Új Szó, 2008. május (61. évfolyam, 102-126. szám)

2008-05-02 / 102. szám, péntek

www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2008. MÁJUS 2. Vélemény és háttér 5- Drágám, összetörtem az autót, de legalább nem kell költenünk a drága benzinre... (PeterGossányi rajza) A Die Welt összeállítása az EU kibővítésének negyedik évfordulója alkalmából Kullogó politikai fejlődés Reagál a polgármester Visszautasított Pravda-vádak Visszautasítja a szlovák Pravda című lap állításait a Pest megyei Pilisszentkereszt polgármestere. Lendvai József közölte: nem igaz, hogy „likvidálták” volna a kétnyelvű falulapot, és az sem fe­lel meg a valóságnak, hogy meg­vonták a szlovák pedagógusoktól a nemzetiségi nyelvpótlékot. Lendvai szerint már egy hónapja „szajkózzák” ezeket a vádakat és most újabbakat találtak ki. El­mondta, a kétnyelvű lapot koráb­ban közösen adták ki, de 2006 vé­gén nem sikerült megegyezni a főszerkesztőváltásban. A telepü­lés önkormányzata jelenleg Pi- lisszentkereszti Hírforrás néven jelentet meg egy kiadványt, amelybe a szlovák önkormányzat is elhelyezhet cikkeket, akár szlo­vákul is, de eddig csupán két alka­lommal publikáltak benne, mind­kétszer magyar nyelven. A kétnyelvű lapot, amelyet tartal­mát tekintve „magazinjellegűnek” tart, pályázati támogatás segítsé­gével és megváltozott néven, a szlovák önkormányzat adja ki. Lendvai József tagadta azt a felve­tést is, hogy megvonta volna a szlovák pedagógusok nemzetiségi nyelvpótlékát. Elmondása szerint a helyi iskola évi 55 millió forintos normatív állami támogatást kap, amit az önkormányzat ugyan­ennyivel egészít ki. Közölte, egy szakember segítségével elvégez­tették az intézmény gazdasági át­világítását, és ezután gazdasági okokból döntöttek több, nem rendszeres juttatás, mint például a ruhapénz és a jutalmak megvoná­sáról. Kitért rá, hogy 2008-tól a nemzetiségi nyelvpótlék is csak azoknak jár, akik számára a tör­vény ezt előírja. Ehhez az kell, hogy a pedagógus szakmai órái­nak több mint a felét az adott nyelven tartsa. Lendvai szerint ez a hat szlovák szakos tanárból há­romra igaz, ők továbbra is meg­kapják a havi 4500 forintos pótlé­kot. Megjegyezte, hogy a heti 32 szlovák nyelvű óra megtartásához akár három tanár is elegendő len­ne, de ők továbbra is 1,5-2 stá­tusszal többet tartanak fenn szá­mukra, mint amennyi elengedhe­tetlenül szükséges lenne. A po­zsonyi Pravda szerdai kiadása sze­rint „a magyar kormány kisebbsé­gekről való gondoskodása kizáró­lag a nem Magyarországon élő ki­sebbségekre korlátozódik”. (MTI) Csehországban, Magyaror­szágon és Szlovákiában a gazdasági fejlődés jelentő­sebb, mint a politikai - ál­lapította meg az Európai Unió „nagy” kibővítésének negyedik évfordulójára időzített összeállításában a Die Welt című német kon­zervatív napilap. MTl-ÖSSZEFOGLALÓ Abevezetőben az újság úgy ítélte meg, hogy az EU négy évvel ezelőtt történt keleti kibővítése sikert je­lentett a visegrádi országok számá­ra. Emlékeztetett arra, hogy Cseh­ország, Szlovákia, Lengyelország és Magyarország a belépés óta átla­gosan magasabb, mint 5,5 százalé­kos gazdasági növekedési ütemet ért el. Magyarország ugyanakkor az utolsó két évben a lelassult nö­vekedéssel és a parttalan költség- vetési deficittel sereghajtóvá vált - állapította meg a lap. Ezzel szemben-mint a Die Welt fogalmazott - Szlovákia az európai gazdasági .kistigris”. Ennek kap­csán emlékeztetett, hogy az elmúlt évben a szlovák gazdaság 2006-hoz viszonyítva 10,4 száza­lékkal növekedett, a munkanélkü­liségi ráta és a költségvetési deficit pedig folyamatosan csökken. Szlo­vákia lesz a visegrádi csoport első olyan országa, ahol a polgárok eu- róval fizethetnek- írta az újság. A továbbiakban a Die Welt úgy ítélte meg, hogy a politikai fejlődés nem tart lépést a gazdaságival a térségben. Megfogalmazása sze­rint drasztikus demokráciahiányt Fico elfordult a korábbi Dzurinda-kormány poli­tikájától, s populista poli­tikával vadászik a válasz­tók szavazataira. nem lehet ugyan felróni a szóban forgó országoknak, a kelet-európai politikusok számára ugyanakkor nehéznek tűnik az EU politikai normáihoz való alkalmazkodás. Ennek kapcsán a lap felhívta a fi­gyelmet, hogy a cseh kormány csak hajszálvékony többségre támasz­kodhat a parlamentben. Ráadásul a kereszténydemokraták vezetőjét, Jin Čunek miniszterelnök-helyet­test a média korrupcióval vádolta meg. A magyar koalíciós kormány pedig az elmúlt hét vége óta a szo­cialisták kisebbségi kabinetjévé vált - írta a lap, beszámolva a libe­rálisok kilépéséről a kormánykoa­lícióból. A legfőbb vitás kérdéseket az oktatás és az egészségügy terüle­tén szükséges reformok jelentették - fogalmazott a Die Welt, hozzáté­ve: új választások esetén „a populis­ta Orbán Viktor” elsöprő győzelem­re számíthat. Szlovákiában a lap szerint Ro­bert Fico „szociálnacionalista” kormányának a lakosság körében nagy a támogatottsága. Ezt az ala­pot azonban mégsem használja fel arra, hogy végrehajtsa a szükséges politikai reformokat - vélekedett a lap, utalva arra, hogy Fico elfordult a korábbi Dzurinda-kormány poli­tikájától, s a törvényhozási időszak közepén populista politikával va­dászika választók szavazataira. A szlovák média szinte napon­ta szabálytalanságokról számol be a különböző minisztériumi pályázatok kiírásával kapcsolat­ban, s gyanús telekspekulációs ügyeket tárnak fel - emlékezte­tett a német napilap, utalva arra is: Szlovákiában olyan mádia- törvény készült, amely korlátoz­ni kívánja a sajtószabadságot. KÉZ,IRAT Pályaszélen MIKLÓSI PÉTER Bő egy hónappal az osztrák­svájci labdarúgó Európa-bajnok- ság nyitánya előtt bevallom: fi­gyelni figyelgetem, de nem értek a focihoz. Tudom, dőreség vala ezt közhírré tenni, hiszen a foci­hoz, amiképp a politikához, mindenki ért. De legyen bár­hogy, annyit a futbaüról leszö­gezhetek, hogy mind a szlovák, mind a magyar válogatottat esz­tendők óta a bármikor legyőzhe- tők, a világversenyekre ki nem jutókközöttjegyzik. Aszlovák válogatott erőtlenségét részvét­tel követem, a magyar csapat so­rozatos vergődését pedig azzal könyvelem el magamban, hogy velünk, magyarokkal mindig ki­csellózik a sors. Hogy ez igazság­talanság? Az, de vannak legalább bőrkötésű emlékeink ama idők­ről, amikor még Puskásék rúgták alasztit... És hogy miért elmél­kedem balsorsról meg fociról épp itt és ma? Nos, mert a héten Ko­máromban jártam, ahol lévén egy szabad félórácskám az Euró- pa-udvar egyik teraszán a kávé­mat kortyolgattam. A szomszéd asztalnál két középkorú férfi pe­dig arról csevegett elmélyülten, vajon Szlovákia és Magyarország megkapná-e valaha is egy foci Eb közös rendezési jogát? Végre va­lami, amiről a két férfi értelme­sen vitázni tudott! Éspedig annak ellenére, hogy percek alatt kide­rült: noha a kávézó asztalánál mindketten magyarul beszéltek, egyikük a szlovák, társa a magyar tizenegy szurkolója. Eb-ügyben elmondták az összes érvet pro és kontra. A hazai válogatott druk­kere arról ábrándozott, hogy a honi környezet felhajtó erejének hála az ínséges szlovák labdarú­gás végre felserkenne Csipkeró­zsika-álmából. Beszélgetőpart­nere, akinek a magyar válogatot­tért dobban a szíve, azt is fölhoz­ta, hogy a fociban mega gazda­ságban egyaránt bukdácsoló Ma­gyarországon végre megannyi új beruházás létesülne; végre pezs­gés lenne, élet; hogy mindkét or­szág megmutathatná önmagá­nak is: a sikert csak akarni kell! De egyszer csak kiderült, hogy nemcsak ábrándozni tudnak, hanem aggodalmaskodni is. To­vábbi szófűzésükből kiszürem- lett, igen helyesen, hogy köznapi tapasztalataikból jól tudják: az ilyen rendezvény nemcsak a sport, hanem-legalábbis tájain­kon - a szürkegazdaság ünnepe is. Ahogy mondani szokás: amaf- fiózónál csak egy rosszabb van, a kispályás maffiózó... így hát azt is feszegették, hogy az egész csak bajt hozna a fejünkre, a rengeteg pénz eltűnne a vállalkozói láncok kezén-közén, semmi sem készül­ne el rendesen időre, ráadásul mind a szlovák, mind a magyar csapat kínos vereségekkel kiesne az első fordulóban. Ilyenféle módon vitatkoztak ők, érvet érv ellen vetve; közben ne­kem is kijutott egy csipetnyi öröm: egyáltalán nem tudtam el­dönteni, melyikük mit gondol egyébként a hazai politikáról, kedvenc csapatukon kívül Ficó­nak vagy Csákynak, Dzurindának vagy Hrušovskýnak drukkolnak- e? Simán és egyszerűen, pártér­zelmek és személyfüggőség nél­kül önállóan gondolkodtak. An­nak ellenére, hogy ez az ország régóta leszoktatta polgárait az egyéni véleményalkotás kivált­ságairól. Pedig sok mindenről kellene is, meg lehetne is újra így vagy úgy gondolkodni, ilyen­olyan érveket felhozni - az olyan „párbeszédek” helyett, amelyek­ben mindig mindenki csak a sa­ját, gyakran változó, lózungjait szajkózza; keresztülnézve a má­sikon, noha az, nem is oly régen, még akár a barátja is volt. A magam részéről azt ajánlom tehát: focizzunk! Függetlenül lábizmaink cselező- és rúgóké­pességétől. Mielőtt a politika, a személyes érdek, a kirekesztés túlságosan összekuszálná a szá­lakat. De a sok driblizgetés, (sza­bálytalan) szerelés, becsúszás és kirúgás közepette egyre azért vi­gyázzunk: az öngólokra! Mert azok kockázata alól a legrutino­sabb sztárok sem mentesek. KOMMENTÁR Szlovákiai eurófóbia MOLNÁR IVÁN Robert Ficónak az elkövetkező hónapokban súlyos „morális” prob­lémával kell szembenéznie, a választók irányában eddig követett stratégiáját ugyanis hosszabb távon képtelen lesz fenntartani. A kormányfő mindeddig kínosan ügyelt arra, hogy úgy viselkedjen és nyilatkozzon, ahogy azt a választói elvárták tőle. Ennek kö­szönhetően az elmúlt hónapokban soha nem látott szintre sikerült feltornásznia a népszerűségét, földbe döngölve az ellenzéki pár­tokat. Sikerült a sajtó, az energiaszolgáltatók, az üzletláncok és az „egyszerű szlovák nép” egyéb ellenségei ellen ellenséges hangula­tot szítania, a szlovák kisemberek megmentőjének a szerepében tetszelegve. Most mégis úgy tűnik, hogy Fico sem mindig találja el választóinak az ízlését. Az előző kormány gazdasági és szociális reformjait, nyugatbarát külpolitikáját keményen bíráló kormányfő határozot­tan kiállt az euró szlovákiai bevezetése mellett. Sőt, a korábban felvázolt pénzszóró szociális intézkedéseinek a nagy részét sem valósította meg, csak hogy minél előbb bevezethessük a közös eu­rópai fizetőeszközt. Mindezért ugyan kiérdemelte az általa mé­lyen lenézett külföldi pénzügyi intézetek és a hazai gazdasági elemzők elismerését, az egyszerű szlovák választók többségénél azonban drasztikusan csökkenhet a népszerűsége. A statisztikai hivatal közvélemény-kutató intézete által közzétett elemzés sze­rint a lakosság nagy része ugyanis fél az euró bevezetését követő áremelésektől, azt vallva, hogy Szlovákia nincs felkészülve arra, hogy januártól átvegyük a közös fizetőeszközt. Fico egyelőre azzal nyugtatgatja a választóit, hogy a 2009-es drasztikus áremelések­ről szóló híreket a Szlovákiának mindenben keresztbe tevő uniós bürokraták terjesztik. Az elmúlt napokban ugyan még ez utóbbiak is elismerték, hogy Szlovákiában az euró bevezetését követően nem kellene számítanunk nagyobb drágulásokra, jövő héten így az Európai Bizottság valószínűleg az euró szlovákiai bevezetését javasolja, túlzott optimizmusról azonban nem beszélhetünk. Joa­quin Almunia monetáris ügyekért felelős biztos a hét elején szigo­rúbb költségvetési politikát sürgetett az infláció elleni hatéko­nyabb fellépés érdekében. A biztos véleményét osztja az uniós pénzügyi szakértők többsége is, nem bízva abban, hogy Fico a par­lamenti választások előtt képes lesz visszafogni a pénzszórást, rá­adásul az eddig művileg visszafogott energiaárak is megugorhat- nak. Ficót mégsem kellene féltenünk, hiszen a kormányfő bármi­lyen helyzetben képes feltalálni magát. Ha az euró bevezetését követően mégis megugrana az infláció, bizonyára sikerülne elhi­tetnie a választóival, hogy azért nem a kormány eddigi elhibázott árpolitikája, hanem csakis a „szegény szlovák lakosságot kizsákmányoló” magáncégek okolhatók. FIGYELŐ Romlott a feketék és zsidók viszonya Romlott a fekete-zsidó vi­szony Amerikában az utóbbi négy évtizedben, az antiszemi­tizmussal szemben zéró tole­ranciát hirdető Martin Luther King halála óta - írta a polgár­jogi mozgalom híres vezetőjé­nek volt tanácsadója a The Wall Street Journal című lap­ban. Clarence Jones - aki egy­ben a feketék egyenjogúsításá­ért küzdő King beszédírója és ügyvédje volt, s több könyvet is írt róla - azzal kapcsolatban tett keserű megállapítást, hogy éppen King meggyilkolásának 40. évfordulóján kellemetlen antiszemita közjáték történt Los Angelesben. Á Kappa Alpha Psi országos afro-amerikai diá­kegyesület rendezvényén a ve­zérszónok, Eric Lee tiszteletes méltatás helyett támadta a tisz­teletbeli vendéget, Daphna Ziman izraeli-amerikai aktivis­tát, akit filantróp tevékenysé­géért Tom Bradley elismeréssel tüntettek ki. „A zsidók rajtunk gazdagodtak meg a zeneüzlet­ben, mi előadók vagyunk, ők gazdaságilag rabszolgasorba döntenek bennünket” - mond­ta a fekete lelkész, aki később elnézést kért szavaiért. Jones szerint ez a sokkoló eset is mu­tatja, hogy „mennyire eltávo­lodtunk a polgárjogi mozgalom eredeti elképzelésétől, és mi­lyen hosszú utat kell még meg­tennünk annak megvalósítá­sához”. Az ügy azért rendkívül kellemeden, mert Lee nem egyszerű lelkész, hanem a Déli Keresztény Vezetőségi Alapít­vány Los Angeles-i szervezeté­nek elnöke. Ennek a jogvédő alapítványnak Martin Luther King volt a társalapítója. Jones megállapította: King megvetet­te az antiszemitizmus minden formáját, az anticionizmust is. „Nincs senki ebben az ország­ban, aki jobban megérthetné harcunkat, mint a zsidók” - mondta annak idején a baptista tiszteletes. Az egykori polgár­jogi vezető tanácsadója szerint a „zsidó háziurakkal, betolako­dókkal és rabszolga-keres­kedőkkel” szembeni harag és düh már négy évtizeddel ez­előtt jelen volt, és azóta csak erősödött. Nagy EU-csapás az áldozatokra A srebrenicai áldozatokra mért csapást az Európai Unió (EU) azzal, hogy aláírta Szer­biával a csatlakozás előfeltéte­lének számító szerződést, mi­közben a vérengzések egyik fe­lelősének tartott Ratko Mladics volt boszniai szerb hadsereg­parancsnok továbbra is sza­badlábon van - jelentette ki a Human Rights Watch képvise­lője, Lotte Leicht. Brüsszel ere­detileg azt szabta feltételül, hogy Belgrád maradéktalanul működjön együtt a volt Jugo­szlávia területén elkövetett háborús bűnöket vizsgáló há­gai Nemzetközi Törvényszék­kel, s ez különösképpen az 1995-ös, mintegy 8 ezer áldo­zatot követelő srebrenicai mé­szárlás legfőbb felelősének tar­tott Mladics tábornok elfogá­sára vonatkozott. (MTI)

Next

/
Oldalképek
Tartalom