Új Szó, 2008. július (61. évfolyam, 152-177. szám)
2008-07-01 / 152. szám, kedd
12 Szín folk ÚJ SZÓ 2008. JÚLIUS 1. www.ujszo.com Az itteni hivatalos népzenekutatás, sajnos, teljesen elhanyagolta a magyar kisebbség hagyományos hangszeres zenei kultúráját Az Utolsó óra program felvidéki sorozata A Kárpát-medencében kifejlődött hagyományos hangszeres zenei kultúra szerves, oszthatatlan egységet képvisel. Ennek az egységnek a megbontásához nem voltak elegendők sem a huszadik század politikai viharai, sem a részben ezek nyomán bekövetkezett, soha nem látott társadalmi változások. AGÓCS GERGELY Országok születtek és tűntek el Közép-Európa térképén, de a falu tovább őrizte a letűnt évszázadok kulturális örökségét. Az ehhez tartozó hangszeres zenei kultúra, amely egyébként a világon egyedülálló módon mintázza a klasszikus vonószene hangszerelését, letűnőfélben van. A mai folkloristák, népzene-kutatók, népzenészek feladata ennek a muzsikának az átmentése, és egyben az általa képviselt kulturális egymáshoz tartozás felmutatása. Néhány évvel ezelőtt Budapesten létrejött egy kulturális intézmény, amely vállalta hagyományos zenei kultúránk értékeinek képviseletét. Az intézmény egy gyárkomplexum raktárhelyiségeinek átépítésével jött létre, és a Fonó - Budai Zeneház nevet kapta. 1997 szeptemberében itt kezdődtek el az „Utolsó óra” program munkálatai. Ennek az értékmentő vállalkozásnak az volt az alapgondolata, hogy negyvennegyvenöt héten keresztül hetente egy-egy erdélyi hagyományőrző zenekar dallamkészletének minél részletesebb felgyűjtésével bemutassák, hogy létezik egy egységes, régi, erdélyi hangszeres zenei nyelv. Az eredeti célkitűzéseknek megfelelően sikerült megszervezni és lebonyolítani a gyűjtést, a stúdiómunkálatokat és nyilvános koncertsorozatot is. Emellett, a felvett zenei anyag legértékesebb, legszebb dallamainak kiválogatásával folyamatosan készülnek a megvásárolható reprezentatív CD- k. Az utolsó négy erdélyi zenekart a Fonó 1999. februárjában látta vendégül. Már a program elindításánál felmerült az az igény, hogy ne csak Erdélyből, hanem a Kárpát-medence más tájairól származó zenekarokkal is készüljenek felvételek, hiszen Európa folklórtérképén e terület hagyományos hangszeres zenei kultúrájának Kozák Tibor és zenekara (Farkas József felvételei) egésze egységes régiót alkot. A program szakemberei ezt a nagy területet - érthető szakmai okok miatt - nem tudták volna vállalni. Az erdélyi sorozat végéhez közeledve azonban ismét felmerült a kérdés: érdemes-e itt megállni? A rögzített felvételek szépsége és tudományos értéke, valamint a hangszeres zenei hagyomány folyamatos térvesztése is azt diktálták, hogy nem. Ezért az „Utolsó Óra” program vezetői úgy döntöttek, hogy a munkát egy felvidéki sorozattal folytatják. Megszólították azokat a szakembereket, akik a szlovákiai népzenekutatás terén megfelelő terepismerettel és szakmai felkészültségükkel az eddig bevált munkamódszerek mellett tudták vállalni a projekt szakmai továbbvitelét. Mint tudjuk, Szlovákia területének nemzetiségi összetétele meglehetősen színes. A szlovákok és a magyarok mellett ruszinok, németek, gorál-lengyelek és cigányok élnek itt nagyobb számban, de az ország területén találhatunk őshonos horvát (Horvátgurab, Horvát- járfalu, Dunacsúny) és román (Csicsókaváralja, Budka, Ungpálóc) nyelvű közösségeket is. Az itteni hivatalos népzenekutatás, sajnos, teljesen elhanyagolta a magyar kisebbség hagyományos hangszeres zenei kultúráját, de a szlovák, valamint az egyéb nemzetiségek népzenéjének dokumentálása sem zajlott olyan rendszerező céltudatossággal, hogy azt kielégítőnek tartsuk. Az ország magyarlakta vidékein a hatvanas évek elejétől a folklór kulturális rendszerének általános bomlásával együtt rohamosan megindult a hagyományos zenei élet leépülése is. Ez a folyamat némi fáziseltolódással hasonló módon folytatódott a szlovák nyelvterületen, valamint az egyéb nemzetiségek körében is. A felelősen gondolkodó és az in- teretnikus összefüggésekre is kíváncsi folkloristának tehát vállalnia kell a Szlovákiában élő népcsoportok teljes népzenei örökségének áttekintését. Ennek a gondolatnak a képviselői a Fonóban segítőkész partnerre találtak, így a projektet továbbra is az egymás mellett élő népek zenéjének sokszínűsége jellemezte. Az „Utolsó óra” folytatásában 25 zenekart láttunk vendégül, ebből 13 Szlovákia magyarlakta településeiről való, nyolc a szlovák, kettő a gorál, egy pedig a ruszin népzenei hagyományokat képviseli. Ezek között számítani lehet átfedésekre is. Etnomuzikológiai szemléletünk alapelveihez hozzátartozik, hogy a Kárpát-medence hangszeres zenéjének az „egységesítésében” maguk a zenészek játszottak meghatározó szerepet. Egy-egy társaság három-négy nemzetiség zenei igényeit is kielégítette. (A Bódva völgyében például a magyaroknak, németeknek, ruszinoknak és cigányoknak egyaránt kellett tudni muzsikálni.) Ezt figyelembe véve munkánk egyik fő célja az egymásra hatás, a zenei együttélés jelenségeinek vizsgálata. A felföldi dialektusterület tájegységeinek megfelelően, a zenekarokat arányosan válogattuk össze. Ugyanúgy, mint az erdélyi sorozatnál, a felvidéki hagyományőrzők esetében is a stúdiófelvételekre való kiválasztásnál elsőbbséget élveztek az idősebb korosztályt képviselő zenekarok. Ők koruknál fogva még tanúi és részesei voltak az organikus faluközösségek zenei életének, és képesek megeleveníteni olyan, azóta eltűnt közösségek zenéjét is, mint amilyen a német vagy a zsidó. A zenekari létszám kerete öt-hét zenész, valamint egy pár táncos, akiknek a funkciós (tánckí- séreti) felvételeknél és az énekgyűjtéseknél van fontos szerepük. A gyűjtőmunka 1999. március 29-től folytatódott, és 2000. febru- átjáig, három ütemben folyt, nyári és téli szünidőkkel megszakítva. (Egy pótlólagos gyűjtés felvételeit 2001. májusában rögzítettük a kürti Anyalai „Pepes” Sándor zenekarával.) A zenekarokat három napra Budapestre hoztuk, és itt archiválási, valamint lemezkiadási célokra egyaránt alkalmas stúdiófelvételek készültek. A zenészek programja napi 8-10 óra felvételből és nyilvános esti koncertekből állt. Az így rögzített páratlan terjedelmű (több mint 300 órányi) hanganyag feldolgozása több évet vesz igénybe. Ennek megfelelően az MTA Zene- tudományi Intézetének hangtárában annak hozzáférhetőségét minden érdekelt szakembernek biztosítjuk. RÖVIDEN Táncírók 2008 Ez év elején Táncírók 2008 címmel hirdetett pályázatot az Ifjú Szivek Magyar Táncegyüttes. A pályázat célja az volt, hogy a szlovákiai magyar néptáncmozgalom koreográfusait új alkotások elkészítésére ösztönözze, egyúttal lehetőséget adjon a művek bemutatására színházban. A pályázaton megfelelt 10 koreográfus munkájának nagy része már elkészült, ezeket 2008 őszén mutatják be. Pályázni csak új alkotásokkal lehetett, a műsorszámokat az Ifjú Szivek tánckarával és zenekarával kellett megvalósítani. Az egyes alkotások időtartama (Kovács Zoltán felvétele) nem haladhatta meg a 7 percet. Az Ifjú Szivek a pályázóknak biztosította a zenei szerkesztést, a szállást, az útiköltséget, a próbatermet és 15 ezer korona alkotói díjat. Ősszel minősítő verseny Az Ifjú Szivek Magyar Tánc- együttes, a Hagyomány Alap és további társrendezők 2008. október 17-19-én rendezik meg Pozsonyban, a SĽUK (Szlovák Állami Népi Együttes) oroszvári székházában a Szlovákiai Magyar Felnőtt Néptáncegyüttesek Minősítő Versenyét. A pályázatokat háromtagú zsűri bírálta el: Richtarcsik Mihály néptáncoktató, Sebők Géza néprajzkutató és Hégli Dusán koreográfus. A zsűri döntése alapján a minősítő versenyre a füleki Rakonca NTE, az apáca- csereszakállasi Pimpimpálé NTE, a nagymegyeri Megyer NTE, a komáromi Generációk NTE, a pozsonyi Szőttes KNTE, a nemeskosúti Berkenye NTE, a nagyidai Ilosvai NTE és a dunaszerdahelyi Dunaág NTE kapott meghívást. Utolsó óra, utolsó nap Befejezték főiskolai tanulmányaikat azok a hallgatók, akiket négy évvel ezelőtt vettek fel a budapesti Magyar Táncművészeti Főiskola táncpedagógus szakára. Ez volt az első olyan évfolyam, mely hallgatóinak nem kellett sem Budapestre, sem más magyarországi városba utazniuk, mert az előadások és a vizsgák is Pozsonyban folytak. A szakképzés az Ifjú Szivek Magyar Táncegyüttes székházában folyt, az együttes kezdeményezésére indult, mivel Szlovákiában nincs lehetőség arra, hogy néptáncosok szakmájuknak megfelelő végzettséget szerezzenek - pontosabban van, de a felvehető diákok száma korlátozott. Nem kizárólag az Ifjú Szivek táncosai végezték főiskolai tanulmányaikat Pozsonyban, hanem az ország, sőt Magyarország néptánc-együtteseinek vezetői, koreográfusai is. SZINFOLK Szerkeszti: Grendel Ágota Levélcím: Színfolk, Lazaretská 12,811 08 Bratislava 1 Telefon: 02/59 233 442, e-mail: agota.grendel@ujszo.com
