Új Szó, 2008. május (61. évfolyam, 102-126. szám)
2008-05-24 / 120. szám, szombat
8 Kultúra ÚJ SZÓ 2008. MÁJUS 24. www.ujszo.com Václav Havelt percekig állva ünnepelte a közönség (ČTK-felvétel) Nagy sikert aratott Havel Távozásának ősbemutatója Egy búcsúzó kancellár KOKES JÁNOS Ladislav Fuks újra megjelent, kiegészített emlékirataiban öt fejezetben mesél magyarországi útjairól Csak a titkait vitte magával (Méry Gábor felvétele Prága. Hatalmas közönségsikert aratott Václav Havel új színdarabja, a Távozás (Odcházení), amelynek világpremierjét csütörtökön az Archa Színházban tartották a szerző és színésznő felesége jelenlétében. A zsúfolásig megtelt nézőtér a függöny legördülése után több mint tíz percig tartó állótapssal jutalmazta az előadást. A Távozás a rövidesen záruló prágai színházi évad legnagyobb eseményének számít - a tegnapi cseh lapok szerint teljesen jogosan. A darabot David Radok rendezte, a férfi főszerepet a szerzővel egykorú, 71 éves Jan Tŕíška alakítja, aki az Egyesült Államokban él, de a rendszerváltozás óta gyakran lép fel Csehországban is. A női főszerepet, amelyet Havel felesége, a népszerű színésznő, Dagmar KÖZLEMÉNY Huszonöt évvel ezelőtt Érsekújváron:, Hodossy Gyula szervezésében rendezték meg először a fiatal csehszlovákiai magyar irodalmárok, pályakezdő írók első országos találkozóját a Csemadok helyi szervezete és a Járási Könyvtár égisze alatt. Az idővel rendszeressé váló negyedévi összejövetelekkel útjára indul az ún. Iródia mozgalom, néhány fiatal irodalmár laza szervezettségű alkotó- műhelyeként, hogy a kezdő irodalmároknak megszólalási fórumot teremtsen. Ezek a találkozók tudatosították résztvevőikben az ideológiák és normák ellehetetlenülését. Az évente általában négyszer összehívott „nagytalálkozón” rendkívül fontos volt a műhelymunka szerepe is. A találkozókon mindenki szereplővé vált vers- és prózakísérleteivel. Az Iródia kezdettől fogva politika- mentes szerveződésnek vallotta magát, tevékenységét mégis szocialistaellenesnek és nacionalistának nyilvánították, majd pártvonalon felfüggesztették. Az iró- diások a mozgalom fennállásának Havlová számára írt, a 34 éves Zuzana Stivínová játssza. A volt first lady egészségi problémái miatt május elején kénytelen volt lemondani a szerepet. A Távozás egy öregedő kancellárról szól, aki sokéves szolgálat után búcsúzik hivatalától. Az élet, a közösségszolgálat, ületve saját munkája értelméről egy nagyon közeli, régi barátnője társaságában elmélkedik. A mű Shakespeare Lear királyának a jegyeit viseli magán. A nézők nagyszerűen szórakoztak, élénken reagáltak a színpadon elhangzottakra, illetve a hangszórókból felhangzott kísérőszövegre, amelyet maga Václav Havel olvasott fel rá jellemző humorral és iróniával. A cseh sajtó szerint a darab fordítási, illetve előadási jogát már legalább kéttucat külföldi színház vásárolta meg. három éve alatt tizenhat irodalmi és egy néprajzi füzetet jelentettek meg. Az Iródia egy új generációt indított útjára a 80-as években. A jubileum alkalmából a Szlovákiai Magyar írók Társasága június 21-én Jubileumi IRÓDLA-ta- lálkozót szervez az érsekújvári Csemadok pinceklubjában az író- dia indulásának 25. évfordulója alkalmából, ahol előadások lesznek a mozgalom történetéről és irodalomtörténeti jelentőségéről, az alkotóinak munkásságáról, s várja azt a közel 600 személyt, akik részt vettek az egykori találkozókon. A Társaság kéri régi szimpatizánsait, jelentkezzenek, és küldjék el címeiket, hogy a meghívók időben célt érjenek (SZMÍT Alžbetínske nám. 1203/1, 92901 Dunajská Streda, tel.: 0911/239-479,031/55279-64). A helyszínen könyvkiállítással szeretnék a szervezők demonstrálni, hogy az eltelt 25 év alatt hány könyvük jelent meg az iródiások- nak. Ezért kérünk mindenkit, aki az Iródia egyes rendezvényein részt vett, és azóta önálló kötete jelent meg, hogy küldjenek egy-egy példányt, kiállítás céljából, (sz) „Ne akaiják tőlem, hogy a történelmet értékeljem, vagy hogy emberek felett ítélkezzek. Erre csak az Istennek van joga” - írja emlékiratainak előszavában Ladislav Fuks, a 20.századi cseh próza egyik kiemelkedő egyénisége, aki 1967-ben megjelent regényével, A hullaégetővel világirodalmi remekművet alkotott. SZABÓ G. LÁSZLÓ Új kiadásban megjelent memoárkötete, Moje zrcadlo (Az én tükröm) első oldalán azt is közli: magánéletéről csupán annyit mond el, amennyit irodalmi munkásságával kapcsolatosan fontosnak tart. „Legteljesebben ugyanis a könyveimben vagyok jelen. Ha száz év múlva olvas majd valaki, úgysem rám lesz kíváncsi. De ha mégis, az alapján alkosson képet rólam, amit a könyveim nyújtottak számára.” Az Európa-szerte jól ismert szerző, akinek műveit tizenöt nyelvre fordították le, a hetvenesnyolcvanas években a magyar olvasók körében is nagy népszerűségnek örvendett. Á Theodor Mundstock úr, a Variációk sötét húrra, az Utazás az ígéretek földjére, a Boldogtalanok bálja, a Natalia Mooshabr egerei és a Juraj Herz által filmre vitt A hullaégető (Rudolf Hrušínský emlékezetes alakításával) az olasz, a német, az angol és az amerikai könyvpiacon is siker volt annak idején. Külföldön legtöbb műve magyar és lengyel fordításban jelent meg. Ladislav Fuks már életében klasszikussá vált, ember és társadalom viszonyáról, a fanatizmusról és a gonoszságról mindent elmondott, amit író elmondhat. A borzongatás tudományát tökéletesen elsajátított írótól Stephen King, a horror amerikai nagymestere is különórákat vehetett volna. Emlékiratainak utolsó két fejezetét halála előtt nyolc hónappal, 1993 decemberében adta le az író. 1994 júniusában már nem érezte jól magát, így folytatást vagy kiegészítést nem várhatott tőle a kiadó. Jirí Tuši A co bylo za zrcadlem (És ami a tükör mögött volt) címmel továbbírta a könyvet, pontosabban beleírt tíz fejezetet, tíz Intermezzót, és néhány visszaemlékezéssel (többek között Ivan Klíma soraival) is kibővítette. Nekünk, magyar olvasóknak, Ladislav Fuks híveinek különösen szívmelengető az az öt fejezet, amelyet magyarországi útjairól ír a könyvben, több irányba kiterjedő részletességgel. „Budapestet majdnem olyan jól ismertem, mint Bécset - úja. - De amíg Bécs- ben mindent értettem, addig magyarul soha, egyetlen szót sem tudtam. Egyszer azt kérdezte tőlem valaki, értem-e a könyveim magyar címét, s nekem be kellett vallanom, hogy nem, azt sem tudom, melyik melyik. Csak az impresszumból állapítom meg, hogy mi a mű eredeti címe.” 1965 és 1988 között több mint harminc évig utazgatott Magyarországra Ladislav Fuks. A leggyakrabban az Európa Könyvkiadó meghívására, de a magyar Kulturális Minisztérium és a Magyar írószövetség is gyakran vendégül látta. Első útjai egyikén Nádas Péterrel is barátságot kötött, akitől később dedikált könyvet is kapott. .Antikor ő jött Prágába, virágcsokorral vártam, ami láthatóan meghatotta őt.” Magyarországi útjairól nyü- ván naplót vezetett a prágai író, hiszen emlékirataiban még arról is beszámol, hogy hol, mikor, kivel, milyen finomságokat evett. Az Európa Kiadó igazgatójával például a budai Várban vacsorázott, ahol életében először hortobágyi palacsintát evett. „Kitűnő volt” - állapítja meg, és azt is leírja, hogy miből áll ez a finom magyar specialitás. Külön fejezetben ecseteli az utcán vett grillcsirke ízét, hogy azért olyan finom a magyar csirkehús, mert remek kukoricával etetik az állatokat. .Akármikor mentem is Budapestre, az első utam mindig az Operaházba vezetett, de a következő a grillcsirkeárushoz.” A Prága és Budapest közötti különbséget elsősorban a két város múltjában, struktúrájában és építészetében, de főleg a hangulatában látta. Nemzetközi írókongresszusokra és különböző irodalmi estekre is gyakran hívták Ladislav Fuksot. 1966 nyarán egy barátjával motorkerékpárral vágtak neki az útnak. Budapesti kirándulásai közül ez volt talán az egyik legemlékezetesebb, hiszen idegenvezetője lehetett valakinek, aki nem ismerte a várost. A Vörösmarty teret Budapest leglátványosabb helyeként emlegeti, a legjobb boltokkal és a leghangulatosabb éttermekkel. A Margitszigetről azt írja: „Igazán bájos hely a Dunán.” Maga a látvány lenyűgöző számára. A fűben napozó-pihenő emberekkel, a frissítőárusokkal, a kisvo- nattal és a felnyergelt öszvérekkel. ,A legtöbb időt a termálfürdőben töltöttük.” Budapesten kívül más városokba is eljutott Magyarországon. Útban a Balaton felé Székesfehérváron és Várpalotán is szívesen elidőzött, Siófok a legszebb nyári lustálkodás helyszíneként maradt meg az emlékezetében. Győrről, Szegedről, Kecskemétről, Sopronról és Kőszegről ugyancsak szép emlékeket őrzött. Külön fejezetben beszél azokról a magyar írókról, költőkről, akik a legközelebb álltak hozzá. A gyermek Fuks (Képarchívum) Petőfi és Arany, Jókai és Madách, Szabó Lőrinc és Déry Tibor munkásságát behatóan ismerte, legkedvesebb írója azonban Móricz Zsigmond volt, a Légy jó mindhalálig révén. Pár sorban össze is foglalja a regény cselekményét, majd azt írja: „Ebben a meghatóan emberi könyvben olyan gondolkodást és magatartást, hangulatot és lélektani finomságot találtam, amely rezonált az én fiatal lelkemmel, amikor ugyanannyi éves voltam, mint Móricz hőse.” A magyar zeneszerzők között is volt néhány kedvence. Liszt Ferenc Magyar rapszódiáját különösen szerette, de zongoraversenyeit is jól ismerte. Bartók Béla és Kodály Zoltán életműve is közel állt hozzá, Lehár Ferenc és Kálmán Imre operettjeit is gyakran hallgatta, Erkel Ferenc operája, a Bánk bán pedig minden alkalommal magával ragadta. A budapesti Operaházat sosem hagyta ki, Verdi, Puccini, Donizetti alkotásait eredeti nyelven is élvezni tudta. Akárcsak Erkel Ferenc műveit. „Soha nem zavart, hogy magyarul énekelnek.” Utjai során eljutott a „végtelen” magyar pusztára is. Amit sokan egyhangúnak, monotonnak, fárasztónak, fádnak, unalmasnak és lehangolónak láttak, őt az lenyűgözte. Sajátos hangulatával ez a táj is inkább csodálatot váltott ki belőle. „Magyarországon ilyennel sehol másutt nem találkozik az ember. Ezt jó néhány magyar festő is megörökítette, láttam a képeiket egy nagy budapesti galériában, és a költők műveiben is él.” Ladislav Fuks utolsó regénye, a Lucy Fehr különös házassága, amelyet 1982-ben kezdett el írni, befejezetlen maradt. Tervei szerint egy humoros hangvételű, titkokkal teli novella lett volna, hiszen Lucy Fehr alakja mögött ő maga rejtőzött. így a saját - nagyon is különös - házassága történetét mesélte volna el, amely egy olasz hölgyhöz, Giuliana Li- mittihez kötötte, akivel 1965-ben, Müánóban mondták ki a rengeteg kérdést felvető „igen!”-t. A novellából azonban csak egyetlen fejezettel készült el, a folytatást, ahogy ő maga nyilatkozta: nem bírta minden részletében fejben tartani, és papírra vetni. Élete utolsó tíz évében nem írt egy szót sem. Amikor 1999. augusztus 19-én lakásában holtan találták, már két napja nem élt. Dénes György emlékezete Pelsőc. A község önkormányzata, valamint a Szlovákiai Magyar írók Társasága (SZMÍT) jóvoltából a tavaly elhunyt Dénes György 85. születésnapján, ma 11 órától a pelsőci temetőben, ezt követően pedig a művelődési házban emlékeznek meg a Madách- és Posoni- um-díjas költőről, akinek alakját többek között Mács József író eleveníti fel. A SZMÍT kezdeményezésére ezekben a napokban, hetekben több iskolában és könyvtárban tartanak emlékműsort. Dénes György olyan verskötetekkel örvendeztette meg a legkisebbeket, mint a Tücsökhegedű, a Pipitér, a Sétálni ment három kalap, a Zeb- ramadár, a Toronyiránt száll a csóka, vagy a Vaskabóca, (ú) Várják a mozgalom résztvevőinek jelentkezését Jubileumi Iródia-találkozó
