Új Szó, 2008. július (61. évfolyam, 152-177. szám)
2008-07-07 / 156. szám, hétfő
www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2008. JÚLIUS 7. Vélemény és háttér 5 TALLÓZÓ THE GUARDIAN Nem a nagy felzárkózó gazdaságok keresletnövekménye, hanem legnagyobbrészt a bioüzemanyagok termelésének ösztönzése okozta az élelmiszerár-sokkot, áll a Világbank egy bizalmas jelentésében. A bio- üzemanyag-előállítás 75%- ban emelte 2002 óta a globális élelmiszer-árszintet; az energiahordozók és a műtrágya drágulása mindössze 15%-ot adott hozzá az árakhoz. Az amerikai kukoricatermésnek most már 30%-át fordítják etanolgyár- tásra, az EU-ban előállított növényi olajok mintegy feléből pedig biodízelt készítenek. (MTI) Cirillista-metodista-kommunista (SITA-felvétel Hol marad a profilváltás, a többlet, a specifikumra szánt idő, hely és pénz? Nebulóreform Akármennyire tört is ki a hosszú forró nyár, s vele a vakáció, a szerkesztőségekben az uborkaszezon, idén nem sok nyári szünet marad a becsületesebb pedagógusok számára. Augusztusig ugyanis ki kell dolgozniuk az oktatási tárca iskolai reform- tervezetének iskolára, évfolyamra, tantárgyakra bontott változatát. LOVÁSZ ATTILA Akár örülhetnének is tanáraink, hiszen - állítólag - szabad kezet kaptak, de komolyabban nézve a reform lehetőségeit, sem szabad kéz, sem iskolaprofiláció nem lesz ebből a történetből. Nem is lehet. Az iskolák profilját s leendő sikerét ugyanis két alapvető dolog határozza meg. Az egyik az a többlet vagy specifikum, amit a többi iskolától eltérően nyújtani képesek, a másik pedig az ütőképes, megújulásra, de az eddigi eredmények konzerválására egyaránt alkalmas tanári kar. Az elsőt az a gyógyíthatatlan s kiirthatatlan központi oktatáspolitikai szemlélet fúrja meg, amely szerint az iskolát, mint állami intézményt ülik agyonszabályozni s a lehető legpontosabban megfogalmazni, hogy a tanár a csapnivaló fizetéséért a lehető legpontosabb programot kapja meg a tanév beosztását Uletően. A másikat pedig az a munkaerőpiaci rugalmadanság küldi az álmok mezejére, amely az iskoláinkat, mint alapvetően közalkalmazottakat foglalkoztató intézményeket teljes egészében uralja. A tantervek most úgy készülnek, hogy az iskola ugyan szabad kezet kap annak megfogalmazásában, mennyit is akar nyújtani a diákjának, de mindezt pontosan meghatározott óraszám-dotáció mellett, megadva az intézmény igazgatójának azt a lehetőséget, hogy heti négy tanítási órával úgymond szabadon gazdálkodjon. Heti harmincas óraszám mellett ez a négy óra nagyjából 13 százaléknyi lehetőség, ami nem is kevés, de e négy órán túl bizony nagyon kicsi maradt a mozgástér. Eközben persze a nemzetiségi iskolák a megnyirbált nemzetiségi nyelvi és irodalmi oktatást fogják elsősorban pótolni, hogy legalább anyanyelvi órákat tekintve tisztességes alapot adjanak diákjaiknak. Hol marad hát a profilváltás, a többlet, a specifikumra szánt idő, hely és pénz? A munkaerőpiaci rugalmatlanság általában nagy fékező erő, a közszférában néha bénító is. Be kell látnunk, hogy az iskola alapvetően konzervatív intézmény és a gyermek nem kísérleti nyúl, de roppantul érdekes lehet a következő felvetés. Tételezzük fel, hogy egy centrumoktól távol elterülő járásváros középiskolájának kiváló vezetése rádöbben: a munkaerőpiacon a jövőben komoly természettudományos műveltségre lesz szükség. Az eddig divatból nyelvi osztályokat futtató iskolában tehát szeretnének emelt fizika, kémia, geológia óraszámot oktatni a humán tantárgyak rovására. Mit tesz a direktor? Elbocsátja a főleg humán tantárgyak miatt felvett tanárok egy részét és más szakpárosítással rendelkezőket foglalkoztat? Megtehetné bár, de a munkaügyi bíróságok tárgyalásaira még belépőjegyet is szívesen vennék, hogy megnézzem, ilyen lépésnek mi lesz a vége. Arról nem is beszélve, hogy egy-egy tantárgyi, profilációs váltás a munkajog szerint még megindokolható, de vajon megteheti-e az igazgató, hogy mondjuk minőségi cserét kezdeményez, ha egyáltalán a munkaerőért folyó piaci versenyben labdába rúghat az általa felajánlható bérekkel. Évek óta érthetetlen, hogy miért nem képes egyetlen kormányzat sem felismerni az alap- és középiskolák autonómiájának oly egyszerű, tájainkon és a vüágban már kipróbált módszerét. Az pedig nem más, mint jogszabályban rögzíteni az egyes iskolatípusok abszolvensi profilját, a többit pedig a bértömeg-gazdálkodásra és fejkvótára ráállított, autonóm iskolákra bízni, önkormányzati, szülői és csak részben szaktárcái felügyelettel. Az éppen bevezetés alatt álló, sebtében megfogalmazott úgymond-reform eredménye bizony nem lesz egyetlenegy Sárospatak, Pannonhalma vagy Grössling sem. Az említett és hozzájuk hasonló nagynevű oktatási intézmények általában az oktatási tárcák épp aktuális kurzusainak ellenére váltak emblematikus iskolákká. Úgy, hogy valami olyat nyújtottak évtizedeken, századokon át a diákjaiknak, amit az oktatási kormányzatok sohasem tudtak. Mert ahhoz néha jó lenne közelről is látni egy nebulót. A Nyolcak egyike sem tesz eleget a légkör vészes ütemű melegedésének megakadályozásáért Gigászi feladatok előtt a G8-csúcs résztvevői MTl-HÁTTÉR Harminchárom évvel ezelőtt, az ipari hatalmak első gazdasági csúcstalálkozója idején egy liter szuperbenzin 89 német pfennigbe - átszámítva 45 eurócentbe - került. Angela Merkel éppen betöltötte 21. életévét. Tavaly ilyenkor a német kancellár látta vendégül Heiligendamm- ban a G8 résztvevőit, és a baltitengeri üdülőhelyre utazóknak 1,37 eurót kellett fizetniük egy liter üzemanyagért. Egy év elteltével gyökeresen megváltoztak a körülmények. A G8 ma kezdődő csúcstalálkozója előtt - amelyre Japánban, a Hokkaido szigetén fekvő Tojakóban kerül sor - nem csak az energiahordozók árai emelkedtek robbanásszerűen. Különböző okokból kifolyólag az élelmiszerek is jócskán megdrágultak, és szinte megfizethetetlenné váltak a szegények legszegényebbjei, elsősorban az afrikai nincstelenek számára. 154 euró- centért (ennyibe kerül ma német földön egy liter szuperbenzin) ezek az emberek több napra való élelmiszert vagy gyógyszert tudnának vásárolni. „Véget kell vetnünk annak a hozzáállásnak, mintha léteznének olyan megváltó események, amelyektől egyik napról a másikra jobb lesz a világ” - hangoztatta tavaly júniusban a G8 tanácskozás végén Merkel. A német kancellár most abban bízik, hogy Hokkaidón „érdemi és tartalmas tanácskozásra” kerül sor. A vezető ipari hatalmak bírálói viszont legjobb esetben is „kapkodó egyhelyben járást” várnak a csúcstalálkozótól, főleg a légkör védelme szempontjából. A G8 csoport tagjainak eltökélt szándéka, hogy ne engedjenek az egy évvel ezelőtt kitűzött célokból. 2007júniusában abban állapodtak meg, hogy „komolyan megvizsgálják” a világméretű széndioxid-kibocsátás legalább felére való csökkentését 2050-ig. Arról is szó van, hogy Tojakóban újabb megállapodást dolgoznak ki, amely a korábbinál is merészebb célt tűzne ki. Lehűtötte viszont az amúgy sem vérmes reményeket az a tanulmány, amelyet négy nappal a G8 csúcsértekezlet előtt hoztak nyilvánosságra. Ebből kitűnik, hogy a Nyolcak egyike sem tesz eleget a légkör vészes ütemű melegedésének megakadályozásáért. A sor végén az Egyesült Államok kullog. A Természetvédelmi Világalap (WWF) légkörváltozási programja által készített tanulmány szerint a G8 tagállamainak 2020-ig negyven, 2050-ig pedig nyolcvan százalékkal kellene mérsékelniük C02-kibocsátásukat. Ettől azonban - időarányosan - ma még igencsak messze vannak. A legjobban még Nagy-Britannia áll: a szigetország tette a legtöbbet a széndioxid-emisszió csökkentése és a kiotói jegyzőkönyvben rögzített célok elérése érdekében. Szorosan a nyomában ott van Franciaország és Németország. Ezzel együtt azonban mind a nyolc állam legföljebb a felét tette meg az időarányos útnak. A gyorsan emelkedő olajárakra való tekintettel német kormánykörökben azt várják a to- jakói fórumtól, hogy jelzésértékű határozatot fogad el. Ázzál ugyanakkor Berlinben is tisztában vannak, hogy az üzemanyagok árát a piac és az ott tevékenykedő spekulánsok is jelentős mértékben befolyásolják. Ebben a csatában a G8 fegyverei meglehetősen életlenek... Látható és érezhető jelzéseket vár Berlin az Afrikának nyújtott segélyekkel, valamint a rendkívüli mértékben felszökött élelmiszerárakkal kapcsolatban. Merkel szavaival a cél az, hogy „intenzíven fokozzuk az élelmiszertermeléssel összefüggő kutatásokat”. Emellett javítani kell a vízhez való hozzáférést, és el kell kerülni, hogy pozíciós háború törjön ki az élelmiszert, illetve a bioüzemanyagokat termesztő ágazatok és gazdálkodók között - hangzik a hivatalos német álláspont. A World Vision gyermeksegély- ző szervezet megdöbbentő statisztikával gyarapította a Hokkaidóra készülő nyolc állam- és kormányfő poggyászát: éhezés vagy megelőzhető betegség következtében hárompercenként meghal egy gyerek Földünkön. Merkel és társai ismerik ezeket a gondokat, s azokat a Közel-Kelettel, Afganisztánnal vagy Szudánnal egyenrangú problémaként kívánják kezelni. KOMMENTÁR Ellenségei szolgálják Ficót BARAK LÁSZLÓ Nincs arról hitelt érdemlő beszámoló, amely szerint a Cirill és Metód nevével fémjelezett szlovák állami ünnep alkalmából Dévényben sokkal több ember gyűlt volna össze szombaton, mint általában az elmúlt évek során. Pedig Robert Fico annak rendje-módja szerint megtartotta szokásos toborzóját. Sőt, a szlovákközszolgálati rádióban fizetett hirdetéssel is Dévény felé térítette a szlovák hazafiakat... Ezt megelőzően is megtette azonban, amit kell, hiszen szinte a szóban forgó állami ünnep előestéjén értékelte kormánya kétéves fennállásának eredményeit. Bolond lett volna kudarcokról beszélni. Az eredmények egyébként vitathatatlanok, annak ellenére, hogy egyáltalán nem a Fico-adminisztrációnak köszönhetőek. Hiszen az EU újoncai között Szlovákia az eminensekkategóriájába so- roltatik. Hála a Fico ellenfelei által nyolc éven át gyakorolt reform- politikának, amely folyamatos szapulása eredményeképpen 2006-ban Fico alakíthatta meg a szlovákkormányt. Kormányfőként aztán felismerte, voltaképpen semmilyen komoly teendője nincsen. Mert a beindított gazdaság, mintegy önjáró monstrumként, szinte feltartóztathatatlanul működik. Dolgozni viszont illik minden egyes kormánynak. Legalábbis a politikai marketing szintjén. Kézenfekvő felismerés volt hát, hogy gatyába kellene rázni a fogyasztói társadalom vívmányai következtében törvényszerűen lanyhuló nemzeti öntudatot. A nemzeti öntudatra, hazafiságra hivatkozni egyébként is bármikor lehet. Ha kátyúba került egy közösség szekere azért, ha akadálytalanul gurul, akkor azért. A nemzeti öntudat, a hazafiság leghatékonyabb gerjesztője pedig nem más, mint az ellenségképek folyamatos megteremtése és ébrentartása. Az ellenség márpedig adott, különös tekintettel a kommunista és posztkommunista társadalmakban szocializálódott emberek felemás értékrendjére. Egyrészt a politikai ellenfelek képezik az ellenséget, másrészt valamilyen társadalmi kisebbség. Szlovákia esetében továbbá azok a szomszédnemzetek, akikkel szemben a szlovák nemzet régi és új „ébresztői” mindig is megfogalmazhatták, megfogalmazhatják önmagukat. A szlovákok esetében az ismert történelmi alárendeltség következményeként természetesen a magyarok is ilyenek. A szlovákiai magyarok ráadásul, úgymond, kéznél vannak. A magyarországiaktól pedig csak egy folyó választja el a szlovákságot. Ezért nem volt csoda, hogy Fico mind kétéves regnálása értékelése során, mind pedig a nemzeti ünnepen a szlovák nemzet belső és külső, vélt és valós ellenségeinek címére fogalmazott meg üzeneteket. Országon belüli riválisait a hazafiság sírásóinak kikiáltva, a magyarországi jobboldal emblematikus figuráját, Orbán Viktort pedig a szlovák államiság stratégiai ellenségeként jelölve meg. Történt mindez annak a választási kampánynak a jegyében, amelyneka 2010-ben esedékes parlamenti választás lesz a végkifejlete. Cirill és Metód, Orbán Viktor, Mikulás Dzurinda, Malina Hedvig, a szlovákiai magyar kvázipolitikusok, az idülten röfögő Ján Slotával együtt, így szolgálják Robert Ficót... JEGYZET Hol nyaralnak a sztárok? JUHÁSZ KATALIN Kíváncsi vagyok, hányán kattin- tanak rá a lap online verzióján erre a jegyzetre. Izgalmas, sokat sejtető címeket kell adni, ez alapszabály. Nos, a nyaralástéma meglehetősen izgi és időszerű, mindenki ezzel foglalkozik, van, aki már volt, van, aki most készül, és olyanok is vagyunk jó páran, akik idén csak meghallgatjuk mások élményeit. Esetleg a beszámolók alapján választjuk ki, hová (nem) utazunk jövőre. Elégbelelapozni a magazinokba, bekapcsolni a tévét, szörfözni az interneten, hogy pálmafákat, tengerpartot, napernyőket találjon az ember, és a látványba hosszú percekre belefeledkezvén gondolatai elkalandozzanak. A munka meg áll, illetve fekszik előtte hatalmas halmokban, szóval mostanában inkább gyorsan elkapcsolok, továbbhajtok, elklikkelek a kísértés elől. De jöjjenek végre a sztárok, ha már a címben beígértem őket. A sajtóra ilyenkor ráköszön az uborkaszezonként ismert probléma, hogy tudniillik mindenki nyaral, leáll a belpolitika, az aratáson kívül nem történik semmi. Ilyenkor kikívánkozik a kérdés: vajon hol nyaralnak idén a sztárok? Melyik tengerben áztatj ák ismert és népszerű testrészeiket? Miért választották pont azt a bizonyos országot, várost, tengert, tavat, útitársat? Vajon viszik-e a ku- tyust is, vagy rábízzák a nagymamára? Es ők örömmel mesélnek terveikről, vagy mutogatnak vidám fotókat. Viszonylag új marketingfogás az utazási irodák részéről, hogy sztárokat utaztatnak remek helyekre, kiviszik a tévéstábot is, és az ismert arc háttérben a tengerrel mondja a kamerába, milyen jól érzi magát ott. Vannak olyan sztárok is, akik nem óhajtanak közszerepelni nyaralás közben. Sajnos azonban ők sem úszhatják meg az uborkaszezont, mert a fényképezőgépes mobilok korában gyakorlatilag bárkiből lehet lesifotós, és ha az ember a horvát tengerparton kiszútja a monokinis színésznőt, a felvétel még aznap felkerülhet az internetre, vagy másnap a bulvárlapok címoldalára. A minap hallottam, hogy sokan osztrák utazási irodákban fizetnek be a nyaralásra, és eleve olyan helyet választanak, ahol kevés honfitársukkal találkozhatnak. Felőlem ugyan monokinizhetné- nek, vagy enyeleghetnének bárkivel a strandon, nem valószínű, hogy felismerném a hírolvasó bemondót, a fotómodellt, a popzenészt vagy az időjóst. Én tulajdonképpen nem is tudom, ki kivel van (ide eredetileg más szót írtam) abban a szép, kitalált világban. Sem a külföldi, sem a hazai sztárok magánéletének alakulását nem követem, szóval veszélytelen lennék. Csak vinne már valaki nyaralni!
