Új Szó, 2008. június (61. évfolyam, 127-151. szám)
2008-06-18 / 141. szám, szerda
32 Szülőföldünk ÚJ SZÓ 2008. JÚNIUS 18. www.ujszo.com Számos tévhit, tudatosan elferdített információ kering Pozsony egykori városrészéről, Vödricről, talán azért, mert egy időben itt működtek a piros lámpás házak Fővárosi „képtelenségekről” - még egyszer Lapunk alig egy hónappal ezelőtti számában foglalkoztunk a Pozsonyban uralkodó „városképtelenséggel” - pontosabban azokkal a törekvésekkel, melyek kihatással vannak a főváros képének alakulására. LŐRINCZ ADRIÁN A téma nem csak a laikusokat, hanem a szakmai közönséget is tovább foglalkoztatja; mintha beigazolódni látszanék, hogy nem minden jó, ami új... A téma az egykor Vödricnek nevezett, az Új híd és a Halászcéh közé ékelődő terület beépítése kapcsán került ismét a média figyelmének középpontjába. A tervek szerint a terület tulajdonosa, illetve a beruházó cég modern stílusú üvegpalotát építtetne fel a Várhegy tövében - ott, ahol korábban a Belvárosban még ma is látható polgárházak álltak. Mint azt megtudtuk, Vödric újjáépítése régebbtől foglalkoztatja a város arculatát féltő lakosokat. 2004 során például három csoportos beadvánnyal fordultak ez ügyben a város képviselő-testületéhez, majd további kétszázharminc, Vödriccel kapcsolatos beadvány érkezett. Két és félezer pozsonyi lakos látta el kézjegyével azt a petíciót, mellyel állást foglaltak a történelmi építészeti stílust előnyben részesítő megoldás mellet, a későbbiek során pedig olyan társadalmi szervezetek is csatlakoztak az aláírókhoz, melyek taglétszáma tízezrekben mérhető. A Váralja felújításáért (Obnovme Podhradie) néven polgári társulás alakult, mely felvállalta az ügyet, ám képviselőit egyetlen tárgyalásra sem hívta meg a város, szakemberek által kidolgozott észrevételeiket figyelmen kívül hagyták. Ekképp jártak el a Szlovák Természetvédők Szövetségének, majd a Társaság a Fenntartható Fejlődésért, ületve a BROZ - Pozsonyi Területi Polgári Társulás aktivistáival szemben is. Elhallgattatott műemlékvédők A szakmai szervezetek, intézmények sem kaptak nagyobb teret - a Városi Műemlékvédelmi Intézet, valamint a Kerületi Műemlékvédelmi Hivatal konkrét, 2002-ben készített műemlék- védelmi programját szintén lesöpörték az asztalról. Ez főképp a városkép, az eredeti építészeti megoldások, az eredeti úthálózat, a zöldövezetek, a földfelszín alatti építmények, valamint az eredeti területi felosztás (parcellázás) megőrzését helyezte előtérbe. Mint egyik szerzője, Ivó Štassel doktor nyilvánosságra hozta, „az állami és városi műemlékvédők közös programját (tudtukon kívül) később úgy megváltoztatták, hogy főbb irányelvei teljesen eltűntek. Ez tette lehetővé az olyan építészeti megoldásokat, amilyenekkel napjainkban is találkozhatunk. Úgy vélem, már nem sokat tehetünk, mert a folyamat kezdetén történt a hiba, s ma ez már jóvátehetetlen.” Vödric megmentését a közelmúltban a Szlovákiai Idegenvezetők Társasága karolta fel; aláírásgyűjtő akciójukhoz nem csak a hazai és a szomszédos országbeli idegenvezetők csatlakoztak, hanem a szakmai világszervezet legrangosabb képviselői is. Aktivitásuknak köszönhető, hogy az ügy érdekében számos társulás, szervezet fordult a város vezetéséhez nyílt levéllel, melyekben a városkép elveszítésének veszélyére hívják fel a figyelmet - így több utazási iroda, kulturális szervezetek (köztük a Csemadok is), múzeumok, az 1837-ben alakult Pozsonyi Casino, valamint a történelmi egyházak vezetői is. A főváros polgár- mestere, Andrej Ďurkovský mérnök egyik válaszában közölte: Jogi szempontból Pozsony vezetése kimerítette az összes lehetőséget, melyekkel befolyásolhatta volna az érintett terület urbanizációját. ... Mindezek ellenére is üdvözöl minden olyan kezdeményezést, mely Vödric képének alakítására irányul.” E kép kapcsán jegyzik meg a „historizáló” építkezést ellenzők, hogy a nevezett városrész hajdan a királyi város legrosszabb hírű negyede volt; a prostitúció, a bűnözés fellegvára, ami az egész városra rossz fényt vetett. Történelmi tényekkel igazolható, hogy fennállása egy rövid szakaszában ez valóban így volt - de mint arra történészek is rámutattak, néhány évtizedet kiragadni egy több száz éves folyamatból elfogadhatatlan és félrevezető. A régi városrész nem Pozsony perifériája volt - hiba és kár volna megfeledkeznünk róla Vödric egykor a királyi város szíve volt... ÚJ SZÓ-INTERJÚ Pavel Števove, a Szlovákiai Idegenvezetők Társulásának vezetőségi tagja több ízben és több fórumon hangsúlyozta: a főváros képének tervezése és alakítása terén súlyos hiba volna még egyszer elkövetni a múlt hibáit. Vödric újjáépítése jó alkalom arra, hogy történelmünkkel szemben valamit törlesszünk. Mikor kezdődött Vödric kálváriája? A második világháborút követő években, amikor az ezzel megbízott építészek egyike kijelentette: elbontják az ódon utcákat, s a helyén egy új, modern városrészt emelnek. Az elkövetkező öt évtizedben gyakorlatilag nem építettek itt semmit. Kik lakták ezt a városrészt? Egyszerű, általában három - magyar, német és szlovák - nyelvet beszélő polgárok, akik vagy önként hagyták el otthonukat, vagy pedig kitelepítették őket. Többen ma is élnek közülük, s mint mondják, fájó szívvel szemlélik a szemközti ligetfalui lakótelepről ezt a pusztulást, mely a tehetetlenség eredménye. Pozsonyban gyakorta megesett, hogy történelmi épületek, utcasorok estek a „fejlesztés” áldozatául... Ez történt például az Új híd Pavel Števove: Az ország határain túlról is támogatják kezdeményezésünket építése során is. Kétségtelen, hogy szükség volt egy új átkelési pontra, ám ezért le kellett bontaniuk a zsidónegyed jelentős részét, illetve Pozsony legszebb zsinagógáját is. Mit kell tudnunk az egykori Vödricről? Elsősorban azt, hogy a város társadalmi, kulturális és gazdasági életének egyik legfontosabb gócpontja volt. A halászcéh például csak a második világháború kitörését megelőző években szűnt meg e helyütt, de Európa-szerte ismert volt az itt működő hajóscéh is. Ma már kevesen tudják, hogy annak idején Nagy Péter orosz cár személyesen kereste fel a vödrici kikötőt, hogy hajókat vásároljon flottája számára. Ezek segítették hozzá a törökök fölött aratott győzelméhez. A városrész kultúrtörténeti hagyatéka sem elhanyagolandó. Már 1380-ban, tehát több mint hatszáz évvel ezelőtt iskola működött itt, s a közoktatásnál maradva: 1775. július 27-én itt született Brunswick Teréz grófnő, aki elsőként alapított óvodákat, vagy ahogy annak idején nevezték, kisdedóvókat a Monarchia határain belül. Ezek fenntartásában az ugyancsak vödrici illetőségű Heiler Károly, illetve Schreiber Ignác vállalt nagy szerepet. 1762-ben koedukált evangélikus iskola kezdte meg itt működését, s a város első könyvkereskedése szintén e városrészben üzemelt. Milyen szerepet töltött be Vödric Pozsony gazdasági életében? Jelentősét, hiszen már a római korban őrtorony és helyőrség védte a vödrici gázlót, mely az északdéli irányban húzódó Borostyán- út egyik fontos pontja volt. A települést 1390-ben csatolták a királyi városhoz, 1439-ben már megjelentek itt az első flamand kereskedők. Egy 1558-as keltezésű összeírás megemlíti, hogy a halász-, hajós- és molnár-céheken kívül fegyverkovácsok, puskaporgyártók, szíjjártók s további két tucat szakma képviselői éltek és termeltek e helyen, mely a város polgárai számára is egyre vonzóbbá vált. A tehetős polgárok a XVII. század derekán kezdtek épületeket emelni itt. Mégis mi az oka, hogy ma oly előszeretettel keltik rossz hírét e városrésznek? Valószínűleg az, hogy rengeteg mulató, kikötői kocsma volt itt valaha. Egy időben pedig ide szorították ki a belvárosból a nyüvá- nos-házakat, ami szintén nem járult hozzá jó hírnevének öregbítéséhez. Mindez azonban csak egy szelete Vödric gazdag történetének; megítélése során kár volna csakis erre támaszkodni... Pozsony képe a múlt század ötvenes éveiben kezdett gyökeresen átalakulni. Ez lett Vödric végzete is? A kommunista hatalom a világháborúk során kiégett várat is le akarta bontatni, s hogy ez nem történt meg, az elsősorban Janko Alexy festőművésznek, illetve más értelmiségieknek köszönhető. Egyikük volt Alfréd Piffl is, aki a Pozsony további fejlesztéséről szóló, 1956. november 15-én összehívott konferencián érvekkel tudott hatni a város vezetésére, megmentve így Vödricet a teljes pusztulástól. Sajnálatosnak tartom, hogy a még meglevő értékek mentése helyett a hangsúly Pozsonyban ma is azon van, miképp hasznosítsák legcélszerűbben a város központi területeit, (la) Patyomkin-falut emelni a Duna mentében? Építészeti víziók ÚJ SZÓ-INTERJÚ A fővárosban 2008. május 27- én megrendezett Építészeti Fórum központi témája Pozsony építészeti víziója volt. A szakmai összejövetelen kiderült: nincs olyan egyértelmű városfejlesztési tendencia, mely hosszú távon tartható volna. A városkép alakulásáról Štefan Šlachta professzort, Pozsony főépítészét kérdeztük. Mely területeket emeli ki a főváros 2007-ben elfogadott új fejlesztési terve? Nehéz a fejlesztési terv prioritásairól beszélni, hiszen ez jóformán csak az 1976-ban életbe lépett, tehát három évtizeden át érvényben lévő terv hatásait dokumentálta. Ez gyökeresen megváltoztatta Pozsony képét, így az új terv inkább a közelmúltban bekövetkezett változásokra reagál. Kiemelten kezeli viszont a város zöldövezeteit, a Kis-Kárpátok alatt elterülő sávot, a szocializmus alatt a város belterületén emelt ipari komplexumok városon kívülre helyezését, illetve a szlovák-osztrák határ menti térség további fejlesztését. Miképp viszonyul az Óváros építészeti műemlékeihez? A területfejlesztési terv számol a Váralja, elsősorban az egykori Vödric beépítésével. E célból külön urbanisztikai tanulmány készült, mely részletes terveket tarŠtefan Šlachta professzor az Építészeti Fórumon, kérdések kereszttüzében talmaz. Ugyanakkor nem szentel kellő figyelmet az Öreg hídtól keletre, a Duna partján elterülő városrész fejlesztésének, holott a beruházók részéről érezhető az érdeklődés e terület iránt. Reális az az elképzelés, hogy a régi korokat idéző épületek másait építsék fel Vödric helyén? Nem akarunk Patyomkin-falut emelni a fővárosban, a régi épületek másolatainak elkészítése inkább Disneylandhez méltó vállalkozás. Vödric jó lehetőséget kínál számunkra, hogy megmutassuk Európa felé: tudunk korszerűen, ugyanakkor ízlésesen építkezni. Az a véleményem, hogy ha az építészetben a régimódit választjuk, nevetségessé válunk Európa előtt. 4 4 SZÜLŐFÖLDÜNK A mellékletet szerkeszti: Klein Melinda és J. Mészáros Károly (sport) Levélcím: Szülőföldünk, Lazaretská 12, 811 08 Bratislava 1 Telefon: 02/59 233 426, fax: 02/59 233 469, e-mail: melinda.klein@ujszo.com-----------------i_____ (A szerző felvételei) Egy út van előttük - melyiket válasszák...?
