Új Szó, 2008. április (61. évfolyam, 76-101. szám)

2008-04-30 / 101. szám, szerda

www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2008. ÁPRILIS 30. Vélemény És háttér 7 TALLÓZÓ THE AUSTRALIAN Szemtanú vallomását is csa­tolják Zentai Károly periratá­hoz, ha Ausztrália kiadja őt a magyar hatóságoknak. Acs Ti­bor katonai ügyész elmondta a The Australiannak: 2005-ben kihallgattak egy Izraelben élő idős férfit, aki tanúsította, Zen­tai 1944. november 8-án a ma­gyar hadsereg tisztjeként Bu­dapesten agyonvert egy 18 éves zsidó fiatalembert, mert nem viselte a sárga csillagot. Zentai azt állította, egy nappal korábban elhagyta a fővárost. A korábbi bizonyítékokat csa­ládja elutasította, mert 1947- ben gyűjtötte össze a budapesti népbíróság. Egy szemtanú val­lomása új elem lehet a várható perben, (mti) (Peter Gossányi karikatúrája-Nyugi, az elnök úr csak a párt belügyeit rendezi. Bush terve, hogy az izraeliek és a palesztinok elnöki mandátumának lejártáig kiegyezzenek, nem reális Bush, Közel-Kelet, szövetségesek A legfrissebb amerikai saj­tóhírek szerint George Bush még második elnöki perió­dusának vége előtt a Közel- Keletre látogat. Az amerikai elnök az USA legfontosabb térségbeli szövetségeseit, Iz­raelt, Szaúd-Arábiát és Egyiptomot keresi fel. ONDREJCSÁK RÓBERT A lista nem véletlen: Rijádon, Jeruzsálemen és Kairón áll vagy bukik a térségbeli amerikai befo­lyás. Ha az említett országok közül bármelyik kiesik, az az amerikai hatalom végét is jelentheti a Közel- Keleten. Mindezen nem változtat az erős iraki jelenlét sem. Minden erőfeszítés ellenére Irak egyelőre nem pótolja a hagyományos ame­rikai szövetségi rendszereket a ré­gióban, sót, még mindig inkább energiákat emészt fel, minthogy a stabilitás kisugárzója lenne. És ez még egy ideig így is marad. Az Egyesült Államok tehát még egy jó ideig rá lesz utalva hagyományos szövetségeseire. Lehet Bush elnök látogatásának még egy sajátosan bájos összefüggése is. A szaudi hercegek immár hagyományosan titokban megígérik minden ame­rikai elnökválasztás előtt, hogy nem emelik az olaj árát (a pesszi­mistábbak megjegyezhetik, hogy majdnem 120 dollár/barelles ár­nál hova emelnék még...) Rijád ugyanis az egyetlen kóolajtermeló a világon, amelynek akkora a ka­pacitása, hogy bármely más ország termeléskiesését képes pótolni. Ez egyébként egy gyakran elfelejtett, de nagyon fontos tényező a straté­giai kalkulációkban. Érdemes viszont megnézni, melyek lehetnek a fő témák Bush látogatása során. Először is Irak stabilizálása és a szunnita nagy­hatalmak - Egyiptom, Szaud- Arábia - ebben játszottak szere­pet. Nem szabad azonban a tér­ségbeli amerikai politikát csak Irakra szűkíteni, mert a helyzet más. További komoly kérdés az iráni befolyás növekedése, amely az Öböl-menti kis országokon kí­vül elsősorban Rijádot és Egyip­tomot érdekli. Az említett két re­gionális hatalom épp térségbeli befolyását félti Teherán túlzott ambícióitól, ezért a legradikáli­sabb lépésektől eltekintve csak­nem minden amerikai lépésben partnerek lesznek. Ez esetben te­hát komoly érdekhasonlóság ta­pasztalható az említett országok között: Szaúd-Arábia és Egyip­tom a Közel-Keleten meglevő re­gionális hatalmukat érzik fenye­getve, az USA Irak stabilitását és az iráni nukleáris ambíciókat kö­veti figyelemmel, Izraelnek a puszta léte függ attól, van-e Irán­nak atomfegyvere, vagy nincs. A harmadik fontos kérdés a pa­lesztin állam jövője. Minden jel szerint Bush elnök ambiciózus ter­ve, hogy az izraeliek és a paleszti­nok még az ő elnöki mandátumá­nak lejártáig végleg kiegyezzenek, nem reális. Ezen nem segítene semmilyen elnöki látogatás, sőt az sem, ha az amerikai elnök állan­dóan a térségben tartózkodna - ez egy hosszabb távú probléma. Ami nem azt jelenti, hogy a megoldást nem lehetne megtalálni viszony­lag rövid időn belül. Sőt, a megol­dás szinte mindenki számára vilá­gos. A probléma csak az, hogy na­gyon nehéz lenne eladni csaknem az egész arab közvéleménynek és az izraeli közvélemény nagy több­ségének. Fontos lenne tehát az is, hogy a kormányok dolgozzanak a közvélemény „masszírozásán”. De nem teszik. Az arab országokban ugyanis még mindig komoly összekovácsoló erő az Izrael-elle- nesség, ami jól jön az olyan nem biztos hogy mindig nagyon népszerű vezetőknek, mint az egyiptomi Hoszni Mubarak. De ez más kérdés. A lényeg az, hogy az elmúlt években a palesztin vezető struktúrákban is komoly pozíció­harcok folytak, amelyek következ­tében átrendeződtek a belső erővi­szonyok. Az átrendeződés egyik legkomolyabb nyertese Irán, mely a palesztin és libanoni terrorista szervezeteken keresztül befolyást szerzett a palesztinok körében. Márpedig a palesztin ügy az ara­bok nagy többségének szemében - beleértve a „nagyokat” is - szunni­ta ügy. Teherán előretörését Rijád és Egyiptom is saját befolyása visszaszorulásaként értékelte. Ez pedig sem hatalmi, sem pszicholó­giai okok miatt nem kedvező szá­mukra. A hatalmi tényezők világo­sak, a pszichológiai tényezők kö­zül pedig a legfontosabb, hogy az egyiptomiak és a szaudiak mindig is azt kommunikálták az arab or­szágok közvéleményének, hogy ők azok, akik védik, óvják és támo­gatják a palesztinokat az izraeli­ekkel szemben. Mindez jelentős presztízsbeli előnyökkel járt szá­mukra, és részben alátámasztotta az arab világon belül játszott veze­tő szerepüket. Pont ebbe igyekszik belerondítani Teherán, ami persze senkinek sem tetszik. Kairónak és Rijádnak a már említett okok mi­att, Izraelnek és az USA-nak pedig azért, mert egy radikálisabb pa­lesztin vezetéssel eleve nehezebb lenne a kiegyezés, mint egy mér­sékeltebbel. Ráadásul a palesztin radikálisokat támogató Irán szinte egyetlen feltétele, hogy tovább fo­kozzák a feszültséget, semmi eset­re se állapodjanak meg Izraellel és az amerikaiakkal - Irán csupán ennyit kér a támogatásáért cseré­be. Látható, hogy ebben az esetben (is) egybeesnek az amerikai, izrae­li, egyiptomi és szaudi érdekek. Bush elnök közel-keleti útján tehát bizonyára megpróbálja megerősíteni a hagyományos amerikai szövetségeket a térség legfontosabb államaival, amelye­ket minden ellentmondás ellenére komoly érdekek fűznek egybe: a palesztin összefüggések, az iráni befolyás megerősödéséből fakadó félelmek és az iraki stabilitás, mely mindnyájuk alapvető érdeke. Kér­dés, hogy egy utolsó évét töltő el­nök mit lesz képes kihozni egy tér­ségbeli látogatásból. A Fidesz sem akar előre hozott választást, mert neki kellene folytatnia a kormány takarékossági programját Új kormány, új program, új arcok kellenek MT1-1SAAERTETÉS A magyar kormányfő új arcu­latra törekszik alcímmel közölt tudósítást a Neue Zürcher Zeitung című svájci konzervatív napilap a magyar kormány átalakításáról. Az új csapatban Bajnai Gordon érdemli a legnagyobb figyelmet: a fiatal üzletembert Gyurcsány Fe­renc közeli bizalmasának tekintik, és lehetséges utódjának is számít. A kijelölt gazdasági és nemzeti fej­lesztési miniszter valószínűleg ki­áll a takarékossági politika folyta­tása mellett, amire szükség van, ha az ország csatlakozni akar az euróövezethez. Hogy a változta­tással Gyurcsánynak sikerül-e pártja népszerűségét gyorsan nö­velni, Magyarországon alig hiszi valaki - jegyezte meg a lap tudósí­tója. Úgy tűnik, hogy a kormányfő összes reménye szertefoszlott. A közelmúltban kínos vereséget szenvedett el a Fidesztől a szociá­lis kérdésekről rendezett népsza­vazáson, a szabaddemokraták pedig vasárnap egyértelmű több­séggel úgy döntöttek, kilépnek a koalícióból. Távozásukkal a szo­cialisták közvélemény-kutatási eredményei tovább romlottak. A lap szerint elválik, meddig tud fennmaradni a szocialisták ki­sebbségi kormánya. Utalt arra, hogy a liberálisoknak húsz parla­menti helye van, ami elméletileg elég, hogy ellehetetlenítsék a kormány munkáját. Ám ezt nem teszik meg, ugyanis belátják, még kevésbé népszerűek, mint a szoci­alisták, és egy előre hozott válasz­tás után nem kerülnének be a par­lamentbe. A lap úgy véli, ebben a súlyos helyzetben logikus követ­kezmény lehet a párton belüli harc az irányvonal meghatározá­sáért, aminek körvonalai már va­sárnap kirajzolódtak. Kóka János pártelnök egy konzervatív-liberá­lis vonal fenntartásáért száll síkra, ami nem zárja ki a Fidesszel való együttműködést sem, Fodor Gá­bor (távozó) környezetvédelmi miniszter a szocialistákkal való stratégiai szövetséget támogatja. Működőképes lesz a szocialista kisebbségi kormány - jósolta Ba­yer József politológus a Der Stan­dard osztrák liberális lapban. Vé­leménye szerint a Fidesz sem akar előre hozott választást, mert neki kellene folytatnia a kormány ta­karékossági programját. „A nép­szerűtlen intézkedéseket hozzák csak meg a szocialisták, és amikor már a költségvetés egyensúlyba került, akkor a Fidesz előrenyo­mulhat a hatalom megszerzé­séért” - magyarázta. Úgy ítélte meg, hogy a szocialisták nem ad­ják fel takarékossági programju­kat, de a változás sok kis lépéssel is megvalósulhat. Példaként az egészségügyet említette, amely kisebb projektekkel is megrefor­málható. Ütalt azokra a reform- programokra is - a munkanélküli­ség csökkentését célzó nagysza­bású fejlesztési tervre -, amelye­ket a szocialisták útnak akarnak indítani. Az MTA Politikai Tudományok Intézetének igazgatója rámuta­tott, hogy a legnagyobb reformo­kat már végrehajtották, és a ma­gyar gazdaság nincs alapvető vál­ságban. Azt is elmondta, noha a Fidesz kormányfő elleni rágalma- zási hadjárata árt a tekintélyének, Gyurcsány a helyén marad. KOMMENTÁR Nyomon vagyunk CZAJL1K KATALIN Az MKP legutóbbi - „lisszaboni” - botránya és a Nemzeti Emlé­kezet Intézete (ÚPN) bejelentett bezárása között van valami közös: az, amilyen átlátszó módon próbálják meg az érintett politikusok elterelni a figyelmet a problémáról és saját felelős­ségükről. Mindig megható, amikor politikusoknak - sok egyéb dolguk mellett - arra is gondjuk van, hogy eldöntsék, mi érdekli az embereket. Csakis a véletlen műve lehet, hogy mindig olyankor jelentkezik náluk ez a csodálatra méltó képesség, amikor szá­mukra kényelmetlen kérdésekre kellene válaszolni. Ilyenkor a kérdező újságíró megtudhatja, hogy kérdése egyáltalán, de egyáltalán nem fontos, mert az embereket egészen más dolgok foglalkoztatják, alkalmasint a kormány sikerei vagy a konku­rens párt botránya. Ehhez az átlátszó trükkhöz nyúlt a napokban Robert Fico kor­mányfő és a Magyar Koalíció Pártja is. Előbbi az SNS és HZDS által beharangozott ÚPN-bezárással kapcsolatban, amikor kifej­tette, ez a kérdés kizárólag a firkászokat érdekli, mert az embe­rek inkább azzal törődnek, lesz-e euró és autópálya. Utóbbi, Bárdos Gyula frakcióvezető szájával a heteken át húzódó MKP-s találgatás- és hazugságspirált „zárta le” azzal, hogy „a választók nem kíváncsiak az ilyen veszekedésekre”. Mindkét nyilatkozatból kiviláglik ugyanaz a kioktató arrogan­cia, amellyel a politikus felvilágosítja a közvéleményt arról, hogy mi érdekli a nyilvánosságot. Amely, köszöni szépen, maga is el tudja dönteni a kérdést, s ennek alapján választ hírforrást - újságot, portált, televíziós csatornát. A téma iránt érdeklődő politikusoknak sokat elárul a tény, hogy kivétel nélkül azok a médiumok a legkedveltebbek az olvasók, nézők, hallgatók közt, amelyek következetesen pont olyan kérdésekkel foglalkoznak, melyek a politikusok szerint nem érdeklik a népet. És fordítva, a kormány- vagy pártérdekeket hűen kiszolgáló sajtóorgánu­mok közönsége rendszerint elhanyagolható. A politikusok tehát jobban tennék, ha a téma attraktivitásának problémáját rábíznák az újságírókra, és kertelés nélkül vála­szolnának a feltett kérdésekre. Olyan naivak azonban nem le­hetünk, hogy higgyünk abban, ez maradéktalanul megvalósul­hat valaha is. Vigaszul szolgál, ha a jövőben azt a választ kap­juk egy politikustól, hogy kérdésünk nem érdekli az olvasókat, tudjuk, jó nyomon vagyunk. JEGYZET mi több, Európai Uniójában nem okozhatnak komoly gon­dot a bábeli kérdések, hogy aj­tó, ablak nyitva áll a kisebbsé­gi nyelv használata előtt, isko­lában, utcán, otthon, szóban, írásban. Igaz, az ajtó és az ab­lak nyitva áll, csak az a gond, hogy a küszöb magas, csak­nem a mennyezetig ér. Csak növeli a furcsaságok so­rát, hogy két szomszédos ál­lam kisebbségei egymásra mutogatnak, a többségei pe­dig egymás ellen játsszák ki a két kisebbséget. Vegyük például a pilisszentke- reszti ügy egy szeletét. (És nem azért, mert már napok óta semmi hír felőle.) M. D. mlynkyi szlovák nemzetiségű magyar állampolgár az egyik szlovák televízióba is bekerült az áldatlan nemzetiségi hely­zet, meg a (herce)hurcolkodás miatt. Tűrhető szlováksággal beszélt, időnként fölrémlett bennem, de jó lenne, ha a mi magyar politikusaink szlovák szókincse is üyen gazdag len­ne, de elvetettem az ötletet, mert egyszer csak a hölgy be­jelentette: Mlynky icinkepi- cinke falu, nincs ott munka­hely, az emberek kénytelenek a fővárosba ingázni, s amint átlépik a falu, illetve Budapest határát, magyarul kell beszél­niük a munkahelyükön. Való­ban botrány. Bezzeg nálunk, Szlovákiában nyugodtan tár­saloghat az ember magyarul a munkahelyén. Ennek többnyi­re két feltétele van: az egyik, hogy magyar legyen a mun­kahely (iskola, óvoda, könyv­kiadó, szerkesztőség), a má­sik, hogy az illető kőműves­vagy segédmunkát végezzen, mert az építkezéseken több­nyire az ő arányuk haladja meg a húsz százalékot. Égig érő küszöb GRENDELÁGOTA Aki kisebbségben él, önkénte­lenül, mondhatnám, csípőből szorít más kisebbségben élők­nek. Vagy ha úgy látja, bezzeg milyen jó másoknak, nem irigykedik, örül, egyebek közt tán annak reményében is, hogy az egyik ország többsége hátha véletlenül veszi a fárad­ságot, és tanul egy másik or­szág többségétől, mit is kell nyújtani, mennyi szabadsá­got, önállóságot, és - tegyük a kezünket szőrös szívünkre - pénzt kell (enne) adni saját ki­sebbségének ahhoz, hogy ne kisebbségnek, hanem egyszerű állampolgárnak érezzék magukat a kisebbség­ben élők. Persze, tudjuk, a farkastörvények mindenütt uralkodnak, miért éppen a többség-kisebbség-vitában ne kerekedne felül a többség, igénybe véve akár az úthen­gert is, ha másként, szép, ese­tenként csúnya szóval nem megy. Ha alaposan belegondolunk, tulajdonképpen Bábel az oka mindennek. Még pontosab­ban, a bábeli torony, amely miatt az Úristen összezavarta az emberek nyelvét, gátat szabva dölyfösségüknek és nagyravágyásuknak. Az Úris­ten akkor nem tudhatta, hogy egy ilyen húzással sem lehet szerénységre inteni az embe­reket, s arra sem, hogy tole­ránsak legyenek, meg figyel­mesek, ne adja Isten, nagyvo­nalúak. Azt képzelhetnénk, a huszon­egyedik század Európájában,

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom