Új Szó, 2008. július (61. évfolyam, 152-177. szám)
2008-07-16 / 164. szám, szerda
www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2008. JÚLIUS 16. Vélemény és háttér 7 FIGYELŐ Szlovákiába is kishatárátlépővel A kárpátaljaiak körében egyre népszerűbb a „kisha- tárátlépő” engedély. Az érintett övezetben élők naponta száznegyven-százhatvan kérelmet nyújtanak be az ungvári és a beregszászi konzulátusra. Ezzel az okmánnyal a kárpátaljaiak egész Nyíregyházáig utazhatnak. Hamarosan Szlovákiába is lehetséges lesz kishatárátlépővel utazni, a nemzetközi egyezményt már csak a szlovák törvényhozásnak kell ratifikálnia. Aki Szlovákiába akar utazni a kishatáron, annak a kérelméhez hivatalos meghívót is mellékelnie kell. az ukrán nyelvű okmányokat szlovákra kell majd fordít- tatni. Rokonlátogatás esetén bizonyítani kell a rokonságot. (kiszo) Nicolas Sarkozy legújabb külpolitikai ötlete sok buktatót rejt magában Kinek kell a Mediterrán Unió? Nicolas Sarkozy. Nem szenved inspirációhiányban. A hétvégén Párizsban megalakult a franciák által szorgalmazott Mediterrán Unió. Az EU-t és a földközitengeri országokat összefogó új szervezet megalakítása Nicholas Sarkozy fontos külpolitikai célkitűzése volt. Ezért is tartanak sokan a francia „gyarmati” érdekek újjáéledésétől. ONDREJCSÁK RÓBERT A Mediterrán Unió terve gyakorlatilag két nagyon komoly problémára kíván megoldást nyújtani. Az egyik Törökország Európai Uniós csadakozása, a másik a francia befolyás kérdése a földközi-tengeri térségben, különös tekintettel Észak-Afrikára és a történelmi Levante illetve Palesztina területeire (Szíria, Libanon, Izrael, Palesztina). Stop a török EU-csatlakozásnak Sarkozy még megválasztása előtt egyértelművé tette, hogy ellenzi Törökország Európai Uniós csatlakozását. Mivel a jelenlegi német kancellár is hasonló véleményen van, Ankara integrációs tervei egy időre minden bizonnyal szünetelnek. Viszont Törökország túl erős és fontos ahhoz, hogy egyszerűen megálljt lehessen parancsolni neki, mindenféle alternatíva nélkül. Márpedig a török integráció ellenzőit gyakran - és jogosan - bírálják amiatt, hogy ha ellenzik a dolgot, miért nem kínálnak valamilyen alternatívát Ankara számára. A francia elnök az első, aki átgondolt megoldással áll elő, bár elejétől fogva egyértelmű volt az is, hogy Ankarának egyáltalán nem tetszik az ötlet. Egyébként a törökök a mostani alakulóülésre is csak azután jöttek el, hogy Párizs nyilvánosan kijelentette, nem a török tagsággal szembeni alternatíva kidolgozása folyik (ami azért ebben a formában nem igaz). Ankarával kapcsolatban tehát nem igazán vált be a terv, de most legalább már van miről tárgyalni. A másik problémakör - a francia befolyás a Mediterráneumban - sokkal összetettebb. Franciaország mindig is a Földközi-tenger medencéjének meghatározó hatalma volt, vagy nagyon szeretett volna az lenni. Gazdaságilag, kulturálisan és nyelvileg mindmáig nagyon közel áll volt nyarmatai- hoz a térségben (Algéria, Marokkó, Tunézia, Libanon, Szíria), bár természetesen vannak különbségek a kétoldalú kapcsolatok intenzitása terén. Marokkó Párizs stratégiai partnere, míg Algéria mindmáig gyanakvással tekint Franciaországra. A Szíriára gyakorolt párizsi befolyás kisebb, míg Libanonban valamivel erősebb (a libanoni politikai elit máig Párizsba jár ügyes-bajos dolgait intézni, beleértve a kulisszák mögötti politikai tárgyalásokat, nagyobb bevásárlásokat és az „úri kiruccanásokat”). Nemzeti vagy nemzetközi érdek? Nem lehet azonban figyelmen kívül hagyni a tényt, hogy a francia befolyás csökkenő tendenciát mutat - elsősorban más hatalmak megjelenése miatt. A Közel-Keleten például egyértelműen az amerikai befolyás érvényesül, a franciák maradék hatalmukat is elvesztették a tágabb térségben az iraki háború után. Sarkozy elnökké választása után megélénkült a francia diplomácia a térségben - az Arab Emírségekben például ál(ČTK/AP-felvétel) landó katonai támaszpontot hoztak létre, megpróbálnak beszállni az izraeli-palesztin tárgyalásokba, és sorolhatnánk. Tudni kell viszont azt is, hogy a hagyományos kétoldalú kapcsolatokra épülő francia kezdeményezések már nem olyan vonAz erős német kiállás eredményeképpen „kasztrálták” a tervet azáltal, hogy bevonták az EU összes tagországát. zók a térségbeli országok számára, mint valaha. Ezért sokkal hatékonyabb multinacionális keretek között növelni a francia befolyást - ennek pedig legegyszerűbb módja, hogy alapítunk egy nemzetközi szervezetet, mint például a mostani Mediterrán Uniót. Egy ilyen szervezetet viszont vonzóvá kell tenni a potenciális partnerek számára is. Ennek viszont az a legeffektívebb módja, ha bevonjuk a legnagyobb tekintéllyel bíró államokat, adott esetben például Egyiptomot. Az egyiptomi elnök, Hoszni Mubarak társelnökké emelése valójában szintén két célt szolgál: kifogja a szelet azok vitorlájából, akik az egész terv mögött csak a térségbeli francia hatalmi törekvéseket látják, másrészt pedig az egyik legtekintélyesebb arab ország bevonásával azokat az arab országokat próbálja megszólítani, amelyek nagyon kényesen reagálnak bármiféle európai vagy francia integrációs tervre. Észak- Afrikában minden hasonló kezdeményezés mögött a gyarmatosító politika reneszánszát sejtik, aminek bár van némi történelmi alapja, de a jelenlegi helyzetben inkább a komplexusokból, mintsem reális alapokból táplálkozik. Az első lépés tehát sikeres volt: sikerült a szervezetet létrehozni, sikerült legalább formálisan mellé állítani a legtekintélyesebb arab országot, Egyiptomot, és még a törökök is eljöttek. A kérdés csak az, hogy a rendkívül látványos kezdetet milyen további lépések követik majd. Mert szkeptikusokból akad bőven. Svédország mint mediterrán állam Először is, nem elhanyagolható a német álláspont. Párizs eredeti tervei csak a Földközi-tenger partja mentén fekvő országok unióját irányozták elő, beleértve az EU-s országokat is: a franciák csak a déli országok részvételével számoltak. Ekkor azonban közbeléptek a németek: kijelentették, hogy számukra elfogadhatatlan még egy, az EU-t is részben lefedő új unió terve. Nehogy már a franciák valamiféle hátsó hatalmi udvart építsenek ki maguknak! A rendkívül erős német kiállás eredményeképpen gyakorlatilag „kasztrálták” a tervet azáltal, hogy bevonták az Európai Unió összes tagországát - mert ugye egy olyan multinacionális szervezetnek, amelyben Algéria és Franciaország mellett részt vesz például Svédország vagy Finnország is, sok értelme nem biztos hogy van, pláne ha Mediterrán Unióként árulják. A jövő legfontosabb kihívása a franciák számára, hogy megtöltsék valódi tartalommal a kétségkívül impozáns kezdeményezést, ráadásul úgy, hogy az minden partner számára attraktív legyen. Bár egyelőre még nem igazán ismertek a francia koncepció részletei, egy biztos: amíg Franciaország elnökét Nicholas Sarkozynek hívják, ötletből és kezdeményezésből nem lesz hiány. KOMMENTÁR Pályázat szlovák módra GÁL ZSOLT Az orwelli világ, úgy látszik, a szocializmus utáni évtizedekben is makacsul tartja magát kis hazánkban. Számos dolognak még mindig pont a fordítottja igaz. Mintapéldaként szolgálhat az útdíjak elektronikus befizetésének lebonyolítására szánt rendszer kiépítésére kiírt közbeszerzési eljárás. Ezt elvileg azért találták ki, hogy lefaragják a költségeket, és minimálisra szorítsák a korrupció esélyeit. Ezt az ügyeletes kormányok rendre meg is teszik, aztán gyakran megkezdődik a trükközés, hogy a végén az a vállalat nyerjen, amelyre a közbeszerzés kiírása nélkül esett volna a választás. Az útdíjak elektronikus beszedésére szánt rendszer esetében tavaly azért szüntették mega közbeszerzést, mert túlságosan sok, 55 vállalatjelentkezett. Bár egy ekkora szám tényleg túlbonyolíthatja és ellehetetlenítheti az eljárást, kérdéses, hogy a tendert kiíró Nemzeti Autópálya Társaság (NDS) miért nem a pályázat kiírásakor állította szűkebbre a rostát. A második nekifutásra kiírt eljárásban végül négy konzorcium maradt versenyben, amelyből az NDS hármat kizárt, kivéve a legdrágább, 25 milliárdos ajánlatot tevő, a francia Sanef és a szlovák Iber- tax által alkotott konzorciumot. A kizárás során az NDS egyrészt technikai részletekre hivatkozott, másrészt azzal magyarázta döntését, hogy szokatlanul alacsony árat kínáltak a társaságok. Ha nem lép közbe sem az Európai Bizottság, sem a közlekedési miniszter, akkor a szlovák adófizetők pénzéből 6 milliárd koronával többet költenek el, mint a Slovakpass konzorcium által tett legolcsóbb, 19 milliárdos ajánlat. Az az érv, mely szerint az árajánlatok túl alacsonyak, egyszerre tragikomikus és felháborító. Ez elvileg akkor lehetne indokolt, ha ismeretlen kis cégek tettek volna ajánlatot, és a pályázatban sok lenne a tisztázatlan körülmény. Azonban három olyan konzorciumot zártak ki, amelynek külföldi tagjai bőséges tapasztalattal rendelkeznek a díjfizetési rendszerek kiépítésében. Ráadásul, ha a szerződésjói van megírva, az alacsony ár nem a megrendelő, hanem a kivitelező problémája. A késedelmes vagy rossz színvonalú megvalósítás esetére pedig már régen kitalálták a szerződésbe foglalt kötbér intézményét. A kivitelező cég nem teheti meg azt, hogy időközben megdrágítja ajánlatát, vagy nem teljesíti a megbízást. Ez esetben bármelyik nemzetközi döntőbíróság őt ítélné el szerződésszegésért, és nagy kártérítéssel, sőt valószínűleg a teljes összeomlással szembesülne (a megrendelők bizalmának elvesztése miatt). Az alacsony ár tehát jó a megrendelő államnak és adófizető polgárainak. Hogy kinek nem jó? A magasabb árajánlatot tévő konkurensnek és az őt favorizáló (mert általa befolyásolt) politikusoknak. Mivel egyelőre ez a vállalatcsoport áll nyerésre, kérdés, hogyan hálálják meg a megrendelést politikus barátaiknak, és kik ezek pontosan. Ez azért is aktuális, mert a győztes konzorcium szlovák tagjáról, az Ibertaxról semmit sem tudni. Nem lennékmeglepődve,haa jövőben kiderülne, hogy kormánypárti politikusok és/vagy hozzájuk közel álló üzletemberek állnak az ismeretlen cég hátterében. JEGYZET Munkára fel! HAJTMAN BÉLA Most már senki ne irigykedjen a honi pedagógusokra a nyári szünidő miatt, mivel nem jár nekik - egyébként is örüljenek, hogy az iskolapadok üresek -, ugyanis az illetékesek, a minisztériumi dolgozók teljes gőzzel hozzáfogtak oktatásügyünk megreformálásához. Mit nekik hőség? Mit nekik július és Kisasszony hava? A beígért változások hónapjára, szeptemberre egy csettintésre minden elkészül. S a honi pedagógus szabadsága alatt (ha épp nem rendelte be igazgatója az iskolába) figyelje a minisztérium honlapján a fejleményeket, változtatásokat! Hogy nincs erre mindenkinek lehetősége? Egy-egy nyári kirándulás alkalmával térjen be egy netkávézóba, üsse be a minisztérium címét, s szinte percre készen megtudja, hogyan állunk a reformmal. Mert a nyár folyamán készülnek el a nagy dolgok: óratervek, -vázlatok, kerettantervek, pedagógiai programok, küldetésnyüatko- zatok, s a rekkenő hőségben, az irodák ventülátorszelében megíródnak a tankönyvek is, melyekre a minisztérium a napokban írta ki a pályázatot. Igen, nem ámítok, nem túlzók: július 7-i dátummal jelent meg a pedagógustársadalom szlovák nyelvű szaklapjának különkiadása, melyben arról számolnak be a szerkesztők, hogy az iskolákban milyen nagy kedvvel fogtak hozzá a reformokhoz, s nagy lelkesedéssel a tankönyvírók részére is közzé tették a pályázati felhívások követelményeit. A Guiness-könyvbe kerülünk be: a most nyáron meghirdetett pályázati felhívásokra elkészült tankönyvekből fogjuk szeptembertől tanítani elsős és ötödikes tanulóinkat. Más országokban évekbe telik, míg végrehajtják reformjaikat, jobb helyeken a tankönyvek megírását komoly szakmai vita előzi meg, nálunk elegendő erre a nyári szünidő. Ami nyolc év alatt nem ment a mai ellenzéki pártoknak, azt egy utász miniszterrel az élen a jelenlegi kormánykoalíciónak három hónap alatt sikerül végrehajtania. Teljes gőzzel megy az oktatásügyben az aszfaltozás. Az út- hossz a lényeg, nem a göröngy. Azt már előre látom, hogy garmadával lesznek betömésre váró hepehupák! De ne panaszkodjunk: előre az utász után! Mert mit várhatunk a szolgalelkű birkanyájtól! Ez kell nektek, mondanám cinikusan, ha nem lennék a reform egyik áldozata, s közben dohogok, és kínomban rötyögök, mikor olvasom a pedagógusok számára írt utászukázt. Munkára fel, majd szeptembertől tanítványaink közt megpihenünk! (Peter Gossányi karikatúrája) ____}____________1 \ i 11__Z___i___, I rWl/A\- Dehogy cirkusz! A művésznő az euróbevezetés előnyeit szemlélteti.
