Új Szó, 2008. július (61. évfolyam, 152-177. szám)

2008-07-11 / 160. szám, péntek

14 Sport-hirdetés ÚJ SZÓ 2008. JÚLIUS 11. www.ujszo.com Jozef Kopold szlovák hegymászó már másodszor veszítette el a társát, de nem gondolja, hogy ezek után már senki nem akar vele útnak indulni „Akik bírálnak, sosem jártak 8000 m magasban” Jozef Kopold tavaly hegymá­szótársa, Marek Hudák nél­kül tért haza himalájai expe­díciójáról. Atragédia után weboldalán sok támogatás­ról, együttérzésről biztosító üzenetet kapott. Idén ismét merész himalájai expedíció­ra indult, ám ismét bekövet­kezett egy tragédia. Vladimír Plulík eltűnése után az együttérző üzenetek mellett sok kemény bírálat is érke­zett. A 28 éves hegymászó hazaérkezése után sajtótájé­koztatón válaszolt a vádakra. BŐDT1TAN1LLA Baltoro Express - expresszgyorsan Jozef Kopold és Vladimír Plulík május 21-én vágott neki a Baltoro Express expedíciónak, amely so­rán expresszgyorsan, egy hónap alatt négy nyolcezrest akartak megmászni: a Gashembrum I-t és Il-t, a Broad Peaket és a K2-t. Ma­gát a mászást is expressztempóban képzelték el, húszkilós hátizsákok nélkül, alpesi stílusban, könnye­dén, elegánsan, egy-egy csúcsot két nap alatt megjárva. „A nehéz­kes expedíciókat nem szeretem. Nem az én világom, hogy har­minckilós hátizsákkal, több kilo­méternyi biztosítókötéllel indul­junk útnak, és ha bármilyen apró probléma felmerül, gyorsan visszaforduljunk. Én úgy szeretek hegyet mászni, hogy gondosan ki­választom az útvonalat, kivárom a megfelelő időjárást, aztán szinte felszaladok a hegyre” - vall stílusá­ról Kopold. A Gasherbrum I és a Gasherbrum II esetében tökélete­sen működött ez az elképzelés, és sokáig a Broad Peaken is minden nagyszerűen alakult... A K2 volt az álom Kopold jól tudja, mindenkit az a bizonyos nap, az a bizonyos eset érdekel. Mégis az elején kezdi a tör­ténetét - már csak azért is, mert az előzmények fontosak a Broad Pe- ak-i történések megértéséhez is. Hangsúlyozza, mind ő, mind Plulík kiváló erőnlétben érkezett Ázsiába. Gyorsan akklimatizálódtak, nagy kedvvel másztak. „A Gashembrum II csúcsán csak én voltam. Vlado nem jött velem, néhány száz méter­rel a cél előtt visszafordult, inkább a K2-re tartogatta az erejét. Számára az volt az álom, mindig arról árado­zott, milyen úton is érjük el a csú­csot, és az egész milyen nagyszerű lesz. Vlado tapasztalt hegymászó, aki tudja, mit csinál. Mindig maxi­málisan átlátja a helyzetet, felelős­ségteljesen dönt, és feleslegesen soha nem kockáztat” - mondja Kopold. A múlt idő még nem jön a nyelvére. „Találkozunk a csúcson” Ahogy a két korábbi hegycsú­csot, Kopold és Plulík a Broad Peaket is villlámgyorsan akarta meghódítani. Éjjel kezdtek el mászni („A hó ilyenkor megfagy, nem kell térdig gázolni benne, és nincs is olyan meleg.”), és másnap délután háromra 4800 méter ma­gasból 7600 méter magasra jutot­tak. Bár mindketten fittnek érezték magukat, az olvadó hó miatt mégis inkább visszatértek a 7200 méte­ren felállított sátraikba, és csak másnap, kipihenten indultak to­vább. Sokáig együtt haladtak, köz­vetlenül a csúcs alatti sziklafalnál azonban szétváltak. „Vladónak nem volt sisakja, így ő a normál út­vonalon ment tovább. Én már 50 métert haladtam a falon, utánam kiáltott, hogy ő nem arra jön, de nem adja fel, mivel nagyon jó for­mában érzi magát. Megegyeztünk, hogy a csúcson találkozunk, és aki előbb ér fel, fizet egy sört...” Elvész a nyom A két hegymászó mégsem talál­kozott a csúcson, Kopold este 9-re ért fel, csinált pár felvételt, majd 8000 méterre ereszkedett, és ott töltötte az éjszakát. „Életem egyik legnehezebb éjszakája volt. Szent- ségesen hideg volt, nem volt háló­zsákom, rezsóm, semmin - meséli. - Nagy szerencsém volt, hogy nem lettek fagyási sérüléseim. Másnap folytattam az ereszkedést, láttam Vlado nyomait, láttam, hogy már ő is ereszkedik, úgy ítéltem meg, hogy másfél órával lehet előttem. Később elvesztettem a nyomát, de még nem gondoltam semmi rossz­ra, azt hittem, csak az olvadás miatt nem látom a nyomot. Aztán az egyik táborban az éppen ott lévő fehéroroszok mondták, hogy nem látták arra elhaladni, de mivel so­kat voltak a sátorban, feltételeztük, hogy csak nem vették észre... Mi­kor visszaértem az alaptáborba, még mindig azt vártam, Vlado ott fog üdvözölni.” Egy banális hiba Nem így történt. Ekkor már Kopold számára is világos volt, társával valami történt, és egy nap pihenés után a keresésére indult. A többi expedíció is kutatott a szlovák hegymászó után, sikerte­lenül. A nyomok és a helyszín át­vizsgálása után Kopold arra a kö­vetkeztetésre jutott, Plulík vala­hol megcsúszhatott, és a mélybe zuhant. „Egy hülye baleset, egy banális hiba lehetett. Nagyon kel­lemetlen terepen ereszkedett, kemény jégen mindössze tíz cen­tis hóréteg - ha itt megcsúszik va­laki, nagyon felgyorsul...” - ma­gyarázza Kopold, egyszer, két­szer, sokadszor, hiszen mindenkit ez a rész érdekel. És persze az, meg lehetett volna-e előzni a bal­esetet azzal, ha a két hegymászó együtt marad. „Holttesteken át...” „Ezek hegyek, érthető?!” - csat­tan fel ingerülten az addig nyugodt és érzelemmentes Kopold. „Ilyesmi egyszerűen megtörténik. Minden­hol megfelelően viselkedtünk, a döntéseinket visszamenőleg is he­lyesnek ítélem. De a hegymászás már csak ilyen, bárki odaveszhet, még az olyan tapasztalt és erős hegymászók is, mint Vlado Plulík” - teszi hozzá már nyugodtabban. Nincs irigylésre méltó helyzetben, folyamatosan támadják, arrogan­ciával és egoizmussal vádolják. „Holttesteken átis csak megy a célj a után.” „Rettenetesen nagyképű, csak a csúcs érdekli, nem a társai.” Ilyesmiket írnak névtelenül az ex­pedíció weboldalán, ám a hegymá­szószövetség elnöke, Igor Koller nevét vállalva jelentette ki: „Ko­pold ezzel a hozzáállással veszé­lyezteti a társai és a saját életét is. Ez felelőtlenség.” Mindenki magáért felel „Akik bírálnak, még sosem jártak 8000 méter magasban, és nem tud­ják, miről beszélnek - reagál a vá­dakra Kopold. - Ekkora tengerszint feletti magasságban már mindenki elsősorban magáért felel, és bármi­lyen óvatos is az ember, a veszélye­ket nem lehet teljesen elhárítani. Nem gondolom, hogy veszélyeztet­ném a társaimat, és azt sem, hogy ezek után senki nem akarna velem útnak indulni. A szlovák hegymá­szóközösség nagyon kicsi, de van­nak cseh, német, amerikai, francia barátaim... Egy viszont biztos. A to­vábbi expedícióimról nem fogok na­ponta információkat küldeni. Ez nem kötelességem, csakjóakaratból csináltam eddig is. A fórumozás sze­rintem az internet prostitúciója. Amíg minden rendben megy, senki nem szól semmit, de történik egy baleset, és az emberek rögtön ráve- tikmagukat, mintahiénák...” ^ Consulting s.r.o.' A HR Consulting s. r. o. pénzügyi-gazdasági vezetőt keres főállásba, komáromi irodájába, azonnali belépéssel. Elvárások: / gazdasági területen szerzett 3-5 év szakmai tapasztalat / szlovák adókörnyezetben szerzett könyvelési gyakorlat / Word, Internet, Outlook felhasználói szintű ismerete ✓ egyszerű és kettős könyvelés ismerete Amit kínálnnk: ✓ versenyképes, egyedi megállapodás szerinti bérezés ✓ személyes fejlődés és karrier lehetősége Jelentkezni hétlo-péntek. 8.00 és 16.00 között az alábbi e-mail címen: anita.izvak@hrcsro.sk. ill. a következő telefonszámon: 0918/388 786 Nyári olimpiai játékok - 1984 Los Angeles: a Szovjetunió bojkottra kényszerítette vazallusait Carl King mennybemenetele az Angyalok Városában TOMI VINCE Los Angeles is csonka olimpi­át rendezett. A körülmények ismertek. Afganisztán megszál­lása miatt több vezető nyugati ország nem engedte sportolóit Moszkvába. Erre fel a Szovjet­unió visszavágott: ti sem jötte­tek hozzánk, mi sem megyünk hozzátok. Szemet szemért, fo­gat fogért. És vazallusait is rá- kényszerítette a bojkottra. Ro­mániát nem tudta. Nagyhatalmi presztízsről volt szó a hideghá­borús időszakban. Először magánváUalkozás A játékok történetében elő­ször volt magánvállalkozás az olimpia - 50 millió dollár nye­reséggel. Az olimpiai fáklyával Gina Hemphill, Jesse Owens unokája futott be a stadionba. És Carl Lewis éppen a nagypa­pa olimpiai teljesítményét vette célba, meg akarta nyerni a 100 és 200 m, a távolugrás s a vág­taváltó aranyát. Ilyesmit ter­vezni sem csekélység. A 22 éves, atlétaalkatú (180 cm, 75 kg) szupersztárnak sikerült megvalósítania nagy álmát. A 100 métert 9,9-cel nyerte, 20 századdal előzte meg a máso­dikat, és 100 méteren ez eddig a legnagyobbb különbség az olimpiák történetében. A távol­ugrás? Az első sorozatban 854 centiméternél ért homokot. Az­tán belépett és tovább nem folytatta. A mezőnyben nem akadt ellenfele, tulajdonképpen egyetlen ugrásával megszerezte második aranyérmét. 200-on 19,80 másodperces új olimpiai csúccsal a harmadikat. A váltó csak formalitás volt. Carl Lewis egyedisége Los Angelesben (Angyalok Vá­rosa) megtörtént Carl King mennybemenetele. Owens (1936) és Fanny Blankers-Koen (1948) után a harmadik atléta, aki négy aranyat szerzett egy olimpián. De még nem volt vége. Következett Szöul (1988). A ka­nadai Ben Johnson nyerte a 100 métert... Meddig tartott az? A doppingvizsgálatig. 9,92-vel Le- wisé a bajnoki cím. Távolugrás­ban ismét nem akadt vetélytársa. »v™, Ez eddig hat arany. Várta a hete­diket. Ám az amerikai váltó egyik tagja az előfutamban túlváltott (állítólag szándékosan, Lewis pi­hent). Sebaj. Jött Barcelona. Aranyérem távolugrásban és a váltóban. Nyolc olimpiai bajnoki cím - ebből hat egyéni számban! Ilyesmi sem lesz már soha. Női maratón és furcsaságok Első ízben szerepelt műsoron a női maratoni futás. A 27 éves Joan Benoit messze-messze maga mögött hagyta a me­zőnyt, saját magának diktálta az egyáltalán nem gyenge tem­pót; a végén hiába próbálta csökkenteni a távolságot az 1983-as világbajnok norvég Grete Waitz, az amerikai 2:24:52-es idővel nyert. Csodálatos dolgot vitt véghez egy 24 éves kismama, az amerikai Valeri Brisco-Hooks: a 200 m után 400-on is első lett. Egyedülálló. Eddig egyetlen olimpián sem férfi, sem nő nem győzött ugyanezen a két távon. Hiába no, a nők sok mindenre képesek... Itt van például Hilda Strike. A kanadai hölgy az 1932-es játé­kokon ezüstérmes lett 100 méte­ren a lengyel Walasiewiczovna mögött. Az 1980-ban elhunyt bajnoknőről a boncolás kiderí­tette, nem szerepelhetett volna a nők között, mert - férfi volt! A 74 éves Hilda néni elment Los Angelesbe és - követelte a NOB- tól az aranyérmet... ÖTKARIKÁS KRÓNIKA HOL, MIKOR: Los Angeles, 1984. július 28.-augusztus 12. INDULÓK: 139 ország (rekord) 6876 sportolója (1589 nő) SPORTÁGAK/VERSENYSZÁMOK: 22/220. (CSEH) SZLOVÁK GYŐZTESEK: - MAGYARARANYÉRMESEK: ­BP-8-12904 (SITA-felvétel) Jozef Kopold nincs irigylésre méltó helyzetben

Next

/
Oldalképek
Tartalom