genz a Kristálygló­busszal (ČTK-felvétel) Robert, a valós események nyomán született film rokonszen­ves hőse a főváros után vidéken folytatja rendőri szolgálatát. Át­helyezésének komoly oka van: szerelmi bűnténybe keveredett, s amíg a dolgok tisztázódnak, egy különös hangulatú kisvárosba ke­rül. Férjes asszony szeretője volt, akivel ő maga végzett. A nő része­ges férje épp otthon aludt lakásuk lépcsőjén, amikor a baj történt. Robert a ház felső szobájában, épp a csúcs előtt, nehogy a kéjes sikolyok elárulják, mi zajlik az emeleten, párnát szorított a nő arcára, s ezzel okozta véletlen ha­lálát. A házból azonban már úgy távozott, hogy minden jel arra utaljon, a bűntényt a részeg férj követte el. A történet Erling Jep­sen családjában esett meg, szerep­lői még ma is élnek. „Ez is azt bizonyítja, hogy jó sztoriért nem kell messze menni - vélekedett a film bemutatója után a neves dán rendező -, elég, ha a közvetlen környezetében tart ala­pos vizsgálatot az ember. A gye­rekkoromat egyébként hasonló he­lyen töltöttem, egy ugyanolyan, titkokkal teli lápvidéken, mint ahol a filmet forgattuk. Tehát is­merem az ott élő emberek nyelvét, szokásait. Koppenhágai színésze­im nem is tudtak róla, hogy Dániá­ban ilyen helyek is vannak, szá­mukra ez a táj teljesen új volt. Egy meglehetősen zárt világba kerül­tek, amelyben a helybéliek úgy te­kintettek ránk, mintha vándorcir­kuszosok lettünk volna. Ezzel együtt nagyon segítőkészek vol­tak. Ismerték a történetet, sőt az írót is, hiszen onnan származott, csak magáról, erről a rejtélyes esetről gondoltak mást, mint ő. Er­ling, még mielőtt a regényt megír­ta volna, sokat mesélt róla. Tet­szett a téma, és szóltam is neki, hogy majd filmre szeretném vinni, ezért fejezetenként küldte a meg­írt részeket. A kész film természe­tesen különbözik a könyvtől, Ro­bert és a helybéliek kapcsolata, vagy a táj arculata sokkal erősebb ábrázolást nyert a filmben, mint ahogy azt Erling eredetileg megír­ta. Korábbi filmem, A kínai férfi egészen más miliőben játszódik, fura mód mégis ugyanazt a kérdést járja körbe, mint most a Szörnyű boldogság. Itt is, ott is a magány a dolgok láthatatlan mozgatórugó­ja. A két hős között is sok a hason­lóság: mindkettőjüknek módosí­tania kell kulturális, szociális és erkölcsi értékítéletét. A céljuk vi­szont közös. Belső magányuktól és a múlt terheitől megszabadulva eggyé akarnak válni a környe­zetükkel.” Jakob Cedergren, a svédországi születésű, de hatéves korától Dá­niában élő, s mindkét országban elismert fiatal színész, a Szörnyű boldogság rendőre, élvezte a figu­ra ellentmondásosságát, színész­ként igazából csak az ilyen bonyo­lultjellemek érdeklik. „Dániában kevés a rendőr - ál­lítja -, ebből kifolyólag rengeteg munkájuk van, ami kellőképpen stresszeli is őket. Robert is ilyen. Állandó stresszben él. Még a sze­retkezéseit is ez árnyékolja be: a legintimebb pillanatokban is számolnia kell azzal, hogy a nő félje egyszer csak megjelenik. Nagyon hálás vagyok a szerepért Henriknek, akárcsak azért a há­rom hétért, amelyet Koppenhágá­tól távol, vidéken töltöttünk, a természet mocsaras ölén. Ilyen helyeken sosem jártam még, és elmondhatom, maga a környezet is rengeteget segített bennünket abban, hogy létrehozhassuk a film különös hangulatát. Dániában évente huszonöt film készül, eb­ből háromnak-négynek van szá­mottevő sikere. A Szörnyű bol­dogságnak Karlovy Varyban volt a bemutatója, a film otthoni fogad­tatásáról még nem tudok beszá­molni. De az itt nyert Kristálygló­busz a lehető legjobb reklámot je­lenti mindannyiunk számára.” Mindegyik kiállítóterem az ókori egyiptomi város történelmének egyik jellegzetes korszakát mutatja be Már több mint 25 ezren látták a Théba-kiállítást SITA-HÍR Pozsony. Már több mint 25 ez­ren látogattak el az április 5-én megnyílt Théba - Az istenek és fá­raók városa című kiállításra a Szlovák Nemzeti Múzeum Régé­szeti Múzeumába, amely a vár alatt, a Žižka utcában található. Azok, akik szeretnének megis­merkedni az ókori Egyiptom egyik politikai és társadalmi központja, Théba titkaival és mindennapjai­val, augusztus végéig még megte­hetik. Ä kiállítás kísérőrendezvé­nyeként rendszeresen tartanak előadásokat. A Théba - Az istenek és fáraók városa nemcsak eredeti, értékes műtárgyai miatt tarthat számot az érdeklődésre, hanem a kiállítás elrendezése okán is - az installáció időrendben követi Théba kialakulását és fejlődését. Minden egyes kiállítóterem a vá­ros történelmének egyik jellegze­tes korszakát mutatja be. A sírbolt alakzatban kialakított helyiségek olyan „labirintust” alkotnak, ame­lyen végighaladva a látogatók előtt feltárulnak az ókori Egyip­tom titkai. (SITA-felvétel) i < « I i 4 4

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom