Új Szó, 2008. május (61. évfolyam, 102-126. szám)
2008-05-30 / 125. szám, péntek
Vélemény és háttér 7 www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2008. MÁJUS 30. TALLÓZÓ ____ MLADÁ FRONTA DNES Csehországban esetleg még egy atomerőmű épül és a temelíni atomerőművet is bővítenék. A CEZ cseh energia- konszern vezetője, Martin Roman elmondta a Mladá Fronta Dnesnek, a minél korábbi megvalósítás lenne a legjobb, lendületet adna a cseh gazdaságnak. Roman a cseh ipari miniszter helyettese, aki úgy látja, Csehország nem lehet meg atomenergia nélkül. A villamosáram-igény évente több mint 1%-kal nő. Roman megjegyezte, ha elindulna is a fejlesztési projekt, tíz év múlva indulhatna be egy új atom- energetikai létesítmény. A CEZ illetékese felvetette, Szlovákiában is építhetnének még egy atomerőművet, érdekli őketaberuházás. (mti) Nyugat-Európában a kormányzó jobboldalnak nincsenek karakteres vezetői, nagy hatású gondolkodói Konzervatívok feltámadása Sikert sikerre halmoznak a nyugat-európai jobboldali pártok, egyes elemzőkszerint feltámadta konzervatívpolitikai erő, ám az egyelőre kérdéses, mihez tudnakkezdeni megnövekedett hatalmukkal. MT1-ELEMZÉS Az Európai Unió nyugati tagállamaiban Nagy-Britannia, Spanyolország és Portugália kivételével jobboldali kormányok vannak hatalmon. Legutóbb Süvio Berlusconi olasz kormányfő hatalomra kerülése erősítette meg a jobboldal uralmát a nyugat-európai országok többsége felett. Németországban és Hollandiában néhány tárcát ugyan szociáldemokrata politikusok kaptak, ám a kormánykoalíciók vezetését a konzervatív pártokra bízták a választók. Az európai konzervatívok diadalmenetét fényesítette Gianni Alemanno Róma és Boris Johnson London polgármesterévé választása is. Tovább erősítené a jobboldal dominanciáját Európában, ha Jósé Manuel Barrosót, az Európai Bizottság konzervatív vezetőjét választanák az unió elnökévé Tony Blair volt brit kormányfővel szemben. A XIX. századi nagyhatalmi „koncert”, Talleyrand, Metternich és Wellington ideje óta nem állt ennyi jobboldali vezető az országok élén Európában - mutatott rá Denis MacShane brit munkáspárti parlamenti képviselő, volt Európa- ügyi miniszter a Newsweekben megjelent elemzésében. A nyugat-európai politikai paletta egy évtizede egészen más képet mutatott. A többségükben baloldali-liberális kormányok azonban nem tudtak maradandó politikai programot felmutatni, és képtelenek voltak felhasználni hatalmukat álmaik megvalósítására - véli MacShane, aki abban is kételkedik, hogy a konzervatívok több eredményt tudnának elérni. AII. világháború utáni konzervativizmusnak olyan nagy hatású, világos küldetéstudattal bíró vezetői voltak, mint a brit Winston Churchill, a francia Charles de Gaulle és a német Konrad Adenauer. Olyan nagy gondolkodókkal büszkélkedhettek mint a liberális demokráciát és a szabad piacot védelmező osztrák Friedrich von Hayek vagy a totalitarizmuselméletéről ismert francia Raymond Aron. A XX. század második felében a katolikus konzervatív Jean Monnet és Robert Schuman hozta létre az európai közös piacot, és segítette elő a gazdasági liberalizációt, amely olyan mértékű növekedési rátát eredményezett Európában, amelyet ma csak Ázsiában tapasztalhatunk. A konzervatívok erős transzatlanti szövetséget hoztak létre, és elutasították azokat a Washington-ellenes hangokat, amelyek azt állították, hogy a NATO erősítése egyenértékű lenne az USA Európa feletti el- lenőrzésénekkiteijesztésével. A nyugat-európai országokban kormányzó jobboldalnak azonban nincsenek a fent említettekhez hasonló karakteres vezetői vagy nagy hatású gondolkodói. MacShane szerint a Jacques Chirac helyébe lépő Nicolas Sarkozy teljesítménye különösen nagy csalódás. A francia elnök meghátrált a párizsi taxipiac liberalizálásától a jobboldali szavazóknak számító taxisok országos sztrájkja után, és lemondott a patikák közti verseny bevezetéséről. Nem tud többet felmutatni Angela Merkel német kancellár sem, akinek nincs ötlete arra, hogyan lehetne csökkenteni a jelentős munkanélküliséget. A volt brit miniszter Silvio Berlusconiról sincs jobb véleménnyel, és kételkedik abban, hogy az olasz üzletember két kudarcba fulladt kormányzás után harmadik próbálkozásra eredményt érhetne el az ország élén. A nyugat-európai jobboldal minden jel szerint hátat fordított a konzervativizmus hagyományos, a kisebb állam, alacsonyabb adók és nagyobb piac hármas aranyszabályának. Míg Nagy-Britanniában Gordon Brown munkáspárti kormányfő csökkenti az adót, a brit konzervatívok több állami pénzt ígérnek az egészségügyre és a honvédelemre. Svédországban a jobboldali Mérsékelt Párt kormányzása alatt az elmúlt két évben annyira lelassult a gazdasági növekedés, hogy a következő választásokon a szociáldemokraták valószínűleg visszanyerik a hatalmat. Míg a konzervatívok régen határozottan felléptek az európai demokrácia védelmében, ma kíméletesek a részben önkényuralmi Oroszországgal. Azok a jobboldali politikusok, akik az emberi jogok tiszteletben tartását követelték Lengyelországban és Csehszlovákiában, ma mélyen hallgatnak a Kínában zajló jogsértésekről. A NATO erősítése nem prioritás a mai jobboldali vezetők politikájában. A legutóbbi bukaresti NATO- csúcson Németország megakadályozta Ukrajna befogadását a cselekvési tervbe, Macedónia pedig egy nevetséges névvita ürügyén - Görögország vétója miatt - nem kapott meghívást az észak-atlanti szervezetbe. Közben az európai országok védelmi kiadásai soha nem látott mélységbe zuhannak egy olyan időszakban, amikor az EU elvileg fokozni akarja aktív jelenlétét a nemzetközi színtéren. Szovjetunió: összeomlás vagy megújulás? Rendszerváltozás Kelet-Európábán 3. MT1-KRONOLÓG1A Borisz Jelcin, a moszkvai párt- bizottság leváltott első titkára, a Kreml „fenegyereke” a BBC tévé- társaságnak úgy nyilatkozott, hogy Jegor Ligacsovot, a Kreml második emberét, „a változások ellenzőjeként” el kell mozdítani posztjáról. 1988. június 4. Moszkva központjában, a Puskin téren nem hivatalos egyesületek tagjai tüntettek az SZKP konzervatív erői ellen többpártrendszert s a politikai foglyok szabadon bocsátását követelve. 1988. június 9. A szovjet kormány elutasította a krími tatárok fő követelését, hogy önálló nemzeti entitásként kapják vissza hazájukat a Krímben, ahonnan több mint fél évszázaddal korábban Sztálin űzte el őket. Visszaadta ugyanakkor azt a jogukat, hogy letelepedhessenek régi hazájukban. 1988. június 11. Az azeri fővárosban, Bakuban Karabah hovatartozása miatt több ezren vettek részt örményellenes tüntetésen, amelyek után véres összetűzésekre került sor. Az autonóm területként Azerbajdzsánhoz tartozó terület központjában, Sztyepana- kertben is folytatódtak a sztrájkok és a tüntetések, akárcsak az örmény fővárosban, Jerevánban. 1988. június 13. A Szovjetunió Legfelsőbb Bírósága hatálytalanította azokat az ítéleteket, amelyeket a sztálini koncepciós perek idején 1936-ban és 1937-ben a régi bolsevik gárda egykori vezetőire, Grigorij Zinoyjevre, Lev Kamenyevre, Georgij Pjatakovra, Kari Radekre és társaikra mondtak ki. 1988. június 15. Jerevánban az Örmény Legfelsőbb Tanács határozatot hozott arról, hogy a Ka- rabahi Autonóm Terület Örmény- országhoz csatolását kéri a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsának Elnökségétől. Az azerbajdzsán parlament június 17-i döntésével elutasította a probléma ilyen megoldását és a belügyekbe való beavatkozásnak minősítette az örmény lépést. 1988. június 21. A Szovjetunió Kommunista Pártja hallgatólagosan jóváhagyta az első párton kívüli politikai szervezet, az Észtországi Népfront 1988. áprilisi megalakítását. 1988. június 27. A Trud című lap tudósítása szerint a Szovjetunióban az illegális házi pálinka-, főzdék több szeszt állítanak elő, mint amennyi vodkát és égetett szeszt az állami ipar gyárt. Az újság egyúttal arra is felhívta a figyelmet, hogy az illegális pálinka- főzés egyre inkább „elnőiesedik”. 1988. június 28.-július 1. Moszkvában az SZKP XIX. országos értekezletén heves vita eredményeként határozatba foglalták a politikai és gazdasági reformok folytatását. Ezek értelmében a legfelsőbb hatalmi szerv a Népi Küldöttek Kongresszusa lesz, amely kijelöli a folyamatosan ülésező kétkamarás parlament tagjait. A legmagasabb rangú pártvezetők is legfeljebb két választási időszakon át maradhatnak tisztségükben. A párt- és az állami életben is bevezetik a többes jelölést, valamint a titkos szavazás rendszerét. A nemzetiségi viszonyokkal foglalkozó határozat értelmében gondoskodni kell arról, hogy azok a nemzetiségek, amelyek állami-területi egységeik határain kívül élnek vagy ilyennel nem rendelkeznek, több lehetőséget kapjanak nemzeti kulturális igényeik kielégítésére. A küldöttek visszautasították Borisz Jelcin leváltott moszkvai első titkár azon kérését, hogy rehabilitálhassa önmagát. , KOMMENTÁR Elkapkodott eu(ró)fória MOLNÁR IVÁN Végre megtörtént a csoda. A csoda, amit a pénzpiaci kereskedők és elemzők hetek óta vártak, és amire az euró bevezetésére készülő országok esetében még nem volt példa: az euró előszobájának tekintett ERM Il-es árfolyamrendszerben a szlovák korona központi paritását az Európai Központi Bank már másodszor módosította. A paritást a korábbi 35,442 korona/euró szintről 30,126 korona/euróra csökkentették. A korona árfolyama a lejjebb csúsztatott új lebegtetési sáv közepéhez képest mindkét irányban 15 százalékkal mozdulhat el, vagyis legfeljebb 25,60 korona/euró szintre erősödhet és maximum 34,64 korona/euróig gyengülhet. Mivel a szlovák korona átváltási árfolyamát az uniós pénzügyminiszterek június eleji találkozóján teszik közzé, fizetőeszközünket valószínűleg a most megállapított központi paritáshoz közeli szinten váltják át jövő januárban. A központi paritás markáns csökkentése jó hír a kormány számára is, hiszen Robert Fico már hetek óta azt hangoztatja, hogy az euró átváltásánál számára a lakosság érdekei a meghatározóak, márpedig szerinte számunkra az a legjobb, ha minél több eurót kapunk a koronánkért. Egyszerű, érthető, és főként a kormányfő népszerűségét jelentősen növelő üzenet. Az elsősorban a nyugati bankok spekulációs felvásárlásai miatt szárnyaló koronaárfolyamot övező eufóriás hangulatban azonban sokan hajlamosak megfeledkezni a régi bölcsességről, hogy minden éremnek két oldala van. Míg a lakosság számára az olcsóbb euró olcsóbb külföldi termékeket és olcsóbb nyaralást jelent, a főként exportra termelő hazai cégeknek egyre nagyobb veszteségeket. Termékeikért ugyanis külföldön euróval vagy dollárral fizetnek, amiért itthon egyre kevesebb koronát kapnak, a nyereségkiesés így még a kisebb cégeknél is milliós nagyságrendekben mérhető. Baloldali optikán keresztül nézve persze nyugodtan kijelenthetnénk, bennünket, egyszerű alkalmazottakat ez egyáltalán nem érint, sőt ha kicsit kárörvendők lennénk, akár örülhetnénk is annak, hogy végre a „piszkos kapitalistákra” is rájár a rúd. Nem szabadna azonban megfeledkeznünk arról, hogy bármilyen rosszul megy is egy cégnek, az ostor a legnagyobbat mindig az alkalmazottakon csattan. A korona gyors erősödése miatti kiesésekre a cégek minden bizonnyal a költségek csökkentésével válaszolnak, és ennek az egyik legegyszerűbb módja az alkalmazottak egy részének elbocsátása vagy a bérek csökkentése. Ha legközelebb Robert Fico erős koronáról szóló örömódáit hallgatjuk, érdemes gondolnunk ez utóbbiakra is. Burmái muzsikusok JARÁB1K BALÁZS Különös hatásai lehetnek egy földmozgásnak. Eltemet, de egyúttal fel is tár. A szecsuáni földrengés, ahogy néhány napja az Új Szó hasábjain már megjelent, bár nagyon tragikus, ám akár segíthet Kínának a nyitás felé vezető úton. Nem segít azonban Burmának (hivatalos nevén Mianmar). A szecsuáni földrengés szépen betemette a Nargis ciklon burmai tevékenységének emlékét, és a nemzetközi közvélemény figyelme olyan gyorsan aludt el, mint ahogy május elején fellángolt a ciklon pusztító erejét látva. Jól jött a földrengés a burmai katonai juntának - a szecsuáni események leszerelték a nemzetközi nyomást és irányították a segély jó részét Burmától keletre. Ráadásul miután véget ért a nemzetközi nyomás, ajunta - a sáfrányos befejezetlen „forradalom” után pár hónappal - akár meg is erősítheti a hatalmát. Még véletlenül sem napolta el az alkotmányos népszavazást, és a burmaiak 95 százaléka pár nappal azután, hogy a Nargis kétmillió embert tett földönfutóvá és legalább százezret el is vitt magával, meg is szavazta, hogy 2010-ben demokratikus szavazáson válasszák meg ismét a juntát (legfeljebb akkor már nem viselnek uniformist). Bár a nemzetközi média a ciklon után másról sem cikkezett, mint a katonai junta cinikus viselkedéséről (azokat a katonákat követelve a ciklon sújtotta Irrawady deltájához, akik szerzeteseket gyilkolva verték le a sáfrányos forradalmat), és a kívül rekedt nemzetközi mentőcsoportokat, maradt pár „muzsikus” Burmában. Ezek egyike történetesen az egyik kollégám, aki tegnapelőtt este egy kambodzsai tengerparti kocsmában elevenítette fel a burmai történéseket. Fahmid bangladesi, így bőven kijutott neki az áradásos tragédiából. Ráadásul a ciklon által sújtott Yangonból az ország egyik legnagyobb mikrokredit projektumát irányítja. Pontosabban irányította. A cég ezerháromszáz alkalmazottjából öt, ügyfelei közül tizennyolcezer veszett oda a ciklonban. Amellett, hogy Fahmid és csapata a mikrobánk ügyfeleinek próbálja a náluk levő pénzüket visszajuttatni, mivel az egyik legnagyobb kormányzaton kívüli szervezet az országban, az ENSZ rajtuk keresztül próbálja a károkat enyhíteni. Most már nem rizst, meg lepedőket osztanak, hanem pénzt (eddig is ezt tették), hogy az emberek saját maguk vegyék meg az élelmiszert és kezdjék meg a házak felújítását. Fahmid - érthető módon - politikailag korrekt a juntával szemben. A katonákat mozgósították, mondja, csak utána teszi hozzá, elég nevetséges látvány volt, hogy macsetákkal próbálták meg a helyenként többszázéves fákat az országúton feldarabolni. Modem technikát a nemzetközi csapatok hoztak volna magukkal. Mianmar kiheveri a csapást, mondja, bár a burmaiak jó részének még fogalma sincs a tragédia nagyságáról. Kína teljesen más, ott nem gond milliókat - dollárban és emberben - mozgósítani, teszi még hozzá, érzékeltetve a két ország közti különbséget. Burmának csak pár muzsikusa van, de, elnézve Fahmidot, ők a végsőkig húzzák...
