Új Szó, 2008. június (61. évfolyam, 127-151. szám)
2008-06-16 / 139. szám, hétfő
www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2008. JÚNIUS 16. Vélemény És háttér 5 TALLÓZÓ KÁRPÁTI IGAZ SZÓ Jogos a kárpátaljai magyarok és érdekvédelmi szervezeteik tiltakozása, felháborodása és félelme, hiszen ha az ukrán oktatási miniszter megengedheti magának a törvénysértést, az alkotmány és a nemzetközi megállapodások megsértését, akkor egyéb jogtip- rás is bármikor bárkitől várható - írta a Kárpáti Igaz Szó című megyei lap az ukrajnai nemzetiségi iskolák ukrán tannyelvre történő fokozatos átállítását előirányzó oktatási miniszteri rendelet kapcsán. Erdélyi Gábor, a lap főszerkesztője egyebek mellett megállapította, hogy a kárpátaljai magyaroknak nincs szerencséjük az oktatási miniszterekkel. 1957 áprilisában hozták Budapestre, ahol a nyilvánosság teljes kizárásával bíróság elé állították Ötven éve végezték ki Nagy Imrét (Képarchívum) Ötven éve, 1958. június 16-án került sor Nagy Imre, az 1956-os forradalom miniszterelnöke és vádlotttársainak kivégzésére. Nagy Imre, aki 1956. október 24. és november 4. között állt a kormány élén, egyfelől igyekezett a felkelők célkitűzéseit elfogadtatni a kommunista párt vezetésével, de igyekezett mérsékelni is az általa túlzónak tartott követeléseket. WEBERNÉ ZS1KA1MÁRIA/MT1 Fellépett a szovjet csapatok távozásáért, deklarálta a többpártrendszer bevezetését, majd november 1-jén Magyarország kilé: pését a Varsói Szerződésből és az ország semlegességét. November 4-én hajnalban drámai rádióbeszédben jelentette be a szovjet inváziót, majd több társával a jugoszláv követségen kért menedékjogot. November 22-én Kádár János menlevelével elhagyták a követséget, de ezután a szovjetek őrizetbe vették őket, majd a romániai Sna- govban „házi őrizetbe“, fogságba kerültek. A tisztségéről lemondani nem hajlandó Nagy Imre nem egyezkedett az új rendszerrel. 1957 áprilisában hozták Budapestre, ahol 1958. február 6-án, a nyilvánosság teljes kizárásával bíróság elé állították. A vádlottakkal Nagy Imre budapesti emlékműve- Nagy Imre, Donáth Ferenc, Gi- mes Miklós, Tildy Zoltán, Maiéter Pál, Kopácsi Sándor, Király Béla, Szilágyi József, Jánosi Ferenc, Vásárhelyi Miklós - szemben a vádpontok a következők voltak: a népi demokratikus államrend megdöntésére irányuló szervezkedés kezdeményezése és vezetése, hazaárulás, a szocialista államrenddel szembeni fellépés, ellenséges politikai csoportosulás létrehozása. A zárt tárgyalás ellen Nagy Imre tiltakozott, de ezt a bíró, Vida Ferenc elutasította. A minden együttműködést megtagadó, nyílt tárgyalást követelő Szüágyi József ügyét elkülönítették és 1958. április 22-én halálra ítélték, két nappal később kivégezték. Losonczy Géza, Nagy Imre államminisztere a börtönben éhségsztrájkba kezdett, és 1957 végén máig tisztázatlan körülmé- nyekközöttmeghalt. A többi vádlott pere június 9-én folytatódott. Június 15-én a Legfelsőbb Bíróság Vida Ferenc vezette Népbírósági Tanácsa Nagy Imrét halálra és teljes vagyonelkobzásra ítélte. Donáth Ferencet, az MSZMP Ideiglenes Intéző Bizottságának volt tagját 12 évi börtönre, Gimes Miklós újságírót halálra, Tildy Zoltán volt köztársasági elnököt, a Nagy Imre kormány államminiszterét 6 évi börtönre, Maiéter Pál honvédelmi minisztert halálra, Kopácsi Sándort, a nemzetőrség helyettes parancsnokát életfogytiglani börtönre, Jánosi Ferencet 8 évi, Vásárhelyi Miklóst, a kormány sajtófőnökét 5 évi börtönre ítélték. Másnap hajnalban a Gyűjtőfogház udvarán kivégezték Nagy Imrét, Maiéter Pált és Gimes Miklóst, a holttesteket előbb a börtön udvarán földelték el, majd 1961-ben az Új Köztemető 301-es parcellájának egyik jeltelen sírjába temették, a nyüvántartásba hamis neveketjegyeztekbe. A holttestek kihantolása és azonosítása 1989 márciusában kezdődött meg, Nagy Imre és társainak 1989. június 16-i újratemetése a rendszerváltás jelképes eseménye lett. Nagy Imrét, Gi- mest, Losonczyt, Maiétert és Szilágyit 1989. július 6-án a Legfelsőbb Bíróság felmentette az 1958-as vádak alól. 2008. június 9-én megkezdődött az ötven évvel korábbi koncepciós per hanganyagát tartalmazó felvétel egy hétig tartó nyilvános lejátszása a Nyílt Társadalom Archívum és az 1956-o.s Intézet szervezésében Budapesten. A cseh- és morvaországi magyarok a magukénak vallják Esterházy Jánost, mondta Hyvnar Anna Esterházy Jánosra emlékeztek Mírovban KOKES JÁNOS Esterházy Jánosra, a csehszlovákiai magyarság két világháború közti vezető politikusára emlékez- tekszombaton a morvaországi Mírovban a csehországi és a szlovákiai magyarok. Az idén 11. alkalommal megtartott emlékünnepséget a Cseh- és Morvaországi Magyarok Szövetsége, a Coexisten- tia-Együttélés politikai mozgalom, valami a helyi szervek rendezték közösen. Az ünnepségen elhangzott beszédek méltatták Esterházy János személyiségét és életművét. A cseh- és morvaországi magyarok a magukénak vallják Esterházy Jánost, s emlékét ápoljuk és őrizzük - példa erre a mírovi emlékmű felállítása is - jelentette ki Hyvnar Anna, a Cseh - és Morvaországi Magyarok Szövetségének elnöke. Az Együttélés mozgalom, amely a csehországi nemzeti kisebbségek politikai képviselője, hivatalosan is Esterházy János rehabilitációját követeli - mondta a lapunknak Kocsis László, a mozgalom elnöke. A megemlékezés alkalmával a csehországi magyar szervezetek, valamint a szlováldai és a m'agyar- országi magyarok képviselői koszorúkat és virágokat helyeztek el az emlékműhöz. A mírovi várbörtön kápolnájában pedig katolikus szentmisét mutattak be Esterházy János tiszteletére. A kegyeleti ünnepség végén a néhány tucatnyi résztvevő közösen elénekelte a magyar himnuszt. Esterházy János a mírovi várbörtönben halt meg 1957. március 8-án. Miután tavaly őszig nem volt köztudott, hol van eltemetve, illetve hová kerültek hamvai, a csehországi magyarok 1998-ban magyarországi segítséggel jelképes síremléket állítottak neki a helyi rabtemetőben, amelyet példásangondoznak. Mirov község is törődik az emlékművel, amely az egyetlen Csehország területén álló Esterházy emlékmű. A budapesti székhelyű Esterházy János Emlékbizottság és a Rákóczi Szövetség ezért tavaly Esterházy János Emlékérmet adományozott Mí- rovnak. Cseh történészek- az Esterházy család kérésének eleget téve - tavaly kiderítették, hogy a morvaországi Mirov várbörtönben 1957-ben elhunyt Esterházy János urnája a prágai Motol nevű köztemető közös síijában található. A csehországi magyarok ezért idén májusban - a kommunista rendszer áldozatainak emléknapja alkalmával - Prágában is em- lékünnepségettartottak. Az elképzelések szerint a motoli emlékhelyen egy Esterházy-tábla is elhelyezésre kerülne, de ehhez a cseh hatóságok hivatalos beleegyezésére van szükség. Tekintettel azonban arra, hogy Esterházy Jánost eddig sem Szlovákia és sem Csehország nem volt hajlandó rehabilitálni - így a politikust papíron továbbra is háborús bűnösként tartják nyilván - nehéz megjósolni, hogy milyen eredménnyel végződik az esetleges táblaállítási kérelem. KOMMENTÁR Mikolaj sörmeccse BARAK LÁSZLÓ Ján Mikolaj, a szlovák oktatási miniszter vélhetően jobhan szereti a napi politika primitív sörmeccseit, mint az igazi focit. Ellenkező esetben eszébe nem jutott volna épp olyankor levelezni a tan- könyvkiadókkal, amikor Szlovákia szomszédságában Európa fut- ballgigászai mérkőznek egymással. Talán sokkal inkább vérre menően, mint ahogyan azt némely szlovák és magyar politikusok csinálják a saját közönségükkel. Van némi különbség bizonyos közép-európai politikusok hol groteszk, hol pedig undort keltő iszapbirkózása, meg a labdarúgó Európa-bajnokság viadalai között, annak ellenére, hogy mind a focisták, s a politikusok is elsősorban önmagukért, s csak másodsorban a közönségükért húznak a kapura. Ez a különbség például az, hogy a magas szintű foci jellemzően csak kijelölt pályán, szigorú bírák felügyelete mellett zajlik, míg a politikai játszmák színtere korántsem ennyire behatárolt és szigorúan ellenőrzött. A focisták között továbbá csak elvétve akad alattomos szándékú, s ha mégis előfordul üyen, idejekorán ki van tessékelve a játéktérről. A tehetségtelenek pedig oda sem szagolhatnak. A politikai sörmeccseken viszont igen-igen sokáig el- sertepertélhet akár egy-egy ügyeden hülye is, az alattomosakkal meg tele van a pálya, vagyis a parlamentek meg a minisztériumok. Miért lehet ez így? Csak azért, mert a politikai, politikusi teljesítményt nem elsősorban gólokban mérik, hanem azzal, hogy kinek mekkora a pofája meccs közben, meg utána a kocsmában... Nem biztos persze, hogy Ján Mikolaj egy selejtes amatőr focista, azaz politikus lenne. Igen nagy kár viszont, hogy most szánta el magát a legalattomosabb faultokat idéző mutatványra, amikor fajra, nemre, nemzeti hovatartozásra való tekintet nélkül egy igazi, jó értelemben vett cirkusszal foglalatoskodik Európa, sőt szinte az egész civilizált világ. Az egyetemi oktatóból miniszterré lett politikushoz ugyanis rendkívül méltatlan, hogy pártja, a Szlovák Nemzeti Párt legprimitívebb választóinak szintjére lealacsonyodva, újra egy olyan buta vitát geijeszt, amelynek távolról sincs köze a nemes sport- és politikai teljesítményekhez. Sőt, kizárólag az egyre inkább kiveszőiéiben levő futballhuligánok érzelmi és értelmi szintjén vegetáló politikai kemény magnak szolgáltat muníciót, akár utcai verekedésekhez is... Igen, az oktatási miniszter rendelkezése, amely szerint a szlovákiai magyar tankönyvekben ezentúl jellemzően csak szlovák helységnevek szerepelhetnének, semmi másról nem szól, mint a primitív szlovák híveknek és pandanjaiknak a hasonlóan ösztönlények alkotta „magyar ellenségnek“ szánt öncélú provokációról. Pedig egy oktatásügyi miniszternek kellene a legutolsó embernek lennie, aki komolyan gondolja, ha a szlovákiai magyar gyerek Štúrovo helyett Párkányról, Bratislava helyett Pozsonytól tanul a tankönyvéből, akkor ettől Szlovákia majd megszűnik létezni. Ha viszont valóban komolyan gondol ilyesmit, mielőbb le kellene magát kérnie a pályáról. Persze, ha csak a balhé kedvéért rugdalózik, akkor is. Ha szereti a focit, vagyis a napi politika primitív sörmeccseit, ha csak egy félkegyelmű menedzsert szeretne kielégíteni... JEGYZET Szar a helyzet JUHÁSZ KATALIN Amikor átadnak egy új épületet, még minden a legnagyobb rendben, a higiénikusok a mellékhelyiségekben sem találhatnak kivetnivalót, csillog-vil- log a mosdó és a vécékagyló, sőt van papír, papírtartó, kefe, kefetartó, törölköző. Két óra múlva azonban a papírtartó már üres. Sebaj, elégöt-tíz perc, és ott az új tekercs. Eltelik újabb fél óra, megint nincs papír, a kefe a tartó mellé hajítva búslakodik, a törölköző pedig olyan, mintha felmostak volna vele. Ekkor már legalább negyed órába telik, mire minden visszarendeződik. Az első napon még legalább tízszer tűnik el a papír, teleportál a kefe, és züllik el a törölköző, de a nap végére minden visszaáll a rendes kerékvágásba. A második nap reggelén kezdődik elölről az egész. Eltelik egy óra, két óra, de a rend nem áll helyre. Úgy látszik, a takarítók megunták a dolgot, nem tesznek ki több „szent tekercset”, a kefét sem rakosgatják vissza. Mivel soha nincs papír, a papírtartó egy idő után feleslegessé válik, így egy erőfi- togtatási kényszerben szenvedő vécéhasználó fogja és letöri. És mivel a kefe is műidig útban van a lába alatt, vagy eltöri a nyelét, vagy egyszerűen kihajítja az ablakon. Az üres kefetartó egy idő után feleslegessé válik, úgyhogy széttapossák. A takarítók meg csak állnak széttárt karokkal, mert hiszen hová tegyék a papírt és a kefét, ha nincs tartó? így se papír, se kefe, de egy idő után nem is hiányzik senkinek a házban, mert mindenki visz magával papírt. A törölközőt pedig nemes egyszerűséggel odalakatolják a tartóhoz, nem is lopják el hónapokig. A vécét egy idő után kulcsra zárják, az alkalmazott szépen viszi magával a kulcsot, ha rájön a szükség. Az ügyfeleknek pedig tilos a bemenet, bírják ki, vigyék szépen haza... Eddig az egyszerű, sablonos történet, amelyebben a régióban tipikusnak mondható. Engem például mindig könnyekig meghat, ha egy középületben nyitva találom a vécéajtót. Ha pedig papír is van odabent, hitetlenkedve csóválom a fejem, és megállapítom, hogy ezeknek tényleg jól megy. Ilyen helyeken általában folyékony szappan van a mosdó mellett, nem pedig egy összetapasztott, re- ciklált szappandarab lóg a csaptelepre erősítve, mint hajdan a falusi óvodákban. A törölköző sincs odalakatolva a tartóhoz. Márpedig ez valóban az ügyfelekbe vetett feltétlen bizalom, és a cégen belüli gondtalan jólétjele... (Peter Gossányi rajza Némelyik politikust így billenteném fenéken
