Új Szó, 2008. június (61. évfolyam, 127-151. szám)

2008-06-06 / 131. szám, péntek

www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2008. JÚNIUS 6. Kultúra 9 Idén elmondhatjuk: remek előadásokat láthattunk, és igazi fesztiválhangulat van a Duna Menti Tavaszon Varázsolni fogunk, Picurom! Ezekkel a szavakkal biztatta figyelemre a műsorvezető az egyik kisóvodást, miután már a harmadik előadásra kellett koncentrálnia. Két nap alatt 21 előadást láthat­tak a dunaszerdahelyi és környékbeli alapiskolások és óvodások, valamint azok a résztvevők, akik úgy döntöt­tek, megnézik a vetélytársak produkcióit is. JUHÁSZ DÓSA JÁNOS Tavaly sok szó esett arról, hogy a klasszikus színjátszás és a báb­játék közeledik egymáshoz, nos, az idén a rendezők merészen ket­téválasztották a két műfajt, s míg a bábosok új helyszínre költöztek, a művészeti alapiskola nagyter­mébe, addig a hagyományos di­ákszínjátszók maradtak a műve­lődési központban. Ezáltal persze a verseny rugalmasabb lett, s másfél napot megspóroltak a szervezők, helyesen, de mégis majd az idő mutatja meg, jó dön­tés született-e. Mindenesetre a mozgalom iránt érdeklődők jár­tak kevésbé jól, mert választani­uk kellett, mit néznek meg. E so­rok írója első nap a bábosokat, másnap pedig a színjátszókat vá­lasztotta, de meggyőződése, nem döntött rosszul, ugyanis remek előadásokat láthatott. A bábszínjátszás földrajzi szempontból eleddig főleg nyuga­ti fellegvárnak számított, az utób­bi időben azonban egészen kelet­re is kitolódott a műfaj. Idén már nemcsak Harkácsról és Tornaijá­ról jelentkezett csoport, hanem Kisgéresből is. Különböző bábját­szási módokat, különböző műfajú és céllal létrehozott előadásokat láthattunk az új helyszínen, ahol találkozhattunk vadonatúj cso­portokkal és régi, tapasztalt együttesekkel is. Ez utóbbiak kö­zül a pozsonyepeijesi Ugri-Bugri Bábcsoport cirkuszba invitált bennünket egy nagyon szépen felépített, humorral bőven fűsze­rezett előadásban. A többszörös A diószegi Diócska bábcsoport fődíjas harkácsiak egy igen fiatal társasággal a Tündérszép Ilona és Árgyélus történetét mutatták be, s a klasszikus, paravános előadás színpadképe és ötletes jelmezei még a dalok összehangolatlansá­gát és ^játszók némi elfogódott­ságát is elfeledtették velünk. Az új csoportok közül a kisgéresi Mus­tármag Bábcsoport (fenntartója a kisgéresi Református Keresztyén Egyház) Izsák és Rebeka történe­tét mutatta be, s bár a befogadást olykor homályos dramaturgiai megoldások nehezítették, a szán­dékot csak dicsérni lehet. Új cso­port a tornaijai Csillagvirág Báb­csoport is, amelynek vezetője, Ve­zér Zsófia valószínűleg édesanyjá­tól, a harkácsi Pimpók vezetőjétől kapott kedvet és ihletet, s A három kismalac nagyon egyszerűen, de annál lelkesebben és mérhetetlen tisztasággal színre vitt története is sokáig emlékezetes marad. A fe­ledjek is csak második éve létez­nek, a fejlődés azonban itt is kéz­zel fogható. A világ eleven kardja c. gömöri népmesét B. Kovács Ist­ván gyűjtéséből válogatták, s egy­két remekül megoldott kép az olykor egyenetlen színészi telje­sítményt is feledtetni tudta. Ha­gyományos paravános játékot mutattak be a dunaszerdahelyi Virgoncok is, akik A telhetetlen kecske történetét játszották el, s talán ez volt az az előadás, ame­lyik minden igényt kielégített. Remek bábok, ügyes dramatur­gia, nagyon tiszta beszéd, szépen felépített mese. A bábosokkal egy időben a színjátszóknál az őrösi Karcsa Kisszínpad Gárdonyi Géza A zöld erszény c. meséjét, a tornai­jai Kincskeresők A becsületes tol­vaj Marci c. mesét, a hetényi Gó­lyaláb A pletykás asszonyok tör­ténetét, a komáromi Mumpicok pedig Arany János Fülemüle c. el­beszélő költeményét vitték szín­padra. A dunaszerdahelyi Fókusz Gyermekszínpad Mi, tizenévesek címmel saját magtik gondjait, mindennapjait mutatták meg, a losonciak pedig Vetéstől az aratá­sig c. hagyományos gyerekjáté­kokra, régi szokásokra építkez­nek. Tegnap további hat színjátszó és három bábos csoport mutatkozott be. A pozsonypüspöki Csupaszul előadásában Himmler Zsófia Csu­paszív királyfi c. meséjét láthattuk, egy nagyon letisztult, remek esz­közhasználattal működő előadás­(Kiss Gábor felvétele ban. Mai fiatalok nyelvén szólalt meg az érsekújvári Nevenincs Színjátszó Csoport és a nyárasdi Tekergők meséje, az előbbiek az erdei varázsló, az utóbbiak Lúdas Matyi történetét álmodták szín­padra. A bélyi Csicsergők A gyöngykirály leánya c. meséjét, a kassai Bóbita Andersen klassziku­sát, A rút kiskacsát adta elő, a tiszacsemyőiek pedig egy szer­kesztett játékkal kísérleteztek. A bélyi előadás a közönségnél bejött, az utóbbi kettő nem nagyon. A bá­bosoknál nagy sikert aratott a ga- lántai Manócska Bábcsoport, akik fekete színházzal kísérleteztek na­gyon sok humorral fűszerezve be­mutatójukat. Az előadások mellett számtalan kísérőrendezvény váija az érdek­lődőket, a Mesevárosban zajlik az élet, harcművészeti bemutatótól kezdve arcfestésen át színházi elő­adásokig terjed a választék. Ma a vendégcsoportoké a színpad, lát­hatunk sepsiszentgyörgyi, lendvai és pozsonyi előadást, délután pe­dig átadják a fesztivál díjait. Idén elmondhatjuk, hogy remek elő­adásokat láthattunk, és igazi fesz­tiválhangulat van. A varázslás megtörtént. Két napon át házhoz jönnek Európa trendformáló zenekarai és előadói Borult zenék birodalma a pozsonyi vár alatt JUHÁSZ KATALIN Aki ma és holnap ellátogat a po­zsonyi Tyrš rakpartra, átfogó ké­pet kaphat a leghaladóbb elektro­nikus zenei irányzatokról. Túlzás nélkül állítható, hogy házhoz jön­nek Európa trendformáló zeneka­rai ésDJ-i. A Wilsonic ugyanis a közép-ke- let-európai régió legnagyobb és legizgalmasabb elektronikus zenei fesztiválja, nyugati kultuszzene­karokkal, feltörekvő kelet-európa­iakkal, valamint a teljes hazai ex­perimentális felhozatallal. Mini­mal, rave, nu-jazz, digitális pop, dubstep, meglepő fúziók, mindez festői környezetben, a Duna-par- ton, háttérben a pozsonyi várral. A szervezők tudatosan hangsúlyoz­zák az akció pozsonyiságát, szerin­tük a város ideális fekvését vétek lenne nem kihasználni. A váloga­tásnál kiemelt figyelmet kapnak a környező országok legizgalma­sabb előadói és zenekarai. Kezdjük a magyarországi ven­dégekkel, akiknek ittléte a Magyar Köztársaság Kulturális Intézeté­nek köszönhető. Péntek éjjel, pon­tosabban már szombaton lép szín­padra a magyarországi szcéna szunnyadó tűzhányója, Laurine Frost, vagy más néven Coldfish, akinek szettjei hipnotikus erővel hatnak a hallgatókra. A minimal hullámot kiválóan elkapó, produ­ceri munkásságát erre a stílusra ki­terjesztő fiatal művész ma már nemzetközi szinten is olyan már­kanévnek számít, amelyre méltán lehetnek büszkék a „földalatti” irányzatok rajongói. Az őt követő Chris Plastic művésznéven tevékenykedő fia­talember egyesek szerint Közép- Európa legjobb warm up dj-je a deep-dub-tech-minimal kategóri­ában. 2003 óta foglalkozik zené­vel, a kezdetben 300 fős partik idővel 800-1000 embert kezdtek vonzani. Mostanában szerte az anyaországban egyre keresettebb a neve, és számos külföldi parti vendégeként szerepelt már. Lau­rine Frost lelki testvére és állandó tettestársa, ennél többet a szerve­zők sem tudtak elmondani a vár­ható produkcióról. Hagyjuk ma­gunkat meglepni, valószínűleg elégedettek leszünk. A világsztárok közül hadd emel­jem ki személyes kedvencemet, az amerikai Flying Lotus zenekart, akik új alapokra helyezték a lerá­gott csontnak hitt hip-hop műfajt. Egy haldoklóba leheltek új életet, szaxofonnal és agyoneffektezett szintetizátorral turbózva fel a szerzeményeket, amelyek csupán ugródeszkaként használják a hip- hop-ot. Dani Siciliano valami hasonlót csinál a mikrofon mögött, ám DJ- hölgyként is letett egy s mást az asztalra. Sokan Roísin Murphy szellemi ikertestvérének tartják, legalábbis hangi adottságait te­kintve. Dalszerzőként jelenleg a kontinens legkreatívabb női tru­badúrjai közé tartozik. Az Apparat Bandet a Német Könnyűzene Megmentéiként tar­tom számon. Az elektro pop és az ambient véletlen találkozása a boncasztalon, megspékelve némi Radiohead-, Röyksopp- és Sigur Rós-hatással. Hasonló jóságok mondhatóak el az osztrák Fenneszről. Végy egy gi- tárpop-zenekart és egy laptopot, buheráld meg és szabdald szét a dallamokat, engedj hozzájuk elektronikus effekteket, és már meg is fejtetted Christian Fennesz titkát. Vagy csak hiszed. Ha a 70-es évekjamaikai dub-ját a mai Berlinbe fénypostáznánk, nagyjából olyan zenét kapnánk, mint amilyent a kanadai Deadbeat művel. Az öreg raszták ugyan nem ismernének rá országuk ritmusai­ra, mi többiek azonban a techno megújulásaként fogjuk fel a dol­got, és ez már önmagában elég a sikerhez. A zenekar agytrösztje, Scott Monteith élő példája annak, hogy mindegy, hová születik az ember, ma már olyan zenét csinál, amilyet akar. Lényeg a lényeg: három szín­padon zajlanak az események ma és holnap a Duna ligetfalui olda­lán; a térképen a Tyršovo nábrežie-t kell keresni, otthon pedig kimenőt kell kérni reggelig. A hazai és cseh alternatív szcéna legjava, (Isobutane, Midi Lidi, Sonority, Batcha de Mental, Ma- toa), a környező országok bátor kísérletezői, összesen 52 fellépő két nap alatt, pedig a szervezők a válogatásnál nem elsősorban a mennyiségre figyeltek, az újat és a minőségit keresték, hagyományos kategóriákban gondolkodók he­lyett a besorolhatatlan előadókat. (És vélhetően nem üzleti szem­pontok vezérelték őket, hiszen a kétnapos bérlethez elővételben már hatszáz koronáért, a helyszí­nen pedig ezer koronáért lehet hozzájutni.) Aki ellátogat a Wü- sonic fesztiválra, a jövő popzené­jével találkozhat. Már, ha hisz a szebb jövőben, és agyára mennek a kereskedelmi rádiók. Bővebb információ a következő címen: www.wilsonic.sk. Guy Ritchie Holmesról forgat filmet Los Angeles. Guy Ritchie (A ravasz, az agy és két füstölgő puska­cső) elvállalta, hogy megírja és megrendezi a Warner Bros. stúdi­óban készülő Sherlock Holmes-fUmet.A Variety szaklapban meg­jelent cikk szerint Ritchie megközelítésében Holmes nem lesz ma­kulátlan jófiú, viszont alaposabban megismerhetjük majd eddig kevésbé előtérbe helyezett vonásait, és biztosak lehetünk benne, hogy a kábítószeres vonal sem marad ki a produkcióból, (mti) ......... II ...... -----:-T—.--I.T-||­PENGI Buga Jakabok Tóth Elemér Tölgyek című kö­tete szépséges, nemes karak­terű címében a leginkább talán Arany János őszikéinek világát idézi meg, ám ha felütjük, döb­benetesen mást kapunk. Ez a döbbenet viszont nem a költői ötletek és az esztétikai magasla­tok kiváltotta katartikus felis­merés pillanatáé. A kötet vég­eredményben alkalmi, publi­cisztikai közhelyek, üresjáratok gyülekezője, az unalomig is­mert magyarságsérelmek és ki­ürült költői gesztusok tehetet­len sorozata. Egy olyan tájba csöppenünk, ahol „Minden bo­kor, fa magyarul beszél, / és magyarul ölel körül a szél.” Ahol a sztálinizmust ifjonti hév­vel üres frázisokba öntő, majd agg „bölcsességgel” a nemzeti érzést ugyanúgy a semmitmon- dás magasiskoláinak tartható ffáziszöngeményekbe silányító, igaz magyar költőtárs, (a dedi- kációban megidézett) Török Elemér számára is „Buga Jakab volt a példakép”. Biztosan nem a barokk Buga Jakab szellemi megidézése zajlik, aki így éne­kel: „Pénzem pedig nincsen az hitvány zacskómban, / Mind megiddogáltam tavai az kocs­mában”, majd megjegyzi, hogy „nyargalódzik rajtam a tetők serege”, hogy végül a vers végén közölje, hogy megverte őt az Is­ten „nagy korhelség”-ében. A barokk Buga Jakabnak legalább volt öniróniája. Tóthék Buga Jakabját valahol a Tenkes kapi­tánya tájékán illenék keresni. A publicista hajlamú költő olykor rendkívül radikális, pl. „áruló féregnek” titulál egy köz­ismert .politikust (az Üzenet c. opusban), s alaposan kisírja ma­gát a sokszor felemlegetett ma­gyarországi sikertelen népsza­vazás miatt („szíved egy nagy buksza, / állampolgárságra nin­csen jussa / a magyarnak”), ám az az eszébe sem ötlik, hogy az­zal kéne valamit kezdeni, ami magyarsága legfőbb értéke, az anyanyelve, a költői nyelve. Egy költő ugyanis normális esetben a nyelven munkálkodik, abban létezik, azáltal magyar. Még a legromantikusabb váteszi láng- lobogás alapfeltétele is ez. A magyarság itt legalább olyan abszolutizáltan makulát­lan erkölcsi (a „haramja né­pekkel” szemben megalkotott) minőség, mint egykor a jó em­lékű Dugonics Andrásnál: pl: „Mindig magunkért, soha má­sok ellen!”, „Mi nem vettük el senkiét, barátom / tőlünk azon­ban mindenki lopott”. Egyene­sen komikusak az olyan abszo­lutizáló gnómák, mint: „Aki Gömörből indul / annak a szíve tiszta”. Nem hiszem, hogy Gö- mör katarzisban fetreng e sorok olvastán. Szórakoztató, szinte már-már naiv bájt sugárzó, ahogy a költő másokat is hason­ló poétikai terepre igyekszik csábítani. így tesz például Cse- lényi Lászlóval, akit egyenesen Csehy Zoltán kritikai rovata arra szólít fel, hogy avantgárd és Párizs ide vagy odajöjjön végre közelebb az emberekhez. Ez a dilettáns verselgetési kedv az intimnek tartható ver­sekben csak még tovább foko­zódik, egészen a semmitmon- dásig. PL: „Felejteni, milyen ke­serves / volt az életünk, de te, kedves, / győzted erővel, sze­relemmel.” Gratulálunk. Másol­ják be a családi albumba. Itt a magyamótázás silány utózön- géi hatalmasodnak eí, illetve a triviális rigmusköltés, pl.: „Ta­vasszal történt, májusban talán, / hogy rám nevetett az a barna lány. / A szeme tüzes napként ragyogott, / szívembe máglyás vágyakat lopott”. Van itt pikán- sabb rész is: „Amíg az ember fia­tal, / nő nem érhet a szívéhez. / Csupán ágyába cipeli, / s nem érdekli, jó-e neki, / meg az sem: ugyan mit érez?!” Metaforiku­sán, sajnos, mindez vonatkoz­tatható a költő-olvasó kapcso­latra is. A nagy római költő, Martialis írja egyik epigrammájában, hogy gyakorta vádolták őt meg költőismerősei azzal, hogy könyve egyenetlen. Elismerem, vágott vissza a költő, a ti köny­veitek viszont egyenletesek. Egyenletesen rosszak. Tóth Elemér kötete is ilyen: egyenle­tesen rossz. Rengeteg benne a klisé, a redundancia, pl. januá­ri hideg télben” (milyen lenne a tél, ráadásul januárban?), a jel­zőhasználat szinte mindig köz­helyes, a szonettekben nem működik aj ambus, a rímek gya­korta csiszolatlanok vagy egye­nesen primitívek, de még kép­zavarok is akadnak, pl. „A gáta­kat talán sikerül letörnünk”. Ez a magyar tollal, a magyar fájdalomról magyar lapokra magyarul írt, magyar kiadónál megjelent, magyar sorsot ma­gyarul megéneklő magyar vers­kötet a hazai kiapadhatatlan magyar dilettantizmus vérma­gyar remeke. (Tóth Elemér: Tölgyek. Li­láim Aurum, 2007) Értékelés: #000000000

Next

/
Oldalképek
Tartalom