Új Szó, 2008. május (61. évfolyam, 102-126. szám)
2008-05-28 / 123. szám, szerda
10 Kultúra ÚJ SZÓ 2008. MÁJUS 28. www.ujszo.com Szlovákiai turnén a szarvasi Cervinus Teátrum Samko Tálé „hazalátogat” MISLAY EDIT Szlovákiai turnéra érkezik a szarvasi Cervinus Teátrum Szlovák Nemzetiségi Színház. Három évvel ezelőtt egy hasonló turnén Evangélikus passiójátékukat mutatták be nálunk, mondta Gergely László rendező, a színház művészeti igazgatója. Most a Temetőkönyv című monodrámával érkeznek, amely Daniela Kapitáňová bestsellere, a sokadik kiadásánál tartó Samko Tálé: Kniha o cintoríne című könyve nyomán született. A furcsa, különc, a maga „elvarázsolt” világában élő, felejthetetlen Samkót Benkő Géza kelti életre. Galántán holnap, Malackán június 1-jén, Pozsonyban május 30-án 19 és 21 órától látható az előadás a Meteorit Nemzetközi Színházban (Čulenova 3). Nem kétszer kapja ugyanazt a néző - Benkő Géza szlovák és magyar változatban is előadja a darabot. „Az egyik darabunkat próbáltuk, Géza pedig a szünetben egy könyvet olvasgatott - avatott be Gergely László a monodráma születésébe. - Kérdeztem tőle, milyen, azt mondta, jó, és egyre több szünetet akart. Felolvasta, és rögtön fordította is. Mondtam neki, ne sokat váljunk, készítsünk belőle darabot. Nekiültünk, beleszerettünk, megcsináltuk. Nagyon izgalmas, jó munka volt. És siker lett.” Annyira, hogy idén a nemzetiségi színházak budapesti fesztiválján fődíjat kapott. A darab külön érdekessége, hogy úgy született meg a magyar változat, hogy Daniela Kapitáňová könyve magyarul a mai napig nem olvasható. A szarvasi Cervinus Teátrum eredetileg produkciós színháznak indult 2000-ben, tudtuk meg Gergely Lászlótól, 2004-ben váltottak, azóta magyarországi szlovák nemzetiségi színházként működik. Fenntartója részben Szarvas ön- kormányzata, részben a kulturális minisztérium. Igazi otthonra találtak a városban. Repertoárjukban szlovák és cseh szerzők művei szerepelnek, a darabokat két éve magyar és szlovák nyelven is játsszák. Mert nem csupán a szlovák, hanem a magyar közönségnek is szeretnék megmutatni magukat. „Menet közben jöttünk rá, hogy nemzetiségi színháznak lenni nagyon extrém, de jó dolog-jegyezte meg Gergely László. - A színházi világban részben egészen más színházi kultúrával lehet megismerkedni, nemcsak a nyelvi különbözőség miatt, hanem mert más kultúrát hozhatunk be a magyar színházi életbe, és ezeknek a találkozása is izgalmas. Valami egészen fura szabadságfokkal rendelkezünk. Anyagilag nehezebb, de sokkal nyitottabb műhelymunkát folytathatunk. Most jutottunk el oda, nem utolsósorban a Temetőkönyv révén, hogy már Magyar- országon is odafigyelnek ránk és a repertoárunkra.” Samko Tale eleire keltője Benkő Géza (Fotó: CervinusTeótrum) Pál István, az utolsó dudás tiszteletére Pásztorok áldomása ELŐZETES Várhosszúrét. Pásztorok áldomása, ahol újra „dudaszó hallatszik” címmel május 31-én, szombaton pásztortalálkozót szervez a Gömöri Kézműves Társaság, a Meseszínház, valamint a Csemadok Várhosszúréti Alapszervezete a Buzgó-fogadóban és környékén. A rendezvénnyel, melyen megelevenedik a muzsikáló pásztorok továbbélő tudománya és hagyománya, a szervezők a tereskei (Magyarország) Pál István, az utolsó hagyományőrző Kárpát-medencei magyar dudás előtt is tisztelegni szeretnének. Reggelire pásztorfalatok várják a közönséget „pálinkával, furulyával”. A délelőtti bemutatón és vásáron megleshetik, hogyan készülnek és melyek a jellegzetes pásztorételek, az élő juhkosárban lesz fejés, sajtkészítés, birkanyírás. A gyerekeknek játszik majd Badin Ádám Meseszínháza. Szerepel a programban hangszerbemutató és -kiállítás is, és természetesen nem hiányoznak majd a pásztordallamok sem, amelyeket furulyán, flótán, tárogatón és dudán Pál István mellett Juhász Zoltán, Agócs Gergely, Dsupin Pál és Bese Botond szólaltat meg. A déli pásztorkony- ha-kóstoló után következik a pásztorok ünnepélyes bevonulása, ezután kerül sor A pásztortűz őre vándorcím odaítélésére, melyet népes szereplőgárda tesz színesebbé. Közreműködnek: Koncz Károly Gergely színművész, továbbá Várhosszúrét, Jólész és Hárskút népdalköre, Ulman Gábor, Lázár István, Berczeli Béla és Horváth Sándor szólóénekesek. Mezei Lajos (Borzova), valamint a Szőttes, az Ilosvai és a Búzavirág Néptáncegyüttes táncosai pásztortáncokat adnak elő. Pál István és pásztortársai pásztornótákkal szórakoztatják a találkozó résztvevőit. Pál István, aki köré a találkozó „épül”, természetesen kedves hangszerét, a dudát is megszólaltatja. (m) Pál István (Nagy Gábor felvétele) Káve Kocúr László, Bodnár Gyula és Szilvássy József (Fogas Ferenc felvétele Bodnár Gyula legújabb, Esőcsepp a mennyezeten című kötetének bemutatója a Vámbéry Kávéházban Három lapszerkesztő és egy könyv Dunaszerdahely. Kötettel (is) ünnepelte kerek születésnapját Bodnár Gyula, a neves publicista, aki míves írásaival több évtizede van jelen a hazai magyar sajtóban. NAGY ERIKA Esőcsepp a mennyezeten című, az utóbbi bő egy évtizedben megjelent publicisztikai írásait közreadó kötetét hatvanadik születésnapjára jelentette meg a Lilium Aurum Könyvkiadó. Az est házigazdája Szilvássy József, az Új Szó egykori főszerkesztője volt, aki Bodnár Gyulával együtt dolgozott hosszú éveken keresztül a napilapban. A friss kötetes ünnepelt köszöntését Dobos László Kossuth-díjas író vállalta, ám mivel váratlanul jött elfoglaltsága más helyre vezényelte, maga helyett köszöntő és gratuláló írását küldte, melyet felolvastak az ünnepeknek. A kötetet, melyben a szerző az 1993 és 2007 között megjelent jegyzeteit, tárcáit és cikkeit gyűjtötte össze, Kocur László, az Új Szó munkatársa mutatta be a közönségnek, akik között barátok, munkatársak is szép számmal jelen voltak. Kocur László bevallotta, amikor megtudta, hogy publicisztikai összeállítást kell ismertetnie, pillanatnyi szkepszis kerítette hatalmába, mert hiszen a kötet szerkesztője, Tóth László költő is leírja az első republika szerzőivel kapcsolatban, hogy írásaik folyóiratsírban hevernek. Majd így folytatta: „A sajtó természetéből fakadóan a pillanat műfaja, elvi kérdés, hogy amit ki lehet, azt ki kell-e menteni ebből a folyóiratsírból. Bodnár Gyula azzal menti ki írásait, hogy a napi politikumtól független emberi dolgokra reflektál. Úgy is mondhatnánk, lefordítja, emberközelbe hozza a híreket.” Bodnár Gyula kötete előszavában ezt írja: „Nem más ember ül itt, mint annak idején, mikor akár anno a gangon, csak emlékekkel, élményekkel, tapasztalatokkal gazdagabb. Végül is, dolgozószoba, gyerekszoba, oly mindegy. Az a kérdés, lerövidült útjaim között mit tudok kezdeni kincseimmel. S tudok-e egyáltalán? Nem mintha több akarnék lenni újságírónál, hiszen amikor hivatalosan is azzá lettem, hetedikes álmom vált valóra. Meg aztán azt csinálom, amit szeretek, ami a szenvedélyem. Annak ellenére, vagy azzal együtt, hogy harminc év múltán is még mindig gyötör a kétely, meg tudom-e találni azt a szót, az egyetlent anyanyelvem végtelenül gazdag szótárában, szinonimaerdejében, mellyel legpontosabban fejezhetem ki magam - magam? - a valóságot, egyetlen szóban az embert.” A három lapszerkesztővel „felturbózott” könyvbemutató végén Hodossy Gyulának, a Szlovákiai Magyar írók Társasága elnökének pohárköszöntője után a jelenlévők egy emberként, dalban köszöntötték az ünnepeltet, akit Kocur László szerint kelet és nyugat, Királyhelmec és Nagyme- gyer, az olvasók és tévénézők egyaránt büszkén vallhatnak magukénak. A romantikus elbeszélés mestere volt, ennek ékkövét a Távol Afrikától című filmjével alkotta meg Elhunyt Sydney Pollack filmrendező TALLÓSl BÉLA Hetvenhárom éves korában hétfőn családja körében elhunyt Sydney Pollack Oscar-díjas filmrendező, színész, producer, aki hosszú ideje szenvedett rákbetegségben. Orosz bevándorlók gyermekeként született távol a film és színház világától, mégis olyan erős vágy élt benne a mozgóképművészet iránt, hogy alig éretten hátat fordított a szülőotthonnak, New Yorkba költözött, ahol színi tanfolyamokat látogatott. Alfred Hitchcock és Burt Lancaster felügyelete mellett „inaskodott”. Nem véletlen, hogy 1968-as westemjének, a Skalpvadászoknak a főszerepét Lancas- ternek kínálta fel. A kitűnő mesterek mellett Hollywood egyik legnagyobb „filmcsinálójává” nőtte ki magát, elsősorban olyan rendezővé, aki közönségbarát filmekkel volt jelen a vásznon folyamatosan. A film hatásmechanizmusaival kapcsolatos elképzeléseivel jócskán megelőzte a korát. Azzal a tudattal irányított a rendezői székből, hogy tudatosította, a történet adja el a filmet, de a cselekmény súlyát a színészek viszik a vállukon, rajtuk, az ő teljesítményükön, valamint személyes varázsukon múlik, a néző mennyire tudja beleélni magát a mozi kínálta (álomgyári) valóságba. Pollack „színészi film” sorozata Lancaster főszerepbe állításával kezdődött, majd később megtalálta, és hét szerepre hívta meg mindent átragyogó kincsét, a kor színészideálját, jó barátját, Robert Redfordot. Szimata már előtte is jó irányba vezette: első jelentős sikerét, A lovakat lelövik, ugye? (1969) című legendás filmjét is biztos „védjeggyel” adta el: Jane Fondával, aki 1967-ben frenetikus alakítást nyújtott a Mezítláb a parkban című vígjátékban éppen Redford partnereként. Red- forddal kétségtelen, Pollack is életműve „aranykorát” járta végig remek produkciókkal. Pollacknak alapvetően a romantikus elbeszélés volt a műfaja, ennek ékkövét 1985-ben alkotta meg kongói képekkel felforrósított szenvedélyes freskójával, a Távol Afrikától című drámával. De kiváló darabokat hagyott hátra más műfajban is. Az Ilyenek voltunkkal (1973) a zenés drámába kirándult. Ebben - Barbra Streisand és Redford főszereplésével - azt mutatja meg, miként bomlasztja fel a legszorosabb személyi kapcsolatokat is az eltérő szociális háttér, s miként mérgezi meg a mély emberi érzelmeket a más politikai elvek vallása. Újabb műfaji kitérőt A keselyű három napja (1975) jelentett, amelyet méltatói minden idők leghíresebb kémthrillerének tartottak. A vígjáték műfajában is nagyot szakított a sikerből az Aranyoskám (1982) című opusszal. Ezzel a Van aki forrón szereti után a filmtörténet másik női ruhában eljátszott emblematikus férfi főszerepét (Dustin Hoffman alakítása) teremtette meg az egyetemes filmtörténetben. Pollack a 90-es években fiatalított, Redfordot lecserélte a század utolsó évtizedének ikonjára, Tom Cruise-ra A cég című film erejéig. A rendezői székben ezt követően ritkán foglalt helyet. Gyakrabban bukkant fel színészként, valamint (ČTK/AP-felvétel) producerként is jelen volt néhány jelentős opus születésénél. A legismertebb közülük a korán elhunyt Anthony Minghella Hideghegy című, amerikai polgárháborús románca 2003-ból. Pollack darabjait szemügyre véve nagy valószínűséggel tételezhetjük fel: lehet valami alapja annak, hogy néha felrótták neki, túlságosan is kiszolgálta a közönséget, ezért munkáiért örökzöld slágerfilmekként lehetett rajongani. Ha ma egy kicsit porosnak, érzelmekben túlcsordulóknak tűnnének, akkor sem lenne ildomos elmarasztalásként felróni ezt, hiszen nem akart mást, mint, amiről George Clooney szólt találóan: „Sydney egy kicsit jobbá tette a világot, a filmeket...” Hogy örökül hagyhassa a jó mozi illúzióját.