Új Szó, 2008. május (61. évfolyam, 102-126. szám)
2008-05-29 / 124. szám, csütörtök
Vélemény és háttér 7 www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2008. MÁJUS 29. TALLÓZÓ NÉPSZABADSÁG A Szonda Ipsos felmérése szerint a megkérdezettek többsége nem helyeselné a nyugdíjak befagyasztását, a 4-es metró építésének leállítását és az autópálya-építések szünetel- tetését-írtaaNépszabadság.A közvélemény-kutató cég a lap felkérésére készítette el a felmérését azokban a nyilvánosságra került témákban, amelyek a Színház- és Filmművészeti Egyetem klubestjén hangzottak el. Az összejövetel vendége Orbán Viktor volt. A nyugdíjak befagyasztását reálértéken a megkérdezettek kétharmada nem helyesli, az ellenzéki szavazók 51%-a, a bizonytalanok 70%-a is elutasítja. A megkérdezettek 56%-a nem helyesli a 4-es metró építésének leállítását. (mti)- Olyan érzés lehet most az egészségügyi minisztéri bársonyszékbe ülni, mint ezekre a kaktuszokra. (Peter Gossónyi karikatúrája) Ceausescu felszólította a hivatalos szerveket, dolgozzák ki a programokat a településrendezésre Rendszerváltás Kelet-Európábán 2. A keleti blokk országai az 1988-as események után demokratikus köztársasággá alakultak, de más alaphelyzetből váltottak. Lengyelországban rendszerváltó szolidaritásról, az NDK- ban átalakulásról és német egységről, Romániában a diktatúrát a demokráciára váltásról beszélhetünk. MT1-KRONOLÓG1A Lengyelország 1988. június 13-14. A Lengyel Egyesült Munkáspárt KB ülésén Wojciech Jaruzelski első titkár nemzeti megbékélésre szólított fel. Kilátásba helyezte, hogy újabb független csoportok tevékenységét legalizálják, de kizárta a párbeszéd lehetőségét a betiltott Szolidaritás szakszervezettel. Az április 25. és május 10. között lezajlott sztrájkhullámról megállapította, hogy megerősítette a nemzeti közmegegyezés esélyét, mert igazolta, hogy a lengyelek többsége a realizmus híve. A plénum a gazdasági reform meggyorsításával és a káderpolitika javításával összefüggő pártfeladatokról határozott, a személyi változtatásokat a megfigyelők „a reformerek klánja” megerősödéseként értékelték. 1988. június 16-17. A szejm, a lengyel parlament alsóháza új tanácstörvényt fogadott el. Tadeusz Olechowskit választották külügyminiszterré, visszahívták parlamenti alelnöki tisztéből Mieczy- slaw Rakowskit, aki KB-titkár lett. 1988. június 19.Tanácsi választásokon a 102 ezer községi, városi, vajdasági tanácstagi mandátumra 238 ezren pályáztak. 56%-os volt a részvétel, a Szolidaritás szakszervezet bojkottra szólított fel. A je- lölőgyűléseken először javasolhattak jelölteket maguk a választók is. 1988. június 29. Bejelentették, hogy július elsejétől átlagosan 14,5% -kai emelik a mezőgazdasági felvásárlási árakat. NDK 1988. június 7. Otto Reinhold, a Német Szocialista Egységpárt KB tagja, az NDK Társadalomtudományi Akadémiájának elnöke az Einheit c. elméleti pártlapban rámutatott: a munkanélküliség nem egyeztethető össze a kommunizmussal. Veszélyes azt hinni, hogy a piaci mechanizmusok és a versenyszellem bevezetése felválthatná a keleti tömb hagyományos módszereit. 1988. június 8. A berlini külügyminisztérium közölte: zsidó szervezetek megkeresése alapján az NDK tárgyalásokat kezdett a nácizmus zsidó áldozatainak fizetendő humanitárius segélyről. Korábban Heinz Galinski, a Németországi Zsidók Központi Tanácsának elnöke Berlinben a zsidó áldozatoknak fizetendő segélyről is tárgyalt Erich Honeckerrel, az NSZEP KB főtitkárával. 1988. június 11. Oskar Fischer, az NDK és Hans-Dietrich Genscher az NSZK külügyminisztere Pots- damban - először német földön - megbeszélést folytatott a kelet-nyugati kapcsolatokról és a bécsi utótalálkozóról. Románia 1988. június 6. Romániai lapok tudósítása szerint Nicolae Ceausescu, a Román Kommunista Párt KB főtitkára felszólította a hivatalos szerveket, hogy 1988-ban minden megyében dolgozzák ki az intézkedési programokat a település- rendezésre. Megerősítette, hogy pár százzal csökkentik a községek és 50%-kal a falvak számát. 1988. június 17. Az Emberi Jogok Nemzetközi Helsinki Szövetsége norvégiai bizottsága „S.O.S. - Erdély” c. jelentésében megállapította: a romániai magyar kisebbség elnyomása, az erőszakos elromá- nosítását célzó politika okozza a Romániából elmenekülök számának növekedését. 1988. június 27. Az RKP KB Politikai Végrehajtó Bizottsága határozatában „a párt, az egész nép munka- és harci programjaként” fogadta el azt a beszédet, amit Ceausescu egy 23-i ideológiai tanácskozáson mondott el. A PVB-határozat „ragyogó forradalmár gondolkodónak, lánglelkű hazafinak, a modem szocialista Románia megalkotójának, a kortárs világ kiemelkedő személyiségének” minősítette Ceausescut, aki „döntő mértékben járult hozzá...Románia nemzetközi tekintélyének öregbítéséhez”. 1988. június 28. loan Totu román külügyminiszter bekérette Szűcs Pál bukaresti magyar nagykövetet. Közölte vele a román párt- és állami vezetőség döntését, hogy a Magyar Népköztársaság kolozsvári főkonzulátusának működését azonnali hatállyal megszüntetettnek tekinti, és követeli, hogy a főkonzulátus személyzete 48 órán belül hagyja el Románia területét. A döntést a külügyminiszter a romániai településrendezési tervek elleni magyar tiltakozó megmozdulásokkal indokolta. KÉZ.IRAT )MMüMIÍWMLliiiiiÍliJl|ilÍÍllWWlB!>llLi'lil>J<BMMIIMWllBWIIWMMÍMWMlMWIIIíllHMBBBBWI'lMlilll'»lMWMIIIWIM<WllWBMMBMMÍfiWTWiniílBÉMffffl ilHfíríTTrirfiTiTíiTr^ nľíiT‘MTtnf1~i1 1 . Fullánkos(b)an MIKLÓSI PÉTER Ha egyszer megkérdezné tőlem valaki, csak írom-e az újságot, vagy olvasom is a napilapokat, akkor sokak számára nyilván meglepő választ adnék. Ószintén elmondanám, hogy „kétfázisú” olvasó vagyok: reggelente tájékozódásképp végigfutom a napi híreket; másod-vagy harmadnapjára újra kézbe veszem az újságokat, mert így- a dolgok tova- sodródásánaktükrében-jobban kiszűrhetők a komolyabb figyelmet igénylő hírek, időállóbb események... Gondolom, ebből nyilvánvaló, hogy foglalkozási ártalomként engem ugyan érdekelnek a friss politikai hírek, de a kötelező rágódás az úgynevezett napi politikán untat. Évtizedek óta foglalkozom politikával (annak partvonalán kívül és belül), de parttalanná vált világában már nem a napi hordalékra, hanem a mélyebb áramlatokra vagyok kíváncsi. Persze, tudnivaló, hogy felszín nélkül nincs mélység, és a lényegest is mindigjelenségek hordozzák. A közírói feladat érdekessége, hogy az unalmas hordalékból következtetünk a mélységre. Erre mondogatják a tamás- kodók: mindhiába, hiszen a politika merő felszínesség. Őszerin- tük. Mert lehet, hogy a magánélet, a tudomány, a művészet mélyebbnek avagy magasztosabb- naklátszik, mint a politikai élet- ám csak annak, aki pusztán a napi események szemet irritáló futóhomokját véli politikának, s nem annak mély vízi áramlatait vagy felszínen kavargó viharait. Érdemes észrevenni, hogy a karizmatikus jellegű politikusok mindig együtt jelennek mega szélviharral. Hogy őkkavaiják-e a szelet, vagy csak a szelek szárnyán szállnak, annak eldöntése sose könnyű. Mindenesetre egyre gyakrabban van olyan széljárás a szlovákiai politikai életben, mely egy későbbi vihar előszeleként is értékelhető. Mert nem is az nyugtalanítja a józanul gondolkodó állampolgárt, hogy a jelentős többséggel bíró kormánykoalíció sza- vazógépezetkéntműködteti a parlamentet, hiszen ez a közvetlen demokrácia eljárásainak is tekinthető. Viszont másként áll ugyanez a dolog, ha a képviseleti demokráciának eme technikáját egy populizmusban isjeleskedő karizmatikus politikus használja föl hatalma növelésére és összpontosítására. Ő ugyanis - akiben saját felfogása szerint csak minden kételkedés nélkül hinni lehet - mindenképp a demokrácia in- tézményeitrombolja. Őt sem kritika, sem bírálat nem illethet, csak hódolat. Őnála se a hagyomány, se a hivatali ésszerűséggel igazolt racionalitás nem számít. Ezekkel szemben a fölkentségnek tetsző öntudat hitére támaszkodva nem ismer fékeket, nem tűri a különböző intézmények szabta korlátokat, az országlásának hibáit firtató sajtó „kellemetlenkedését”. A populizmus tömegérzelmeinek hullám taréján lovagolva kelti is a hullámokat, meg szörfözik is rajtuk. Eközben, természetesen, még a sajátjai közül is csak a kiválasztottjaira hallgat, a gazdasági haszonszerzésben pedig csupán azokatsegíti, akiknagyvállalko- zókkéntpatronálói és szolgalelkű hadsegédei. Hogy pusztán egy friss példát említsek: olyan törvénymódosítást hajszol végig a parlamenten, hogy a települések területrendezési terveibennem a helyiek, az önkormányzatok, hanem az általa viszontpatronált nagyberuházók érdekei mondják kiavégszót. Ha úrikedvük, no mega pénzügyi érdekeik úgy kívánják. Szemben azzal a felfogással, hogy a demokrácia a mindennapi embereké. Adódikhát mindebből a találós kérdés: ki irányítja a Smer-Szlo- vákia építését, jövőjét? (A generálkivitelező.) KOMMENTÁR Kínai figura JARÁBIK BALÁZS Gyerekkoromban a kínai figura nagy dolog volt. Ismerik, amikor két kézilabda-játékos a levegőben úszva és passzolva lő gólt. Emlékszem, sokszor próbáltuk a dunaszerdahelyi iskolapályán. Néha bejött, legtöbbször azonban nem. Kína évezredek óta kápráztatja a világot. A papírgyártástól kezdve, a nagy falon keresztül a világ vezető hatalmáig sok mindent elértek. Nem sok ország van ezen a világon, amely képes egy ekkora katasztrófából, mint a szecsuáni földrengés, stratégiai előnyt kovácsolni. Persze, kevés olyan ország van olyan kivételes helyzetben manapság, mint Kína. A földrengés akkor törölt el szinte egy egész tartományt Kínában, amikor a tibeti események miatt a világ nyomása egyre fokozódott az országra. Az olimpia bojkottja botor kísérlet volt - Tibeten nem segíthet jobban semmi, mint az a tömeg, amely puszta jelenlétével nagyobb nyitásra ösztönzi majd a kínaiak millióit és a pártot is. Ám a katasztrófa és elsősorban az a nyitottság, hatékonyság, amellyel a hatóságok a földrengést kezelték a világ szimpátiáját, legalábbis az olimpiáig, megfordították. Kína vezetése egy csapásra egy, a népért aggódó és segíteni képes képét mutatta. Persze, kellett ehhez egy olyan ellenpélda is, mint a burmai ciklon. Ebben az esetben kínai „szerencséről” beszélni több, mint cinikus. Viszont nehéz pontosan kielemezni, vajon ez a hatóságok természetes reakciója, vagy ez a kínai újév eseményeinek hatása (amikor a téli Ítéletidő miatt milliók rekedtek az utakon és állomásokon). Vagy egyszerűen a gazdasági fejlődés által izmosodó középréteg kezd kapitalista (fogyasztó, hmmm) módon viselkedni, jogokat és szolgáltatást követelni monopolista kormányától (és kommunista pártjától)? Pár nappal a katasztrófa után a kínai társadalom, ellentétben az eddigi évtizedekkel, mozgolódik. A kínai kormány - eddigi jól bevált szokásához híven - rögtön a földrengés után megtiltotta az újságíróknak a beutazást. Azok viszont, az eddigi jól bevált szokásaiktól eltérően, ignorálták a tiltást, és nagy számban siettek tudósítani a helyszínről. Utána már a kínai vezetők is - élen a miniszterelnökkel - Szecsuánba siettek, és nagy erőkkel kezdték meg a mentést. Kína, Burmával ellentétben köszönettel engedte be a nemzetközi mentőalakulatokat, köztük egy japánt is. Kínaiak milliói pedig már az első napokban félmilliárd dollár adományt gyűjtöttek össze az áldozatok megsegítésére. Mozog a kínai társadalom és változik a pártvezetés. Először reagáltak „nyugati” módon - a világ meglepetésére. Ha ezek a tendenciák az olimpia után nemcsak megmaradnak, hanem erősödni képesek, akkor a kézilabda után újabb kínai figurát próbálgathat a világ. FIGYELŐ A Fehér Ház újabb támadása A washingtoni Fehér Ház élesen bírálta a The New York Times szerkesztőségi cikkét, amely vitriolos hangon támadta George Bush elnököt a háborús veteránok továbbtanulását segítő törvényjavaslat ellenzése miatt. A Fehér Ház egy hét alatt másodízben intézett támadást a média ellen; egy hete helyreigazítást kért az NBC televíziótól, amiért szerinte felelőtlenül vágtak meg egy Bush-interjút. A Fehér Ház közleménye szerint az újság félrevezető módon fejti ki gúnyos véleményét, a cikk felelőtlenül torzít, holott Bush elkötelezett amellett, hogy erősíteni és szélesíteni kell a támogatásokat a katonáknak és családtagjaiknak. A liberális lap azt írta, Bush nemcsak megterhelte a hadsereget egy elhibázott, megnyerhetetlen háborúval és elherdálta a katonák életét, hanem főparancsnokként most még azt is ellenzi, hogy az állam egy jobb jövő esélyét biztosítsa a veteránok számára. Bush pazarolja mások áldozatait, felelőtlenül herdálja a nemzet vagyonát Irakban, de ha az emberek megsegítéséről van szó otthon, szűkmarkú, mint mindig - írta a lap. A liberális újság azt szorgalmazta, hogy a kongresszus győzze le Bush ellenállását, és fogadja el a törvényt, a GI Bilit, amelynek értelmében az állam állná egy négyéves állami egyetemen való tanulás költségét és egyéb kiadásokat azon háborús veteránok számára, akik legalább három évet szolgáltak a hadseregben 2001. szeptember 11. óta. A lap szerint az előreláthatóan 52 milliárd dolláros állami kiadás a következő tíz évben csak töredéke annak az összegnek, amennyibe Bush elhibázott iraki kalandja kerül, de hosszú távú befektetés az emberi erőforrásokba, mintegy részleges kárpótlás a katonák áldozataiért, hasonlóan a második világháború utáni GI Bilihez. „Ez a szerkesztőségi cikk nem is állhatna távolabb az igazságtól az elnöknek ebben a kérdésben játszott vezető szerepét illetően” - tartalmazza a Fehér Ház közleménye, amely szerint Bush több kezdeményezést is tett a katonák családjainak megsegítésére. Mindenekelőtt javasolta, hogy a katonákat megillető támogatásokban feleségük és gyerekeik is részesülhessenek. A Fehér Ház emlékeztet arra, hogy a kongresszusban több javaslat kering az új GI Biliről; Bush azt támogatja, amelyik biztosítja az oktatási támogatások kiterjesztését a családtagokra. „Talán a The New York Times szerkesztőségi oldalának olvasói nem tudták, de Bush elnök alá szeretne írni egy GI Bilit, mely támogatja a katonákat és családjaikat, egyben fenntartja a hadsereg tudását és ismereteit” - foglalt állást a Fehér Ház. (mti)
