Új Szó, 2008. június (61. évfolyam, 127-151. szám)
2008-06-11 / 135. szám, szerda
www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2008. JÚNIUS 11. Vélemény és háttér 7 TALLÓZÓ NÉPSZAVA Egyelőre nem tudni, Kóka János marad-e az SZDSZ frakcióvezetője, a Népszava értesülése szerint parlamenti alelnöki vagy az SZDSZ Országos Tanácsának elnöki posztját kínálhatja fel neki Fodor Gábor, mert nem látná szívesen a frakció élén. Az írás utal arra, hogy az elmúlt években a frakcióvezetői posztot a mindenkori elnök töltötte be, és Kóka esetleg nem kíván megválni a poszttól. Fodor felajánlhatja Rókának a parlamenti alelnöki posztot. „Nyílt lehet az út” a lap szerint Kóka számára az SZDSZ parlamentjének tekinthető országos tanács (ot) elnöki posztjára. Ám az ot elnöke nem lehet az ügyvivői testület tagja. Ha Kóka megválna ügyvivői posztjától, azt Léderer András az Új Generáció - Fodor politikáját támogató - elnöke kaphatná meg. (mti)- Rémes, hogy az embereket csak a foci Európa-bajnokság érdekli. Fütyülnek arra, hogy a nyugdíjasok naponta a túlélésért küzdenek. (Peter Gossányi karikatúrája) Nem egy törvény ellen, hanem egy modell megőrzéséért csatlakoztak az Albert házaspárhoz Elrendelték a népszavazást az egészségbiztosításról Az Országgyűlés hétfőn elrendelte az egészségbiztosítás privatizációját megakadályozó népszavazási kezdeményezést. MT1-HÁTTÉR Az Albert házaspár többféle szöveggel is benyújtott kérdéseket ugyanebben a témában, azt a kérdést, amelyről hétfőn szavazott a Ház, 2007. március 27-én juttatták el az Országos Választási Bizottsághoz. A kérdés - amely mögé felsorakozott egyebek között a Liga Szakszervezetek, a Munkástanácsok Országos Szövetsége és a Magyar Orvosi Kamara, valamint a Fidesz istámogatta-úgyszól: „Egyetért-e Önazzal, hogy Magyarországon ne vezessék be a mindenki által kötelezően választandó, üzleti alapon működő több-biztosítós egészségbiztosítást?”. A népszavazást elrendelő döntés ellen még az Alkotmánybírósághoz (Ab) lehet fordulni, amely soron kívül dönt a beadványról, ám ennek nincs határideje. Ha az Ab elutasítja a népszavazás elleni beadványokat, akkor Sólyom László köztársasági elnök feladata, hogy 43 napon túl, de 90 napon belüli időpontra kitűzze a választást. (A 43. napot az államfői döntéstől, míg a 90 napot az Ab döntésétől kell számolni.) Ez valószínűleg szeptember elejére esik, eddig ugyanis a köz- társasági elnök mindig a lehető legkorábbi időpontra tűzte ki a népszavazásokat. A egészségbiztosítás privatizációjának megakadályozásáról szóló népszavazási kezdeményezés benyújtása idején, 2007. márciusában még csak a tervek szintjén beszéltek a kormánypártok a biztosítási reformról, az SZDSZ több-biztosítós modellt javasolt, az MSZP pedig a területi alapon működő, többségében állami tulajdonú pénztárak mellett volt. A hosszú egyeztetés után kialakult kompromisszumos modellt tavaly decemberben kezdte tárgyalni, majd december 17-én fogadta el az Országgyűlés. Sólyom László köztársasági elnök azonban nem írta alá a pénztár- törvényt, hanem megfontolásra visszaküldte az Országgyűlésnek, amely másodszor február 11-én fogadta el a javaslatot. Az egészségbiztosítási törvényt kezdetektől bírálta a Fidesz-KNDP szövetség, az MDF és több civil szervezet is. Az MDF és a Nemzeti Egészségügyi Kerekasztal az Alkotmánybírósághoz fordult azzal, hogy az Ab semmisítse meg a jogszabályt. Az egészségbiztosítás területének szabályozási helyzetét jelentősen befolyásolta a Fidesz és a KDNP által kezdeményezett, és március 9-én megtartott érvényes ügydöntő népszavazás, amely eltörölte a kórházi napidíjat, a vizitdíjat és a tandíjat. A népszavazás után újabb egyeztetések kezdődtek az egészségügyi reformjövőjé- ről; az SZDSZ közölte, hogy a reformok feladása esetén nem marad a koalícióban. Március végén az MSZP országos pártértekezletén Gyur- csány Ferenc kormányfő-pártelnök javasolta, hogy a koalíciós partnerrel közösen jelöljenek másik egészségügyi minisztert a liberális Horváth Ágnes helyére, mert az egészségügyi reformpolitika mögött elfogyott a támogatás. A bejelentés után az SZDSZ április 27-iki rendkívüli küldöttgyűlésén felmondta a koalíciós együttműködést, így május 1-től az MSZP kisebbségi kormányzásba kezdett. Az elmúlt hónapokban az MSZP-ben is vita volt arról, hogy a pénztártörvényt módosítani kell-e, visszavonni vagy új jogszabályt alkotni. A Fidesz több alkalommal is a törvény visszavonására szólított fel, egyebek között azzal érvelve, hogy az Albert-házaspár népszavazása úgyis a törvény visszavonására kényszeríti a kormányt, de ezt nem kellene megvárni. Végül az MSZP javaslatára május 26-án - ugyanúgy név szerinti szavazással, mint elfogadáskor - az Országgyűlés hatályon kívül helyezte a törvényt. Gaskó István, az aláírás- gyűjtésben oroszlánrészt vállaló Liga Szakszervezetek elnöke azt mondta, úgy vélte: nem vált indokolatlanná a népszavazás az egészségbiztosítási rendszerről azzal, hogy az Országgyűlés hatályon kívül helyezte az egészség- biztosítási pénztárakról szóló törvényt. A szakszervezeti vezető és a társult civil szervezetek képviselői egybehangzóan úgy foglaltak állást, hogy nem egy törvény ellen, hanem egy modell megőrzéséért csatlakoztak az Albert házaspárhoz. Gaskó István visszautasította azokat a „nézeteket”, melyek szerint a referendum megtartásának ötmilliárd forintos költsége a Ligát és a társult szervezeteket „terhelné”. A kormány felelőssége kitapintható abban, hogy sor kerül a népszavazásra, hiszen a civilek többször kezdeményeztek párbeszédet a törvényről, készek voltak az egyeztetésre, azonban a kormány „még válaszra sem méltatta” a szervezeteket. A közvélemény azt szeretné, ha növelnék Flandria és Vallónia önálló döntési jogát A flamandok 9 százaléka akarja Belgium kettéválását MT1-1SMERTETÉS A De Standaard című holland nyelvű belga lap szerint a flaman- doknak csupán 9 százaléka akarja Belgium kettéválását. A lapban közzétett közvélemény-kutatási adatok élesen ellentmondanak a Hét Laatste Nie- uws című, nagy példányszámú - ugyancsak holland nyelvű - belga bulvárlapban múlt szombaton közölt felmérési eredménynek. Aszerint ugyanis a holland ajkú flamandok csaknem fele, pontosan 49,7 százaléka kívánná, hogy elváljanak útjaik a francia ajkú vallonoktól. A De Standaard megbízásából a felmérést tudományos módszerekkel a leuveni egyetem szociológusa, Marc Swyngedouw készítette, tavaly szeptember és idén január között. Az időtartomány azért fontos, mert a pontosan napra egy évvel ezelőtt tartott belgiumi parlamenti választás után a kormányválság szeptemberben jutott el a lélektani határnak tekintett századik napjához, december végére pedig átmeneti megoldást sikerült találni. A felmérés tehát a közvélemény hullámzásának eddigi legkiábrándul- tabb időszakát fogta át, ezerfős mintán. A Hét Laatste Nieuws frissnek mondott felmérése szintén ezer ember megkérdezésén alapult. Érdekes, hogy ez a lap már tavaly szeptemberben is feltette a körkérdést, és akkor 46,1 százalékosnak mérte a szakadás pártján álló flamandok arányát. Belga médiavélekedések és politikai szakértők szerint a nagy eltérés magyarázata az lehet, hogy a flamand közvéleménynek viszonylag nagy szegmense ugyan nem kérlelhetetlen váláspárti, de azt szeretné, ha Flandria és Vallónia között lazítanák a szövetségi kapcsolatokat, növelnék a két tartomány önálló döntési jogát. A kérdésfeltevés szóhasználatától is függhet, hogy az adott viszonyokkal való elégedetlenség „szakadáspárti” vagy „lazításpárti” válaszban jelenik meg. Ezt támasztja alá, hogy a De Standaard megbízásából készült felmérés szerint a flamandok 45,8 százaléka válaszolta: több döntési jogkört kellene adni Flandriának. Yves Leterme flamand kereszténydemokrata politikus csak úgy tudott kormányt alakítani, hogy a flamandok által szorgalmazott államreform alapkérdéseit félretették - de csak idén nyárig, és a belpolitikai viták nem arról tanúskodnak, hogy közel állna a megegyezés. KOMMENTÁR Félidőben CZAJL1K KATALIN Robert Fico a napokban sorrajárja a minisztériumokat, hogy megdicsérje a tárcavezetők munkáját. Innen tudjuk, hogy a kormány elérkezett ciklusa közepéhez, azaz a fele már mögöttünk van. Mi is történt az elmúlt két év során? Mi változott meg a mindennap- jainkban, amióta nem Mikuláš Dzurindának hívják a kormányfőt? Szociális és anyagi téren alighanem a társadalom legtöbb csoportjának valamelyest javult, de legalábbis nem romlott a helyzete. Ez a jelenlegi kormánynak csupán félig érdeme, hiszen azért, hogy ez így legyen, nem tett mást, csak nem bolygatta túlságosan az előző kormány reformjait. Persze, ne legyünk igazságtalanok, hiszen azt is megtehette volna a Fico-kabinet, hogy választási győztes retoriká- j ához híven hatalomra kerülésekor azonnal nekilát az általa annyira kritizált liberális reformok dekonstrukciójához. Ha ezt megtette volna, valószínűsíthető, hogy már ma is éreznénk a gazdasági fejlődés visszaesésének első jeleit. Ehelyett a „revizionista” hangulat verbális szinten maradt, sazország enyhe túlzással élve halad szépen tovább, ahogy ezt Mikloš, Kaník és társaik megálmodták. Elmondható tehát, hogy gazdasági téren Robert Fico kormánya nem váltotta valóra a hozzá fűzött várakozásokat, és ez jó. Egészen más a helyzet például a kormány kisebbségi - pontosabban a magyar kisebbséget érintő, mert az mindig külön kategória - politiká- jával kapcsolatban. Itt az volt az ígéret, hogy marad a status quo, de a koalíció összetétele baljós sejtelmekre adott okot. És lón. Hangsúlyozom, nem a támogatások összegéről van szó, ott tudomásom szerint nem történt lényegesebb csökkenés, bár ez a téma is megérne egy misét. A kisebbségi politika azonban nagyságrendekkel több az állami pénzek leosztásánál. Legfőbb meghatározója a szándék és a kormányzat alapvető hozzáállása a témához. És éppen ebben van a gond. Akár a duplájára is emelhetnék a kisebbségi kultúrára, iskolaügyre, könyvekre szánt összeget, ha közben továbbra is fennáll az a zsigeri magyarellenesség, amely a kormánypártokat jellemzi, s amely a bárminemű magyar érdeket fenyegetésként értelmezi. Ez az állapot aligha változik, a következő két évben legalábbis, de valószínű, hogy azután sem. Ennek megfelelően kell tehát berendezkednünk, ami azt jelenti, hogy a szlovákiai magyar közösségnek a lehető legnagyobb mértékben függetlenednie kell az államtól, olyan értelemben, hogy a kormányzati hatalom fordulatai ne rengethessék meg alapjaiban a kisebbség életét. Persze, ezt könnyebb leírni, mint megvalósítani. A civil szférán kívül fontos szerepet játszik ebben a hazai magyar üzleti szféra, amelynek nagyobb részt kellene vállalnia a közösség fenntartásában és fejlesztésében. Azt, hogy merre megyünk tovább, nem a mindenkori kormánynak, s még csak nem is a párt(ok)nak kellene meghatározniuk. Ha a szlovákiai magyar közösségben megérik ez a felismerés, tulajdonképpen mellékessé válik, ki van hatalmon. JEGYZET Akik vizet prédikálnak... MISLAY EDIT Töredelmesen bevallom, nem mindig tartom be azegészséges életmód szabályait, pedig tudom, nemjólvanezígy,és magamba kellene szállnom. Az utóbbi években hangoztatott megfelelő mennyiségű napi víz- fogyasztás (magyarul: pitný režim) fontosságátsemkérdóje- leztem meg, csak nem igazán si- került az előírt mennyiséget (napi 2-3, sőt az újabb ajánlások szerint 4 liter vizet magamba diktálnom. Kudarcba fulladt egy indiai módszerrel folytatott próbálkozásom is: ennek alapján reggel másfél liter vizet kell egyszerre meginni, mert ennek kiváló egészségjavító, sőt különböző betegségeket elmulasztó hatása van. Hiába erőltettem, hét decinél tovább nem jutottam. Elismerően-és némilelki- furdalással „megspékelve” - figyelem azokat, akik mindig hordanak magukkal egy műanyag flakonban vizet, s bárhol kortyolgatják. (Érdekes, hogy ezek az embertársaim általában nők.) Szóval, tisztában voltam vele, hogy vízhiánnyal fenyegetem a szervezetemet, s ez elég felelőtlen dolog. Most azonban egy kicsit össze vagyok zavarodva. Azt olvastam az egyik hetilapban, hogy két amerikai tudós a gyakorlatban is megvizsgálta, valóban szüksége van-e az emberi szervezetnek napi több liter vízre. És meglepő eredményre jutottak. Szinte semmi nem igazolódott be az utóbbi években belénk sulykolt érvekből. Például, állítják, nem igaz az, hogy a sokliter elfogyasztott víznek méregtelenítő hatása lenne .Sőt, a túl sok víz megterheli a vesét. Az sem igaz, hogy kozmetikai ha- tásalenne, vagyis hogy szebb leszabőrünktőle. Mint ahogy az sem, hogy már akkor innunk kell, amikor még nem is vagyunk szomjasak. Szerintük teljesen rendben van, ha akkor iszunk, amikorszomjasak vagyunk, s a felnőttemberszámára elegendő, ha napi 1,2 liter vizet iszik meg, a másik szükséges litert az elfogyasztott élelmiszerekkel úgyis a szervezetébejuttatja. Elég meggyőző volt az érvelésük. Mert az azért elég furcsa lenne, ha egy olyan fantasztikus és bonyolult gépezet, mint az emberi szervezet, éppen egy olyan problémámé tudna megoldani, mint mondjuk a vízhiány idejében valójelzése. Lehet, hogy a napi' nagy mennyiségű vízfogyasztás nem is elsősorban az egészségünk érdeke, hanem valakimásé? Lehet, hogy akik (sok-sok) vizet prédikálnak nekünk, azok nagyonjól tudják, miértteszik? És esetleg hazudnak, mint a vízfolyás? Nem lepődnék meg* Mindenesetre senkit sem akarok lebeszélni a vízivásról. Mindenki igyon annyit, amennyi jólesik neki. De legalább azok is megnyugszanak, akikkevesebb vízzel is beérik. Aminek egyébként vanmégegy nagy haszna. Spóro- lunkezzelaz értékes nedűvel, amely állítólag a nem is olyan távoli jövőben hiánycikk lesz a bolygónkon.
