Új Szó, 2008. április (61. évfolyam, 76-101. szám)

2008-04-30 / 101. szám, szerda

www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2008. ÁPRILIS 30. Szülőföldünk 29 Nagy Zoltán: A mi egzisztenciánk és erkölcseink felől olyan egyének döntöttek, akiket én nem azonosítanék azzal az egyházzal, amelyben tevékenykednek „Az istenlátás másik lehetősége megmaradt nekem” Nagy Zoltán is azon hat lel­kész egyike, akiket a Szlo­vákiai Református Keresz­tyén Egyház Fellebbviteli Bí­rósága nemrégiben meg­fosztott hivatalától. A kistár- kányi lelkészt támogató ál­lásfoglalást 958-an írták alá, és korábban az egyházi bíró­ságtól a döntés megváltozta­tását kérte Ágcsemyő, Tisza- csemyő és Kistárkány ön- kormányzata, valamint több régióbeli polgármester is. LECZO ZOLTÁN Az egyházi bíróság vétkesnek mondta ki önt „családi életének a református keresztyén erköl­csi elvekkel ellentétes alakítá­sában”. Ez pontosan mit jelent, miben hibázott? Egy ember életét szerintem csak egészében, teljességében le­het értékelni. Ebben az egészben bizonyára találhatók olyan mo­mentumok - esetemben a válá­som -, melyeket meg lehet kérdőjelezni. Ezt most a bíróság megtette, és ítéletet mondott. A feleségemmel való viszonyomat azonban rendezni szerettem vol­na, s ez sikerült is, hisz közel egy éve újra házasságot kötöttünk. Ezért sem érzem igaznak az ítélet­ben megfogalmazott állítást. Magyarán: azt kifogásolta a bíróság, hogy elvált? Konkrétan ez volt a vád elle­nem. A bíróság az ítélet indoklásá­ban gyakorlatilag elismeri, hogy az ön „családi állapotának rendezésére” sor került, arról viszont nem tudott meggyőződ­ni, hogy a házasságkötésre ak­kor is sor került volna, ha a fe­gyelmi eljárás nem indul meg. Értetlenül állok a történtek előtt. A válására 2003-ban került sor, majd 2007 májusában újra házasságot kötöttek. A két ese­mény közt eltelt időszak alatt kapott valamiféle büntetést, megrovást a feletteseitől? Nem. Még írásbeli figyelmezte­tést sem. A most perbe fogott tíz lel­kész mindegyike elvált. Rajtuk kívül hány elvált református lel­kész teljesít még szolgálatot Szlovákiában? A perbe fogott lelkészeken kí­vül én még hármat ismerek. Hogy bennünket milyen szempontok szerint választottak ki, azt nem tudom. Tízünket az természete­sen nem mentesíti, hogy más el­vált papok is vannak az egyház­ban, ám a fellebbezésünkben megjegyeztük, hogy e tények is­meretében feltételezünk bizonyos diszkriminációt. A vád bizonyítása minden bí­rósági eljárás fontos eleme, önök ellen milyen konkrét bizo­nyítékok szóltak? Bemutattak a per folyamán írásos panaszo­kat, felvételeket vagy bármi egyéb dokumentumot, amely alátámasztotta volna a bíróság állítását? Elöljáróban megjegyezném, nem hiszem, hogy létezik olyan lelkész, aki a gyülekezete min­„Fenntartásaim vannak a bírósági den tagjának támogatását élvez­né. Ennek ellenére nincs tudo­másom arról, hogy a személye­met érintő írásbeli vagy szóbeli panasz érkezett volna az eljárást megelőzően a feljebbvalóimhoz. Az elsőfokú eljárás lefolytatása­kor elém semmiféle bizonyítékot nem tártak a vádlóim. Amikor a művészi tevékenységem került szóba, kérdeztem, konkrétan mely festményeimet kifogásol­ják. Ekkor egy fénymásolt újság­oldalt mutattak, ez volt az összes bizonyíték ellenem. A fel­lebbezésemben megjegyeztem, szerintem a művészi tevékenysé­gem szubjektív értékelése nem adhat elegendő és törvényes in­dokot ahhoz, hogy a lelkészi hi­vatalomat elveszítsem. Az ítélet­nek nem volt ugyan része a művészi tevékenységem minősí­tése, de az indoklásban már ez is szerepelt. Mi az, amit a leginkább sérel­mez az önnel szemben lefolyta­tott eljárásban, illetve az ügyé­ben született ítéletben? Fenntartásaim vannak az egész eljárás menetével kapcsolatban. A jegyzőkönyvek hitelesítése, a bi­zonyítékok bemutatása vagy be nem mutatása, a vádpontok bizo­nyítása vitatható módon történt. Hogy ez a per az egyházi joggal összhangban zajlott-e le, arra csak a református egyház adhat választ. A Szlovákiai Református Ke­resztyén Egyház Zsinati Elnök­ségének múlt héten nyilvános­ságra hozott nyilatkozata sze­rint az egyház nem zárta el a most elítélt lelkészek előtt a szolgálatba való visszaállítás le­hetőségét. A fellebbviteli bíróság a zsinat első embereiből állt össze. Nehe­eljárás menetével kapcsolatban" (Szabó Bernadett felvétele) zen elképzelhető, hogy ugyan­azok az emberek, korábbi vélemé­nyüket megváltoztatva, egy idő múlva egyszer csak maguk ellen fognak szavazni. A fellebbviteli bíróság az ítélet kihirdetésekor közölte velünk, hogy a döntés el­len fellebbezésnek helye nincs, akkor arról nem tájékoztattak bennünket, hogy mégis csak lesz mód a szolgálatba való visszaté­résre. Ha adódna ilyen lehetőség, folytatná a lelkészi szolgálatot? Közel ezer ember állt ki mellet­tem, akikért felelősséggel tarto­zom. A bíróság ítéletét tudomásul vettem, de elfogadni nem tudom. Érzek magamban elég erőt ahhoz, hogy folytassam a hivatásomat, és egyszer lelkészként térjek vissza az egyházba, amelyből az ítélettel egyébként sem zártak ki. A festményeit a közönség, s így a gyülekezetének tagjai is rengeteg kiállításon láthatták már. Kifogásolta bárki a képe­ken ábrázoltakat? A képeimből számos ország­ban rendeztek kiállítást, és azok az internetes oldalamon, a www.enzoe.m3.sk-n is megte­kinthetők. Eddig senki semmifé­le kifogást nem fogalmazott meg velük kapcsolatban. Máltán né­hány évvel ezelőtt egyébként a Szent György katedrálisban volt kiállításom. A rendezők, köztük a kulturális miniszter és a pol­gármester is tisztában volt azzal, hogy lelkész vagyok, és hogy mi­lyen témájú képeket festek. Az egy hónap alatt, amíg egyedüli magyarként részt vettem az otta­ni fesztiválon, semmiféle elma­rasztalást vagy rosszallást nem fogalmazott meg senki. A gyüle­kezetben pedig 15 éve teljesítek szolgálatot, az embereknek ez idő alatt volt alkalmuk megis­merni. Ők nem egy kép vagy egy esetleges botlás alapján ítélnek meg engem. Ha május 1-je után, az ítélet érvénybe lépését követően el kell hagynia a hivatását, és ki kell költözniük a parókiáról, lesz hová menniük a feleségé­vel? Semmiféle ingatlan nincs a tu­lajdonomban, így elméletileg lak­nunk sem lesz hol. Az elmúlt na­pokban azonban több felajánlás érkezett hozzám, így valószínűleg nem maradunk fedél nélkül. Miből fog megélni? Nem marad más számomra, mint hogy a kultúrával, azon be­lül is a festészettel foglalkozzak, és így biztosítsam a megélhetése­met. A református egyház az ügyről és az ítéletről rendkívül szűkszavúan nyilatkozik. Hal­lottam olyan híreket is, hogy egyesek megpróbálják rábírni a palástvesztésre ítélteket, ők se lépjenek a nyilvánosság elé. Nem tudom megmondani, má­sok miért tartják fontosnak, hogy a történtek részletei ne kerüljenek a nyüvánosság elé. Erről őket kel­lene megkérdezni. Egy ideig én is úgy gondoltam, ezt az ügyet az egyház belső ügyeként kell kezel­ni. A bíróság bűnösnek mondott. Az emberi megbocsátást sokáig az egyházon belül kerestem, ám hiá­ba. Most ezt a nyilvánosság előtt teszem. Egy enyhébb büntetés kisza­bását elfogadhatónak tartotta volna? Ahogy már mondtam, nem ér­zem úgy, hogy az életemet a ke­resztyén erkölcsi elvekkel ellenté­tesen alakítottam volna. Tizenöt éves lelkészi munkámmal nem áll arányban az ítélet. Ez idő alatt so­ha semmiért nem büntettek meg, most azonban a lehető legsúlyo­sabb ítélet szabták ki. Egyesek elképzelhetőnek tartják, hogy az ítéletek hátte­rében nem erkölcsi kérdések, hanem hatalmi harcok állnak. Az egyházban mindig is volt és jelenleg is van hatalmi harc. Az ügy hátterében akár ilyen okok is állhatnak. Azok a kérdések, hogy miért pont ezt a tíz embert kel­lett épp most perbe fogni, vagy hogy a válás miért csak néhány évre visszamenőleg tekintendő bűnnek, bizony, megválaszolásra várnak... Hogyan éli meg ezeket a na­pokat? Elvesztettem a hivatást, amely­ben beszélni tudtam az emberek­nek arról, Isten milyen csodála­tos, és amely által közvetíteni tud­tam az ő szeretetét. Az istenlátás­nak egy másik lehetősége, a festé­szet azonban megmaradt nekem. Ez erőt ad. Megrendült a hite? Nem. Az egyház ezekben a na­pokban rengeteg támadást szen­ved el, szerintem érdemtelenül. A történtekhez ugyanis a reformá­tus egyháznak nem sok köze van. A mi egzisztenciánk és erkölcse­ink felől olyan egyének döntöttek, akiket én nem azonosítanék azzal az egyházzal, amelyben tevékeny­kednek. Nagy Zoltán festményei Az üggyel kapcsolatban megszólítottuk a Szlovákiai Református Keresztyén Egyházat is. Erdélyi Géza álláspontjára voltunk kíváncsiak, a püspök azonban külföldön tartózkodik, egyelőre nem tudott szerkesztőségünk rendelkezésére állni. Molnár Sándor zsinati tanácsos ígérete szerint május első napjaiban nyilatkozik lapunknak.

Next

/
Oldalképek
Tartalom