Új Szó, 2008. május (61. évfolyam, 102-126. szám)
2008-05-15 / 112. szám, csütörtök
8 Vélemény ÚJ SZÓ 2008. MÁJUS 15. www.ujszo.com VISSZHANG Az Új Szó 2008.. 5.12-ei számának címoldalán egy rövid hírt olvashattunk, „Szeles észt adó”címmel. A hír szerint szellentési adót kell fizetniük az észt parasztoknak - teheneik után. Az adó légvédelmi célú, a környezet kímélésére hivatott, ugyanis a marhák bélgáza hozzájárul a Föld légkörében az üvegházhatás erősödéséhez. Az ország ellenzéki politikusai hevesen bírálják a marhaszéladót, mint mondják, a rendelkezés példátlan az unióban. Az átlagos olvasónak valószínűleg újdonság a hír, az is lehet, hogy az EU-tagállamok lakóinak is. Nekünk, szlovákiai állattenyésztőknek azonban, sajnos, nem. Körülbelül öt éve, hogy mi, szlovákiai állattenyésztők szintén fizetünk metángáz-adót, azaz szellentési adót, csak annyi a különbség, hogy nálunk nincs olyan elegáns neve, mint az észteknél, mi egyszerűen csak „penálénak” - azaz büntetésnek - hívjuk. A környezetvédelmi hivatalnak minden év február végéig kell leadni a jelentést és a számításokat arról, mennyi szelet bocsátottak ki szarvasmarháink az előző esztendőben. Hülyeségért nem kell Szlovákiából Észtországba menni. Elég, ha körülnézünk a saját házunk tájékán. Sőt, nálunk még az ellenzéki politikusok sem tiltakoztak a „penálé” bevezetése ellen, nem úgy, mint Észtországban. Mi körülbelül 15 000 koronát fizetünk évente, és csak azért ennyit, mert szalmával almolunk és kevés az állatunk. Aki nem szalmával almoz, az a négyszeresét is fizeti. Tisztelettel: Magyarics Dezső, a tanyi szövetkezet elnöke A rovatban közölt írások nem feltétlenül a szerkesztőség véleményét tükrözik. SZEMSZÖG Reformot? Azt! A magyar liberálisok a koalíciós szakítás okaként a reformlendület kifulladását jelölték meg. Értékelésük, Gyurcsány Ferenc legújabb elképzeléseit ismerve, nem alaptalan, más kérdés persze, hogy a 2006 nyarától bő másfél évig zajló kormányzati ötletelés milyen területeken eredményezett valódi szerkezeti reformokat. A szociálliberális koalíció sikerrel elhárította az előző négyéves tevékenysége miatt fenyegető pénzügyi krízist, de a kényszerű, s főleg a bevételi oldalt növelő megszorítások a versenyképesség rovására mentek, visszafogva a gazdasági növekedés ütemét. A világviszonylatban is kiemelkedően magas adóteher a magyar gazdaság stagnálásának legfőbb oka. Az akut pénzügyi válsággal fenyegető helyzetben az adóreform a kormánynak vállalhatatlan kockázatot jelentett, inkább tovább növelte, mint mérsékelte a terheket. A május elejétől kisebbségben kormányzó szocialisták az adóreform költségvetési ellentételezésének politikai ára miatt ódzkodnak radikális lépések megtételétől. Adóreform tehát nem volt, s a kisebbségi kormányzás két (?) évében sem várható. A kormány az egészségügyi ellátórendszerben és az államilag finanszírozott tudáspiacon szánta el magát szerkezeti átalakításokra. Ezek minden esetben forráskivonással jártak, a racionalizálás'igé- nye mellett megjelent a társadalmi öngondoskodás bevezetésének, kiterjesztésének szempontja is. A pusztán költségvetési érdekeket figyelembe vevő, előzetes hatástanulmányok nélkül végrehajtott leépítés az egészségügyi ellátórendszerben működési zavarokhoz vezetett. A szakmai szervezeteket az egészségügyi kormányzat nem partnerként, hanem ellenfélként kezelte, döntéseit erőből hozta. A vizitdíj és a kórházi napidíj a „reform” szimbólumaivá váltak, a márciusi népszavazáson a szavazókorú népesség több mint kétötöde utasította el az öngondoskodás felülről kikényszerített kiterjesztését. A szabaddemokrata szakminiszterek öröksége, a tb-kassza sokat emlegetett pozitív egyenlege dacára, az orvostársadalom elégedetlensége és a társadalom elutasítása. A konszolidáció első lépéseként a kijelölt szocialista miniszter az orvosi kamarával megállapodott a vizitdíj eltörlésével kieső bevételek pótlásáról, amit a kormányfő a népszavazás estéjén még kategorikusanelutasított. A kisebbségi szocialista kormány a népszavazási vereség hatására az üzleti alapon működő, többpénztá- ras modell bevezetésétől is eláll, teszi ezt annak ellenére, hogy a koalíció azt korábban kétszer is megszavazta. Ezzel megelőzheti az ősszel esedékes újabb népszavazási kudarcot, de kétséges, hogy a törvény módosításához kellő számú szavazatot tud biztosítani a parlamentben. Az egészségügy szerkezeti átalakítása tehát továbbra is várat magára, mindenestre az elmúlt másfél év tapasztalatainak tükrében jól látszik, hogy a szakmai szervezetek partneri viszonyulása és előzetes hatásvizsgálatok nélkül az átalakítás nem vihető végbe. Ugyanakkor a lobby- érdekek sikeres kikapcsolására is született példa - a meghatározott gyógyszerek patikán kívüli forgalmazásának elutasítása kezdetben még a Fidesz egyik népszavazási kérdése volt - mára kiderült, hogy a társadalom többsége helyesli a változást, a rendelkezés, noha felmerülhetnek jogos szakmai aggályok, inkább csak a patikusok érdekeit sérti. Az oktatásügyben, különösen a felsőoktatásban, több a racionálisabb működés irányába ható lépés történt. Az elmúlt években mind szembetűnőbbé vált az aránytalanság a frissdiplomások szakirányú végzettsége és a munkaerő piaci igények között. A mennyiségi elv általános térhódítása, a fejkvóta - rendszer, eközben mindinkább a minőség rovására ment. Az állami finanszírozás és a munkaerő-piaci igények összehangolása örvendetes előrelépés. A márciusi népszavazás a tandíjat ugyan elutasította, de annak átgondolt bevezetése indokolt és kikerülhetetlen. A teljesítményelven elérhető tandíjmentesség és a hallgatói juttatások rászorultsági elven való átalakítása garancia arra, hogy a szociális helyzet nem okozhat versenyhátrányt a tudáspiacon. Megvalósult a több cikluson átívelő haderőreform. Csendben, botrányok nélkül. Ez eredmény. Elmaradt viszont a közigazgatási rendszer regionális átalakítása, a szubszidiaritás hiánya továbbra is égető probléma a fejlesztési források elosztásánál. Ugyancsak várat magára a nyugdíjrendszer beható reformja, amely tekintve az egyre előnytelenebb korfát a közeljövő kikerülhetetlen feladata. Ennekpo- litikai ára azonban egyik pártnak sem felvállalható. Gyurcsány Ferenc március óta „bársonyos” átalakításról beszél. Ez azt jelenti, hogy a konvergencia programban meghatározott szűk mozgástéren belül a költségvetési szigor enyhülni fog. A beható re- formok késnek legalább két évet. Ez idő alatt Magyarország parkoló pályán fog állni, a legcsekélyebb esély nélkül arra, hogy elmozduljon a fenntartható fejlődés irányába. Ez a leszakadás évtizedekre fogja meghatározni az ország helyzetét. Kolek Zsolt KARPAT-MEDENCEI KITEKINTŐ Acsarkodás Erdélyben Vitát váltott ki Erdélyben a kolozsvári Szabadságban megjelent összeállítás, amelynek középpontjában a Sapientia Erdélyi Magyar Tudományegyetem (EM- TE) működése körüli visszásságok állnak. A lap megszólaltatta a magyar kormányzat képviselőit (Gémesi Ferenc szakállamtitkárt és Zilahi Lászlót, a magyar kormány képviselőjét a Sapientia Alapítvány kuratóriumában), az egyetem vezetőit (Kató Bélát, a Sapientia Alapítvány elnökét és Dávid Lászlót, az egyetem rektorát), továbbá a hallgatói önkormányzat elnökét és külön kommentárban foglalta össze az intézményről 2004-ben és 2007-ben készített auditálások konklúzióit. Eszerint a Sapientiát 93-95 százalékos arányban finanszírozza a magyar költségvetés (2000 és 2008 között összesen csaknem 14 milliárd forinttal), de nem valósult meg az alapító okiratban vállalt követelmény, hogy az intézmény fenntartásába az alapító erdélyi egyházak és az erdélyi magyar közösség is részt vállaljanak, s hogy abba a vállalkozókat is bevonják. Sőt, az egyházak „a magyar állam pénzén vásárolt és/vagy felújított ingatlanjaikat is busás bérek ellenében adták ki az egyetemnek, azaz szintén a magyar államnak”, s az egyetem irányításában résztvevő egyházi vezetők kiemelt összegekét vettek fel kuratóriumi tagságukért. A Szabadság szerint az audito- rok megállapították, hogy „a döntéshozatal rendszere kritikán aluli, hiányzik a felelősségvállalás, nincs stratégiai tervezés, ellenben érdekösszefonódás, nepotizmus, kompetencia-hiány tapasztalható, és figyelmen kívül hagyták a minőségi szempontokat”, szerződések maradtak lezáratlanul, az elszámolások elhúzódtak. Az egyetem bankszámlákon kamatoztatta az el nem költött pénzeket, a román állam által visszatérített áfából, ötletszerűen és pályáztatás nélkül ingatlanokat vásárolt. A kommentár szóvá teszi, hogy a demokratikus egyetemvezetési elveket számon kérőket ellehetetlenítették. A lapnak adott interjúban Gémesi elmondta: a magyar kormány fő célja az intézmény akkreditálása, a négy helyszín (Kolozsvár, Marosvásárhely, Nagyvárad, Csíkszereda) közti vetélkedések megszüntetése, az intézmény egységes és minőségi működtetése, a meggondolatlanságot tükröző szakduplázások megszüntetése, az egyetemvezetés átalakítása. Szerinte „sem az intézményi struktúra, sem a működés nem hatékony”, „az elmúlt években megkérdőjelezhető szakmai alapon indultak el fejlesztések, de menedzsmenti oldalról sem átgondolt módon”, mintha a cél nem az egységes egyetem, hanem „négy önálló kiskirályság” megteremtése lett volna, és a pénzügyekkel kapcsolatosan „sajátos dolgok derültek ki”. Gémesi hangsúlyozta: miközben Magyarország továbbra is erőteljesen támogatja az intézmény fenntartását, az egyetemnek évente 5 százalékkal kell emelnie saját bevételeinek arányát, hogy „ez a hányad 2011-re érje el a működési költségek 25 százalékát”. A szakállamtitkár szerint az oktatás minőségével is vannak gondok. Úgy vélte, az EMTE esetében, a „normális magánegyetem” gyakorlatától eltérően, „sajátos konstrukció jött létre: mindenki mindenről dönthetett, csak a finanszírozó nem dönthetett semmiről”. „Magánintézmény létesült, de nem azokkal a működési normákkal és elvekkel, amelyek szerint egy ilyen intézmény működni szokott, hanem megfejelve egy belső politikai játszmával, a történelmi magyar egyházak képviseletével az RM- DSZ-szel szembeni meccsben”. A különinterjúkban megszólaló egyetemi vezetők elmondták: amikor az egyetem elindult, az átlagos romániai tanári bérek más- félszeresét fizette. Mára ezek csökkentek, ám a magyar költségvetési támogatás csak a működtetésre elegendő, a fejlesztésekhez idén 400 millió forint hiányzik, s hogy annak idején az egyetem azért vásárolt kolozsvári telkeket, mert azok „nagyon olcsók voltak”, így ezek eladásából ma tovább fejleszthetik az intézmény Csíkszeredái részlegét. A lap által közöltek az egyetemvezetés felháborodását váltották ki. Kató Béla és Dávid László terjedelmes írásban ismertette kifogásait, amelyek azonban kizárólag a Szabadság kommentárját vették célba, anélkül azonban, hogy a budapesti illetékesek által a lapban megfogalmazottakra reflektáljanak. A Szabadság által lehozott válaszban az érintettek leszögezték: nem állították, hogy a magyar kormány megszegte az Orbán-kabinet ígéretét azáltal, hogy nem támogatja évente kétmilliárd forinttal a Sapientiát; az alapítvány nyolcéves története során egyetlen épületvásárlás sem történt a finanszírozó beleegyezése nélkül. Rámutattak: az egyetemnek bérbe adott épületeikért az erdélyi egyházak igen alacsony béreket kémek, ezzel támogatva az intézményt, s pontosítottak, hogy a Szabadság-cikkben szereplő egyházi vezetők által kapott juttatások nem nettó, hanem bruttó összegek. Az egyetem vezetői elismerték, hogy előfordultak „kisebb- nagyobb rendellenességek, hibák”, azonban egyik sem személyes haszonszerzésről szólt, hanem eljárásbeli bakikról - ezeket belső vizsgálattal feltárták, a kuratórium tudomásul vette őket. Kató és Dávid szerint a korábbi auditálások során „feltárt problémák legnagyobb részét a rendszer kiküszöbölte”, s ma már az egyetemet jegyzik a romániai felsőoktatási intézmények tudományos tevékenységét felmérő szaklistán. Valóban megérett a helyzet, hogy az erdélyi magyar társadalom elgondolkodjon a Sapientia egyetemjövőjéről, így például fejlődési irányáról, a finanszírozásáról, újabb források bevonásának a lehetőségeiről, vagy az intézmény és a Babes-Bolyai egyetem kapcsolatáról, a meglevő képzési párhuzamosságok megszüntetéséről - mondta Gémesi Ferenc szakállamtitkár. Ezt Gémesi szerint indokolná az is, hogy a Sapientia rosszul menedzselt intézménynek tetszik, s a múltban valóban érthetetlen és megfontolatlan fejlesztéseknek lehettünk tanúi. A támogatási pénzek útja sem elég szabályozott, átlátható még. A szakállamtitkár szerint a mostani egyetemi vezetésben megvan a jószándék a változtatásra, kevesebb lett a gond is, mint korábban volt. A fő kérdés viszont változatlanul az: hogyan lehet versenyképesebbé tenni az ott szerzett diplomákat? Magáról a Szabadság hasábjain kibontakozott vitáról Gémesi Ferenc úgy vélekedik, hogy ez rossz irányba látszik fordulni. A jövőről, az érdemi gondokról való véleménycsere helyett ugyanis a polémia az érintett újságíró „feljelentgetésébe” csapott át. „Nem lehet ilyen helyzetbe hozni egy tényfeltáró újságírót, csak azért, mert közzéteszi a birtokába jutott adatokat, információkat, egyben pedig kizárni egy olyan párbeszédből, amely az egész erdélyi magyar közösség ügye” - hangsúlyozta. Az államtitkár csodálkozásának adott hangot amiatt is, hogy az egyetem vezetése lényegében védelmébe vette elődei hibáit, (nol.hu)
