Új Szó, 2008. május (61. évfolyam, 102-126. szám)

2008-05-16 / 113. szám, péntek

www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2008. MÁJUS 16. Kultúra 9 „Már csak álom, hogy lenn a földön is van égi boldogság" - vallja Keresztes Attila rendező Csárdáskirálynőre várva Keresztes Attila: „Kell egy olyan támasz, amit csak a színház közönsége képes biztosítani" (Dömötör Ede felvételei) Ma este mutatja be a Komá­romi Jókai Színház Kálmán Imre Csárdáskirálynő című háromfelvonásos nagyope­rettjét. Óriási produkció vár­ja a közönséget. Nagyzene­kar játszik élőben, a szerep­lők mikroport nélkül éneklik a darab közismert slágereit. A habos operettvilágban a prózai részeknek igyekeztek természetes miliőt teremte­ni, igazi emberi érzések ke­rülnek a nézők elé. Az előadást Keresztes Attila rendezte. SZÉL JÁNOS A Kolozsvári Állami Magyar Színház harmincnégy éves művé­szeti aligazgatója szerint a könnyed humor, ugyanakkor a mély drámaiság a különleges eb­ben az operettben, ami a zenével, a hangi sűrítéssel lesz egy csodála­tos, nagy egésszé. Keresztes Attila nem elégedett meg csupán a törté­net színre vitelével. A Csárdáskirálynő nagy csap­da. Volt már medencébe ugrálós finálé Szegeden, vízbe süllyedő hajó Kaposvárott. A komáromi előadás végén kitör az I. világ­háború. Nem szabad elfelejteni sem itt, sem Erdélyben, ahol élek, sem más leszakadt területen, sőt az anyaországban sem, hogy az első vüágháború kitörése okozta azt a traumát, amitől a magyarság soha többé nem tud megszabadulni. Ez a történet 1914-beri született, eb­ből fakad az, ahogyan egyfajta szent teatralitásba fojtom az elő­adás végét. Attól kezdve, hogy Szarajevóban lelőtték a trónörö­köst, mindaz, ami a szép, békebe­li, specifikus magyarság iránti nosztalgia, operettben vagy akár az életben is, csupán teátrális formában jelenhet meg. Már csak álom, hogy lenn a földön is van égi boldogság. Januárban két napig válogat­ta a Csárdáskirálynő szereplőit. Miért szavazott bizalmat egy tö­rékeny primadonnának és egy felnőttként még mindig gyer­meki bonvivánnak? Amikor a két főszerepre válo­gattuk a szereplőket, mindenek­előtt az adottságaikat figyeltük. Az én történetem két fiatal emberről szól, mert ha Edwin és Szilvia fia­talok, megváltozik a szenvedély minősége. Van egy kor, amikor már a megszerzett tapasztalatok birtokában feladunk dolgokat, ké­pesek vagyunk kompromisszumo­kat kötni. Úgy gondolom, ez a pá­ros még nem tart ott, hogy ezt megtehetné. Nem bocsátanak meg egymásnak, a szüleiknek, a kör­nyezetüknek. Mintha az Ármány és szerelemből toppantak volna elénk. Az összeférhetetlenség és a szerelem áldozatokat kíván. A Csárdáskirálynő nem csak a szerelemről szól. A Csárdáskirálynőben a szere­lem sem választható el attól a vi­lágtól, amelyben megjelenik. A felszínes csillogó operettszerel­mek helyett itt valódi, mély szen­vedélyek jelennek meg, melyek meghatározzák a szereplők sorsát. Edwin és Szüvia vívódik érzelmeik és ezek társadalmi lehetetlensége közt. Ciliké valamikor meghozta azt a döntést, hogy feláldozza a szerelmét a társadalmi felemelke­désért, ám a karrier újabb és újabb áldozatokat követel. Kerekes Feri bácsi örök életére hordozza a Cili­ké iránt érzett szerelem terhét, és nosztalgiázva válik idült alkoholis­tává. Figyeltem néhány próbán, halk szóval rendezett. Pedig nem lehetett egyszerű feladat irányítani a szereplőket, a kó­rust, a nagyzenekart. Nem volt feszült belül sem? Ez egy társasjáték. Ugyanúgy, ahogy a színészcsapat kéz a kéz­ben társasjátékot játszik az elő­adásban, a rendező is társasjátékot játszik a színészekkel, a hangosí- tóval, a világosítóval és minden közreműködővel. Ha valami egy jó szóval kijavítható, meg is teszem. Szép együttműködés csak szeré­téiből, jóindulatból, tiszteletből fakadhat. Milyen volt a találkozása a Komáromi Jókai Színház színé­szeivel? így, a munka végén azt mon­dom, remek. Rengeteg potenciál van ebben a társulatban. Nagyon fontos, hogy ha bohózatot, operát, drámát, táncszínházát vagy bár­mit játszik a színház, azt nagyon komoly művészi igénnyel tegye. Kell ehhez edzés, szellemi és fizi­kai kondíció. És kell egy olyan tá­masz, amit csak a színház közön­sége képes biztosítani. Hiszek a Csárdáskirálynő sikerében, és nem csak azért, mert a három éve álta­lam rendezett Sepsiszentgyörgyi előadásnak komoly szakmai és kö­zönségsikere volt. A komáromi előadás más. Sokkal emberibb, ra­fináltabb lett, mint ahogyan azt először létre tudtam hozni. A brazil Fernando Meirelles Vakság című filmjének bemutatójával megnyílt a 61. Cannes-i Filmfesztivál A rendezőknek tisztában kell lenniük a világgal MTl-TUDÓSÍTÁS Cannes. A brazil Femando Mei­relles Vakság című filozófiai thril- lerének díszbemutatójával szer­dán megkezdődött a 61. Cannes-i Filmfesztivál, amelyet a kilenc és félórás, 1985-ben készült Soá című dokumentumfilm 82 éves rendezője, Claude Lanzmann nyi­tott meg. A rövid megnyitó ünnep­ségen az amerikai énekes és gitá­ros Richie Havens előadta a Free­dom című dalt, amellyel 1969-ben a woodstocki fesztivált is megnyi­totta. A zsűrielnök Sean Penn amerikai színész-rendező köszön­tőjében kiemelte, hogy Cannes „mindig nagy filmeket és nagy színészeket” hívott meg, s ezért ar­ra kérte a forgalmazókat, hogy tá­mogassák azokat az alkotásokat is, amelyek nem fognak május 25-én díjat kapni. A zsűrielnök sajtótájé­koztatóján újságírói kérdésre vála­szolva azt hangsúlyozta, hogy a kínai földrengés szinte minden filmjéről alkotott ítéletében befo­lyásolni fogja, hasonlóan ahhoz, ami jelenleg Burmában történik. Politikai hangnemben nyilatko­zott a zsűri egyik tagja, Rachid Bouchareb francia rendező is, aki szerint a díszletben, a zenében, a képekben, a szereplők kiválasztá­sában mindig van politika. Ugyan­akkor egy filmnek mindenekelőtt „művészi alkotásnak” kell lennie - tette hozzá egyik másik zsűritag, a Persepolis című animációs film iráni-francia rendezőnője, Maija- ne Satrapi. „Bármilyen módon is választjuk ki az aranypálmást, azt hiszem, abban egyetértünk, hogy a győztes film rendezőjének tisztá­ban kell lennie az őt körülvevő világgal” - fogalmazta meg a zsűri üzenetét a politikai elkötelezett­ségéről közismert Sean Penn. A megnyitó ünnepség előtt fotó­sok gyűrűjében és rajongók üdvri­valgása közepette a Vakság című mozi teljes stábja felvonult a Fesz­tiválpalota dísztermébe vezető vö­rös szőnyegen. Femando Meirelles és filmjének két főszereplője: Julianne Moore és Gael Garcia Bernal (Reuters-felvétel) RÖVIDEN Kiállítás Eugen Suchoňról Pozsony. A Színházi Intézet és a Szlovák Nemzeti Múzeum - Zenei Múzeum Eugen Suchoň születésének századik évfordulója, valamint a Suchoň-év alkalmából kiállítást rendezett Eugen Suchoň - a nemzeti opera megteremtője címmel. A szlovák opera kimagasló egyéniségének életét idéző és munkásságát bemutató kiállítás mától október 31-ig látogatható a múzeum Harminc-ter­mében (Vajanské nábrežie 2.). Nemcsak látnivalót - zeneszerző­ről lévén szó -, hallgatnivalót is kínál a kiállítás: hang- és televíziós felvételek mellett időzhetnek el az érdeklődők, (tb) PENGE Hc3 Joggal pirul, szégyenkezik, esik zavarba vagy süllyed el az az értelmiségi, aki még nem ol­vasott Tandori-verset. Tandori Dezső ugyanis a magyar nyelv egyik legnagyobb mágusa, a posztmodem magyar költészet megújítója, minden idők egyik legszellemesebb és legerede­tibb költője. Különösen meg­kapó ragaszkodása a magán­emberi szemléletmódhoz, nem téved soha a képviseleti líra fel­ségterületére, nem akar a nép vagy a nemzet nevében beszél­ni, miközben a nép vagy nem­zet legféltettebb kincsét és leg­nemesebb közös remekét, a magyar nyelvet teszi számunk­ra még inkább csodálandóvá és szeretendővé. Tandori nem tud és nem is akar posztnyugatos lenni (bár Babits ott munkál benne is), se feltétlen tárgyias (Nemes Nagy Ágnes!) vagy avantgárd, inkább egy fokoza­tosan kinyíló, sokszínű ma­gánmitológiát teremt, melyben minden sora autentikus, póz nélküli megnyilatkozás, legyen bár bármely stílusirányhoz kö­zeli. Ugyanakkor az így megte­remtett változatos, mégis min­dig önazonosnak ható én nem létezhet a másik nélkül, mert egyedül a másikhoz való viszo­nyából tud ezt-azt önmagából is megérteni. Az önmagába zá­ródni képtelen szubjektum lét­eleme a paradoxon: „Próbálj meg úgy írni, mintha nem írnál.” Ez az imperatívusz Tan­dori hétköznapiságának szép példája: a költészetet inkább meg kell találni, mint létre igézni. A költői mondanivaló, a valóságnak vélt létérzékelés minduntalan a grammatika és a kifejezhetőség gálád, de ter­mékeny csapdáiba esik, egy kombinatorikus rendszer része lesz: minden mozgáshoz meg kell teremteni a mozgás tereit is, lásd például a nagyszerű sakkverseket. Bedecs László válogatásában a roppant gazdag, szinte átte­kinthetetlen életműből (állító­lag volt olyan év, hogy Tandori 8 könyvet publikált) mindössze egy szerény verscsokor olvas­ható az AB-ART Kiadó kissé romantikus című, és Tandori Értékelés: 90t99Ctt( világával inkább ironikus vi­szonyt létesítő „legszebb versei” sorozatában. Hetero­gén, tarka a válogatás, s inkább boldog, nosztalgiázó visszaidé- zésre alkalmas, mint első is­merkedésre. Tandori mindig határozott szerkesztésű, kon­cepciózus, de gyakran eltérő poétikai megfontolásokat ér­vényesítő köteteket tett le az asztalra. A magyar bölcseleti líra egyik döbbenetes remekműve a Hommage, jól példázza Tan­dori viszonyát a magyar líratör­téneti hagyományhoz, illetve a létszorongatottság központi élményének megnyugtató fel- dolgozhatatlanságát. Szép el­lenpontot alkot e verstípussal a marginalizált szófajok jelenté­Csehy Zoltán kritikai rovata sességére fókuszáló olyan kí­sérletek, mint A damaszkuszi út, mely mindössze két sorból áll: „Most, mikor ugyanúgy, mint mindig, / legfőbb ideje hogy.” íme, lehet verset írni főnév és ige nélkül is, és nem is akármilyet. Az ehhez hasonló nyelvi meglátások költészet­esztétikai hasznosíthatóságára a korábbi magyar líra nem fi­gyelt fel. A sakklépésekből is így képződik költészet, A bet­lehemi istállóból egy kis jószág kinéz című közismert költe­mény mindössze három írás­jegy: Hc3. A tér itt sem egy­személyes, a tér a másik megle- lésére irányul és kizárólag a másikkal folytatott kommuni­káció burka. Bedecs válogatása jelentős mértékben fókuszált a verebes Tandori-korszak remekeire: a szinte verses regénnyé összeál­ló lírai alapkarakterű történet az emberi szolidaritás olyan misztikus regisztereit nyitja meg, és a madárlét olyan konok sorsunkra vonatkoztatását élte­ti meg velünk, mint mondjuk a mániákus, olykor a köznevet­ség tárgyává is tett Olivier Mes­siaen madárhangokon alapuló pazar zenéje. Méltán került a válogatásba a legendás Paper Star mellé a Kalligram folyóirat felkérésére született folytatás, az indula­tos, izzó, ugyanakkor Tandori késői költészetének minden lé­nyeges vonását magán viselő Paper Star D. A kötetet Bedecs László kitűnő, esszeisztikus portréja zárja. (Tandori Dezső legszebb versei, AB-ART, Pozsony, 2007.)

Next

/
Oldalképek
Tartalom