Új Szó, 2008. június (61. évfolyam, 127-151. szám)

2008-06-19 / 142. szám, csütörtök

www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2008. JÚNIUS 19. Vélemény és háttér 7- Tanár úr, mielőtt eldönti, hányast ad matematikából, figyelmeztetem, hogy apukámnak nemrég infark­tusa volt a politikusok miatt, anyukám idegeit meg a folytonos áremelés tette tönkre. (Peter Gossányi karikatúrája) A szuperhatalmak belátták: javítani kell a két ország közti kommunikáción 45 éves a forródrót TALLÓZÓ NÉPSZABADSÁG Mostantól bárki megis­merheti Nagy Imre miniszter- elnöknek a tömegek követelé­sére 1956. október 23-a esté­jén a Parlament erkélyéről elmondott beszédét. A gyors­írással rögzített, a hallgatóság megnyilvánulásaival kiegé­szített, csaknem teljes eredeti szövegre nemrégiben egy fő­iskolás bukkant rá - írta a Népszabadság. A miniszter­elnök beszéde eddig is ismert volt, de csak közvetett forrá­sokból. Egy főiskolás - aki szakdolgozatában a gyorsírás és az újságírás kapcsolatát vizsgálta - kutatásai során ta­lálta meg Fenyvesi Mária és Baczony László, a Magyar Távirati Iroda gyorsíró-újság­író munkatársainak jegyzete­it, akik tudósítókként voltak aznap este abban a parlamenti helyiségben, amelynek erké­lyéről Nagy Imre szónokolt. A sztenogramból rekonsturálni lehet a híres beszédet. Rainer M. János, az 1956-os Intézet főigazgatója azt mondta: a jegyzetek eredetiek, az előke­rült tisztázati példány annyi­ban újdonság, hogy maguktól az újságíróktól származik. MAGYARNEMZET A színfalak mögött nem dőlt el a Fodor-Kóka-párharc; a következő stratégiai csata a parlamenti frakció vezetése körül bontakozik ki - írta a Magyar Nemzet. Az SZDSZ- ben az egyik fő kérdés, hogy szeptembertől hogyan, kinek a vezetésével működik a par­lamenti frakció - tudta meg a lap a liberálisok egyik or­szággyűlési képviselőjétől, aki azt is elmondta: csak ideig- óráig fogadható el, hogy a szabaddemokraták elnöke és frakcióvezetője politikai rivá­lisok. A háttértárgyalások kö­zéppontjában az áll, hogy a parlamenti képviselőcsopor­tot ne a pártelnök politikai el­lenlábasa vezesse. Általános az a pártbeli vélemény, hogy Róka népszerűtlensége kisu­gárzik a pártra, ha tovább ve­zeti a frakciót. A pártelnök kö­rének egy tagja annyit mon­dott: szeptembertől Fodor Gábornak kell vezetnie a frakciót, (mti) „A fürge barna róka átugorja a lusta kutyát 1234567890” - ez volt az Egyesült Államok és a Szovjetunió első, a híres forró dróton történt üzenet- váltásának tartalma. MTl-ÖSSZEFOGLALÓ A hidegháború egyik jelképé­ről szóló megállapodást negy­venöt éve, 1963. június 20-án ír­ták alá. (A szóban forgó angol nyelvű mondatnak értelme nincs, ellenben - mivel az ábécé összes betűje és minden számjegy elő­fordul benne - kiválóan alkalmas az összeköttetés tesztelésére.) A nukleáris fegyverek korsza­kába lépve a szovjet vezetés már 1954-ben biztonsági garanciákat javasolt a hirtelen támadások megindításának elkerülésére. A „szabad világ” csak négy évvel később reagált az ötletre, akkor is csak ímmel-ámmal, egy eredmé­nyek nélkül záruló konferencia összehívásával. Az események a „13 napos idegháború”, vagyis a kubai rakétaválság után kaptak nagyobb lendületet: a krízis ide­jén 12 órába telt, mire Hruscsov 3000 szavas üzenete eljutott Wa­shingtonba, és dekódolták. Mire a Kennedy-stáb választolt, újabb haragos üzenet indult el a Kremlből. A két szuperhatalom az egyre forróbbá váló hidegháborúban ezután kénytelen volt belátni: ja­vítani kell a két ország közti kommunikáción. Első bilaterális szerződésüket végül Genfben írta alá két szürke eminenciás, Szem- jon Carapkin és Charles C. Steele. A forródrót első generációja egy telex volt, mivel a felek ki akarták Első bilaterális szerződé­süket végül Genfben írta alá két szürke eminenciás, Szemjon Carapkin és Charles C. Steele. zárni a verbális kommunikáció, a spontán beszéd veszélyeit. A le­gendákkal és a filmekben látható jelenetekkel ellentétben a wa­shingtoni állomás ekkor még nem a Fehér Házban, hanem a Pentagonban kapott helyet, a for­ródrót keleti állomása természe­tesen a Kremlben volt. A „forró” üzenetek a Washing- ton-London-Koppenhága-Stock holm-Helsinki-Moszkva útvona­lon érhettek célba, de volt egy rádiótávírós vonal is, amely a Washington-Tanger-Moszkva útvonalon működött. A két gon­dos szuperhatalom még az üze­netváltás költségeinek megosztá­sát is rögzítette a szerződésben, ami azt is kimondta: mindkét fél saját anyanyelvén küldi az üze­netet, amelyet aztán lefordítanak és dekódolnak. A szerződés aláírása után két hónappal már működött a rend­szer, a tesztüzenetet követően azonban csak 1967-ben a hatna­pos arab-izraeli háborúban használták először. A forródrótot 1971-ben, utána 1986-ban mo­dernizálták, a telexgépek helyét telefon vette át, a kommunikáci­óba műholdakat is beépíttettek. A hidegháború elmúltával, 1999-től egy közvetlen, biztosí­tott vonalon keresztül értekez­hetnek a Fehér Ház és a Kreml főnökei. Az amerikai elnök és a szovjet főtitkár asztalán álló „piros telefon” nem csak a filmekben köszönt vissza, amerikai elnökje­löltek (Walter Mondale 1984-ben és Hillary Clinton 2008-ban) vá­lasztási kampányukban is beve­tették a jelképpé avanzsáló tele­font. KÉZ,IRAT Towuhabohu MIKLÓSI PÉTER Mielőtt bárki a világatlaszt böngészné, hogy hol is van Towuhabohu, elárulom: ez egy lokalitás valahol Bengália sűrűjében, s amely egy fara­muci helyzetben arra ihlette a németeket, hogy napi szóhasz­nálatukban ezzel a megjelölés­sel illessék a lehető leglompo- sabb zűrzavart, az oltári ká­oszt. Magyarán: az őskáoszt is meghazudtoló közállapotokat. És mert nekem szimpatikus e kifejezés, ma - a szlovákiai magyarság speciális helyzeté­ben - kölcsön vettem. S ha már Tohuwabohu, akkor az újdondásznak is engedtessék meg, hogy sziporkázó életböl­csességek helyett, témaközelí­tésként, néhány közhelyet mondjon. Tehát: nemzeti ger- jedelemmel megáldva minisz­ternek lenni ramaty állapot. Miniszternek lenni és üptre párt­feladatokat kapni, ugyanez a négyzeten. Miniszternek lenni és szlopai, bocs’, slotai pártfel­adatokat teljesíteni, s emellett még szalonképes oktatásügyi tárcavezetőnek is tűnni, szerin­tem már olyan kombinált csapá­sa a sorsnak, amit fejlett vilá­gunkban senki, így még egy SNS-es miniszter sem érdemel... A miniszterről - akiről mesé­lendő vagyok - sajnos mindezt el lehet mondani. Például an­nak kapcsán, hogy (nem csak) parlamenti berkekből származó információk szerint a minap a Pán Minister levélben arról tá­jékoztatta a tankönyvkiadókat, hogy a magyar tankönyvekben is szlovákul kell írni a földrajzi neveket. Legfeljebb a név első feltüntetésénél szerepelhet a szlovák mögött, zárójelben, a magyar megnevezés is. Episzto­lájához, hivatkozásképp, a nyelvhasználati törvény har­madik paragrafusára épülő jogi indoklást is csatolt. Adu ász­ként. Az én mázlim viszont, hogy ezt is überelni tudom; és­pedig egyéni tapasztalatgyűjte­ményem egyik gyöngyszemé­vel: butaság fél egészség! Azért e bátor riposzt, mert a jogtudo­rok vélekedése szerint ama ominózus 3.§ az államnyelv hi­vatali érintkezésben érvényes használatát tárgyalja - az okta­tás viszont az új közoktatási törvény szerint nem tekintendő hivatali érintkezésnek. Az pe­dig „csak” a kisebbségi jogo­sultság repetája, hogy a hazai törvényeknek fölérendelt nem­zetközi jogszabályok és előírá­sok szerint is használni lehet(ne) a magyar elnevezé­seket. Abban már az én aszkéta jogkövető gondolkodásom a ludas, hogy előre vetítve a mi­niszteri levél gyakorlati megva­lósulását, úgy érzem magam, mint hajdanán egy hétfői na­pon készült szovjet Moszkvics gépkocsi. A motorom aritmiku- san dobog, a porlasztóm alig kap levegőt, elvégre már ka­maszkorban minő kéjes gyö­nyör lesz a magyar irodalom könyvben arról olvasni, hogy 1832-ben miként járt Kölcsey Ferenc Bratislavában; vagy mi­kor és miért fordult meg Petőfi Košicében, Levočában, Spišská Nová Vesben, Rožňavában, Plešivecben, Fiľakovóban... Tohuwabohuban erre mond­ják: éktelen baromság 5 felvo­násban, bocsánatkérés nélkül. Egyébként a magamfajta őskö­vületnek mindenről régi dolgok jutnak az eszébe. Eme idiotiz­musról nekem, ahogy a német mondja, ausgerechnet az, hogy ezt az agyament nyelvlopási szándékot a husáki érában már Pezlár elvtárs is proponálta - ami annak bizonyítéka, hogy a pártközpontokban akkoriban is, ma is a józan ész kontrasze­lekciója működik. Nem vagyok virológus, mégis bejelentem, hogy kis hazánkban a hígeszű bomírtság nemcsak ragályos, hanem öröklődő betegségként látszik elharapózni. KOMMENTÁR Válság válság hátán MAL1NÁK ISTVÁN A nemzetközi politika egyetlen területén sem hozott semmi újat Bushnak a héten befejeződött európai körútja, még a Kö­zel-Keleten sem, ahová pedig személyes megbízottként küldte el külügyminiszterét, Condoleezza Rice-t. Igaz, ma kora reg­gel régóta várt tűzszünet lépett életbe Izrael és a szélsőséges palesztin Hamász között, de a megállapodás nem az amerikai diplomáciának, hanem az egyiptomi közvetítésnek köszönhe­tő. Meg talán annak, hogy a Hamász is valamiféle pozitívu­mot akart felmutatni, tudván: az egyéves évforduló miatt a napokban sokat foglalkozik vele a világsajtó. Most van ugyan­is egy éve annak, hogy a Hamász a Gázai övezetben a teljha­talmat átvette, kiebrudalva - fegyverrel - onnan a Fatahot. A világ legsűrűbben lakott területe, a zsebkendőnyi övezet az egy év alatt teljesen lerongyolódott, a 3900 üzem többségé­ben leállt a termelés, az 1,5-2 milliós lakosság nyolcvan szá­zaléka élelmiszersegélyre szorul. A fenyegető humanitárius katasztrófa miatt nagyon fontos lenne, hogy a megoldással a felek ne várjanak az amerikai el­nökváltásra. De elsősorban nem ez utóbbi miatt - hiába ismé­telte meg Bush most többször is: még az ő elnöksége alatt, tehát idén megszülethet az izraeli-palesztin békemegállapo­dás - nem lesz belátható időn belül előrelépés. Pedig más fontos területen is megmozdultak az állóvizek, Ehud Óimért kormányfő megpróbált nyitni Libanon és Szíria felé is, sőt ta­lán még a Golánról is lemondana. De áttörés éppen Óimért miatt nem lesz. Valószínű, a korrupciós botrányba keveredett kormányfő napjai a nagypolitikában meg vannak számlálva. Vagyis: az egyik legfontosabb érintett fél hetek óta csak ön­magával, belső politikai válságával, az utódlási harccal van el­foglalva. Óimért legfontosabb koalíciós partnere, a Munkapárt a kor­mányból való kiugrással fenyegetőzik, ha Óimért nem mond le. Ehud Barak védelmi miniszter, a párt vezetője hetente leg­alább egyszer távozásra szólítja fel a kormányfőt. Barakkal összefogva ugyanezt teszi Óimért párttársa, Cipi Livni kül­ügyminiszter asszony is, aki nem titkolja: a még mindig kó­mában fekvő Ariel Sáron által alapított Kadima párt elnöki tisztségét akarja előbb átvenni, hogy aztán beleülhessen a kormányfői székbe is. Ezt a közvélemény elfogadná, a távo­zást a nyilvánosság számára kötelező színjátékkal mereven elutasító Óimért viszont inkább Saul Mofaz volt védelmi mi­niszternek adná át a stafétabotot. Ezúttal annak a nagyon fontos izraeli hagyománynak sincs je­lentősége, hogy csak katonai múlttal bíró ember kerülhet a kormányfői posztra - Óimért az egyetlen kivétel mert Cipó­ra asszonynak igenis van múltja. Nemrégiben szellőztették meg: Cipi Livni egy ideig a titkosszolgálat, a Moszad ügynöke volt, szülei pedig a brit mandátum idején a hírhedt Irgun cio­nista fegyveres szervezet vezetőiként a börtönt is megjárták. Ez pedig népszerűséget, tekintélyt ad az ambiciózus, 49 éves hölgynek, akit Sáron üdvöskéjeként emlegettek. Summa summárum: addig egyetlen közel-keleti probléma megoldásában sem történhet előrelépés, amíg véget nem ér az izraeli válság. Az izraeli belpolitikában pedig izgalmas for­dulatok várhatók az elkövetkező hetekben. FIGYELŐ Lech Walesa besúgott? Lech Walesa volt lengyel ál­lamfő, a Szolidaritás függet­len szakszervezet alapítója és első elnöke életpályájának ko­rai szakaszában együttmű­ködött az egykori kommunis­ta belbiztonsági szolgálattal (SB) - állítja az ügynökaktá­kat őrző Nemzeti Emlékezet Intézetének (IPN) két törté­nésze egy megjelenés előtt ál­ló könyvben, amelynek tar­talmából részleteket közölt a Rzeczpospolita című napilap. A lapban idézett részlet szerint Walesa az 1970-es év­ben több tucatszor jelentett az SB-nek. A jövő hét elején, egészen pontosan június 23-án megje­lenő könyv tézisei már hetek óta ismertek, és újabb tápot adnak az országban annak a régi vitának, amely túlmutat a vita tárgyán: vajon igaz-e vagy sem az a vád, hogy Walesa együttműködött az SB-vel. Az IPN elnöke, Janusz Kurtyka május közepén jelen­tette be: a megjelenő doku­mentumkötet bizonyítékokat tartalmaz arra vonatkozóan, hogy a Nobel-békedíjas Wale­sa a 70-es években „Bólék” fe­dőnéven az SB külső informá­tora volt. Az anyag összeállítói, Sla- womir Cenckiewicz és Piotr Gontarczyk történész szerint Walesát a titkosszolgálat 1970-ben, a tengermelléki munkásfelkelés véres leverése után szervezte be. 1976-ban, amikor már a földalatti ellen­zékben dolgozott, Walesa állí­tólag már véget vetett az együttműködésnek, az SB azonban alkalmanként ezt kö­vetően is igénybe vette szolgá­latait. Walesa botrányosnak minő­sítette a megjelenés előtt álló anyagot, amely véleménye szerint meghamisított irato­kon és ismeretlen eredetű fel­jelentéseken alapul. Jelezte, hogy a könyv megjelenése után bírósághoz fordul jogor­voslatért. Hogy a régi vita túlnyúlik magának a vitának a tárgyán, annak az a magyarázata, hogy Walesa nem kizárólag a len­gyel kommunistaellenes el­lenállás jelképe, hanem egy­szersmind a rendszerváltásé is, amelynek megítélése mind a mai napig megosztja a len­gyel társadalmat.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom