Új Szó, 2008. június (61. évfolyam, 127-151. szám)

2008-06-11 / 135. szám, szerda

10 Kultúra ÚJ SZÓ 2008. JÚNIUS 11. www.ujszo.com RÖVIDEN Elhunyt Csingiz Ajtmatov Berlin/Bishkek. Hetvenkilenc éves korában egy nürnbergi kli­nikán kedden elhunyt Csingiz Ajtmatov kirgiz író - közölte a kór­ház. A világhírű író halálát hírügynökségi jelentések szerint súlyos tüdőgyulladás okozta. Ajtmatov 1928. december 12-én a kirgizisz- táni Sekerben született sokgyermekes családban. Édesapját 1937-ben letartóztatták és kivégezték, így édesanyja és testvérei taníttatták. Kirgiz nyelven írt első elbeszélései 1952-ben jelentek meg. A második világháború idején játszódó Dzsamila szerelme című kisregénye tette világhírűvé. Másik jól ismert írása, A ver­senyló halála egyszerű, erőteljes népi motívumaival a korszak hi­teles kritikája. 1970-ben adták ki Iegköltőibbnek tartott alkotását, az ősi motívumokban gazdag Fehér hajót. Utolsó regénye az idén jelent meg magyarul, Amikor leomlanak a hegyek (Örök meny­asszony) címmel. Ajtmatovot a kirgiz nemzeti irodalom megte- remtőjeként, világirodalmi rangra emelőjeként ünnepelték. (MTI) Bemutatkozik a Magyar írószövetség Dunaszerdahely. A Magyar írószövetség bemutatkozó estje lesz holnap 18 órától a Vámbéry Irodalmi Kávéházban a Szlovákiai Magyar írók Társasága rendezésében. A beszélgetést Tóth László költő, műfordító vezeti, (ú) A Visegrad Baroque Orchestra koncertje Barokk zene Pozsonyban AJÁNLÓ Pozsony. A Régi Zenei Napok holnapi záróhangversenye kivéte­les élményt ígér, hiszen a Visegrad Baroque Órchestra lép fel 19 órától a Primáši palota Tükörtermében. A visegrádi négyek (Magyaror­szág, Szlovákia, Csehország, Len­gyelország) fiatal zenészeiből szerveződött 14 fős nemzetközi barokk zenekarnak négy magyar tagja van: Soltész István (1. hegedű), Szomor István (gordon­ka), Takács Miklós (erdei kürt) és Endrődy Sándor (erdei kürt). A nemzetközi projektet a viseg­rádi országok összetartozásának szimbolizálása mellett az a létező igény hívta életre, hogy Közép-Eu- rópában növekvő népszerűségnek örvend a régi zene, mind a közön­ség, mind a művészek körében. Egyre több fiatal zenész kutatja és tanulja külföldön a régi korok elő­adó-művészetét, ezzel saját orszá­guk zenei életébe is új színt visz­nek. A Visegrad Baroque Orchest- rát 2006-ban alapította a korabeli billentyűs hangszereken játszó Barbara Maria Willi, hogy integrál­ja a négy ország legtehetségesebb barokk zenészeit. A zenekar tavaly végigtumézta Európát, több tévé­felvétel mellett egy dokumentum­film is született róluk. Az idei tur­nén, amelynek egyik állomása Po­zsony, Jos van Immersed holland karmester Haydn, J. A. Štépán és J. V. Stamic műveit vezényli. A kon­cert társszervezője a Magyar Köz­társaság Kulturális Intézete. (juk) TOLLVONÁS Szerkesztőre nem futotta KOCUR LÁSZLÓ Szép könyv. Nagy. Keménytáb­lás. Az egyik könyvheti szerze­ményem. Német szerző munká­ja. Az írásról szól. Sajnos, a ma­gyar fordításra nem jellemző a germános precizitás. Bár ma már bármit, bármilyen formá­ban ki lehet adni, egy iroda­lommal foglalkozó könyv ese­tében nagyon kínos, ha a fordító nem tudja, hogy a névelő a cím része-e. így Franz Kafka műve egyszer Per, máskor A per for­mában szerepel a könyvben. Ez utóbbi a helyes. E felett még akár szemet is hunyhatnánk, bár emlékszem, annakidején hasonló esetben szigorú meste­rem hatalmas felkiáltójelet vé­sett szemináriumi dolgozataim margójára, pedig azokat rajta kívül más nem olvasta. A fordító szerint Robert Musil kisregé­nyének címe Tőrless növendék. Ám a német eredetiben a Die Verwirrungen des Zöglings Tör- less címet viselő művet Törless iskolaévei címmel fordították magyarra. A könyv figyel­münkbe ajánlja Salinger: Fogó a rozsban című regényét is. Ám ha Holden Caulfield kalandjai iránt érdeklődve a könyves­boltban a Fogó a rozsban című könyvet kérnénk, valószínűleg rosszallóan nézne ránk az el­adó. A magyar olvasó ugyanis ezt Zabhegyező címmel veheti kézbe. S bármilyen nehéz is el­hinni, Emest Hemingway hősé­nek, Francis Macombemeknem rövid, boldog élete van, ahogy a fordító állítja, hanem rövid bol­dogsága, még ha az angol ere­detiben az is a címe, hogy The Short and Happy Life of Francis Macomber. Ezek a műfordítók már csak ilyenek... Edward Al- bee Ki fél Virginia Woolftól? című darabjára is nehéz lenne jegyet szerezni, ezt ugyanis a magyar színházak Nem félünk a farkastól címmel játsszák, még ha angol eredetiben valóban ez is a címe: Who's Afraid of Virgi­nia Woolf? Conrad Ferdinand Meyerrel meggyűlt a bajom a vi­lágirodalom szigorlat során, ugyanis a Pescara megkísértése című regényének kölcsönözhe­tő példányait már kivették szemfülesebb évfolyamtársaim így én csak a Somogyi Könyvtár olvasótermében fellelhető, helyben olvasható példányból ismerkedhettem meg a zsoldos­vezér életével, miközben fo­lyamatosan a nyakamra jártak a hasonló cipőben járó évfolyam- társaim, hogy mikor fejezem már be. így egy-két oldalt olykor átugrottam. Ám a jelen írás tár­gyát képező könyv alapján nem tudtam volna kiírni a könyvtári kérőlapot, a fordító szerint ugyanis Meyer regényének címe Pescara megpróbáltatása. Ezzel acímmel 1904-ben adták ki utoljára. Sajnos, a könyvnek csak műszaki szerkesztője van, „rendes”, akinek az lenne a dol­ga, hogy az ilyen szarvashibákat kijavítsa, nincs. A sors iróniája, hogy a kötet címe: Kreatív írás. Nos, valóban kreatív. Lévay Adina rendező lett a Komáromi Jókai Színház új művészeti vezetője A társulat miatt vállalta a posztot „Azt szeretném, hogy a nézők örömmel és lelkesedéssel jöjjenek be a színházba" (Dömötör Ede felvétele) Május elsejétől Lévay Adina a Komáromi Jókai Színház művészeti vezetője. A Buda­pesten élő rendezőnő nevét a hazai közönség az Őszi álom és az Anyám azt mond­ta, hogy ne című kortárs színművek előadásai kap­csán ismerte meg. Ez utóbbi rendezése júniusban Kisvár­dán, a határon túli magyar színházak jubileumi feszti­válján is látható lesz A bor című zenés falusi történet mellett. SZÉL JÁNOS Lévay Adina nem lepődött meg a felkérésen. Külsős művészeti ta­nácsadóként az egész ünnepi, öt­venötödik évadban részt vett a színház munkájában. Tóth Tibor színházigazgató felkérésére pró­bákat nézett, majd elmondta a vé­leményét a látottakról. Kiderült, hogy hasonló a színházi ízlésük, jól tudnak együttműködni, és bíznak egymásban. Ennek eredménye­képpen most közös célnaktekintik a színház működtetését. Elképze­léseiről, jövő évadbeli rendezései­ről, terveiről faggattuk az új művészeti vezetőt. Lesz elég ideje a művészeti ve­zetésre a rendezés mellett? A jövő évadra Magyarországon nem vállaltam előadásokat, hogy minél több időt tölthessek a szín­házban. Hetente háromszor járok Komáromba, de a munkámnak nincs vége, amikor felszállók a vo­natra hazafelé. Folyamatosan fog­lalkoztatnak a színház dolgai. Per­sze, rendezni is fogok. Két alkalommal már dolgo­zott a komáromi színészekkel. Milyen benyomásokat szerzett róluk? A társulat miatt vállaltam a posztot. Szerintem nagyon jó tár­sulat. Eddigi rendezéseim során azt tapasztaltam, hogy a színészek tehetségesek, nyitottak és össze­tartóak, ami nem utolsó szempont. De ugyanazt gondolom azokról az emberekről, akik a háttérmunkát végzik, ami nélkülözhetetlen egy előadás sikeréhez. Itteni rendezései során sike­rült megismernie a közönséget, amelynek a Komáromi Jókai Színház az előadásait tartja? Még nem ismerem annyira, de azzal, hogy ide jöttem, nemcsak a színháznak köteleztem el magam, hanem ennek a közönségnek és közösségnek is. Az egyik fontos feladatomnak tekintem, hogy megértsem és megérezzem a vá­ros, a közeg lüktetését. A színházban az idei nyár az építkezés ideje. Felújított néző­tér és több újdonság váija majd ősztől a publikumot. A társulat­ban is lesznek változások? Ha arra kíváncsi, kerülnek-e új színészek a társulatba, azt mon­dom, egyelőre nem. A társulat lét­száma változatlan marad. Szeret­ném, ha megerősítenénk a színhá­zat új emberekkel, de az majd egy hosszabb folyamat végeredménye lesz. Az új évad tervezésénél abban állapodtunk meg Tóth Tibor igaz­gatóval, hogy vendégeket csak ak­kor hívunk, ha indokolt. Azt sze­retnénk, hogy mindenki kapjon megfelelő és elegendő munkát, és érezze, hogy a színházban pezseg az élet. A darabválasztás sem lehetett egyszerűbb feladat. Merre tart majd az ötvenhatodik évadban a Komáromi Jókai Színház? Játszunk gyermekeknek, fiata­loknak, felnőtteknek, mindig szem előtt tartva a minőséget. Szerin­tem most az egész csapat azt sze­retné, hogy magasra rakjuk a mér­cét, és jó előadásokat csináljunk. A stúdiót meghagyjuk kísérletező műhelynek. Ott lehet tologatni a határokat. Kortárs dráma lesz? Az új évadban nem, de a stúdió- színpadon szeretnénk teret adni a kortárs felfogásnak. Bár a nagy­színpadon is el tudnék képzelni nem hagyományos színpadi for­mákat. Kik rendeznek ősztől Komá­romban? Pille Tamás rendezi majd az első nagyszínpadi előadást, a Háry Já­nost. Czajlik József a stúdióban vi­szi színre az Antigonét. Számítunk arra, hogy jön Vidnyánszky Attila. Nagyon szeretem a munkáit, jól tud dolgozni a színészekkel. Bí­zom benne, hogy az ittléte a társu­latnak is, a közönségnek is nagyon jó lesz. Méhes László egy szórakoz­tató előadást rendez majd. Attól a közös munkától is sokat várunk. Mit látunk majd Lévay Adina rendezésében? Először Machiavelli Mandragó- ráját és Müller Péter Szomorú va­sárnap című darabját. Friss évadot ígér? Azt szeretnénk elérni, hogy a színészek a színházban örömmel és lelkesedéssel játsszanak. A né­zők pedig ugyanilyen örömmel és lelkesedéssel jöjjenek a színházba. Ha ezt elértük, jól végeztük a dol­gunkat. Ferdics Béla képzőművész kiállítása július 4-ig tekinthető meg a Nagymegyeri Művelődési Központban Kitörések az átlátszódás lehetőségeivel TALLÓSl BÉLA Nagymegyer. A művelődési központ kiállítóhelyiségében lát­ható Ferdics Béla képzőművész Fény-szín II. című kiállítása. A címben foglalt sorszám arra utal, hogy a dunaszerdahelyi művész a tatai Esterházy-kastélyban tartot­ta bemutatkozó Fény-szín kiállí­tását, amely akkor az üvegbe rej­tett színeket, az .üvegbe ágyazott formákat, az üveg megadását, az üveg alázatát, az üveg ezer arcát mutatta be. A nagymegyeri pre­zentáció gazdagabb. A most kö­zönség elé tárt műtárgyam Fer­dics Béla rajzba szőtt gondolatot közöl, és üvegvázból kiszabadí­tott látványt közvetít. Megélt, elmúlt érzések tapasz­talatával ki nem bomlott érzelme­ket igyekszik tetten érni, vizuális fejtegetésekkel és nyomozásokkal kiteljesíteni bujdosó, bús-borús- fanyar figurális rajzain. Iróniával kérdez rá lehetőségekre; elsietet­tekre, nagyzolásból és tudatlan­ságból félresikeredettekre, szán­dékosan rombolókra, viszonyulá­saink és környezetünk keserítőire. Az örök mozgó ember és az örök mozgó szerkezet örök egymásnak feszülése a vizuális lelet a lelki-fi­zikai tövisekkel viaskodó art egó tolmácsolásában. Palackból kiengedett évszáza­dos tudás, üvegmesterek haszná­latot segítő formavilága variáló­(Somogyi Tibor felvétele) dik esztétikává az elnyújtott-elfo- lyatott üvegtesteken. S a művészet továbbgeneráló­dik az üveg médiumában. Elma­rad a palack- és a kehelyforma, s a simaüvegből kitüremkedő ma­gasztos fénnyel, s az az előtt szál­longó, egymásba és egymásból bomló színekkel üdvözöl az alko­tó spirális feljebbjutásból táplál­kozó szellemi feltöltődéseket. Misztikus sárga-zöld-kék ködbur­kokkal tárgyiasít képzeletben mégélt spirituális átváltozásokat. Fénnyel-színnel ragadja meg me­ditativ pillanatok csendjeit; elru­gaszkodást, áhítatot, megtisztu­lásállapotot. A gyerekkori mesék­ből megismert, földi létéből az ég felé terebélyesedő fa nyúlását és koronabontását követi balladisz- tikusan töredeztetett fény-szín- hajlításokkal. Kitör az üveggel. Az átlátszódás lehetőségeivel.

Next

/
Oldalképek
Tartalom