Új Szó, 2008. július (61. évfolyam, 152-177. szám)
2008-07-12 / 161. szám, szombat
www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2008. JÚLIUS 12. Vélemény És háttér 7- Az lenne az igazi, képviselő kolléga, ha a parlamentben ekkora ütéseket mérhetnénk a politikai ellenfeleinkre. (Peter Gossányi karikatúrája) HÉTVÉG(R)E A nemzeti hős TALLÓZÓ THE WASHINGTON TIMES „Nyafogóknak”, „szellemi pangásban” szenvedőknek nevezte John McCain gazdasági főtanácsadója az amerikaiakat egy interjújában, amitől a Republikánus Párt valószínű elnökjelöltje elhatárolódott ugyan, a demokraták valószínű elnökjelöltje, Barack Obama mégsem hagyta kritika nélkül az ellenfelet. „Depresszióról beszélnek, de valójában ez szellemi pangás. Lehet, hogy recesszió van, eddig nem volt. Nyafogok országa lettünk. Vég nélkül siránkozunk, panaszkodunk versenyképességünk romlása, Amerika hanyatlása miatt” - mondta Phil Gramm a The Washington Timesnak. McCain kampánykörútjának egyik állomásán, helyi idő szerint csütörtökön újságírókkal közölte: nagyon nem ért egyet ezzel. „Phil Gramm nem a nevemben beszél. Én beszélek a saját nevemben.” Választóinak egy gyárban pedig azt mondta: attól, hogy valaki elveszti az állását, még „nem szenved szellemi recesszióban”. Az amerikaiak, mint mások is, hatalmas gazdasági nehézségekkel néznek szembe - jelentette ki. Obama azonban nem elégedett meg azzal, hogy McCain ellentmondott főtanácsadójának. Egy Virginia állambeli városházi eseményen megpróbálta olyannak lefesteni ellenfelét, mint aki elszakadt a valóságtól: .Amerikában már van egy Dr. Phil, nincs szükségünk még egyre gazdasági téren is” - mondta, élénk tetszés- nyilvánítást és nevetést kiváltva .közönségéből. Phü McGraw tévés pszichológusra utalt. Beszélt a rekordmagasságba szökött üzemanyag- és élelmiszer- árakról, az elbocsátások és az elárverezett ingatlanok nagy számáról, alátámasztva, hogy a gazdasági nehézségek nem szubjektívak. „A gazdasági visszaesés nem csak az emberek fejében létezik. Nem csak nyafog az, aki kéri a kormányt, hogy lépjen közbe, s enyhítsen a családok terhein” - szögezte le. (mti) Ha két vadidegen ember találkozik, általában az időjárásról kezdenek beszélgetni, mert ahhoz mindenki hozzá tud szólni. És ezen a héten lehet is mit mondani róla, a vihar ugyanis szinte elvitte Dél- Szlovákia egy részét. A viharkárokon kívül a hét egyetlen valós hír e egy szám volt, melyet az ellenzék, a kormányoldal és az istenadta nép egyaránt kíváncsian várt: 30,126. Erről szólt a hét. KOCUR LÁSZLÓ Robert Fico legszociálisabb kormánya saját sikereként ünnepli a jó átváltási árfolyamot. így van, ők már a jachton is megmondták, hogy ennyi lesz, így is lett. Az ellenzék-jelesül az SDKÚ - morcos. 29 is lehetett volna, mondta a volt kormánypárt euróügyi megmondóembere. Valami nekik is járna az ünneplésből, hisz a közös európai valuta bevezetése nem a nacionalistákkal - akik bíróságilag nem fasiszták - bratyizó legszociálisabb szociáldemokrata kormány érdeme, hanem a napjainkban egyre szürkébb és egyre témátlanabb Mikuláš Dzurinda nyolcéves kormányzásáé, főleg második reformkormányáé. Szóval járni éppen járna nekik is egy szelet dicsőség, csak nem jut, a Vezér az egészet kisajátította, még koalíciós partnereinek sem adott belőle. Az SDKÚ meg kapálózik, kapálózik, sajtóosztálya még a nyári melegekben sem pihen, ontja a sajtó- nyüatkozatokat, napszámba szervezi a sajtótájékoztatókat, de valahogy nem megy nekik. Csak azt tudják ugyanis mondogatni, hogy ez a Fico hazudik, lop, csal, nem tartja be az ígéreteit, ebek, illetve pártszponzorok harmincadjára juttatja az országot. Ezt a nem Fi- co-hívek úgyis tudják, mi több, akkor is így gondolnák, ha Dzurinda nem mondaná nekik. A Fico-hívek meg Dzurindának tuti nem fogják elhinni. Valaki szólhatna nekik, hogy váltsanak kommunikációs irányvonalat, ha nyerni akarnak. Igaz, a miniszterelnök e heti megnyilatkozása után úgy tetszik, háromszor kormányfőnek lenni nem túl trendi dolog. Csoda történt-e, vagy talán a hőség számlájára írható, nem tudni, de a sajtót hírhedten utáló kormányfő önként és mosolyogva ereszkedett le a sajtómunkások közé, s felvázolta a jövőt. Na nem az országét, azt már elmondta a dévényi vár tövében, hogy 2010-ben itt már nagyon jó lesz. Nem a haza jövője felett érzett aggódás tört elő e honfiúi kebelből a szőke riportemőt látva, hanem azt jelentette be, ő már biz’ többet nem száll harcba a kormányfői székért, mert ebből elég négy év is. S szívünk mélyén megérthetjük a legnépszerűbb államférfit: ő itt a lelkét kiteszi, hogy nekünk jobb legyen, erre fel a gonosz fél országtól, a náluk is sokkal gonoszabb ellenzéktől, meg azoktól a rohadt újságíróktól egy jó szó nem sok, annyit sem kap érte. Ő inkább a párt útjait egyengetné. Az nekünk, szlovákiai magyaroknak talán jobb is lenne, a Smerben ugyanis vélhetően alulreprezentáltak vagyunk, így a pártelnök jótékony kezének hozadékát talán kevésbé éreznénk meg. Igaz, koalíciós partnerei azt is elképzelhetőnek tartják, hogy nem párt-, hanem köztársasági elnök legyen belőle, s ha jelenlegi preferenciáit nézzük, még akár az is lehet. A funkció betöltéséhez elengedhetetlen nemzeti gondolkodásmód nála nem hiányzik. Mindenesetre ma délben előbb átad egy játszóteret - minden városban lesz ilyen, ahol a polgár- mester legalább egy kicsit kormánypárti -, délután pedig újra nemzeti húrokat penget, az nagyon megy neki: a szlovák irodalmi nyelv kodifikálása kapcsán mond beszédet. Mert ahhoz is ért. A HZDS már a sarokba van állítva, részben leszalámizva, népszerűsége a demográfiai mutatók függvénye, s pár ilyen jól szervezett happeninggel a nemzetiek szavazóiból is begyűjt néhányat. Még a végén az utódja egyedül alakít kormányt 2010-ben. JEGYZET A vihar keresztje TALLÓSI BÉLA Szent volt és sérthetetlen, így volt rendjén. Érkezéskor mindig mindenki megállt előtte, aztán ment a hozzátartozójához, a sírhoz, amelyiket gondozni jött. Tavasszal rendbe tették előtte az alázat és a tisztelet védettséggel megáldott helyét; hogyan-hogyan nem alakult, talán mindenki tett hozzá egy kapavágást, egy gereblyehúzást, közös gonddal gyomtalam'tották, megszépítették e helyet. Virággal is beültették, s a bepalántázott ágyas a legnagyobb nyárban, a legnagyobb szárazságban is frissen tarkállott, mivel mindig kapott vizet a temetőbe sírt ápolni látogatóktól, ha nem is teli kannával, csak annyit, hogy a fonnyadt szirmok és levelek felfrissüljenek, megszívják magukat. Szent és sérthetetlen volt a nagy kőkereszt a temetőben, amely óvón emelkedett a sírok fölé. Elsötétültazég,alég,avilág,a minden. Földig hajoltak a fák, gyökerestül tépődtek ki a földből, tojásnyijégdarabokzáporoztak, vertek élőt, élettelent Isten ege alatt. Félelmetes riadalmat és hitetlenkedő rácsodálkozást keltve ért össze ég és föld, s ebben a sűrű présben őrlődött minden, várva a véget. Ha nem is azt a fajtát, amely mindent elsöpör, lehet, mindörökre, hanem a vihar végét. A csapás végét, az égindulás szűntét. Ajéghullás múltát, a szélrohamozás csitulását, elükét. Az ég kitisztulását. A székoham visszavonulását. Irtózatos lehet az időjárásnak olyan vad, zabolázatlan meglódulása, lendülete, amilyenre a legidősebbek sem emlékeznek. Amely odacsap úgy, hogy nehéz belőle eszmélni: viszi a termést, az életet, amit tavasszal a földbe tettünk, s ami az ősz és a tél gazdagsága lett volna, ha szüretelhe- tővé beérik. Viszi fejünk felől a tetőt, kapkodja, dobálja a cserepeket, töri a betonoszlopokat, megbontja a falat, szanaszét dobálja, elpazarolja a hasznot, amit megteremtettünk. Tépelődömbelső riadalommal: hogyan lehet ezt idegrendszerrel átvészelni. Figyelni bentről, ablak mögül, egyelőre ki nem kezdett mennyezet és falak védésében. Hogyan lehet érzékekkel követni, látni és elviselni a kivédhetetlen, megállíthatatlan ostromot. Az energiák pusztító dühöngését. Miként lehet várni és fogadni a kiszámíthatatlant, hogy mi lesz még, meddig feszül, meddig erősödik, mire képes még, mitbírmégtönkretenni. Hogyan lehet indokolni, magyarázni, miért tombol, miért bánt, miért büntet... Felengedő a másnap. A vihar utáni csend és nyugalom megélése. Lesújtóbb a pusztítás felbecsülése. A martalékká vált természet eltakarítása, az épületek omladékának leltározása esetleges újrahasznosításra. Mintha front vonult volna át. Régióinkban sose észlelt front. Az I. csallóközi szélroham. Nézem, amit itt hagyott. Egyébbel együtt a sajtót megjárt, vagyis a több lapban megjelent fotón a kőkeresztet. Derékba törte az erő. Lenyeste. Földre teperte. Keresztága avarban hever, arccal az ég felé. Kínnal az ég felé. Nézem a hatalmat. A leghatalmasabbat! ? Mire képes! KOMMENTÁR Kővel és ököllel LAKNER ZOLTÁN Újra utcai harcok voltak Budapesten, ezúttal nem egy nemzeti ünnepen, hanem a Meleg Méltóság Napjának ürügyén. A múlt szombati események újra bizonyították: a rendőrség és a titkosszolgálatok képtelenek az erőszakos cselekmények megelőzésére, már az is előrelépés, ha határok között maradnak a köztéri csaták. Az erőszakos utcai megmozdulásoknak immár hagyománya van Magyarországon, a gátszakadás 2006 szeptemberében történt, ekkor ostromolták meg a tüntetők a Magyar Televízió székházát. Az ilyen események nem spontán módon következnek be, elsősorban az interneten keresztül nyílt készülődés zajlik a megtámadásra ítélt rendezvények előtt. A mostani ellentüntetések egy részét bejelentették, aminek következtében a támadók induló pozíciója (mind fizikai, mind jogi értelemben) kedvezőbb volt, mint a korábbi utcai csaták esetében. A melegellenes tüntetők egy része belül maradt a törvényes kereteken, még hajócskán átlépték is a verbális erőszak határát. Más részük tevékenysége a tojásdobálás- ban merült ki, amellyel kapcsolatban meglepően megengedő bírói ítéletek születtek. A kővel és ököllel támadók nyilvánvalóan törvényt sértettek, ám kérdéses, hogy egy meghatározott kisebbség iránti gyűlölet által vezérelt cselekedetként kezelik-e majd tetteiket, vagy csak rongálásért, garázdaságért kell felelniük. Az utcai harcosokról keveset tudunk, de valószínűleg nem tévedünk, ha a müitáns szélsőjobboldal névvel ületjük őket. A néhány száz agresszív tüntető mögött százezres nagyságrendű társadalmi támogatottság állhat. A szélsőjobboldal manapság felfelé ívelő ágban van, mert jellege sokat változott az elmúlt években. 2002-ig a szélsőjobboldal fő ereje a MIÉP volt, melynek legbrutáli- sabb üzenetei az antiszemitizmust hordozták. A MIÉP nem másokat zavart meg, hanem saját nagygyűléseket tartott a Hősök terén, Csurka István gyűlölködő, s az évek előrehaladtával egyre zűrzavarosabbá váló szónoklataival. A militáns csoportok jórészt a szkinhedmozgalomhoz, illetve „Potyká bácsi”, Szabó Albert vagy Bácsfi Diána személyéhez kapcsolódtak. A 2000-es évek közepétől a szélsőjobboldal szervezettsége és közösségi élete az internet révén nagyot fejlődött. Gondolataik legális médiumokban tetjednek, részben azért, mert a jobboldali média egy része teret ad kirekesztő eszméiknek, részben pedig azért, mert a nagy nézettségű médiumok politikai bulvárnak tekintik a szélsőségesekről szóló híreket, rendszeresen megszólaltatják vezetőiket. Ez megszokottságérzetet kelt, hozzájárul gondolataik, jelenlétük legitimálásához. A politikai főszerepet a Jobbik vette át, amely Vona Gábor elnökké választása óta offenzív kirekesztő politikát folytat. A Jobbik igyekszik a széttagolt szélsőséges erők politikai ernyőjévé válni, az ő szavazataik révén bejutni a parlamentbe a következő választáson. Ez a legitimizálódás újabb lépése lenne, nem szólva a megnyíló anyagi forrásokról. A Fidesz nem határolódik el a szélsőjobboldaltól (ezúttal is csak az erőszakot, nem a gondolatvüágot utasította el). Mivel a MIÉP szétesése idején a Fidesz maga is felszívott szélsőjobb érzelmű szavazókat és tagokat, ezért rendkívül óvatosan mozog ezen a terepen. Több esetben a valóban létező Gyurcsány-gyűlölet a harci események katalizátora és/vagy hivatkozási alapja. Ez ad lehetőséget arra is, hogy a Fidesz a kormányt hibáztassa a szélsőjobboldal létéért. Egyúttal a szélsőjobboldal is emiatt lesz időnként optikai csalódás áldozata: azt gondolja, hogy a Gyurcsány-ellenesség okán a társadalom nagyobb része mellé áll, de ez tévedés. A szélsőjobboldalnak kedvez a rendőrség bizonytalansága és a bírói joggyakorlat helyenkénti abszurditása. Fontos az is, hogy az antiszemitizmus helyett a romaellenesség és a melegellenesség lett a fő csapásirány (a kormányellenességen túl, emellett a kínai- ellenesség is potenciális gyújtópont), márpedig e kisebbségek megítélése ambivalens a magyar társadalomban, megtámadásuk láthatóan nem vált ki tömeges szolidaritást, felháborodást. Viszont az ellenük való fellépés kiszolgálja ások okból frusztrált társadalom bűnbakkeresési igényét, amihez rendpárti jelszavak (biztonság, „normalitás”) rendelhetők hozzá. Mindent egybevetve, a magyarországi szélsőjobboldal valószínűleg nem rendelkezik több szimpatizánssal, mint néhány éve, ám szervezettsége jelentősenjavult. Ismerve a fiatalabb korosztályok nyitottságát a szélsőjobboldali eszmék iránt, a következő években nem elképzelhetetlen a lassú bővülés. Különösen akkor, ha a szélsőjobb erősödésének kedvező tendenciák fennmaradnak. FIGYELŐ Bujkál a náci Aribert Heim Chilébe érkezett a náci háborús bűnösöket üldöző Simon Wiesenthal Központ küldöttsége, hogy felkutassa „a mauthau- seni mészárosként” ismert Aribert Heimet, aki állítólag Chile vagy Argentína déli részén rejtőzik. A „nácivadászok” Puerto Montt városában és Bariloché- ban próbálnak a nyomára jutni. A nyomozás az Utolsó Esély akció keretében zajlik, amelyet a II. világháború alatt a zsidók ellen elkövetett bűncselekmények még élő és büntetlenül maradt tetteseinek felkutatására indítottak. Puerto Montiban lakik a 94 éves Heim egyik lánya, Waltraud, ezért felmerült a gyanú, hogy „a halál orvosa” itt él, bár családja azt állítja, 1993-ban meghalt. Heim a sachsenhauseni, bu- chenwaldi és mauthauseni koncentrációs táborokban több ezer embert kínzott meg „orvosi kísérletekkel”, 1941-ben több száz fogoly halálát okozta a szívükbe adott benzin- vagy méreginjekcióval. Holokauszttúlélők visszaemlékezései szerint stopperórával mérte a halál beálltát. Sza- dizmusára jellemző, hogy érzéstelenítés nélkül távolította el áldozatai szerveit, sőt papírnehezéknek használta egy általa lefe- jezettemberkoponyáját. (mti)
