Új Szó, 2008. április (61. évfolyam, 76-101. szám)

2008-04-17 / 90. szám, csütörtök

8 Évforduló-hirdetés ÚJ SZÓ 2008. ÁPRILIS 17. www.ujszo.com Tudományos karrierjét a húrok rezgésének vizsgálatával kezdte. Ebből a témakörből írta doktori értekezését is, később többször is visszatért e témához Carl Ferdinand Braun, a Nobel-díjas ellenség (?) A történelem hemzseg az ab­szurditásoktól. Persze, ezt ál­talában a régi korokra értjük, amikor még a műveletlen hadvezérek nem tudták megkülönböztetni az ellen­séget a jó baráttól. Azt ki­zártnak tartjuk, hogy a dia­dalmas huszadik században ilyesmire sor kerülhessen. OZOGÁNYERNŐ Nos, Carl Ferdinand Braun élő cáfolata az előítéletnek: Nobel-dí­jas tudósként az első világháború alatt ellenségnek tekintetvén nem engedték vissza hazájába. Az idős kutató így kényszerű száműze­tésben az Egyesült Államokban fe­jezte be földi pályafutását. Ő maga aligha lepődött meg élete eme for­dulatán, de mit tudhattak a szűkagyú hivatalnokok róla, ha a Nobel-díj bizottsága is ugyan egyik jelentős felfedezéséért javasolta őt a legrangosabb tudományos ki­tüntetésre, de azt a találmányát, amely gyökeresen megváltoztatta az emberiség életét, amely kialakí­totta mai világunkat, figyelemre sem méltatta? A 19. és a 20. század fordulója volt a fizika hőskora. Ekkor a tudó­sok döntő többsége szentül hitte, már mindent tudnak az őket kö­rülvevő világról, pár apró részlet- kérdés vár tisztázásra. Csakhogy néhány fizikai laboratóriumban beható kísérleteket folytattak egy légritkított üvegcsővel, amelyet egyik megalkotójáról Crookes-féle csőnek neveztek. Ebben olyan je­lenségekre figyeltek fel a tudósok, amelyek azt bizonyították, hogy atomok igenis vannak, és a korábbi ismereteket át kell értékelni. Hogy ez az eszköz mennyire meghatá­rozta a huszadik századi fizika fej­lődését, arra a legjobb példa, hogy fél tucat Nobel-díjat osztottak ki a benne lejátszódó jelenségek ma­gyarázatáért, többek között Rönt­gen, Lénárd Fülöp, John Joseph Thomson is ezért vehette át a ki­tüntetést. Ebből az eszközből ala­kult ki a neoncső és a röntgenké­szülék, valamint - Carl Ferdinand Braunnak köszönhetően - az osz­cilloszkóp, a tévékamera felvevő­csöve és a televíziós képernyő. Bár ez utóbbi találmányok jelentősé­gét csupán az utókor értékelte. Mai világunk kialakulásának egyik legmeghatározóbb egyéni­sége a németországi Fuldában szü­letett 1850. június 6-án. Egyetemi tanulmányait Marburgban végez­te, de közben Berlinben, Magnus mellett is dolgozott. Doktorátusát ugyancsak Berlinben szerzi meg, utána több egyetemen is megfor­dul. Élete fontos állomása 1879, amikor a strassburgi egyetemen Wilhelm Conrad Röntgen, a ké­sőbbi első Nobel-díjas tudós asszisztense lesz. Kutatási területe a fémsókristályok, amelyekről eb­ben az időben alig tudnak valamit a tudósok. Arról pedig halvány fo­galmuk sincs, hogy félvezető tu­lajdonságaik vannak. Braun életé­nek érdekes adaléka, hogy 1874-ben sikerül felcserélnie az egyetemi munkát a lipcsei gimná­zium fizikatanári állásával, amikor felfedezi az első germánium- egyenirányítót, a kristálydetek­tort, amely olyan fontos szerepet játszik a hamarosan kialakuló rá­diózás történetében, hogy hozzá­segíti őt a Nobel-díj megszerzésé­hez. 1895-től ismét a strassburgi egyetemen dolgozik, ahol a fizikai intézet igazgatója. Ebben az idő­ben találja fel azt a szikratávíró­rendszert, amelyben a rezgőkör és az antenna között induktív kapcso­lat volt, míg a vevőkészülék kris­tálydetektor segítségével vette a kisugárzott jeleket. Ez a találmá­nya hozta meg számára tizenegy évvel később a Nobel-díjat, ame­lyet az olasz zsenivel, Gugliemo Marconival közösen vehetett át. Annak nincs nyoma, hogy korábbi kutatásait komolyan vették volna. Pedig egy évvel korábban olyasmi­re jött rá, ami nélkül mai életünket elképzelni sem tudnánk. Braun tudományos karrierjét a húrok rezgésének vizsgálatával kezdte. Ebből a témakörből írta doktori értekezését is, később többször is visszatért e témához. 1897-ben szeretett volna egy olyan kisméretű mérőeszközt megszerkeszteni, amely a rezgé­sek vizsgálatára alkalmas. Figyel­me a Röntgen-laboratóriumban megismert katódsugárcső felé for­dult. Eredetileg ez a berendezés egy nagyjából méternyi üvegcső volt, amelyből a levegőt kiszi­vattyúzták. A negatív elektródból - katódból - kirepülő elektronok a pozitív elektród - anód - felé ára­moltak, miközben enyhén deren­gő fényt lehetett látni. Braun a ké­szüléket alaposan átalakította: a katód közelébe kondenzátorleme­zeket szerelt, hogy a sugarat külső villamos jellel vezérelni lehessen, a csövet emyőszerűen kitágította, míg az anód helyett az ernyőt fém­porral vonta be. Berendezését egy fókuszáló elektromágnessel kiegé­szítve olyan készüléket nyert, amellyel a vezérlő kondenzátorra kapcsolt bármilyen rezgést követ­ni lehetett. Ebből az ártatlan kis laboratóriumi eszközből szerkesz­tette meg Braun az elektronika leg­fontosabb mérőeszközét, az oszcil­loszkópot, majd utódai, élükön Vlagyimir Kozma Zworikinnal a tévékamera felvevőcsövét és a -ké­szülék képernyőjét. Azaz a ma is­merttelevíziót. A huszadik század elején a technika legnagyobb szenzációja kétségkívül a vezeték nélküli táv­író feltalálása volt. Aligha lehet ezen csodálkozni: az irdatlan tá­volságok egy csapásra megszűntek, az emberek a világ minden pontján egyidejűleg érte­sülhettek a legfontosabb esemé­nyekről. Ma már kevéssé tudott, de a legendás Titanic egyik legfonto­sabb vívmánya az volt, hogy egyidejűleg nyomták a Times-t Londonban és a gőzös fedélzetén, épp a szikratávírónak köszönhető­en, amellyel az egyes cikkeket to­vábbították. Emiatt aligha lehet azon csodálkozni, hogy az 1901-ben elsőként kiosztott ran­gos tudományos kitüntetésnek forró várományosai a készülék megalkotói. Erre 1909-ben került sor, amikor a két tudós teljesen megérdemelten vehette át a fizikai Nobel-díjat. Szomorú közjátéka a sorsnak, hogy a harmadik, Alek- szander Sztyepanovics Popov nem érte meg ezt a pillanatot, mivel a cári hatóságok zaklatásai miatt negyvenhat évesen, három évvel korábban meghalt. Braun álmában sem gondolta volna, hogy ő is zaklatásoknak le­het kitéve. Emiatt nyugodt lelki­ismerettel utazott el 1916-ban az Egyesült Államokba. Csakhogy a tengeralattjáró-háború kiterjesz­tésének hatására az USA is belé­pett az I. világháborúba, amelynek következtében a hatvanhét éves Nobel-díjas tudós egy csapásra el­lenséggé (kémmé?) vált, mozgá­sát korlátozták, nem engedték vissza hazájába. Az intézkedés mi­att kényszer-emigránsként New- Yorkban halt meg kilencven évvel ezelőtt, 1918. április 20.-án. Furcsa fintora a sorsnak, hogy dicső utódai, Vlagyimir Kozma Zworikin és Goldmark C. Péter ön­ként alkottak az Újvilágban, hogy az előbbi elindítsa világhódító út­jára az elektronikus, az utóbbi a színes televíziót. Ha most megren tJVegrencfelőlap Az ajánlat új előfizetőinkre vonatkozik, amíg a készlet tart. Új előfizetőnek számít az, aki az elmúlt 3 hónapban nem járatta az Új Szót. negyed évre fél évre 3 hónapra, egy Cili ajándékozunk Önnek •iij&iit'iteVOTzaaii Megrendelem az 1 hónapra Név: Utca/házszám: Postai irányítószám: Település: Inkasszószám/SIPO-szám: Bankszámlaszám: Telefonszám: e-mail cím: Aláírás: Kérjük, a szelvényt olvashatóan kitöltve, a kívánt előfizetési időszakot megjelölve küldje el az alábbi címre: Petit Press, a.s., Distribučné oddelenie, PO BOX, 814 64 Bratislava vagy a 02/59 233 339-es faxszámra. Megrendelése alapján kézbesítjük Önnek a bankutalványt. A lapot azután kezdjük kézbesíteni, hogy az Ön által befizetett összeg megjelenik a kiadó számláján. 1 évre m Név: ____ U tca/házszám: Postai irányítószám: Település: Telefonszám/mobil: E-mail: Megrendelem a David Beckham Focisuli DVD-t 99 koronáért. ! Fizetési lehetőség: utánvéttel I Dátum és helységnév: I Aláírás: m • "v ------------—--------— —r~— .......... .......— I j A kitöltött megrendelőszelvényt küldje a következő címre: I Petit Press, a.s., edičné oddelenie, Lazaretskál2, j 814 64 Bratislava, vagy a 02/59 233 339-es faxszámra. I Megrendelőszelvény David Beckham I Focisuli DVD Használja ki a lehetőséget és rendelje meg a David Beckham Focisuli DVD-t! Most kivételes áron! (amíg a készlet tart)

Next

/
Oldalképek
Tartalom