Új Szó, 2008. május (61. évfolyam, 102-126. szám)
2008-05-21 / 117. szám, szerda
8 Vélemény-hirdetés ÚJ SZÓ 2008. MÁJUS 21. www.ujszo.com . OLVASÓI LEVÉL Kiszállás vagy beszállítás Elromlott a mosogatógépem, s amikor összes ismerősöm csak a fejét rázta kérdésemre, tudnak-e egy jó szerelőt, visszamentem az üzletbe, ahol vettük. Meglepetésemre a hölgy annak a javítónak a címét adta meg, akiről a lányom azt mondta, bárkit hívhatok, csak őt nem. Ezt az úr azzal érdemelte ki, hogy háromszor egy-egy hét javítás után sem volt jó a lányom gépe, s amikor reklamált, hányaveti módon elárulta a nagy titkot: a falban van a dugulás. Egy hajlított dróttal kiküszöbölték a hibát, ami potom 1200 koronába (37,5 euró), többszöri telefonba és 3 heti kézi mosogatásba került. Nem volt más választásom, felhívtam az urat. Természetesen nem köszönt vissza, hosszas gondolkodás után megkérdezte, milyen márkájú a gép, s nagy so- pánkodás és jajgatás kközepette kibökte, nincs ezekhez alkatrész. Megkérdeztem, dobjam-e ki, vegyek-e újat, s milyen márkájút, ha véletlenül elromlik, kapjak hozzá alkatrészt. Hááááá.... - hangzott a határozott válasz, végül megkérdeztete, el tudjuk-e szállítani a gépet az egyik kisvárosból a másikba. Gyors fejszámolás (2 oda-vissza út, 100 km, plusz 2x fél nap) után azt mondtam, jobb szeretném, ha ő jönne. (Még mindig nem kérdezte meg, mi a gép baja.) Erre azt felelte, egy kiszállás 600 korona. Ekkor beugrott a fogorvosnőm képe, aki nem is nézett a számba, csak megkérdezte, húzás-e, mert ha nem, akkor..., és sorolni kezdte, mennyi is lehet a taxa. Gondoltam, mi mást tehetnék, jöjjön, tehát lediktálom a címem. De nemúgy van ám, ő most az utcán áll egy ház előtt, nem tud írni, hívjam ebéd után. így lett időm átgondolni, hogy az ilyen szakitól semmi jót nem várhatok, nem is hívtam fel újra. A problémám is megoldódni látszik, barátnőm megadta egy másik szaki címét, aki azzal kezdte, hogy mi baja van a gépnek, felsorolta a vélhető diagnózisokat, és hétfőn házhoz jön. Gányovics Judit Hátra arc, sajtószabadság Az EU reformját lehetővé tevő Lisszaboni Szerződés és a sajtótörvény-tervezet elfogadása csaknem eredeti olvasatban komoly belpolitikai vihart, személyeskedésig fajuló torzsalkodást okozott az ellenzéki pártokban, nem kímélve az MKP-t sem. Nehéz eldönteni, helyesen döntött-e az MKP, amikor bizonyos feltételekkel áldását adta egy olyan szerződésre, sajtótörvényre, amely korlátozza a sajtószabadságot. Igaz, az MKP csak a közoktatási törvény elfogadhatóbb módosítása fejében szavazott a Lisszaboni Szerződésre. Állítólag megkapta az ígéretet ahhoz, hogy a magyar oktatásban átértékelik a szlovákórák számát, a tankönyvek kiadásának kérdését és a magyar iskolákat ellenőrző tanfelügyelők magyartudásának problematikáját. Ez azt jelenthetné, valamennyi tanfelügyelőnek ismerni kell a magyar nyelvet. Ha mindez gyakorlattá válna, akkor is nagy szívességet tett az MKP a kormánykoalíciónak, amely elérheti, hogyjúnius elseje után hatékonyabb ellenőrzés alá vonja a sajtót. A törvény legkritikusabb pontja a válaszadáshoz való jog, ami megalapozza a visszaéléseklehetőségét. A médiának olyan választ vagy helyreigazítást is közölni kell, amelyekben az érintettek igaz tényekre reagálnak, és amely nem érintette hátrányosan az ő személyiségi jogait. Az elfogadott törvény túl széles lehetőséget nyújt a politikusoknak, hogy saját hatást gyakoroljanak a lapok tartalmára, ami az 1989 előtti időkre emlékeztet. A jogszabály korlátozza az újságírói szabadságot, bár a politikai nézetek, vélemények helyreigazítását elképzelhetetlennek tartom, mert az már a gondolatszabadságot is sértené. Valószínűleg az MKP vezetése tisztában van azzal, hogy az igen szavazata csupán taktikai lépés volt, de ezzel megosztotta, gyengítette az ellenzék közös, egységes szerepét a kormánykoalícióval szemben. Egyébként is az uniós szerződés tartalmát az átfutási idő rövidsége miatt nem minden politikus ismerhette meg tüzetesen. Ez a szerződés a pozitív vonások mellett csökkenti az új, kisebb tagállamok szuverenitását. A szerződés növelheti az uniós intézmények hatékonyságát, de a brüsszeli jogi normatívák alkotják a tagállamok gazdasági törvényeinek a többségét, meghatározva, miből mit és mennyit termelhetnek. Az MKP növelné a népszerűségét és szalonképesebbé tenné önmagát, ha kidolgozná a sajtótörvény módosításánakfeltéte- leit, hatékonyabban ellenőrizné a közoktatási törvény gyakorlati megvalósítását. A sajtótörvénnyel pedig az alkotmánybírósághoz vagynemzetköziszervekhezfordulna. KrascsenicsGéza Hľadáme do fearmi V I FPICA mm mm 1 I ICEMAN Polep automobilov, Reklama, Velkoplošna Hac Ez itt a reklám helye (SITA-felvétel) Az őrkutyák kettős merceje A sajtó leválthatatlan - olvashattuk a hétfői lapszámban. Ez tény. A tények pedig makacs dolgok, ahogy azt a lánglelkű fiatalsága idején vattakabátban melegedő szocialista miniszter- elnök is megállapította. Tényekkel pedig nem érdemes vitatkozni, legfeljebb a ténylibera- lizmussal. Borókai Gábor nyelvi leleménye a balliberális kollégák tényekkel kapcsolatos szabadelvű felfogására utal roppant szellemesen. Szóval tény, hogy a sajtó ma a törvényhozói és a végrehajtó hatalommal, valamint az igazságszolgáltatással egyenrangú hatalmi ágnak hiszi magát. Teszi ezt nem minden alap nélkül. A sajtó, ha kell, királycsináló, ha kell, karaktergyilkos. Ide kívánkozik egy kis történet 1993-ból. A Médiahajón a tény- liberalizmusban sztahanovista Gádor Iván lazán odaszólt az akkor már jobbra kacsingató Orbán Viktornak, hogy „ugyanoda fogunk visszagyűmi benneteket, ahonnan kiszedtünk - a szemétkosárba”. A történet kerekségéhez tartozik, hogy a Magyar Hírlap akkori vezető publicistája eközben jobb kezével legféltettebb kincsét markolta, merthogy könnyített magán éppen. Az is tény, hogy a BBC-nél elfogadott normákat szem előtt tartva a sajtómunkás szerepe nem más, mint a házőrző kutyáé. A „watchdog” pedig ténylegesen meg- és kiugat minden disznóságot, ami a rá bízott udvarban történik. Történetesen az ilyen kutya a saját gazdáját is megugatja, ha kell. A gazda pedig éppen eléggé hosszú pórázon tartja ahhoz, hogy ezt megtegye. Ez a különbség a brit köz- szolgálatiság és a közép-európai nyomorúságos állami médiumok között. Tény továbbá az is, hogy a sajtóra haragudni, ha politikus az ember, nem kifizetődő. Még akkor sem, ha palira vesznek. Azt a bizonyos szemétkosarat ugyanis nem csak Orbán Viktornak készítették be. Persze: a tett első, a szó második - ha politikus az ember, remélhetőleg ezt is tudja. Aki csak mutogatni képes, azt tényleg visszagyűrik oda, ahová való. Ám, ha valaki megtalálja a módját annak, hogy az üzeneteit közvetítse, akkor hiába liheg a nyomában e legvidámabb barakk minden kettős mércétől szenvedő őrkutyája. A haragos politikus szerint: a pénz beszél, a kutya ugat. Kapóra jön ez a magyarázat, ha másra nem jó is, megteszi önfelmentésnek. Pedig csak arról van szó, hogy a politikai hibának ára van. Még szép, hogy palimadár leszek végül, ha úgy megyek tárgyalni a törökkel, hogy a jobbomon a saját törökjeim ülnek. Ez nem reálpolitika, hanem rossz helyzetfelismerés, akarom mondani, nettó hülyeség. Ez még akkor is így van, ha a törökkel, nincs mese, tárgyalni kell. Csakhogy Bethlen Gábor hasonló esetben olyan bélást osztott volna ki, hogy... Nem is folytatom. Ne hallgassuk el továbbá azt a tényt sem, hogy a hazug politikust még a sánta őrkutya is hamar utoléri - ha akarja. Ha meg úgy akarja, akkor Pinokkióból kreálja az igazmondás bajnokát. Az őszödi beszéd némely interpretációja Fábry Sándor szerint végre értelmet adott az intelligens mosópor eladdig értelmezhetetlen fogalmának. A rövid pórázon tartott őrkutya tehát kettős szorításban szenved. Saját gazdája szemében a gerendát sem látja meg, de az udvar másik felében még gumicsonttal a szájában is képes mérgesen kaffog- ni. Vagy ahogy az egyszeri magyar rendőr mondaná: hangjelzéseket leadva közelíti meg a helyszínt. Amely megfogalmazás Bayer Zsolt szerint minden másnál kifejezőbben árulkodik a velünk élő szocialista félmúltról: a gumicsontot zabáló őrkutyákról, s a tőlük nyugodtan zabráló elvtársakról. Az igazság kedvéért tegyük hozzá, hogy ha valaki az autóbuszgyártásban érdekelt, s nem az olajiparban, attól még ugyanolyan szorosan foghatja házőrző kutyái pórázát. A Magyar Hírlap mostani vezető publicistája alighanem tudna erről beszélni. A világ legnagyszerűbb lapjai - mint például az angol Guardian - véleményoldalukon tabuk nélkül teret adnak a névvel vállalt álláspontnak, akkor is, ha az adott esetben eltér a szerkesztőség meggyőződésétől. Az a lap, amelyik így tesz, azt hiszem, tényleg leválthatatlan. A szabad sajtó tehát nem csak az idomított őrkutyákon áll, vagy bukik - szerencsére. Kolek Zsolt Az ajánlat új előfizetőinkre vonatkozik, amíg a készlet tart. Új előfizetőnek számít az, aki az elmúlt 3 hónapban nem járatta az Új Szót. negyed évre fél évre Megrendelem az 1 hónapra Név: Utca/házszám: Postai irányítószám: Település: Inkasszószám/SIPO-szám: Bankszámlaszám: Telefonszám: e-mail dm: Aláírás: Kérjük, a szelvényt olvashatóan kitöltve, a kívánt előfizetési időszakot megjelölve küldje el az alábbi címre: Petit Press, a.s.. Distribučné oddelenie, PO BOX, 814 64 Bratislava vagy a 02/59 233 339-es faxszámra. Megrendelése alapján kézbesítjük Önnek a bankutalványt. A lapot azután kezdjük kézbesíteni, hogy az Ön által befizetett összeg megjelenik a kiadó számláján. 1 évre
