Új Szó, 2008. május (61. évfolyam, 102-126. szám)

2008-05-10 / 108. szám, szombat

www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2008. MÁJUS 10. Vélemény és háttér 7 )> Kár, hogy a politikusok ritkábban használják a fejüket, mint mi. (Peter Gossányi karikatúrája HÉTVÉG(R)E Kétszögletű kerek asztal fIGYILŐ Antiszemita muzulmánok Erősödik az antiszemitiz­mus a németországi muzul­mán lakosság körében - álla­pította meg a belügyminisz­térium jelentése. A németor­szági muzulmánok zsi- dóellenessége jóval erőtelje­sebb, mint a német lakossá­gé. Ezért a minisztérium ha­tározott intézkedéseket sür­get az antiszemitizmus meg­fékezése végett elsősorban Berlinben és mindazokban a városokban, ahol különösen magas a migránsok száma. A berlini szenátus (tartományi kormány) jelentősen növelte a szélsőjobboldal, a fajüldö­zés és az antiszemitizmus el­leni küzdelemre fordítható összegeket. A német fővá­rosban az elmúlt időszakban növekedett az antiszemita indíttatású bűncselekmé­nyek száma. Zsidó temetőket gyaláztak meg, berlini zsidó létesítmények ellen hajtottak végre támadásokat, zsidó di­ákokra támadtak. A kézre ke­rített tettesek nagyobb há­nyada török vagy arab szár­mazású fiatal volt. Izrael ál­lam megalakulásának 60. év­fordulója alkalmából emlék­ülést tartott a berlini képvi­selőház. A német főváros parlamentjének elnöke, a szociáldemokrata Walter Momper a szélsőjobboldali harcot a politikusok min­dennapi feladatának nevez­te. Beszédében hangsúlyoz­ta Németország különleges felelősségét a zsidókkal szemben. „A nemzetiszocia­listák által elkövetett ször­nyű bűncselekmények arra köteleznek bennünket, hogy a leghatározottabban lép­jünk fel a fajüldözés és az antiszemitizmus ellen” - je­lentette ki Momper, aki szé­gyennek nevezte, hogy né­metországi zsidó intézmé­nyeket még mindig a rend­őrségnek kell védelmeznie. A képviselőház valamennyi tagja támogatásáról biztosí­totta a házelnök által meg­hirdetett programot. A kon­zervatív CDU frakcióvezető­je arra figyelmeztetett, hogy a szélsőségesség minden formája ellen fel kell venni a harcot, így a szélsőbaloldali erőszakot sem lehet szem elől tévesztem, (mti) Alig több mint 230 napunk maradt a koronára. Túl sok könnyet nem ejtünk érte, de mégiscsak vagy 15 évig nyom­ta a zsebünket, így az ember hozzászokik, mint Dzurinda az ellenzéki szerephez. Szó­val, lassan elfelejthetjükapa- pírpénzt, beszerezhetünk egy erszényt, és apróra válthatjuk álmainkat. MOLNÁR NORBERT Elsőként vonulunk be a viseg­rádiak közül a zónába amolyan kísérleti nyulakként. Pedig, ha jobban belegondolunk, tíz éve még messze a legesélytelenebbek voltunk eme nemes feladatra, sőt, még az uniós tagságra is, há­la néked Mečiar, ki megint ott vi­rítasz a hatalomban. Es hála Fi- cónak, aki annyit tett az euróért, hogy segített neki a visszatérés­ben. Ne legyünk egyébként igaz­ságtalanok, mert Fico többet is tett az euróért: nem hajtotta vég­re választási programját, ami épp elég. S az a Fico, aki míg kor­mányba nem került, össze-vissza pofozta az eurót, most azzal vá­dolja a médiát, hogy a sajtó miatt rossz az euró szlovákiai megítélé­se, mert az álnok újságírók nega­tívan állítják be a közös pénzne­met. Pedig, éppen az a sajtó hibá­ja, hogy teljesen kritikátlanul ír az euróról. Miniszterelnökünk nem tehet róla. Valószínűleg őt tényleg üldözik. Kerekaszalt, konkrétan ellen­zéki kerekasztalt hívtak össze a kereszténydemokraták. Egy jött el. Egy, mert többet nem is hívtak meg, úgyhogy az asztal nem is volt kerek, hanem amolyan hosszanti. Oda meg nem fért el az MKP, mert az már kormány­párt, mondta a két gyanús arcú ellenzéki pártvezér. Igen, értjük, három ilyen nem fér el egy asz­talnál. Egyelőre. Én az MKP helyében összehív­nék egy másik kerekasztalt. Egy igazit. Vagy kettőt. Meghívnám az összes ellenzéki renitenst: a KDH- t elhagyó Palkóékat, aztán az SD- KÚ-ból kiebrudalt Záhradníkékat. Na és meghívhatnám Simon Zsol­tot is, ő is pályán kívülre került, neki is ott a helye. Aztán Csáky összehívhatna egy másik találko­zót is Pavol Paška irodájába. Ott lehetne Bugár Béla meg Berényi József. Persze, odahívhatnák Paškát is. Még az is lehet, hogy hirtelen megjelenne maga Robert Fico is. Ö úgy szokott, hirtelen - legalábbis Bugár elmondása sze­rint. Később aztán odamehetne Elton John és a többiek. Elbeszél­gethetnének a hokiról, az ellenzé­ki és a kisebbségi szerepről. Még üzletet is köthetnének. Minden­képpen jobb hely, mint egy ellen­zéki kerek asztal. Szlovákia egyébként ezekben az órákban azon küszködik, hogy ne essen ki a világelitból. Hokiban. Mekkorát fordult a vi­lág. Euróbán a topon vagyunk, hokiban valahol a vakondoknál. Hab a tortán Magyarország, amely idén jutott fel a világelit­be. Hokiban. Jobb a magyar ho­ki, mint a magyar foci. Ha ezt szegény Sebes Gusztáv halla­ná... Szóval, mindig attól retteg­tem, hogy egyszer a jégkorong­világbajnokságon olyan meccset kell végignéznem, aminek a végeredménye: Szlovákia-Ma- gyarország 17:1. Amikor a ma­gyarok feljutottak a B-csoport- ból, rettegtem, hogy eljött a pil­lanat. De most felcsillant a re­mény. Ehhez csak két meccset kell elveszíteniük a szlovákok­nak Szlovéniával... .__________________________________JISTZIT____________________________________ Mindenki Paulinája PUHA JÓZSEF Az emberek egy csoportja úgy gondolja, szégyellik a hivatásu­kat, és legtöbbjük bizonyára kényszerből űzi. Ez azonban tévhit. Autóból leskelődve so­sem tudok olyan pillanatot el­kapni, amikor ne érne össze a tekintetünk. Ráadásul mindig én jövök zavarba, és fordítom el a fejemet, mégiscsak rendes férfi vagyok, amolyan hűséges típus. Még csak az kéne, hogy elterjed­jen rólam, őket mustrálom! Per­sze, azért furdal a kíváncsiság, vajon mi olyat tudnak, amit a rendes lányok nem, egyáltalán, megütik-e azok szintjét. Mert férfiasán bevallom, nincs ebbéli tapasztalatom, s úgy tűnik, már nem is lesz. A minap viszont olyan lánnyal hozott össze a sors, aki - ha akarnám - összes buja óhajomat teljesítené. Pau­lina „házhoz jött”, és kitárulko­zott. De nem csak ketten vol­tunk. Arra lettem figyelmes, hogy az autóbuszban mögöttem ülő ficsúrok összesúgnak, mondván: ő az, és száll fel. Azt hittem, lecsúszott tévésztárral szívok egy levegőt. Tévedtem. Egy tökrészeg csúnyácska csaj tántorgott fel a buszra, bűzlött az alkoholtól és a dohányszag­tól. A suhancok kivallatták, a munkaélményeiről kérdezték. Olyan alpári stílusban beszélt, hogy egy flakonnyi fertőtlenítő­szer sem lett volna elég szája rendbetételéhez. A munkája iránti egészséges kíváncsiság he­lyett a szánalom lett rajtam úrrá. S közben attól tartottam, a böfö­gő lányka rám üríti gyomra tar­talmát. Eszembe sem jutott át­adni a helyemet, mint ahogy valószínűleg másoknak sem, pe­dig a munkában elfáradtaknak kijár a pihenés. Most az jutott eszembe, ha felállók, vajon mit mond? A „köszönöm, fiatalem­ber, úgyis egész nap álltam” mondat rá nézve nem éppen hí­zelgő. Inkább hagyjuk! Állítom, Paulina minden mun­kaadó álma! Jó munkavállaló benyomását keltette, aki büszke a hivatására, és teljes mellszé­lességgel vállalja, de csak annyit árult el róla, amennyit szabad. Például kitérő választ adott arra a kérdésre, kikkel áll munka- kapcsolatban. Képzeljék, még szabadidejében is hajlandó me­lózni! Mondta, hogy bármikor, miután a ficsúrok elkérték a te­lefonszámát - de mint utólag kiderült, viccből. Gúnyt űztek belőle. Amikor leszállt, jókat nevettek rajta. A teremburáját! Elképzelhető ugyan, hogy Pau­lina is lódított, a mondandója fe­le sem igaz - de ebben nincs ki­vetnivaló, nyilván e téren illik nagyokat mondani. Szerintem a név is inkább művésznév, s nem becsületes. Paulina azonban el­követett egy orbitális hibát, ám erről csak részben tehet. A pusz­ta megjelenése még hagyján, de - írjam már le - a bűzével lejá­ratta a szakmáját, pontosabban az útszélen dolgozó munkatár­sait. Az utazás alatt hozzám is figyelmes volt, megpaskolta a vállamat, s arra kért, keressem fel. Azt hiszem, zavarba jöttem, nem tudom, hogyan reagáltam le, csak arra emlékszem, hogy nem öntött el büszkeség, amiért a sok férfiember között engem tippelt ki. Hiszen biztosan nem válogatós. Azért megnézném, ki szorul rá a szolgáltatásaira! De -jobban belegondolva - ez a kí­váncsiságom inkább ne elégül­jön ki. kommentár Többség nélkül LAKNER ZOLTÁN Megszűnt a többségi kormány Magyarországon. A koalíciós több­séggel együtt azonban megszűnt a miniszterelnök-buktatásra al­kalmas többség is. Egy minapi parlamenti vitában az MDF és a Fidesz bizalmi szava­zást követelt Gyurcsány Ferenctől. Bizalmi szavazás esetén a mi­niszterelnök pozíciójának megőrzéséhez legalább 194 voks volna szükséges, amit Gyurcsány Ferenc ma nem tudna megszerezni. Alkotmányjogi és politikai értelemben is racionális volt azonban Gyurcsány replikája: kezdeményezzen inkább az ellenzék bizal­matlansági indítványt, mert akkor viszont a leváltáshoz (egyben az új miniszterelnök megválasztásához) szükséges a 194 voks, amit az ellenzék szintén nem tud megszerezni. A kormánynak nincs ugyan többsége, de egy megosztott, kormánytöbbség bizto­sítására alkalmatlan ellenzékkel kell szembenéznie. A kormányfő- váltás egyetlen reális esélye, ha az MSZP és a most vezetőválasztás előtt álló SZDSZ megállapodik Gyurcsány utódlásában. Ha az SZDSZ valóban megpróbálná a koalíciót újjáépíteni (ami tá­volról sem biztos), akkor elkerülhetetlen, hogy a liberálisok Gyur­csány Ferenc menesztését követeljék az MSZP-től a stabil kor­mányzás biztosításáért cserébe. Eleve kicsi az esélye egy ilyen tö­rekvés sikerének. Gyurcsány azonban még inkább bebiztosította magát azzal, hogy nemcsak a miniszteri posztokra emelt befolyá­sos megyei vezetőket (a szocialistáknál a megyei elnökök a dön­téshozatal kiemelt szereplői), hanem megduplázta a minisztéri­umokban az államtitkári pozíciót is, hogy e helyekre még több megyei erősséget, egyben frakciótagot tudjon delegálni. Ezzel ér­dekeltté tette őket a kisebbségi kormányzás fenntartásában, hi­szen se ez a kormányszerkezet, se a posztok ilyetén elosztása nem jöhetett volna létre az egypárti kormányzás nélkül. Az új miniszte­reknek és államtitkároknak tehát érdekük lesz védelmezni a most kialakult politikai konstellációt, miniszterelnököstül. A mainál valószínűleg jócskán kisebb majdani MSZP-ffakcióba kerülés szempontjából egyáltalán nem mindegy, hogy a miniszteri és ál­lamtitkári poszt feljebb viszi-e az egyes politikusokat az MSZP or­szágos és területi listáin. Gyurcsány a képviselők egyéni „átmentési” stratégiájával kapcsolta össze a maga hatalmi straté­giáját. Nyilván nem jelenthető ki, hogy Gyurcsány Ferenc így min­den leváltási kísérlet ellen biztosította a pozícióját, de nem kétsé­ges, hogy amit ebben a műfajban megtehetett, azt megtette. Ezzel növelte az esélyét annak, hogy a kisebbségi kormányzás tar­tós legyen, s akár 2010-ig is kitartson. Ettől teljesen eltérő természetű kérdés, hogy mi történik majd a kormányzásban, s ho­gyan hat ez az MSZP választási esélyeire. A gazdaság növekedése idén 2-3% között lesz, s számos prognózis utal arra, hogy ennél jó­val nagyobb növekedési ütemre a következő években sem lehet számítani. A nagyobb növekedéshez olyan strukturális változtatá­sokra volna szükség (pl. adórendszer), amelyekre a kisebbségi kormány nem vállalkozik. így aztán hiába nevezi a miniszterelnök a jövedelmi és vagyoni gyarapodás időszakának 2008-2010-et, e gyarapodás erősen korlátozott lehet, amennyiben a deficit-tervet tartja a kormány. Ez esetben a gyarapodás-kommunikáció és a hétköznapi tapasztalat összevetése nem biztos, hogy kedvező színben tünteti majd fel a kormánypártot a választók szemében. TALLÓZÓ KOMSZOMOISZKAJA PRAVDA Az orosz katonákat ellenség­nek nyilvánították címmel kö­zölt összeállítást a Komszo- molszkaja Pravda a győzelem napja alkalmából. Az összeállí­tás szerzői arról írnak, hogy Oroszországban él azoknak az emléke, akik életüket adták, s nem felejtik el, miért. Mindenki látta a híradófelvételeken, ho­gyan fogadták a szovjet harco­sokat Európában, és mindenki azt hitte, fennmarad az európai népek hálája azok iránt, akik elűzték a fasisztákat. „Ám most ezt a történetet átírják, mégpe­dig azokban az országokban, amelyekben a vérünkkel mostuk fel a megszálló barna festéket” - írta a lap. Felidézte korábbi cik­keit arról, hogy Románia, Len­gyelország, Magyarország isko­lai tankönyveiben ma az áll, hogy ha volt is a Szovjetuniónak szerepe a hitleri Németország fe­letti győzelemben, az csak má­sodlagos volt, de alapvetően a szerencsétlen kelet-európai né­pek megszállásával és kifosztá­sával foglalkozott. Ezután az összeállítás ismerteti a lengyel- országi és romániai helyzetet, majd Magyarországra térve megállapítja: „Nem csillapod­nak a szenvedélyek a Budapest belvárosában álló szovjet kato­nai emlékmű körül. A jobboldali erők az elbontását követelik. Az indoklás: a szovjet katona éppen olyan megszálló volt, mint a né­met (noha a horthysta Magyar- ország a legvégsőkig Németor­szág hű szövetségese maradt). A budapesti Terror Házában meg­nyílt kiállítás pedig nyíltan egyenlőségjelet tesz a nácik és a szovjet hadsereg között. S ezt a múzeumot állandóan egész Ma­gyarországról látogatják a gye­rekek. Bárdossy egykori hor­thysta miniszterelnököt viszont, akinek kormányzása alatt Ma­gyarország részt vett a Szovjet­unió elleni hitleri agresszióban, mártírnak tekintik. Nem is olyan régen egy magyar bíróság egy botrányos perben hivatalosan felmentette azokat, akik Ságvári Endrét, az antifasiszta ellenállás vezetőjét 1944-ben megölték. Amint a Népszabadságban Ta­más Gáspár Miklós megjegyezte, Magyarország eddig még soha nem jutott el az antifasizmus nyűt tagadásáig. Akkor most el­jött az idő?” - tette fel a kérdést a lap. Végül a szerzők Vjacseszlav Nyikonov politológust idézték, aki rámutatott: a több kelet-eu­rópai országban megfigyelhető jelenségnek semmi köze nincs a történelemhez mint tudomány­hoz. Politikáról van szó, amely a vezető csoportok érdekében a múltba billen, (mti)

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom