Új Szó, 2008. július (61. évfolyam, 152-177. szám)
2008-07-10 / 159. szám, csütörtök
www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2008. JÚLIUS 10. Vélemény és háttér 7 FIGYELŐ Fémtolvajok fenyegetnek A terroristák után a fémtolvajok jelentik a legnagyobb veszélyt Nagy-Britan- nia biztonságára a Brit Rendőrfőnökök Szövetsége (ACPO) szerint. A szigetországban kétnapos akció volt a fémtolvajbandák megfékezésére. A több száz fős rendőri különítmény roncstelepeken és a szervezett bűnözői csoportok lehetséges rejtekhelyein razziázott, átkutatták a gyanús fémszállítmányokat. A tolvajok elsősorban a távközlési rendszerek rézkábeleit, alumínium közlekedési táblákat és a templomtetők ólomdíszítéseit dézsmálják meg, de gyakran tűnnek el csatorna- fedők, vasúti sínek. Nemrég egy családi házból is kilopták a gázvezetéket, és az épület felrobbant. Az ACPO szerint a fémtolvajlás életveszélyt okozó bűncselekmény, (mti)- El sem tudod képzelni, milyen gazdag. Annyi pénze van, ahány gyalázkodó szót tartalmaz Slota szókincse a magyarokra. (Peter Gossónyi karikatúrája) Az a csapat, amelyik „mocskos buzik!" felkiáltással volt ellentüntetni, csak a balhét tartotta szem előtt Köcsögözés úton, útfélen Nem tartozom a Büszkeség Napja hívei közé, nem tartom a melegvilág képviselőinek azokat a fiatalembereket, akik inkább a travesztikhez hasonló magatartással demonstrálják másságukat, a múlt hétvégén viszont éppen az Európa-szerte megrendezett melegfelvonulások jelentették azt a lakmuszpapírt, mellyel most már társadalmi folyamatok írhatók le. LOVÁSZ ATTILA Budapesten és Berlinben is meg- hirdettéka BüszkeségNapját, s míg a magyar fővárosban rögtön két ellentüntetést jelentettek be, Berlinben béke és nyugalom honolt. Akü- lönbség pedig egyáltalán nem abból adódik, hogy a német társadalom toleránsabb, uram bocsá, me- legpártibb lenne, mint a magyar, hanem azokból az egyértelműen politikai mozgásokból, amelyek az őszödi beszéd után indultak be Budapesten és országszerte. Nemegyszer írtam már le, hogy nem szeretni a mást, legyen az roma, zsidó, meleg vagy éppen feminista, belefér a véleménynyilvánítás szabadságába. Ezt esedeg nyilvánosan elmondani is legitim, hiszen a sumákolás, a vélemények politikailag korrektnek gondolt elmaszatolása bizony nem hoz megoldást semmüyen különbözőség negatív hozadékainak ügyében. (Ad abszurdum, most, hogy végigolvastam a szlovák sajtó múlt heti témáit, megnéztem, miként viszonyul a kifejezetten sztárolt Rasťo Žitný balesetéhez a bulvár, egyeden kérdés jutott eszembe: vajon lenne-e az eddigi rajongók közt ekkora felháborodás, ha a tévésztár nem egy aranyos ötéves kisfiút - s melyik ötéves gyermek nem az - gázolt volna el, hanem egy arra bandukoló munkanélküli roma hajléktalant.) De más véleményt nyilvánítani, s más mindenáron balhézni. Lehet tehát azt gondolni, hogy a melegek a társadalomra nézve veszélyesek, és lehet a felvonulásukat nem szeretni. A felvonulás ettől még lezajlik, a törvénytisztelő polgárt semmiféle atrocitás nem éri. Ennyi. Az a csapat viszont, amelyik most „mocskos buzik!” felkiáltással volt ellentüntetni, sajnos nem a társadalom megtisztulását, nem a konzervatív keresztény értékeket tartotta szem előtt (mint sokszor jelezték), hanem a balhét. Ez az a csapat, amelyik lerohanta a televíziót, elrabolta a tévémacit, televizelte a Kossuth teret, tönkretett három magyar állami ünnepet, köztük egy kerek évfordulósat, törvénytisztelő és pénzét munkával kereső állampolgárok gépkocsiját gyújtotta fel. Ez az a csapat, amely bármikor bárkit lerohan, megfélemlít, elver, esedeg agyonver, mert az kövér vagy sovány, mert kopasz vagy hosszú hajú (lásd hazai viszonylatban Dániel Tupý máig nem lezárt gyilkossági ügyét), vagy mert „nincs sapkája”. Ezt a csapatot az időszerű magyar politika helyzetbe hozta, s most nem tud vele mit kezdeni. Hagyja hát, hogy randalírozzon, s ezt még demokratikusnak is nevezi a mai magyar jogalkotás és joggyakorlat, aminek következményeit ebben a pillanatban felmérni nem tudjuk, de az európai történelmet akár felületesen is ismerve, el tudjuk képzelni. Az a csapat, amely Olaszliszka (a romák által agyonvert tanár esete) vagy a melegtüntetés kapcsán még szimpatizánsokat is szerezhet a társadalomban, néhány hónap elteltével akár azokat is veszélyeztetheti, akik most halkan egyetértenek vele. Kisebbségben élve jól érezzük, hogy a szerbiai magyarverések, a Maiina Hedvig-ügy, a Pospolitosť és a Gárda, meg a szombati látványos buzizás közös nevezője a társadalomban élő, semmi módon nem kezelt szélsőségeseknél keresendő, s nem a kocsmai politizálás vélt ok-okozati összefüggéseiben. Ezt a németek már tudják. Nem véletlen hát megállapítani: az urakkal legközelebb augusztus húszadikán találkozunk a híradásokban. KÉZ,IRAT Magánlevél MIKLÓSI PÉTER Tisztelt Miniszterelnök Úr! Őszintén bevallom, örömömben dobtam egy hátast, amikor hírét vettem,hogy2008. július 4-én- kormánya két évét értékelve- nekünk, szlovákiai magyaroknak is üzent. Ezt kitüntető dekórumnak tartom, hiszen nekünk címzett szavaiból vüágosankiderült: ön állta/állja szavát, és ígérete szerint marad a nemzetiségi status quo. Nevezetesen: tárgyalni továbbra sem tárgyal velünk, felföldi magyarokkal, hanem akárcsak eleddig, jó szívvel üzenget nekünk. Hideget, meleget, ahogy a helyzet hozza. Miniszterelnök Úr, tudom, öntől már ez is értékeinknek s érdemeinknek kijáró megbecsülés. Kifecseghetem, hogy bizony még meg is dupláztam a hátast, hiszen ön egyben azt ismegizente: 2010-benjóleszitt élni, igaz, meg kell tanulni a szlováktörténelmet. .. Nos, mind az ön személyének, mind a hivatalának kijáró mély tisztelettel ez utóbbiak kapcsán szabadjon megjegyeznem: ami az édenkerti viszonyok eljövendésének reménységét illeti, azt hasonló szóhasználattal s vehemenciával ígérgeti éjjel-nappal fűnek-fánakama Orbán Viktor is, akit ön rendre Kö- zép-Európa, a Kárpát-medence, az egész Európai Unió legveszedelmesebb politikusának titulál. Ami pedig a szlovák történelem elsajátítását illeti, arról büszkén, diszkrét alázattal megjegyzendő, hogy mi, itt élő magyarok azt már réges-régbetéve fújjuk, elvégre Szent István óta közös a történelmünk. Persze, üdvös dolog volna, ha 2010-ig, akánaáni viszonyok eljöttéig, ezt közös hazánkban nemcsak mi tudnánk s tudatosítanánk. Tisztelt Miniszterelnök Úr, magyarként is, az utca embereként is (és itt nem csak a hajléktalanokra gondolok) biztosíthatom önt, hogy napról napra becsülettel tesszük a dolgunkat. Hogy pateti- kus legyek, azéletélés élni akar, így a kisember naponta választ. Például megoldást a gondjaira, és kitalálja, hogyan keresse meg a másnapi betevőt. Ezért „megszólítottként” s élve a polgári demokrácia lehetőségeivel - az ön július 4-ei üzenetére reagálandó - volna néhány eredeti és a kánaáni út megtételét gyorsító javaslaton. Például: érdemes lenne eltűnődni azon, vajon szüksége van-e Szlovákiának annyi újságra, rádióadóra, tévéállomásra? Az arab sejkek vagyonát megközelítő pénzeket takaríthatnánkmeg,ha csupán egy állami televízió meg egy kormánypárti újság létezne. Ön egyébként sem komálja a sajtót, hiszen épp a minap jelezte, ezúttal a Pravdát ostorozva, hogy annak újságírói „minden reggel oltást kapnak a Smer és a kormány ellen”. Lehetne a sporton is spórolni, ha a fociban, hokiban a klubok helye tt csupán egy-egy államilag fenntartott válogatott létezne. így több pénz maradna a már januárban esedékes, ám csak márciusban folyósítandó nyugdíjkiegészítésre. Legföljebb magára vessen, aki van olyan könnyelmű, hogy államilag babusgatott nyugdíjasként már március előtt meghal. Parlamenti pártból is bőven elég lenne egy, természetesen az önállampártja, elvégre aligpár napja, hogy újfent felhozta: az ellenzéket börtönbe küldené. De így megszabadulna egyben koalíciós partnereitől is, hiszen az egyik a vagyonszerzés mocsarában fuldoklik, a másiknak, ha szólásra nyitja a száját, elviselhetet- lenszájszagavan. Ráadásul politikusból is csak egyetlen szál maradna, az a Valaki, aki a legjobban tudja: mire van szükségünk nekünk, két lábon járó senkiknek. így biztosan nemcsak futólépésben haladnánk a kánaáni úton 2010 felé, hanem az Ön koalíciós partnerei is bemagolnák, hogy akik a pártfegyelmet jól megtanulták is, mégcsakmost ismerkednek a pártközi fegyelemmel. KOMMENTÁR Állj meg, világ! AAAL1NÁK ISTVÁN A tegnap véget ért G8-csúcs gyakorlati eredményeit tekintve az embernek az az érzése támad, hogy a világpolitikát el kellene küldeni egy hosszú, minimum féléves nyári szabadságra, s valamikor január vége felé onnan lehetne folytatni, ahol most vagyunk. Ez az érzés nem új keletű, hetek óta tart, hiszen már az uniós csúcsra, meg az EU-USA és EU-orosz csúcsra is ez a bénaság nyomta rá bélyegét. A jelző nem véletlen, az USA-ban szokták az elnökválasztás évét a béna kacsa évének nevezni, amikor a hivatalban levő elnök már nem mer komoly politikai döntéseket hozni, mert nem tudja, ki lesz az utódja. Persze, igazuk van azoknak, akik azt mondják, gyorsan változó világunkban ezt senki sem engedheti meg magának, de azoknak is, akik szerint a semmilyen vagy csak látszatdöntés még mindig jobb, mint a rossz döntés. A G8 ennek a tehetetlenségnek a betetőzése volt. A klímavédelemben csak a problémák elodázását jelenti a távlati, 2050-ig meghirdetett cél a szén-dioxid-kibocsátás ötvenszázalékos csökkentéséről minden konkrétum vagy kötelezettség nélkül, hiszen addigra az emberiség szinte kicserélődik, létszáma majdnem megduplázódik. A nyolcak a legszegényebb, különösen az afrikai országokkal szemben vállalt korábbi anyagi kötelezettségeiket sem teljesítették, és az újabb ígéretek megvalósítására sincs semmi garancia. Főleg azért, mert az olaj- és élelmiszerválság őket is sújtó hatásainak megelőzésével lesznek elfoglalva. Ugyanis minden politikusnak az az érdeke, hogy a saját túlélése érdekében azzal törődjön, ami otthon történik. Ez nem fog változni. A bénaság tehát mindenre és mindenkire rányomta bélyegét a tojakói csúcson. A G8 európai hatalmait főleg az unió válsága foglalkoztatja, ráadásul az alapvető kérdésekben sem értenek egyet. És még ők, a legszorosabb szövetségesek sem veszik komolyan - lassan már egy éve -, amit George Bush mond. Európa is, meg a világ is az új amerikai elnökre vár, addig jegelik a fontos problémák, válságok kezelését. Már Bush sem veszi komolyan saját magát, szerepléseiben arra szorítkozik, hogy lezser legyen és jópofa. Medvegyev világpolitikai bemutatkozása jól sikerült, Bush szerint „ez egy okos fickó”. Épp úgy keménykedett, mint Putyin, csak halkabban tette. Moszkva is bizonytalansági tényező lesz még egy ideig, amíg teljesen egyértelművé nem válik, hogy ki a dudás az orosz csárdában. Kissinger a csúcshoz időzítve azt írta a keddi Washington Postban: elhamarkodott volna Putyin meghosszabbításaként tekinteni Medvegyevre. Neki nemrégiben Moszkvában az volt az érzése, hogy „az orosz politikában új szakasz van kialakulóban: a hatalom valamiféle megosztása jelenleg is folyik a két politikus között, ám egyelőre nem világos, milyen eredményre jutnak”. Egyetlen megoldás van: a nagyhatalmi viszonyok és erőviszonyok tisztázódásáig, meg kell állítani a világot. S ha netán a világ minderre fittyet hányva mégis haladna a maga útján, akkor magára vessen. FIGYELŐ Nem zavarók a homoszexuálisok Valószínűtlen, hogy negatív hatással lenne a harci morálra vagy a fegyelemre a homoszexuálisok nyíltan vállalt jelenléte az amerikai hadseregben - állapította meg egy kutatócsoport, amelynek tagjai nyugalmazott amerikai parancsnokok voltak. A tanulmány megállapította, hogy az amerikai hadsereg az utóbbi időben egyre toleránsabb a melegekkel szemben, és nem veszélyeztetné a hadsereg rendjét, a katonai fegyelmet, ha hatályon kívül helyeznék azt a törvényt, amely megtiltja, hogy a katonák nyíltan vállalják homo- szexualitásukat. Az Egyesült Államokban egy 1993-ban hatályba lépett törvény értelmében a hadsereg nem faggathatja a katonákat szexuális irányultságukról, viszont a melegek és leszbikusok csak úgy teljesíthetnek katonai szolgálatot, hogy titokban tartják másságukat. A korlátozás támogatói szerint azért van szükség a törvényre, mert nem bizonyított, hogy a homoszexuálisok nyílt jelenléte a hadseregben nem károsítja-e a harci hatékonyságot. A tanulmány szerzői azt javasolták a kongresszusnak, hogy semmisítse meg a hatályban levő szabályozást, mert az számos homoszexuális katona számára nehézséget jelent a munkavégzés során. A megállapítások között szerepelt az is, hogy a törvény miatt több katona kénytelen hazudni identitásával kapcsolatban, és előfordult, hogy az érvényben levő tilalom miatt hagyták el tehetséges katonák a hadsereget. A Palm Center kaliforniai kutatóintézet megbízásából megszületett tanulmány elkészítésében négy nyugalmazott katonai parancsnok vett részt. Az intézet úgy állította össze a kutatócsoportot, hogy mindkét nagy politikai párt és a hadsereg valamennyi ága is képviselve legyen. A szerzők szakértői csoportokkal, katonákkal, politikusokkal folytatott tanácskozások alapján vonták le következtetéseiket. John Shalikashvili, az amerikai vezérkari főnökök egyesített bizottsága egykori elnökének véleménye szerint az elmúlt tizenöt év legátfogóbb értékelése a Palm Center új tanulmánya ebben a témában. A nyugalmazott négycsillagos tábornok úgy véli, mind a kongresszusnak, mind a vezérkari főnökök bizottságának figyelembe kellene vennie az ajánlásokat, (mti)
