Új Szó, 2008. június (61. évfolyam, 127-151. szám)

2008-06-10 / 134. szám, kedd

www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2008. JÚNIUS 10. Tudomány-hirdetés 13 A háborúkat túlnépesedés és az ebből adódó élelemhiány okpzhatta Véres harc folyt a kőkorszaki asszonyokért Machu Picchu - sokan akartak nyerészkedni rajta (sxc.hu-felvétel) Az inka romvárost már „felfedezése" előtt kifosztották Korábban felfedezték Machu Picchut Az újkőkorban a férfiak öl­döklő küzdelmet folytat(hat)tak a nők bir­toklásáért - derült ki egy angol kutatás során, amely arra enged következtetni, hogy a teremtés koronái mire lehettek képesek a társszerzés érdekében. MTl-ÖSSZEFOGLALÓ Talheim délnémet község mel­lett még az 1980-as években tártak fel egy hétezer éves tömegsírt, ám csupán a legújabb vizsgálati mód­szerek segítségével sikerült a kuta­tóknak kideríteni az áldozatok származási helyét, megkülönböz­tetve a helyi és az idegen törzsek képviselőit. A Durham University tudósai ál­tal irányított kutatás során 34 el­égetett tetem csontvázát vizsgál­ták. Az áldozatokat egyetlen, há­rom méter hosszú gödörben föl­delték el. Többségüket a koponyá­juk baloldalára, feltehetően egy MT1-PANORÁMA Az inka gyógyítók képzett agy­sebészek voltak, az általuk végzett koponyalékelést a páciensek ki­lencven százaléka túlélte - szá­molt be a The American Journal of Physical Anthropology. A koponyalékelést, azaz trepa- nációt Dél-Amerikában már Kr.e. 400 körül végezték, de a beavat­kozás a világ más tájain is ismert volt. A régészek régóta vitatkoz­nak arról, hogy a műtétet a bete­gek gyógyítására alkalmazták-e, vagy rituális célból. Ezt a vitát döntheti el a Dél-Connecticuti Ál­lami Egyetem tudósai által végzett kutatás, akik 11 temetkezési he­lyet tártak fel Cuzco, az inkák ősi fővárosa környékén. A trepanáció igen elterjedt be­avatkozás volt az inkáknál: a 411 fellelt koponyából 66-ot lékeltek kőbaltával mért ütéssel ölték meg. A kutatók feltételezése szerint megkötözték és kivégezték őket. Másokat hátulról, feltehetőleg menekülés közben nyilaztak le. A kutatók a fogakból vettek mintát, amelyben stroncium-, szén-, valamint oxigénizotópok szintjét határozták meg. Ezek az adatok egyrészt arról a földrajzi térségről árulkodnak, ahol az ille­tő felnőtt, ugyanis a stroncium egy meghatározott korig épül csak be a fogakra, a szintje pedig arra a vi­dékre utal, ahol az illető a gyer­mekéveit töltötte. A vizsgálat más­részt a táplálkozásról szolgáltat adatokat. A fogak „földrajzi jellemzői” arról árulkodnak, hogy az áldozatokat, egy helyi közösség tagjait egy szomszédos törzs mé­szárolta le Kr. e. 5000 körül. A mostani vizsgálat kezdete előtt a kutatók úgy vélték, hogy a legyilkolt helyi csoport tagjai kö­zött néhány nő is van. Ám az áldo­zatok geográfiai elkülönítésére szolgáló stronciumvizsgálat azt derítette ki, hogy az asszonyok meg az egykori gyógyítók. Az egyik temetkezési helyen 59 ko­ponyát találtak, s közülük 21-et, vagyis több mint a harmadát tre- panálták. Némely koponyát több­ször meglékelték, az egyiken pedig Nők is átestek a koponya- lékelésen, ami arra utal, hogy a műtétet nem csak sebesülések, hanem egyéb okok miatt is elvégezték. hét műtétet végeztek. Majdnem minden esetben a beavatkozást a koponya közepén vagy baloldalán végezték - azon a tájékon, amelyet nagy valószínűséggel megsebesít­hetett a csatában egy jobbkezes harcos. Tizenkilenc nő is átesett a koponyalékelésen, ami arra utal, idegenek voltak. A legyilkolt helyi áldozatok között gyerekek voltak, viszont a kutatók nem akadtak egyetlen nő földi maradványára sem. A vizsgálatot irányító Alex Bentley szerint a legegyszerűbb magyarázat, hogy a törzs asszo­nyait foglyul ejtették. „Úgy tűnik, a közösséget kiszemelték, ahogy ez a vetekedő törzsek közötti hábo­rúskodásban elő szokott fordulni. Ilyen háborúskodás szűkös élel­mezési és egyéb források, valamint a terület viszonylagos túlnépese­dése miatt is kitörhetett abban az időben Közép-Európában, ám a nők is kiválthattak egy azonnali támadást” - mondta. S míg a helyi törzs asszonyait a támadók megkímélték, az idege­nek asszonyai áldozatul estek. Nyitott kérdés, hogyan haltak meg, hiszen a támadó csoport tag­jai lehettek, ./unit tudunk, az az, hogy a helyi törzs asszonyai vol­tak a támadás célpontjai, ugyan­akkor rejtély, hogy mi lehetett a többiek szerepe” - mondta Alex Bentley. hogy a műtétet nem csupán sebe­sülések, hanem egyéb okok miatt is elvégezték - esetleg epilepszia, vagy krónikus csontfertőzés gyó­gyítására alkalmazták. Ami a gyó­gyulási statisztikát illeti, a legré­gibb koponyaleleteken nincs jele a csont gyógyulásának, ami azt je­lenti, hogy a páciensek nem élték túl a beavatkozást. Idővel a mód­szerek egyre tökéletesebbé váltak, s Kr. u. 1400 körül már a betegek 90 százaléka meggyógyult. A trepanálást a koponyacsont fokozatos kapargatásával végez­ték, ami nem okozott kiterjedt se­besülést. Az egykori sebészek gondosan elkerülték azokat a terü­leteket is, ahol a beavatkozás agy­sérülést vagy fertőzést okozhatott volna. Az inka gyógyítók kiválóan ismerték a növényeket, amelyeket fájdalomcsillapításra és a seb fer­tőtlenítésére használtak. MT1-HÍR Machu Picchut, az inkák romvá­rosát az eddig hittnél négy évti­zeddel korábban fedezhették fel. Machu Picchut PachaCutec inka uralkodó építtette 1450 körül, s a várost sikerült titokban tartani a spanyol hódítók előtt, akik száz évvel később szállták meg az or­szágot. A romvárost, amely jelen­leg Peru legjelentősebb idegenfor­galmi nevezetessége, s évente sok ezer turistát vonz, 1911-ben Hi­ram Bingham amerikai kutató fe­dezte fel. Paolo Greer, aki korábban egy alaszkai olajvállalat művezetője volt, nyugállományba vonulása után harminc éven át amerikai és perui levéltárakban kutakodott, s olyan dokumentumokra, térké­pekre bukkant, amelyek tanúsága szerint az inka romvárosba első­ként Augusto R. Berns német üz­letember jutott el a XIX. század második felében. Berns 1867-ben földeket vásá­rolt Machu Picchu környékén, s egy húsz évvel későbbi keltezésű irat szerint a helyszín hasznosítása érdekében céget alapított. A német üzletember azt vetette papírra, hogy a romvárosban minden bi­zonnyal rendkívül értékes leletek­re lehet számítani, s egy részük az inkáktól származik. Mariana Mo­uld de Pease perui kutató egyetért Paolo Greer elméletével. Állítása szerint a Yale Egyetem archívu­mában rábukkant egy levélre, amely szerint Berns és az akkori perui államfő megállapodott a helyszín kifosztásában, amennyi­ben a közép-amerikai ország kor­mánya megkapja a nyereség 10 százalékát. „Berns szerencseva­dász volt, nyerészkedni szeretett volna” - vélekedett Paolo Greer, aki állítása szerint olyan dokumen­tumra is rábukkant, amely szerint a német üzletember Machu Picchu körzetében aranybányászat céljá­ból céget alapított, holott tudta, hogy a környező gránitsziklákban aligha számíthat túl sok nemes­fémre. David Ugarte Vega, a San Anto- nió-i Egyetem régészeti és antro­pológiai tanszékének vezetője sze­rint, aki több mint három évtize­den át kutatott Machu Picchuban, Paolo Greer elmélete reálisnak tűnik, ám további vizsgálatok szükségesek. „Meglehetősen sok a bizonyíték arra nézve, hogy Bing­ham előtt több külföldi felfedező is járt a helyszínen, s a várost már ko­rábban kifoszthatták” - jelentette ki David Ugarte Vega. Annak ellenére, hogy Hiram Binghamot, akit egy helyi farmer vezetett el a romvárosba, mások is megelőztek, az amerikai kutató nem távozott üres kézzel a hely­színről. A perui kormány2006-ban követelte a Yale Egyetemtől, hogy adja vissza a műtárgygyűjteményt, amelyet Hiram Bingham Machu Picchuból magával vitt. Tavaly az egyetem hajlandónak mutatko­zott, hogy 4000 műtárgyat vissza­ad, a feleknek azonban nem sike­rült végleges formába önteni a múmiák, kerámiaedények, cson­tok, műtárgyak visszaszolgáltatá­sáról szóló egyezményt. Paolo Greer kutatása alapján azonban arra lehet következtetni, hogy még ennél is sokkal értékesebb régésze­ti leleteket vihettek el az inka rom­városból, mielőtt Hiram Bingham „felfedezte” volna Machu Picchut. A koponyalékelést nagy szakértelemmel és előszeretettel végezték Az inkák jó agysebészek voltak

Next

/
Oldalképek
Tartalom