Új Szó, 2008. június (61. évfolyam, 127-151. szám)
2008-06-09 / 133. szám, hétfő
6 Kultúra ÚJ SZÓ 2008. JÚNIUS 9. www.ujszo.com RÖVIDEN Juhász Gyula-emlékest Pozsony. Juhász Gyula költőre emlékeznek holnap 17 órától a Pozsonyi Casinóban. A költőről, aki egész életén át boldogtalan volt, Péter László irodalomtörténész tart előadást. Az est társszervezője a Magyar Köztársaság Kulturális Intézete, (ú) Elhunyt Dino Risi filmrendező Róma. Meghalt szombaton Dino Risi olasz filmrendező, a háború utáni olasz gazdasági fellendülés keserédes, naposabbik oldalának krónikása. Az olasz komédia egyik mestereként számon tartott művészt, aki egy ideje már beteg volt, 91 évesen római otthonában érte a halál. Fél évszázad alatt 54 filmet forgatott. Leghíresebb filmjei közé tartoztak a Szegények, de szépek (1956) és az Előzés (1962) című alkotások. 1974-ben bemutatott, A nő illata című filmjét két Oscar-díjra jelölték. Egyike volt azoknak a rendezőknek, akik a XX. század második felében világhírhez segítettek olyan olasz filmcsillagokat, mint Sophia Loren, Vittorio Gassman, Alberto Sordi vagy Ugo Tognazzi. (mti) Regényeit Fábri Zoltán vitte filmre Meghalt Sánta Ferenc író MTl-JELENTÉS Budapest. Életének 81. évében pénteken Elhunyt Sánta Ferenc Kossuth-díjas író. 1927. szeptember 4-én született Brassóban, egy székely szegényparaszt és egy likőrgyári munkásnő harmadik gyermekeként. A II. világháború Debrecenbe sodorta, ahol a református kollégium hallgatója lett, de kicsapását megelőzve önként távozott. Alig húszévesen megnősült, négy fia született. A család fenntartása érdekében előbb bányásztodon, majd az ötvenes évek elején a kispesti traktorgyár, később a Ganz Daru- és Hajógyár betanított munkása lett. 1958-tól az MTA Irodalomtudományi Intézetének munkatársa volt, 1968 óta írói munkásságából élt. 1954-ben egy irodalmi esten Szabó Pál figyelt fel a magyar falu gondjáról-bajáról beszámoló fiatalemberre, s írást kért tőle. Sánta először húzódozott, aztán elküldte még 1952-ben írott Sokan voltunk című novelláját, amely 1954 márciusában az Irodalmi Újság hasábjain megjelent. Szabó Pál méltatásában a kilátástalan szegénység szorításában élő emberekről szóló, balladai hangvételű művet Móricz Hét krajcárjával rokonította. Első novelláskötete 1956-ban Téli virágzás címmel jelent meg. Pályájának első korszakára az erőteljes önéletrajzi ihletettség, a személyes hangvétel, a népmesék, népballadák nyelvezete és lírai pátosza jellemző, fő témája pedig a munka és a család becsületét, az emberi jóság, a szeretet, az erkölcsi helytállás parancsát nemzedékeken átörökítő tisztes szegénység. Az 1956-ot követő időszak írói és világnézeti válságának időszaka volt, ekkor keletkezett írásainak vezérmotívuma a kegyetlen világ, amelyben az ember helytállásának lehetősége sokkal korlátozottabb, az egyén kiszolgáltatottsága egyre fokozottabb. Az egyén és a hatalom viszonya, az egyén erkölcsi felelősség- vállalásának mértéke és módja, a „hogyan kell és hogyan lehet élni?” kérdése foglalkoztatta az 1963-ban megjelent Az ötödik pecsét című regényében is. A nyilasterror idején játszódó parabolisz- tikus történetből 1976-ban Fábri Zoltán filmet készített. Ugyancsak Fábri vitte filmvászonra a társadalomfilozófiai kérdéseket boncolgató 1964-es Húsz óra című regényt, amelynek lapjain egy riport hátterében négy, egymással összefonódó paraszti sors bontakozik ki. Sánta 1966-ban ismét regénnyel jelentkezett, Az áruló témája a történelmet alakítók és el- viselők konfliktusa. Újabb regényt már nem publikált, 1970-ben Isten a szekéren címmel jelent meg novelláskötete, ezt követte a Kicsik és nagyok című válogatás. 1994-ben A szabadság küszöbén címmel adta ki esszéiből, cikkeiből összeállított kötetét. A kiadós záporok időnként megzavarták a 73. Ünnepi Könyvhét hétvégi budapesti rendezvényeit, ám a könyvbarátokat ez sem tántorította el attól, hogy a magyarországi és határon túli kiadók bőséges választékát böngésszék, és megvásárolják az érdekesnek ítélt köteteket (Bolemant László felvétele) A nívódíjas tornaijai Kincskeresők Színjátszó Csoport (Kiss Gábor felvételei) Egészen különleges dolgokat is láthatott a zsűri és a közönség a XXX111. Duna Menti Tavaszon A legszebb arcát mutatta A dunaszerdahelyi Fókusz Gyermekszínpad Dunaszerdahely. Férfikorba lépett a XXXIII. Duna Menti Tavasz (DMT). S ezt a mondatot most tessék nagyon komolyan venni, ugyanis láthatóan a szervezők is nagyon komolyan vették. Bár pénz ezúttal sem volt több, mint az elmúlt években, betartották, amit ígértek. Hangulatosabb, gördülékenyebb fesztivált láthattunk, kiemelkedő előadásokkal. JUHÁSZ DÓSA JÁNOS Változtattak az elmúlt évek-év- tizedek gyakorlatán, és a fesztivál időtartamát lerövidítették öt napról három és félre. Ezáltal sokkal összefogottabb, mégis zökkenő- mentesebb rendezvényt sikerült létrehozniuk. A megszokott egy helyszín helyett a verseny párhuzamosan, két helyszínen zajlott, a bábosok ugyanis átkerültek a művészeti alapiskola nagytermébe. A helyszínt persze szokni kell még, az első napon komoly technikai gondok is felmerültek, s a terem alkalmatlannak bizonyult a ga- lántaiak fekete színházának bemutatására is. Nem szól az új helyszín mellett az sem, hogy a város másik végén található, így az átjárás sem volt túl egyszerű. Ä sajtónak viszont az okozott gondot, hogy döntenie kellett, melyik előadást is nézze meg, így e sorok szerzője egyik nap a báb-, másik nap a klasszikus színjátszó mezőny mellett döntött. Ötvenöt csoport nevezett be ebben az évben a versenybe, ebből 21 előadás jutott el Dunaszer- dahelyre. Ahogy a Tompa Mihály Országos Vers- és Prózamondó Versenyen, itt is egyre nagyobb hangsúlyt kapnak a regionális válogatók. Királyhelmecen Latorca Menti Tavasz néven futott a válogató, de a többi helyen is átalakulóban vannak a válogató fesztiválok. Ezeken a válogatókon voltak állandó zsűritagok, így ádátván az egész mezőny színvonalát, utólag is tudtak még csoportot meghívni. Az egyre rendszeresebb szakmai tanfolyamoknak köszönhetően a keleti végeken is elkezdtek bábozni, s idén már Kisgéres- ből is jutott el csoport a DMT-re, sőt a Dusza István-díjat is egy bodrogszerdahelyi bábozó csapat kapta. Ezeknek a tanfolyamoknak is köszönhetően emelkedett a verseny szakmai színvonala, s nagyon egyenletes színvonalat tapasztalhattunk, talán csak a népi szerkesztett játékot előadó csoportok teljesítettek áüag alatt. Itt jegyezném meg, hogy nemrég Gömördétérben egy Mátyás király életét feldolgozó gyerekfesztiválon jártam, ahol veszélyeztetett kisiskolák tanulói mutatkoztak be dramatikus játékokkal. Jó lenne, ha ez a mozgalom és a szervezők egymásra találnának. Tóth Miklósnak, a színjátszók zsűrielnökének véleménye szerint ez a mezőny az anyaországban is helytállna, s amit a legfontosabbnak tartott, a pedagógusok nagyon figyeltek arra, hogy izgalmas és megfelelő feladatot adjanak a gyerekeknek, mindenkinek egyformán érdemes legyen ott lenni, s ne teljesítésnek éljék meg az előadásban való részvételt, hanem játéknak. A pedagógusokról külön is szólni kell, hiszen ebben a mozgalomban sokszorosan nem igaz az egy fecske nem csinál nyarat mondás. Ahol akad egy-egy fanatikus pedagógus, aki szabadidejében is tud és akar foglalkozni a gyerekekkel, ott vannak eredmények is. Vannak olyan pedagógusok, akik évtizedek óta minden évben feltűnnek a DMT-n, de idén szép számmal akadtak vadonatúj csoportok is, ami nagyon jó jel. Akadt olyan pedagógus is, a har- kácsi Vezémé Gonda Klára, akinek idén már a lánya, Zsófia is csoportot hozott, s ha már jött, akkor a nívódíjat is elvitte. Nem feledkeztek el a szervezők azokról sem, akiknek a munkája nélkül ez a mozgalom ma talán nem létezne. Az életműdíjat a légi Vígh Katicának ítélték oda, aki már akkor gyerekek generációit nevelte a bábozás szeretetére, amikor a DMT még nem is létezett. A bábjátszók mezőnye Badin Ádám rendező, zsűrielnök szerint is messze felülmúlta a sokéves átlagot, s egészen különleges dolgokat is láthattunk. A mezőny a bábjátszás nagyon változatos formáit mutatta be, a hagyományos para- vános, kesztyűs bábjátszástól a kísérletező fekete színházig. Badin az egyetlen komoly hiányosságként a dramaturgiai munka kezdetlegességeit emelte ki, amely szerinte a szakmai képzések során nem kap kellő nyomatékot. Idén mintha a szövegválasztás is sokkal változatosabb lett volna, s a klasszikus történetek mellett megannyi új szöveg is napvilágra került. Több klasszikus mese modern átiratban, a mai gyerekek szemüvegén át került bemutatásra (Az erdei varázsló, Lúdas Matyi), a dunaszerdahelyi Fókusz előadása pedig a tizenévesek legaktuálisabb problémáit vette górcső alá. Ismét komoly vitákat vetett fel az ún. népi szerkesztett játék mint műfaj. Két előadást hoztak el a szervezők Dunaszerda- helyre, de egyik sem győzött meg a műfaj létjogosultságáról. Mármint a DMT-n. Megjelent viszont egy új műfaj is az egyik vendég- előadó jóvoltából. A szervezők évek óta nagyon jó kapcsolatot ápolnak a hasonló vágsellyei szlovák rendezvénnyel, s idén egy színpadi miniatűrt hoztak el. Tibor Babarcai egy csellós (Dalibor Hevesi) közreműködésével eljátszotta Piroska és a farkas történetét. Az előadás akkora sikert aratott, hogy meg kellett ismételni. A műfaj bevezetése lehetőséget adna egy-egy tehetségesebb gyereknek arra, hogy akár egyedül is megmutassa, mit tud. Többször leírtam már, hogy érdemes lenne bevonni azokat az írókat is a fesztivál munkájába, akik gyerekeknek is írnak, s akár egy pályázat vagy díj keretében lehetőséget adni neldk a bemutatkozásra. Idén is számtalan kísérőrendezvényen vehettek részt mind a fesztivál versenyző csoportjai, mind az érdeklődő környékbeliek. Az előadásokat zsúfolt házak előtt tartották, a Mesevárosban délutánonként játszani, okosodni és „csupán” beszélgetni is lehetett, de nagy sikert aratott az Itt járt Mátyás király című képző- művészeti verseny is, amelyre 548 alkotás érkezett. Ahogy minden fesztiválon, itt is a résztvevők elszállásolása jelentette a legnagyobb gondot, de azok, akik azért jöttek, hogy négy napig egy csodás együttlétnek az alkotó részesei legyenek, azokat legkevésbé a rozoga ágy vagy a zuhanyozó minősége érdekelte. A díjakat átadták, a csoportok hazatértek, de a szervezők már meghirdették a nyári szakmai képzéseket. A XXXIII. Duna Menti Tavasz a legszebb arcát mutatta, s felejthetetlen élményekkel vértezte fel azokat, akik időt és fáradságot nem kímélve felkészítették a gyerekeket, s elhozták őket Du- naszerdahelyre. A szervezők pedig feladták a leckét önmaguknak, hiszen nagyon magasra tették a lécet. Nagyon komoly,játék” lesz azt jövőre is átugrani.
