Új Szó, 2008. június (61. évfolyam, 127-151. szám)

2008-06-03 / 128. szám, kedd

18 Agrárkörkép ÚJ SZÓ 2008. JÚNIUS 3. www.ujszo.com Az Európai Bizottság mezőgazdasági javaslatai Elkülönül a közvetlen « kifizetés és a termelés EU-INFORMÁCIÓ Az Európai Bizottság nemrégi­ben a közös agrárpolitika további korszerűsítésére, egyszerűsítésére és ésszerűsítésére, valamint a me­zőgazdasági termelésre vonatkozó még meglévő korlátozások eltörlé­sére tett javaslatot. A közös agrár- politika úgynevezett állapotfelmé­rése nyomán még jobban elválik egymástól a közvetlen kifizetés és a termelés, így a mezőgazdasági ter­melők a lehető legteljesebb mér­tékben tudnak alkalmazkodni a pi­ac jelzéseihez. A javaslatok a terü­letpihentetés eltörlését, a 2015-re tervezett megszüntetés előtt a tej­kvóták fokozatos növelését és a pia­ci intervenció csökkentését tartal­mazzák. E változásoknak köszön­hetően megszűnnek a mezőgazda- sági termelők tevékenységét szük­ségtelenül korlátozó előírások, így azok a lehető legnagyobb mérték­ben kiaknázhatják termelési poten­ciáljukat. A Bizottság ezen kívül ja­vasolja a moduláció növelését, amelynek következtében a mező- gazdasági termelőknek nyújtott közveden kifizetések összege csök­ken, az így fennmaradó pénzeszkö­zök pedig a vidékfejlesztési alapba kerülnek át. A javasolt változtatások: A területpihentetés eltörlése: a Bizottság javasolja, hogy töröljék el a szántóföldi növényeket termelő gazdálkodókra érvényes azon elő­írást, amelynek értelmében a terü­letük 10 százalékát ugaron kell hagyni. A tejkvóták fokozatos meg­szüntetése: a tejkvóták fokozatos megszüntetése 2015 áprilisában zárul le. A zökkenőmentes alkal­mazkodás érdekében a Bizottság a 2009/2010-es és a 2013/2014-es gazdasági év közötti időszakra öt lépésben végrehajtott, évi egy szá­zalékos kvótaemelést javasol. A támogatás függetíenítése: a KAP-reform keretében a mezőgaz­dasági termelőknek nyújtott köz­veden kifizetések „függetlenítetté” váltak, azaz a kifizetések többé nem kapcsolódnak meghatározott termékek termeléséhez. Néhány tagállam azonban úgy döntött, hogy továbbra is fenntartja a ter­meléstől függő támogatások egy részét. A Bizottság javaslata értel­mében a fennmaradó termeléstől függő támogatásokat is el kellene törölni, áthelyezve azokat az egysé­ges támogatási rendszerbe, kivéve az anyatehénre, a kecskékre és a ju- hokra vonatkozó támogatásokat, ahol a tagállamok fenntarthatják a támogatások jelenlegi szintét. Elmozdulás a történed alapú kifizetésektől: egyes tagállamok­ban a mezőgazdasági termelők szá­mára nyújtott támogatásokat a szá­mukra egy adott referencia-idő­szakban kifizetett támogatások alapján számítják ki. Más tagálla­mokban a kifizetések regionális alapon meghatározott, hektáron­kénti összegek. Az idő múlásával a történeti alapú modell alkalmazása egyre nehezebben indokolható, en­nek megfelelően a Bizottság java­solja, hogy a tagállamoknak bizto­sítsák a lehetőséget egy nagyobb mértékben átalányalapú rendszer­re való áttérésre. Az egységes területalapú tá­mogatási rendszer (SAPS) meg­hosszabbítása: az EU 12 új tagál­lama közül tíz az egyszerűsített egységes területalapú támogatási rendszert alkalmazza. Ez az eredeti elképzelések szerint 2010-ben ha­tályát vesztené, de a Bizottság a rendszer 2013-ig való meghosszab­bítását javasolja. Kölcsönös megfeleltetés: a me­zőgazdasági termelők támogatásá­nak feltétele bizonyos környezetvé­delmi, állatjóléti és élelmiszermi­nőséggel kapcsolatos előírások be­tartása. Ha a mezőgazdasági ter­melő nem tartja be a szabályokat, akkor a számára kifizetendő támo­gatás csökkentésével kell számol­nia. Ezt az úgynevezett kölcsönös megfeleltetést egyszerűsítem kell azoknak az előírásoknak az eltörlé­sével, amelyek a mezőgazdasági termelő felelőssége szempontjából nem relevánsak, vagy althoz nem kapcsolódnak. Segítségnyújtás a speciális problémákkal küzdő ágazatok­nak: a jelenlegi szabályok szerint a tagállamok ágazatonként a nemze­ti költségvetési felső határaik 10 százalékát visszatarthatják az adott ágazatban a környezet védelme és a termékek minőségének és forgal­mazásának javítása érdekében ho­zott intézkedésekkel kapcsolatos közvetlen kifizetések céljára. A Bi­zottság ezt az eszközt rugalmasab­bá kívánja tenni. A pénzt ezentúl nem kötelező ugyanabban az ága­zatban felhasználni, tehát az fordít­ható a hátrányos helyzetű régiók­ban tejet, marhahúst, illetve kecs­ke- és juhhúst előállító termelők tá­mogatására, olyan kockázatkezelé­si intézkedések támogatására mint a természeti katasztrófák esetére létrehozott biztosítási rendszerek és az állatbetegségek esetére létre­hozott segélyalapok. A rendszer az egységes területalapú támogatási rendszert működtető tagállamok részére is nyitva állna. Pénzeszközök átcsoportosítá­sa a közvetlen kifizetésekből a vidékfejlesztés céljaira: jelenleg az 5 000 eurót meghaladó köz­vetlen támogatásban részesülő mezőgazdasági termelők számára nyújtandó kifizetéseket 5 száza­lékkal csökkentik, és az így kelet­kező pénzösszegeket a vidékfej­lesztési alapba csoportosítják át. A Bizottság javasolja, hogy ez az ér­ték 2012-ig 13 százalékra emel­kedjen. A nagyobb gazdaságok esetében további csökkentésekre kerül sor (további 3 százalék az évente több mint 100 000 euró támogatásban, további 6 százalék a több mint 200 000 euró támo­gatásban, valamint további 9 szá­zalék a 300 000 euró összeget meghaladó támogatásban részesü­lő gazdaságok esetében). Intervenciós mechanizmusok: a Bizottság a durumbúza, a rizs és a sertéshús esetében az intervenció eltörlését javasolja. A takarmány- gabonák esetében az intervenció szintje nullára csökkenne. A ke­nyérgabona, a vaj és a sovány tej­por esetében pályázati eljárást ve­zetnének be. Kifizetési korlátozások: a tag­államok gazdaságonként 250 eurós minimális kifizetési küszöböt vagyl hektáros minimális területi küszöböt vagy mindkettőt alkal­mazhatnák. Egyéb intézkedések: több kisebb támogatási rendszer termeléstől való függetlemtésére, és azok beke­rülnek az egységes támogatási rendszerbe. A kender, a szárított ta­karmány, a fehéijenövények és a héjas gyümölcsűek esetében erre azonnal sor kerül. A rizs, a burgo­nyakeményítő és a hosszú lenrost esetében átmeneti időszakot kell meghatározni. A Bizottság az ener­gianövények esetében javasolja a támogatás eltörlését, (eu-info) Tapasztalatszerzés, kölcsönös kapcsolatok építése céljából látogatták meg a magyar gazdaságokat Fiatal gazdák Magyarországon A Szlovákiai Fiatal Gazdák Szövetsége (ASYF) a Ma­gyar Fiatal Gazdák Szerve­zetével (AGRYA) közösen nemrégiben szakmai tanul­mányutat szervezett fiatal szlovákiai agrárvállalkozó szakemberek számára. ÚJ SZÓ-TÁJÉKOZTATÓ Ennek keretében a résztvevők megismerkedhettek egyes ma­gyarországi agrárvállalkozások­kal, a fiatal gazdák ottani helyze­tével és a tapasztalatszerzés mel­lett további kölcsönös kapcsolato­kat is kiépíthettek. A szakmai körút első állomá­sán, a kelet-magyarországi Tisza- dobon Szakács Roland 150 hektá­ros gyümölcsösének szakmai tit­kaival és a telepítés, majd a gaz­daságos működtetés legfontosabb titkaival ismerkedhettek. A főleg ipari feldolgozásra termelő állo­mányról a fiatal gazdálkodó és édesapja kimerítő tájékoztatója, majd a gyümölcsös szemléje után kaptak képet a látogatók. A következő helyszín Papp Péter vámospércsi tehéntelepe volt, ahol a tavalyi év leginnovatívabb fiatal európai gazdája díj tulajdonosa mutatta be csaknem ezer tehénből álló állományát. A tíz éves folyama­tos fejlesztés nyomán, az időszakos botlások ellenére új fejezet előtt áll a gazdaság. A képződő trágya bio­gázként való kihasználására, amit energiatermelésre hasznosítanak majd, egy új biogáz üzem készül, amely csaknem 12 562 814 koronás (4170 090,32 EUR) beru­házást igényel, ennek 75 százalé­kát uniós forrásokból biztosítják. Szerényebb méretekben, de va­lóban tiszta, rendezett körülmé­nyek között, folyamatosan fejlődő tehéntartó telepet láthattak Haj- dúdorogon is, ahol Szakái Péter és öccse, Ottó 200 tehén tartásá­ból és mintegy 170 hektár termő­föld műveléséből teremtettek eg­zisztenciát maguknak. A fiatal magyar gazdákkal tartott esti be­szélgetésen, amelyen a környék több agrárgazdálkodója is részt vett, kiderült, hogy a magyar ag­rárágazat is hasonló gondokkal, piacmegtartási problémákkal küszködik, mint a miénk. Másnap a szemle a komárom- megyei Szákszenden Takács And­rás családi gazdaságában folytató­dott. A fiatal gazda apósa 400 hek­táros családi vállalkozásában dol­gozik, amely kifejezetten a kukori­ca és az olajnövények közül a nap­raforgó termesztésére szakoso­dott. Ehhez a teljes géppark, sőt szárító és több mint háromezer tonnás raktárkapacitás is rendel­kezésükre áll, így a megtermett terményt nem közvetlenül a gép­től, hanem megfelelő tisztítás és szárítás után, a piaci igények és ke­reslet alapján tudják értékesíteni. Kozics Balázs kisigmándi ser­téstelepe a falu közepén sem okoz gondot az ott lakóknak, lévén, hogy az összes környezetvédelmi előírásnak megfelel, és a telepen alkalmazott modern tartástech­nológia következtében még a ser­téstelepekre jellemző erős szag is alig volt érezhető. Amint azt Pém Bálinttól, a szlo­vákiai fiatal gazdák szövetsé­gének elnökétől megtudtuk, júni­us 28-29-én hasonló tanulmány­utat szerveznek Szlovéniába, amelyet az ottani Kmecke igre (falusi játékok) című országos rendezvény meglátogatásával kötnek egybe, (sz) A szakmai körút résztvevői (A szerző felvétele A jövőben csak azok maradnak meg a piacon, akik legalább 40 tonna burgonyát tudnak termelni A vetőgumók tárolásához hűtő-tároló szükséges ISMERTETŐ A feljegyzések szerint a magyar- országi Berzencén már a múlt szá­zad elején is vetőgumót állítottak elő. A könnyen felmelegedő talajok ma is a térség egyik előnyének szá­mítanak. Ezen a területen mindig volt burgonya, korábban szinte minden család foglalkozott vele” - tájékoztatott Varga György, a ber- zencei Solanum Kft. ügyvezető igazgatója. Ráadásul működött egy szeszgyár is a településen. Ezáltal könnyebb volt a túltermelést meg­oldani, s tegyük hozzá, hogy min­den portán volt állat is, ahol el le­hetett helyezni a felesleget. Itt együtt nőttek fel az emberek a bur­gonyával. Mára a fejlesztéseknek köszön­hetően kétszáz hektáron termelik a burgonyát, aminek a fele étkezési, a másik fele vetőgumó. Ma minden fejlesztés a cégnél a burgonyáról szól, működik a technológia, a technika és a mostani beruházás, az öntözés fejlesztése is. A másik je­lentős terület a tárolás. Azóta tud­ják jó minőségű vetőgumóval ki­szolgálni partnereiket, amióta a hűtő-tároló megépült. Ez ugyan csak egy - de az egyik legjelentő­sebb - tényezője a minőségi vető­gumó előállításának. Augusztus elején már fel kell szedni a termést, ám abban az időben 35 fok van a földeken, 25-27 fokos a termés. Ha biológiailag meg akaijuk őrizni az értékét, nem hagyhatjuk elöreged­ni a gumót. Erre pedig csak az ké­pes, aki hűtő-tárolóval rendelke­zik. Aki nem tudja hűteni a burgo­nyát, az hiába próbálkozik, mert mire az ültetésre kerül a sor, a gumóknak 8-10 centiméteres csírái vannak. Ha egy mód van rá, Ber- zencéről szolgálják ki a vevőket, abban az időben, amikor a termelő igényli. Sokan már ősszel megvásá­rolják a vetőgumót, de a Solanum- nál tárolják, minimális díjért. így legalább a minőségben biztosak le­hetnek. Idén a Solanum Kft.-nél nem csökkentik a vetőgumó-előál­lítás területét, marad a 90-95 hek­táros nagyság. Étkezési burgonyá­ban viszont látható a „nadrágszíj- húzás”, ebben az évben kevesebbet tesznek a földbe. ,A szaporító­anyaggal nincsen gond, a 2007-es termést már eladtuk az elmúlt ősszel, akkor is, ha a kiszállítás idén tavasszal történik. A probléma az étkezési árunál adódik. Jól indult az elmúlt ősz, ám a betárolt burgo­nya ára januártól megfordult, lejt- menetbe került, ma alig 3,14-3, 76 koronáért (0,10-0,125 EUR) adha­tó el, sőt az ország egyes területein akár kevesebbért is lehet kapni. En­nek pedig súlyosak a következmé­nyei” - panaszolja Varga György. A nyitott piac sok veszéllyel jár, hiszen bárki importból is megvásá­rolhatja a vetőburgonyát. Varga György viszont elmondta, még mindig olcsóbban - és jó minőség­ben - tudják előállítani a szaporító­anyagot, mint a külföldi cégek. Hosszú évek kapcsolata fűzi őket a termelőkhöz, akik megelégedve járnak vissza Berzencére. Termé­szetesen a Solanum Kft.-nél a frak- cionálásra is nagyobb hangsúlyt helyeznek. A kis méretű vetőmagot - 25-35 mm - dobozolják, és a töb­bit is centinként osztályozzák. A Berzencéről származó vetőgumó­val a termelő sokkal jobban tud számolni, ráadásul alig 0,50 koronányi (0,016 EUR) különbség van árban a méretek között. Idén már 16 fajtának a szaporítá­sát vállalták, ami azért is nehéz fel­adat, mert ahány műveletet végez­nek a burgonyával, annyiszor kell takarítani, fertőtleníteni. Emellett nagy gondot jelent, hogy ennyi faj­tával sok növény-egészségügyi koc­kázatot vállalnak. Ugyanakkor csak ezzel a választékkal tudják megtartani a partnereiket, eseten­ként újakat szerezni. Vannak, akik korai fajtákat keresnek, s azon be­lül is egyesek sárga-, míg a mások piroshéjút. Sőt akad olyan is, aki megmondja, hogy a piroson belül gömbölyű vagy ovális fajtát kér, de azt is igyekeznek kiszolgálni, aki megválasztja a színtónust. Talán az idei esztendő lesz az, amikor több, hagyományosnak mondható fajta eltűnik a kínála­tukból. A szakember szerint a jövő­ben csak azok maradnak meg a pia­con, akik legalább 40 tonna burgo­nyát tudnak termelni. Ez viszont nem képzelhető el öntözés nélkül. Van egy olyan költségtényező, amely a magyar termelőt segíti, mégpedig a szállítási költség. Ez egy német termelőhöz képest 1,88 koronás (0,06 EUR) árelőnyt bizto­sít. Aki „ráépített” erre az ágazatra - termel, kiszerel, tárol -, olyan vertikumot alakított ki, amely már nyereséges lehet. A nagy üzletlán­coknak sem érdekük, hogy válto­gassák a beszállítójukat. „Sajnos nagytermelőt ma egyre kevesebbet találunk az országban, egy kezem is elég rá, hogy megszámoljam” - mondta Varga György. A megoldás az lenne, hogy közös céget alapít­sanak, amely az 50-100 hektáros gazdaságokkal foglalkozik, s tár­gyal az üzletláncokkal. Ez fogná ös­sze a termelést, a kiszerelést, a ke­reskedelmet. Ma a kis gazdaságo­kat kijátsszák egymás ellen, a na­gyobb gazdaságok viszont - akik 400 hektáron termelnek, vagy en­nyit integrálnak - már jelentős té­nyezők egy áruházláncnál. A magyar nemesítésű fajtákról megtudtuk, hogy sokan vásárolják a hollandot, de valójában a piac mondja meg, hogy mit ér egy bur­gonya. Ha visszafogott a kereslet, akkor van szerepük a termelésben a magyar fajtáknak, ám ha mennyi­séget és minőséget kell előállítani, akkor nem mondhatunk le a hol­land nemesítésről. Akik magyar ve­tőgumót tesznek a földbe, azok többször visszaültethetik, relatív olcsóbb burgonyához jutnak. A gazda dilemmája érthető, hi­szen a költség közel negyven száza­lékát a vetőgumó teszi ki, egy ki­számíthatatlan piacnál nem mind­egy, hogy ez mennyibe kerül. A berzencei vetőgumó az ország szin­te minden részébe eljut. Még létez­nek a nagyobb burgonyás körzetek, a városok körüli gazdaságok, a ko­rai illetve hajtatási területek. Ber­zencén nemcsak megtermelik és el­adják a vetőburgonyát, hanem a nagyobb termelőket minden évben legalább egyszer meglátogatják. Megbeszélik a technikát, a techno­lógiát esetleg a fajtakínálatot, de más módon is igyekeznek segítem. Magyarországon több termelő is befejezte a burgonyával való foglal­kozást, és az általuk eladott gépe­ket például szlovák gazdáknak se­gítettek megvásárolni, (vinie) AGRÁRKÖRKÉP A mellékletet szerkeszti: T. Szilvássy László Levélcím: Agrárkörkép, Petit Press Rt., Lazaretská 12, 811 08 Bratislava 1

Next

/
Oldalképek
Tartalom