Új Szó, 2008. május (61. évfolyam, 102-126. szám)
2008-05-03 / 103. szám, szombat
PRESSZÓ y 2008. május 3., szombat 2. évfolyam 18. szám 28. oldal Luxus minden mennyiségben A neobarokk, a minimál és a retró találkozása jellemzi a mai lakberendezési trendet 30-31. oldal Olvasóink anyák napi üzenetei Kilenc köszöntött édesanya ajándékot kap lapunktól Akkor is szeretf amikor hibázunk vagy bántjuk őt, és neki többszörösen faj minden sérelmünk, csalódásunk... Életünk minden napja ünnep, amit vele tölthetünk, de ezt többnyire csak akkor tudatosítjuk, amikor már anya nélküli árvák vagyunk Példája vezérel, szép szava vigasztal Május első vasárnapja az édesanyák napja, holnap őket köszöntjük, köréjük seregiünk mi, egészen kicsi, nagyobb és akár őszülő ha- lántékú gyermekek - mert amíg élnek a szüléink, mind gyerekek vagyunk. VRABEC AAÁR1A Magyar nyelvünk egyik legszebb szava az édesanya - egyszerre jelzi az ősi emberi kultúra főalakját, a Magna Matert, aki a mindenség szülője, és azt, hogy szeretjük, édesnek tartjuk. Nyelvünk gazdagságát bizonyítja, hogy az anya szót jelzőként is használjuk és főnévhez fűződő érzelmi viszonyunkat fejezzük ki vele - ilyen pl. az anyanyelv és az anyaföld. Magát a gyermeket szülő nőt csak a XIX. században kezdték anyának, anyunak, édesanyának hívni és akkor is inkább a polgári családokban. Vidéken inkább anyám, anyámasszony és a szülém terjedt el. A peremterületeken és a Felvidéken a mama megszólítás volt szokásos, a Nyugat-Dunántúlon a nyanya, a Közép-Tisza vidéken pedig a dajka. Életünk főalakja: az anya Az édes, gondoskodó és szerető anya valamennyiünk életének főalakja: gyengéd irányítása befolyásol mindent, amit teszünk, példája vezérel, szép szava vigasztal, aggódó tekintete elkísér még akkor is, amikor már rég a saját útjainkat járjuk, és csupán az emléke óv meg a botlásoktól. Életünk minden napja ünnep, amit vele tölthetünk, de ezt többnyire csak akkor tudatosítjuk, amikor már anya nélküli árvák vagyunk, és csupán a sírjára vihetünk virágot. Addig természetesnek tartjuk az is, hogy van, aki a saját életénél is fontosabbnak tartja a mi javunkat és boldogságunkat, akkor is szeret, amikor hibázunk vagy bántjuk őt, és neki többszörösen fáj minden sérelmünk, csalódásunk. Talán csak az ünnepnapokon jut eszünkbe, milyen szerencsések vagyunk, hogy mindez a jó megadatott nekünk, és ilyenkor próbáljuk szavakkal, virágokkal kifejezni a túlcsorduló érzelmeket. Legtöbbször sikertelenül, hiszen azt, ami a világ legegyszerűbb és egyben legmagasztosabb dolga - az anyai szeretetet -, sem megköszönni, sem meghálálni nem lehet. Csak viszonozni, az év háromszázhatvanöt napján, minden pillanatban, szóval, tettel és gondolattal is. Az ősi vallásokban központi szerepet töltött be a Nagy Isten Anya, akiből a mindenség ered, eleink hozzá imádkoztak az asszonyok és a föld termékenységéért, a föld megújulásáért és az ellenségeikkel szembeni védelemért is. Az óindiai Prithivi, a nyugati sémi Asirat, a kis-ázsiai Kübe- lé és a görög Gaia és Rheia alakja is a meghaló és feltámadó Istenhez kapcsolódik, mint annak anyja vagy felesége, a földi létezés fenntartója, aki testet ad az égi természetű léleknek. A keresztény kultúrában a bibliai Éva, a Csók, a csalód Az ötvenes-hatvanas években nemigen foglalkoztak az anyák napjával. Az anyák sem, ők tették a dolgukat, korán keltek, hogy mire a család kivánszorog az ágyból, ott gőzölögjön az asztalon a forró tea, kávé, mellette kistányéron a zsíros kenyér, vasárnap fonott kalács, vajjal megkenve. Amiga gyerekek kisiskolások voltak, nem jártak munkába, csak takarítottak, bevásároltak, főztek, mostak (a mosógép elég nagy luxus volt), vasaltak, gombot varrtak, zoknit stoppoltak (ki ismeri még a stoppoló fát?), függönyt horgoltak, délben főtt étellel - leves, másikféle (saját kezűleg gyúrt tészta otthon altatott tejből készített túróval) - várták a gyerekeket, délután a férjnek tálaltak, közben szenesvödröket cipeltek a pincéből, s még aprófát is hasogattak. Nem dolgoztak, csak háztartásbeliek voltak. Az emancipáció berobbanása után munkába álltak, ugyanany- nyi munkáén kevesebb bérén, s ott folytatták az otthoni robotolást, ahol abbahagyták, amikor még nem dolgoztak. Őket nem kellett ünnepelni, men csak azt tették, amit kell. Akkonájt azt terjesztették, az anyák napja afféle egyházi ünnep, aki a szocializmust építi, ne az édes anyukáját ünnepelje, hanem mondjuk a munkát, pedig akkor nem kellett örülni, hogy van munkánk, mindenkinek volt munkája, munkahelye, akinek nem, azt közveszélyes munkakerülésén akár be is dutyizták. Ja, és a nőket lehetett ünnepelni március 8-án, meg is utáltatták ezt a nőnapi cécót, egyrészt, men a rendszerrel azonosították, másrészt, men többnyire a férfiak rúgtak be a legjobban, a nők siettek haza. Kivételt csak a nőszövetség képezett, ott a bulikon nők nőkkel táncoltak, micsoda élvezet! Anyákat most sem fontos ünnepelni, nem kell becsöngetni hozzájuk egy szál virággal, nem kell annyira személyre szabni a dolgokat, hogy akkor most veszek egy nagy csokor gyöngyvirágot, men az anyám kedvence. Elég fölhívni, sőt, már föl sem kell hívni, egy SMS is megteszi. Igaz, anyuka már alig látja az apró betűket, rossz gombot nyom meg, kitörli, hogy csók, a család, és nem érti, hogy tavaly még igen, idén már mién nem. Pedig madánejet is főzött. Grendel i I Ágota j
