Új Szó, 2008. július (61. évfolyam, 152-177. szám)

2008-07-14 / 162. szám, hétfő

www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2008. JÚLIUS 14. Kitekintő-hirdetés 11 Környezetromboló és túlságosan költséges Novembertől a Fehér Házban ki kell majd cserélni az ollókat és a konzervnyitókat Szénből is lehet olajat nyerni Peking. Miközben az olajárak történelmi magasságokat ér­nek el, Kínában nagy erőket mozgósítanak azért, hogy az ország hatalmas széntartalé­kait- cseppfolyósítással - fo­lyékony üzemanyaggá alakít­sák. A nem éppen olcsó és a környezet szempontjából is aggályos eljárásnak hívei és ellenzői egyaránt szép szám­mal vannak. AAT1-PRESS Kína a világon a leggyorsabban növekvő energiaigényétől hajtva óriási szénkészletének jobb kiak­názására törekszik, s új technológia bevezetését is szorgalmazza. E cél­lal épít Belső-Mongólia füves vidé­kén, az Erdos nevű településen egy széncseppfolyósító nagyüzemet, amelyet az állami tulajdonban lévő Shenhua csoport, Kína legnagyobb szénbányája irányít majd. Mintegy 10 ezer munkás már az utolsó simí­tásokat végzi a beruházáson, amely a legnagyobb széncseppfolyósító gyár lesz Dél-Afrikán kívül. Itt azért alkalmazták ipari méretekben a széncseppfolyósítás technológiá­ját, mert az apartheid éveiben nemzetközi üzemanyag-embargó sújtotta az országot. Napi 286 ezer hordó Erdosban még ebben az évben megindul a termelés. Várhatóan évente 3,5 millió tonna szenet ala­kítanak át egymillió tonna olajter­mékké, például dízel üzemanyag­gá. A termelés üteme kezdetben körülbelül napi 20 ezer hordó lesz. Ez ugyan édeskevés a kínai napi 7,2 millió hordónyi energiaigényhez, a későbbi, 2010-ig megvalósuló fej­lesztésekkel azonban a Belső-Mon- góliában kitermelt szénnek a felét szeretnék folyékony üzemanyaggá átalakítani. Ez beillik abba a pekin­gi törekvésbe, hogy Kína 2020-ra évi 50 millió tonnás széncseppfo­lyósító kapacitással rendelkezzék. Ami körülbelül napi 286 ezer hordó folyékony üzemanyag előállítását jelentené, s ez a mennyiség már 4 százaléka annak az energia- mennyiségnek, amelyre ma napon­ta szüksége van az ázsiai nagyhata­lomnak. Rendkívül vízigényes A technológia valamikori nagy volumenű alkalmazása attól is függ majd, hogy a szénvállalatok miként foglalkoznak a folyamat­ban felhasználásra kerülő nagy mennyiségű vízzel, amely Kíná­ban is egyre fogyó kincs. Ráadásul a Belső-Mongólián áthúzódó Góbi sivatag gyorsan terjeszkedik, Északnyugat-Kínában már ivó­vízhiány is fellépett, a talajvíz szintje pedig évről évre mélyebbre kerül. A Shenhua cég azt tervezi, hogy a talajvizet és a szénbányák­ból felhozott vizet használja fel az évenkénti 8 millió tonnás vízigény biztosításához. Zsang Csi-ming, az épülő üzem helyettes vezér- igazgatója azonban nem titkolja, hogy a fejlesztés második szaka­szában olyan egyéb források meg­csapolására is szükség lesz, mint például a Sárga folyó. Szén-dioxid-kibocsátás A szén cseppfolyósításának más árnyoldalai is vannak. Az egyikre így mutatott rá Simura Juicsiro, a Mitsubishi Research Institute (MRI) kutatóintézet munkatársa: „A nagy szénkészletekkel rendel­kező országok - mint Dél-Afrika, Kína vagy az Egyesült Államok - nagyon lelkesek a szén cseppfolyó- sításával kapcsolatban, mert az se­gíti az energiabiztonság szavatolá­sát. Probléma viszont, hogy ez az el­járás sok szén-dioxidot hoz létre. Ezenkívül nagymennyiségű ener­giára van szükség a cseppfolyósí- táshoz. A szakértők szerint az egész ciklus körülbelül kétszer annyi szén-dioxidot bocsát ki, mint a fosszilis üzemanyag. A cseppfolyó- sítási technológiának az energia- igényesség mellett az is hátránya, hogy az így előállított üzemanyag maximum 15 évig tartható el más - a katonák és a kormányok által ép­pen az üzemanyag-ellátás bizton­sága szempontjából kedvelt - mo­torüzemanyagokkal ellentétben. Ráadásul a cseppfolyósítás költsé­gei is magasak, így - noha techno­lógiáját már körülbelül 100 éve ki­fejlesztették - eddig kevéssé alkal­mazták. Kivéve a náci Németor­szágban és a fajüldöző Dél-Aífiká- ban, amelyeknek nehéz, olykor le­hetetlen volt hozzájutnia az akkor olcsó olajhoz. Drága mulatság Az utóbbi évtizedben megnégy­szereződött - napjainkban már a hordónkénti 140 dollárt meghala­dó - olajárak újraélesztették az ér­deklődést a szén cseppfolyósítása iránt. Az Oil and Gas Journal szak­lap 2008 áprilisi közlése szerint hordónként 67-82 dollárba kerül a cseppfolyósított üzemanyag előál­lítása, a dél-afrikai Sansol tapaszta­lataira alapozva. (A pontos árak számos tényezőtől függnek, bele­értve a szén és a víz árát, s természe­tesen nagyon költséges a szén­cseppfolyósító üzemek építése is). Áz új kínai üzem lesz az első, ahol nagy méretekben alkalmaz­nak közvetlen széncseppfolyósító technológiát. Ez abban különbözik a náci Németországban és a dél-af­rikai Sasolnál bevált közvetett módszertől, hogy a szenet a gázo­sítási folyamat kiiktatásával alakít­ja folyékony üzemanyaggá. Tiltakoznak a zöldek A környezetvédők viszont azt hangsúlyozzák, hogy egy olyan fo­lyamatba való befektetés helyett, amely talán sohasem lesz kömye- zetvédelmileg egészséges, Kínának (és más országoknak is) az elekt­romossággal és nem folyékony üzemanyaggal hajtott gépkocsik felé kellene fordulnia. Csak az nyugtatná meg őket, ha a gyárak­ban a szenet úgy alakítanák folya­dékká, hogy közben nem kerül szén-dioxid (a bolygónk felső lég­körében tapasztalt üvegházhatá­sért felelősnek tartott gáz) a leve­gőbe. Lehetséges megoldásként a technológiai folyamat során kelet­kező szén-dioxid elzárása és mé­lyen a föld alatt történő tárolása jön szóba. Ennek a megfelelő megoldása azonban még kutatá­sok tárgya, amelyeknek a sikere ösztönözhetné a széncseppfolyósí­tás fejlesztését más országokban, például az USA-ban is, ahol a szén­lobbi képviselői egyelőre nem áll­nak nyerésre. Bár több kutatást sürgettek a szén cseppfolyósításá- val kapcsolatban, a környezetvé­dők aggodalmait nem tudták el­oszlatni. A széncseppfolyósítást támogató kiegészítések ki is ma­radtak a 2007-es amerikai ener­giatörvényből. Mindenképpen balos lesz az új amerikai elnök McCainnek lesz elég pénze Washington. A400 millió dollárt is elérheti a választások napjáig az az összeg, amelyet a Republikánus Párt idén kampánycélokra el tud költeni. Ezt a várható elnökjelöltjük, John McCain kampánymene­dzsere jelentette be. így fel tudja venni a versenyt az általános kam­pány idején a demokrata párti elnökjelöltség várományosával, Ba­rack Obamával, aki az előválasztások során rekordot döntött az adománygyűjtés terén. McCain az előválasztások alatt 90 millió dol­lárt költött. A júliust pedig már több mint 100 millió dollárral kezd­hette meg, kisebb részben saját adománygyűjtésének, nagyobb rész­ben pedigpártjaerőfeszítéseinekköszönhetően. (MTI) ÖSSZEFOGLALÓ Washington. Akár John McCa­in, a republikánus, akár a Barack Obama, a demokrata jelölt győz, balkezes lesz az Egyesült Államok jövendő elnöke - mint elődeik kö­zül többen is. Ez a statisztikai ér­dekesség élénk figyelmet keltett az amerikai médiában. A New York Sun nemrégiben rámutatott: 1974 óta a Fehér Háznak négy lakója is balkezes volt: Gerald Ford, Ronald Reagan, az idősebb George Bush - a jelen­legi elnök apja - és Bili Clinton. Az alelnökök és a meg nem választott jelöltek között is átlagon felüli a balkezesek aránya, közéjük tarto­zott például A1 Gore, Robert Dole, John Edwards és Ross Perrott. A felmérések szerint az amerika­iak 10-12 százaléka balkezes, és ez még rejtélyesebbé teszi, hogy miért jóval magasabb az arányuk az el­múlt évtizedek vezető amerikai po­litikusai között. A The Washington Post még azt is kimutatta, hogy az elmúlt 34 évből 22-ben „a balkeze­sek kezében volt az elnökség”. Egyes magyarázatok szerint a bal­kezesek, akik agyuk jobb féltekéjét nagyobb mértékben használják, alkalmasabbak arra, hogy egy problémát „egészében szemlél­jenek”, egy időben több témával foglalkozzanak, továbbá kreatí­vabbak jobbkezes társaiknál. A la­pok számos példát hoznak fel erre, matematikusok, művészek, építé­szek nevét említik Michelangelótól és Leonardo da Vincitől Albert Ein­steinig és Marilyn Monroe-ig. Van olyan magyarázat, hogy balkezes­ként a társadalom komoly nyomá­sával kellett dacolniuk, hogy azok is maradhassanak, ez tette őket ki­tartóbbá. Például 1900-ban az amerikaiaknak csak alig 3 százalé­ka merte magát balkezesnek valla­ni, és még ma sincs jó sajtójuk, mert a balkezességet sokan ügyetlen­ségnek tekintik. 1988-ban idősebb George Bush elnökjelöltségét a The Washing­ton Post véleményrovatában va­laki ezzel a címmel vitatta: Aka- runk-e egy balkezes elnököt? Ké­sőbb, amikor az elnököt pajzsmi- rigyzavarral kezelték, egyes orvos szakértők arról cikkeztek, hogy a balkezesek hajlamosabbak ilyen jellegű betegségre. Miután novemberben két bal­kezes közül kell választaniuk az amerikaiaknak, a New York Daily News szerint elkerülhetetlen lesz, hogy a Fehér Házban kicseréljék az ollókat és a konzervnyitókat. A The Washington Post inkább poli­tikai csattanóra futtatja ki a té­mát: szerinte az országnak „iga­zából egy kétkezes elnökre lenne szüksége”. (MTI, ú) Meglepően közel. A Bécsi Repülőtér és kínálata. A Bécsi Repülőtér most még vonzóbb a szlovákiai utasok számára. Mindössze 35 percre van Pozsonytól, így Ön kényelmesen elutazhat a világ több mint 190 városába. A Bécsi Repülőtér ideális kiindulópont, akár hivatalos útra, akár élményekben gazdag nyaralásra indul. Open For New Horizons. \\\V További részletek: www.viennaairport.com \?IG Vienna International Airport BP-8-12137

Next

/
Oldalképek
Tartalom