Új Szó, 2008. július (61. évfolyam, 152-177. szám)

2008-07-11 / 160. szám, péntek

6 Kultúra-hirdetés ÚJ SZÓ 2008. JÚLIUS 11. www.ujszo.com Az éjfél gyermekei a Bookerek Bookere Salman Rushdie könyve, Az éjfél gyermekei (Midnight's Children) nyerte a Booker-díj 40. évfordulójára kiírt Bookerek Bookere ver­senyt. Az eredményt tegnap hirdették ki, a ceremóniát a BBC egyik adója is közvetítette. A hat könyvet tartalmazó rövid listát, melyről végül Salman Rushdie-é lett az első hely, zsűri válogatta ki. A hat ki­választott közül a legjobbat már a közönség szavazta meg: Az éjfél gyermekei a szavazatok 36%-ával nyert. Salman Rushdie regénye 1981-ben lett Booker-díjas. A regény Indiában, Pakisztánban és Bangladesben kalauzolja végig olvasóit egy család és egy szerelem történetén. 1993-ban már volt egy külön választás, a Bookerek Bookere (eddig az egyetlen ilyen) - azt is ez a regény nyerte. Rush­die legutóbbi regényének felolvasókörútján jár, így nem tudott személyesen részt venni a díjátadáson. Az éjfél gyermekeit 1980-ban írta, magyarul 1987-ben jelent meg először, (litera) PENGE Multivitamin Öllős Edit verseinek alap­hangja részint a rezignáció, ré­szint a melankolikus sorsba ve- tettség nehéz tudatosulásából fakadó nyugtalanság. Mindkét irány kedvező terepe a költé­szetnek, nem egy példa bizo­nyítja. A fentiekkel összhang­ban vallja kötete nyitóversé­ben: „A szenvedés megtanított írni”. Úgy látszik, nem eléggé. A költőnő szabadjára engedett, csapongó szövegeiben sajnos rengeteg a gondolat- és képza­var, a tudálékos álfilozofálga- tás, érődén költői gesztus, mondhatni ezek uralják a kötet egészét, és az igaz értékek ho­mályba vesznek. A lírai csapongás nem ismer léptéket, és a legtöbbször ön­maga ellen fordulva komikus benyomásokat ébreszt. A Felté­telek című vers pl. így hangzik: „míg multivitamint iszom / multivitamint képzelek he­lyedbe / akinek persze kong a feje / aztán mikor félvállról / vizet engedek a csapból / óva intelek megválni / minden ga­rasodtól / és jókat nassolok nem / megjátszott pózaidból”. Mi köze a multivitaminná kép­zelt kongó fejű versszereplő­nek (aki ezek szerint noha vi­tamindús, tök hülye) a megtar­tott vagy épp kiadott garasok­hoz (ugyan minek is költekez­ne egy multivitaminképzet?), s vajon miféle megjátszott (a póz eleve megjátszáson alapszik, nem?) pózai vannak egy multi­vitaminnak, s miképpen ildo­mos nassolni azt a fene sok pózt? Most félvállról engedett csapvízbe kerül az a kongó fejű multivitamin vagy csak nassol­nak (!!!) belőle? Milyen vi­szonyban áll a megivott multi­vitamin a helyébe képzelttel? Megannyi fogós, agyafúrt kér­dés, kétségbeejtő értelmezési dilemma. Mint annyiszor, most is feladom. Nem állítom, hogy egy vers minden egyes momentumának logikailag ellenőrizhető állítá­sának kell lennie, arról viszont meg vagyok győződve, hogy a látszatra szerteágazó szöveg­nek valamiféle felismerés-pil­lanatot kell eredményeznie, melynek révén a befogadó hir­telen egybe tudja érezni a be- fogadandót, s az olvasás aktu­sában mintegy megszületik a mű, melynek minden egyes szava hirtelen megtalálja a he­lyét, és jelentéssel telítődik. Öl­lős Edit verseinek java része képtelen ilyen pillanatot ered­ményezni, szövegei afféle ku­sza turkálók, szemétkupacok, melyekben érték (gyémánt fél­krajcár) és értéktelenség egy­ként akad. „Már nem mindig hiszek abban / hogy csakis lég­ből kapom / a szavak tömke­legét” - vallja, pedig, szó mi szó, úgy tűnik. A hömpölygő szóáradat maga alá temeti a részeredményeket, s az olvasó képtelen türelemmel kihámoz­ni a sikeresebb szakaszokat. Az önkiárasztó szövegelés mellett a bölcselkedő karakter uralja a kötet szövegeit, ezek mélysége azonban a legtöbb­ször pocsolyányi, pl.: „A siva­tagban mindig akad oázis, / ha nem is kerül mindjárt utunk­ba.” Vagy: „többet kell elhall­gatni, mint kimondani, / többet elgondolni, mint leírni, és / fel­adatunk olyan kötélbe kapasz­kodni, / amit még véletlenül sem szalajtunk el.” Ez utóbbi idézetből is kitetszik, hogy a szerző egy elképzelt hallgató­sághoz szól, akiknek életveze­tési kalauzt kínál. Öllős szövegeinek általában nincs ökonómiája, az arányér­zék hiányáról tanúskodnak („Tudom már azt is, szószá- tyárkodtam rengeteget” - írja az önkritikus szerző). „Dudorá- szó szellő legyek-e napsütést / vihart kergetve vagy telített ol­dat / nyápic kémcsőben” - kér­di egy nyilván dramaturgiai csúcspontnak szánt helyen a szövegben megképződő lírai én. Hát, talán egyik se, inkább költő, egyszerűen a nyelvvel va­lóban és felelősségteljesen megdolgozó, önazonos szerző, aki végre (elvégre már a har­madik köteténél tart!) komo­lyan vehető versek írásába fo­gott. (Öllős Edit, Bozótból kife­lé, Pozsony, Madách-Posoni- um, 2007). Értékelés: •• OOOOOOOO Karlovy Vary: holnap este eredményhirdetéssel ér véget Közép-Európa legrangosabb fesztiválja A csecsen fogoly vonzásában Danny Glover amerikai színész a fesztivál elnökének különdíjáért utazott Karlovy Varyba (ČTK-felvételek) Amit szabad Cannes-nak, vagy amit Velence is meg­tehet, Karlovy Vary azt most lépte meg először: egy helyett két hazai pro­dukciót vett be a verseny­be, de könnyen lehet, hogy sem az egyik, sem a másik cseh filmet nem érdemesíti díjra az Ivan Passer vezette héttagú, nemzetközi zsűri. SZABÓ G. LÁSZLÓ Ha a két alkotás közül mégis jut valamilyen elismerés az egyiknek, akkor az Michaela Pavlátová Az éjszaka gyermekei című munkája lesz, nem pedig Petr Zelenka (Kar­lovy Vary 2002-es mustrájának győztese Az ördög évével) legfris­sebb opusa, a Karamazovok. Ha mégis ezt emelné ki a zsűri az amúgy sem igazán erős mezőny­ből, nagyon elcsodálkoznék. Ze­lenka - akit az értelmiségiek fele­lősségtudata érdekel egy olyan társadalomban, amely elvesztette hitét Istenben, s ezzel együtt az alapvető morális értékeit is - Dosztojevszkij Karamazov testvé­rek című regényének meglévő, remek prágai színpadi változatát viszi el filmjében egy alternatív krakkói fesztiválra, hogy így folyassa össze a nagy orosz író ál­tal felvetett lelki és erkölcsi kérdé­seket a darabban szereplő színé­szek magánéleti problémáival és egy néző személyes tragédiájával. A vásznon kibontakozó alkotás azonban - bármennyire jók is a színészek és maga az ötlet - nem tudja igazán megérinteni a kö­zönséget, s megmarad az álintel­lektuális mozi szintjén. Zelenka, a tehetségéről megbizonyosodott alkotó persze nem érti, miért fa­nyalognak a csehek - és a lengye­lek is, hiszen koprodukciós part­nerek - a film láttán, de még dü­hösebb a franciákra, mert nem vá­logatták be a Karamazovokat a cannes-i mustrába. Sznobok és nacionalisták, állítja. „Azt viszont nem értem - prüszkölt a Karlovy Vary-i vetítés után -, hogy mi tet­szett nekik a Vak szerelmek című szlovák dokumentumfilmben, az vajon hogyan kerülhetett be a versenybe?” Kínos volt, nagyon kínos Petr Zelenka epés megjegy­zése, már csak azért is, mert a Vak szerelmeknek valóban Cannes- ban volt a helye. Látnia kellett a világnak, amit a szemükkel látni nem tudók a szívükkel látnak. Ami viszont már a fesztivál kín­ja: Nick Nolte, aki egy róla készült dokumentumfilmet prezentált A szemle vendége August Diehl német színész is volna, családi problémák miatt, Nyikita Szergejevics Mihalkov pedig, aki Sidney Lumet Tizenkét dühös emberének remake-jét for­gatta le 12 címmel (forgatókönyv, producer, főszerep ugyancsak Nyikita Szergejevics) váratlan munkaügyi elfoglaltságra hivat­kozva mondta le a meghívást. De utolsó pillanatban. Amikor már utaznia kellett volna. A 12-t információs szekcióban vetítik, a versenyben Alekszej Ucsityel orosz-bolgár összefogás­ban készült rendezése, A fogoly szerepel. Évekkel ezelőtt volt már egy fogoly a fesztiválon. A kauká­zusi fogoly. Szergej Bodrov filmje. Az is az orosz-csecsen harcok sűrűjébe vitte el a nézőt. Ucsityel irodalmi alapból, Vlagyimir Ma- kanyin prózájából indul ki, aztán megy a maga útján. Két orosz ka­tona foglya lesz egy szép arcú, ro­konszenves csecsen fiú, egyikük, a tapasztaltabb lélekben annyira közel kerül hozzá, hogy a néző már-már azt hiszi, fizikai vonzal­mat is érez iránta. Pedig igen, no­ha a rendező „keményebb” utalást nem tesz erre. Azzal viszont, ahogy az érett férfi szinte magá­hoz kötözi kamasz képű foglyát, vagy ahogy ápolja és félti, izgul érte, és még a saját társától is megvédi, majd hagyja, hogy a vál­lán sírja ki magát, mindent el­mond, amit egy ilyen gyilkos helyzetbe került két férfi különös lelki kapcsolatáról elmondhat. Egyetlen nap történése a film, de az értelmetlen háború összes kér­dőjelét felteszi. Értéke mégsem pusztán ebben van, hanem azok­ban a pillanatokban, amikor fog­lyot és fogvatartóját már nem ősi ellenségként láttatja, hanem a háború csapdájában vergődő, szerencséden emberként. És rögtön a másik véglet: Mani Masserat-Agah, az iráni szárma­zású svéd rendező Ciao bella című filmje. Vetítése előtt a fiatal filmes lelkendezve köszönte meg a Vari­ety kritikusának, hogy magasztaló írása nyomán Svédországban egyik hétről a másikra kasszasiker lett a munkája. Az első héten ugyanis még szellemes tinikomé­diaként kezelte a közönség, a kö­vetkező héten azonban, miután a kritika megjelent, a felnőttek is tódulni kezdtek a mozikba, hogy Musztafával, a történet tizenéves iráni-svéd hősével élhessék újra kamaszkoruk megmosolyogtató érzelmi (s nemi) bonyodalmait. Zenés filmekből is válogathat a fesztivál közönsége. Szemző Ti­bor opusa, Az élet vendége - Csorna legendárium Körösi Cso­rna Sándor nyomában jár a Hima­lája sziklafalai között, s ázsiai ze­nével köti össze a szokványosnak nem mondható portrét. A Karlovy Vary-i mustrára már otthon emlé­kező Robert de Niro tiszteletére elővették Martin Scorsese 1977-es New York, New York című legendás művét, amelyben de Niro partnereként Liza Minnel­li ragyog. A prágai Nemzeti Szín­ház Milos Forman rendezte dzseszszoperájának, a Jól fizetett sétának a próbafolyamatát egé­szen a bemutatóig egy 50 perces dokumentumfilm ábrázolja. A fesztiválkoncertek közül ket­tőt emelnék ki: Clint Eastwood, a világhírű színész fia, Kyle Eastwood adta az egyiket, a mási­kat pedig az írek Oscar-díjas páro­sa, az Egyszer (Once) című film két főszereplője, Glen Hansard és Markéta Irglová. A fiatal amerikai dzsesszzenész estje a csülagos ég alatt zajlott, ingyenes belépővel. Az ír-cseh kettős az elegáns Richmond Szállóban lépett szín­padra. Nem volt könnyű megsze­rezni őket, állítják a fesztivál szer­vezői, hiszen Oscarral a kezükben folyamatosan koncerteznek. Kar­lovy Vary-i fellépésükre 400 ko­ronáért árusították a jegyeket. Szepességi vár Nyáresti látogatások Szepesség. Különleges esti lá­togatásokat szerveznek a szepes- ségi várba július és augusztus fo­lyamán; a szünidő minden szom­batján 20.30-tól. Az érdeklődők a 11-12. század fordulóján épült várat fáklyafénynél tekinthetik meg. Évközben 9-től 19 óráig lá­togatható a vár, amelyet az UNESCO 1993-ban a vüágörök- ség részévé nyilvánított. Ez Szlo­vákia, egyben Közép-Európa leg­nagyobb kiterjedésű várroma. A 18. század második felében tűz pusztította. 1970-től folyamato­san restaurálják. A kiállított tár­gyak között régészeti leletek és fegyverek szerepelnek. A látoga­tók számára különösen érdekes lehet a kínzókamra és a gótikus Szent Erzsébet kápolna is. (sita) \J 2008. július 12. szombat este fél kilenc POMLÉ, SOMORJA i ? otóKOWCERT Jegyelővétel: VMK - Somorja, tel,;031/ 56 22 241 Kultúra Könyvesbolt, POZSONY, Május 1. tér, tel.: 02/ 52 96 20 65 ElóKoncert műsoriroda .Dunaszerdahely, Vállalkozók háza, Kukučín u. 459, 2. em. tel.: 031/ 551 63 42 Focus Music Shop, Dunaszerdahely, Vämbéry tér 5.1,tel.: 031/ 551 51 02 i i 4 4 4 4 I I 4 4 4 4 4 4 4 4 4 4 BB-8-12807

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom