Új Szó, 2008. április (61. évfolyam, 76-101. szám)
2008-04-30 / 101. szám, szerda
2008. április 30., szerda 4. évfolyam, 18. szám A külföldi munkavállalásra készülőtől munkaközvetítésért pénzt kérni még regisztrációs díj címén sem szabad; a munkaközvetítőnek mindig a külföldi megbízó fizet Körültekintően készüljünk külföldi munkára London az egyik legnépszerűbb célállomás Az unió munkaerőpiacának megnyitása óta egyre népszerűbb az álláskeresők körében a külföldi munka. Egyesek tapasztalatszerzésből, kalandvágyból és nem utolsó sorban a kedvező anyagiak miatt vágnak neki az ismeretlennek. TANÁCS A kép azonban vegyes: míg egyesek látványos karriert építenek és hosszú évekre előre megalapozzák a jövőt, másoknak keserű csalódás lehet a kaland vége. Tipp- jeink a kudarcok elkerülésére. Ne menjünk nyelvtudás nélkül A legfontosabb szempont a nyelvtudás, ennek hiányában ne is induljunk útnak. Tanácsos a munkavállalási céllal kiszemelt ország nyelvén legalább erős középfokon tudni, még könnyű fizikai munkák esetén is. Nyelvtudás nélkül nő a kiszolgáltatottság, hiszen már a munkaszerződés aláírása is akadályokba ütközik. Gyanús a szaktudás nélküli nagyvonalú ajánlat Kerüljük az összes olyan munkalehetőséget, ahol nyelvtudás és szakértelem nélkül is jelentős ösz- szegeket kínálnak fizetés gyanánt. Gyakran prostitúciót vagy a modern rabszolgaság más formáját takarják. A közvetítő honlapja sok mindent elárul Ha közvetítőirodán keresztül tervezzük a kiutazást, mindig alaposan nézzük végig a cég honlapját - ez sok mindenről árulkodhat. Gyanúra adhat okot, ha nincs megadva a céghelyszín vagy az iroda címe, nincsen vezetékes telefonszám és cégszám, mindössze egy mobiltelefon vagy e-mail cím elérhető kontaktként. A munkavállalás előtt az munkaügyi hivatalok ügyfélszolgálata is segítséget tud nyújtani: nyilvántartásukból ugyanis lekérdezhető a munkaközvetítők hitelessége. Ne fizessünk közvetítői díjat Nem árt tudni: a külföldi munkavállalásra készülőtől munkaközvetítésért pénzt kérni még regisztrációs díj címén sem szabad. A munkaközvetítőnek mindig a külföldi megbízó fizet a szolgáltatásért. Az interjú elmaradása intő jel A közvetítőirodák többségénél szlovák (vagy magyar) és angol nyelvű önéletrajzon, a külföldi cég személyes vagy telefonos ál- lásinteijúján keresztül vezet az út a külföldi munkavállalásig. Ezért óvakodjunk, ha a kiutazást megelőzően nem került sor még állásinterjúra még telefonon keresztül sem. Tisztázzuk a szerződés és a szállás feltételeit Munkába állás előtt a szerződés és a szállás részleteit is tisztázni kell. Nem mindegy, milyen feladatot és mennyiért kell majd végeznünk. Magunknak kell lakást bérelnünk vagy a cég biztosítja a szállást, ha igen, milyenek a körülmények és hány emberrel kell majd a szállást megosztani? Szintén okot adhat a gyanúra, ha a munkaközvetítő vagy a közvetítőként fellépő magánszemély nem akar felvilágosítást adni a beígért szállásról, a munkáról és a munkavégzés helyéről. (Illusztrációs felvétel) Védjük a személyes adatokat Személyes adatainkat kezeljük óvatosan, útlevelünket ne adjuk ki a kezünkből. Érdemes jó előre utánanézni az adott ország magyar nagykövetségének, hogy vészhelyzetben legyen kihez fordulnunk panaszainkkal. Tájékozódjunk előre a kiszemelt országról Tanácsos már a kiutazás előtt információkat gyűjteni a célország bevett viselkedésformáiról, gasztronómiájáról, kulturális és társadalmi szokásairól, hogy az első pár hét tapasztalati se éljenek sokkhatásként. Elöljáróban nem árt tisztázni, mennyibe kerül külföldön az élet és a beígért kereset mennyire fedezi a szükséges kiadásokat. A tájékozódásban jó támpontot adhatnak a korábban vagy jelenleg is külföldön dolgozó ismerősök vagy a témával foglalkozó internetes fórumok, újságcikkek. Legyen elegendő tartalékunk az első hetekre A kiutazóknak anyagi tartalékokkal - legalább 1000-1500 eurónyi költőpénzzel - is készülniük kell az első néhány hét átvészelésére. Ez különösen vonatkozik azokra, akik magánszervezésben, még konkrét állásajánlat hiányában utaznak ki. Jó hír: a gördülékeny beilleszkedés érdekében a munkaadók esetenként adnak bérelőleget is. Nehéz lehet a visszatérés A túl jól sikerült külföldi munkavállalásnak is megvannak a maga hátulütői. Bár a legtöbb magyar munkavállaló csak egzisztenciaalapozó céllal, néhány évre tervezi a kint tartózkodást, egyes szakmákban előfordulhat: a huzamosabb ideig kint lévő nem tud majd visszatérni, mert az őt alkalmazó cég, szervezet vagy intézmény időközben megszűnt. Az is előfordulhat: a hazai munkaadók várhatóan magasabb bérigényük miatt nem tartanak igényt a korábban külföldön dolgozóra. Ilyen esetekben akár a hosszabb távú munkanélküliségre vagy végleges letelepedésre is fel kell készülni, (j) Folyamatosan figyelték, mit csinálunk; belehallgattak a beszélgetéseinkbe, nézték, mi zajlik a monitorunkon és figyelték, hogy olvasunk-e újságot munka közben Embert próbáló munka call centerben ■ ■-Z : % 4 s- ^ % -- ■ ŕ ** * tf * <r t te * *■ #; Äifc# v; * ÄMŤ:* .*• «it % mm* *• * - «• ■-*- * s * ms* # # mm m: jjJ.# * '*■ FELDOLGOZÁS Éva az érettségi után került egy multinacionális cég ügyfélszolgálatára. Pénzt akart keresni, szakmai végzettsége nem volt. Egy fejvadász cégen és három körös interjún át jutott be a céghez, viszonylag könnyen. Nem ismerte a call centerek vüágát. Lehet, hogy ha tudta volna, mi vár rá, akkor nem is jelentkezik. „Az első benyomásom pozitív volt. Új iroda, modern gépek, mosolygós munkatársak, az első hónapban ráadásul csak tanultunk”, kezdi a történetet a húszas éveinek elején járó hölgy. „Az első rossz élmény akkor ért, amikor megtudtam, itt bizony kezdőként többnyire hétvégén is dolgozni kell! Oda a bulizás, a családi és a privát programok. Nehéz volt megszokni a bezártságot, a számítógép előtt ülést és a monotóniát. Szintén nem könnyű lelkileg elviselni az ügyfeleket, mindenkihez kedvesnek kell lenni, akkor is, ha előtte valaki leüvöltötte a fejedet. Néha úgy éreztem magam, mintha oda lennék láncolva a monitor elé, ugyanis nem lehetett csak úgy felállni. Elvüeg óránként 10 perc pihenőt kaptunk, amit egy automata engedélyezett a várakozó hívások száma alapján. Ha egyszerre túl sokan tartózkodtak a folyosón, vagy túl sok várakozó hívás volt, egy gépi hang megszólalt: „A szünet nem engedélyezett”. Ez különösen akkor volt kellemetlen, amikor vécére kellett mennem. Végső esetben a koordinátornak jelezhettük a problémát. Ám ekkor is előfordult, hogy három órán át nem mehettem el a munkaállomástól. Az ebédelést úgy oldottuk meg, hogy két 10 perces szünetet összevontunk. Ételt hozni kellett magunkkal, ennyi idő alatt ugyanis nem végeztünk volna az ebédlőben, ahol mindig óriási volt a sor. Az asztalunkon nem lehetett semmi. Se újság, se étel, és ital is csak zárható üvegben, nehogy ráfoly- lyon a gépre. Ha megláttak egy könyvet, azonnal szóltak, hogy tegyük el. Egyébként is folyamatosan figyelték, mit csinálunk. Belehallgattak a beszélgetéseinkbe, nézték, mi zajlik a monitorunkon, folyamatosan járkáltak az asztalok között, és figyelték, hogy olvasunk-e újságot munka közben. A bejövő hívások közötti időszakokat is nyomon követték. Ha 20 másodpercnél tovább tartott, akkor odajöttek, és megkérdezték, mit csináltam ez idő alatt. A választ egy Excel táblában vezették. Egymással nem beszélgethettünk, ha ilyesmi előfordult, akkor figyelmeztettek. Mobiltelefonunkat ki kellett kapcsolnunk, nehogy sms-ezéssel töltsük az időt. Nem volt egyszerű a szabadnapok kivétele sem. Ugyan a munkaadónak heti két szabadnapot mindenkinek meg kellett adnia, a kevés ideje a cégnél dolgozóknak általában hétvégén is dolgozniuk kellett. Mindezt egy alaposan kidolgozott rendszer alapján. A munkanapokra ugyanis pontokkal lehetett licitálni. Ha régebb óta dolgozol ott, automatikusan több pont jár. Szintén több pontról indulsz, ha elégedettek a munkáddal. Ha szabad hétvégét szerettél volna, akkor öt munkanapra - ebben az esetben a hétfőtől péntekig terjedő időszakra licitáltál. Mindhiába, ugyanis a régebb óta dolgozók elhappolták ezeket a napokat. Neked pedig maradt a szombati és a vasárnapi munka. A karácsonyi időszakban ugyanez volt a helyzet. E mellett a rendszer mellett az első évben szinte nem volt szabad hétvégém, ami azzal járt, hogy magánéletem sem volt. A munkából nem késhettünk, ugyanis három késés után elbocsátás járt. Három műszakban dolgoztunk, reggel hattól délután kettőig, délután kettőtől este tízig, majd este tíztől reggel hatig. Természetesen az újonnan jöttek kapták a legrosszabb időszakokat, az éjjelt és a délután 2 óra utáni órákat. A legproblémásabb időszak a délután kettőtől ötig tartó, és a 11 utáni volt. Délután általában a tizenéves gyerekek telefonálgattak, akik kihangosított telefon mellett próbáltak viccelődni. Háttérben persze a szokásos nevetgélés és ováció. Éjjel pedig sok ittas, a perverz és öngyilkosjelölt hívott bennünket. Nem tehettük le a telefont, végig kellett hallgatni a fél órás, egy órás beszámolókat. Szintén gond volt az előrelépés hiánya. Pozitív példákat nem láttunk, nem is tartottak sokra bennünket. A vezetőség nem vett rólunk tudomást, az öltönyösök átnéztek a fejünk fölött még a folyosón szembe jövet is. Némileg megtartó erő volt a fizetés, ugyanis az átlagosan nettó 130-150 ezer forint volt (20-21 ezer korona), ami nem számított rossznak. Időnként a média is ellátogatott hozzánk. Ilyenkor kiadták az utasítást, hogy mindenkinek vidámnak és mosolygósnak kell lennie. Ha tudták volna a nézők, hogy milyen színjáték volt az egész... A sok negatívum mellett azért apró jó dolgok is történtek. Nagyon jólesett, amikor időnként egy ügyfél megdicsért vagy levelet írt a felettesemnek vagy amikor kör-emailben néhány elismerő ügyféllevelet körbeküldtek. Emellett a sanyarú munkakörülmények, a bezártság és a monotónia összekovácsolta a csapatot, emberileg nagyon jó viszony alakult ki a kollégáimmal. A másik hozadéka, hogy megtanultam, milyen egy végsőkig szabályozott, a mozgásszabadságban is korlátozott munkahelyen dolgozni. Ezután értékelem azokat a munkahelyeket, ahol nagyobb szabadságot adnak nem csupán mozgásban, hanem gondolkodásban is. Hogy ennek ellenére mégis miért dolgoztam call centeresként több mint három évet? Mert nem találtam mást. Nem volt könnyű új munkahelyet sem találnom. Amint meglátta a fejvadász, hogy call centerből jöttem, széttárta a kezét és azt mondta, csak ilyen helyre tudna elhelyezni. Végül már annyira nem bírtam, hogy konkrét munkaajánlat nélkül kiléptem egyik napról a másikra. Több hónapos álláskeresés következett, végül telefonos értékesítőként helyezkedtem el.”
