Új Szó, 2008. április (61. évfolyam, 76-101. szám)

2008-04-02 / 77. szám, szerda

32 Szülőföldünk ÚJ SZÓ 2008. ÁPRILIS 2. www.ujszo.com Régi hagyománya van Kassán a művészképzésnek és a tehetséggondozásnak - tíz év eredményeként számos sikeres színpadi produkció jött létre Ha ármány tönkre nem teszi, fává sarjad A legfontosabb, hogy a gyerekek képességeik szerint fejlődhessenek Kassa. Ha belépünk a Márai Sándor Alapiskola és Gim­názium kapuján, az az érzé­sünk támad, mintha egy ga­lériában sétálnánk. A folyo­sók falán festmények és grafikák lógnak, a rajzte­remben maszatos diákok ügyködnek egy-egy újabb kompozíció létrehozásán. KOZSÁR ZSUZSANNA Ha a képzőművészet nem vonz bennünket, mehetünk a fülünk után is, hetente kétszer próbál az énekkar, a zeneteremből hallat­szó dallamok ízelítőt adnak abból az örömből, amit a zene okozhat. De lemehetünk az alagsori torna­terembe is, belekukkantani a színjátszókor legújabb darabjá­nak próbáiba, ha inkább a világot jelentő deszkákra voksolunk. A gyökerek Kassán hosszú évek óta komo­lyan veszik a tehetséggondozást. Legnagyobb hagyománya a kó- ruséneldésnek van, az országszer­te jól ismert Csengettyű Kórust még az azóta már nyugdíjba vo­nult zenetanárnő, Homolya Éva alapította 1968-ban. A kórust és a karmesterséget később leánya, Kekeňák Szilvia örökölte. „Az énekkar segít valamilyen viszonyt kialakítani a nem mai zenékhez - tudtuk meg tőle -, hogy képes le­gyen a gyerek megtalálni a szépet a klasszikus zenében, vagy ha hall egy népdalt, ne akaija rögtön ki­kapcsolni a rádiót.” A csengettyűs múltú, ma már felnőtt énekesek­nél nem fenyeget ez a veszély. A mostani diákok pedig karnagyaik, Kekeňák Szilvia és Ferencei And­rea munkájának köszönhetően egyre igényesebb zenei színvona­lon, a legmagasabb kórusminősí­tésekben részesülve viszik tovább a zene szeretetét. Évtizedes múltra tekinthet már vissza a gimnázium színjátszó csoportja, a KGSzT is. Eredetileg néhány kreatív diák kezdeménye­zéséből alakult, akik mellé szíve­sen beállt segítőnek az iskola egyik magyar szakos tanára, Bo- don Andrea. A tíz év eredménye­ként számos sikeres színpadi pro­dukciójött létre, a színházkedvelő pedagógusból pedig olyan ren­dező vált, aki megállná a helyét a profi társulatoknál is. „A gyerekek kifejezőkészsége fejlődik az amatőr színjátszás által, bátrab­bak, ha emberek elé kell kiállni- uk. Szebben beszélnek, tisztább a kiejtésük. A próbákon, fellépése­ken sok élményt szereznek, és hasznosan töltik a szabadidejü­ket” - értékelte Bodon Andrea. Az elmúlt évtizedben megizmo­sodott a képzőművészeti képzés is, elsősorban Fecsó Szilárdnak köszönhetően. Keze alól számos tehetséges ifjú képzőművész ke­rült ki, sokan felvételiztek ered­ményesen a műépítészeti szakra, és vannak tanítványok, akik hu­szonévesen már önálló kiállítással dicsekedhetnek. Az ő álmából jött létre a művészeti osztály, mely a hagyományos gimnáziumi tan­menetet ötvözi egy magyar nyelvű, elsősorban képzőművé­szetre fókuszált művészképzéssel. A sarjadó növény A művészeti oktatás napjaink­ban egyre fontosabbá válik, mert a társadalomnak kreatív embe­rekre van szüksége. „Amikor a művészetoktatásba belefogtunk, tudatában voltunk, hogy nagyon sokan választják a gimnáziumi képzést, ezért a gimnáziumnak kell a művészetoktatást felvállal­nia. Ez nem azt jelenti, hogy ala­csonyabb szinten folyik a hagyo­mányos képzés, hanem azt, hogy az általános tudás mellett fontos­sá válik a szaktudás is” - magya­rázta Fecsó Szilárd. Az új szak beindítása óta másfél év telt el, a gimnázium második és első évfolyamának egy-egy osz­tálya tanul az új program szerint. Most már megmutatkoznak a szak hibái is. A diákoknak úgy kell teljesíteniük, mint a hagyomá­nyos gimnáziumban, mindamel­lett a képzőművészeti irányvona­lat is tovább kell vinniük. Az álta­lános tantárgyaknál sűrítették a tananyagot, hogy szabad órákat nyerjenek a művészeti képzés szá­mára. Ettől azonban nem köny- nyebb lett az általános gimnáziu­mi tananyag, hanem igényesebb. A képzőművészet szempontjából majd a 3. és 4. évfolyam lesz lát­ványos, a „művésztantárgyak” ja­va akkor kerül sorra. „Nagyon jó, hogy a gimnáziumi osztály keretében működik a művészetoktatás, mert magasabb szintű az általános tantárgyak ok­tatása, mmt egy iparművészeti szakközépiskolában. A képzőmű­vészeti részét viszont az első két év­folyamban keveslem, mert a tech­nológiai részét, a figurális rajzot, a csendéletet, portrét, színkezelést is jól el kell a diákoknak sajátítaniuk, és az absztrakt gondolkodást is sze­retnénk fejleszteni. De a gyerekek munkáit nézve kellemesen meg­lepődtem, mert ilyen óraszám mel­lett is nagyon jó szintet értek el, le­tettek már valamit az asztalra” - di­csérte a diákokat Tóth József, az is­kola egyik képzőművész tanára. Igazát bizonyítja az a kiállítás is, mely február végén nyílt meg a kassai Rotundában a művészeti osztályok munkáiból. Ez a diákok első bemutatkozása a nyilvános­ság előtt. Mindenki speciális, test­re szabott feladatot kapott, ve­zetőtanáraik hagyták a gyereke­ket, hogy a saját útjukat járják, egyéniségük érvényesülhessen. A gimnáziumi művészképzésen belül a tantestületet az útkeresés jellemzi. Az eredeti tervekhez ké­pest folyamatos korrekció szüksé­ges, hiszen menet közben derül ki számos esetben, hogy a hangsú­lyokat máshová kell helyezni, az igényesre tervezett programot a gyerekek képességeivel és idejé­vel is összhangba kell hozni. Ám a jelenlegi meglepően sovány ér­deklődés, a jelentkezők alacsony száma aligha ennek a magát fo­lyamatosan megújító művész­programnak a negatív következ­ménye. Az emberek félnek attól, hogy félbemaradjon egy bejáratott do­log, ám az oktatásnak az igények­hez, a fejlődési szinthez, a tudás alapú társadalom elvárásaihoz kell igazodnia. A gimnáziumok is szakosodnak, specializálódnak. A fokozatos szakosodás segíthetne a diákoknak megtalálni a nekik leg­megfelelőbb iskolatípust. Ehhez azonban egy-egy régió iskoláinak együttműködésére lenne szükség, hogy a középiskolát kereső fiata­lokat a megfelelő intézménybe irányíthassák. A valóság nem ilyen idilli. Hihe­tetlenül elmérgesedett a viszony egyes iskolák között. Az intézmé­nyek harcolnak a gyerekekért. A legerőteljesebb eszköze a harcnak az ellenkampány, a másik iskola lejáratása. Ebben a stratégiában azonban szó sincs a gyerekről, a tanári állás megtartása a fontos. Pedig annak kellene elsődleges­nek lennie, hogy a gyerek le­hetőséget kapjon, és képességei szerint fejlődhessen. Kassán a művészképzés beindí­tásával egy régi álom vált valóra. A gyökerek megvoltak, a növény sarjadni kezdett, és ha rosszaka­rat, ármány, a viszontagságok tönkre nem teszik, életképes, nagy fa nőhet belőle, melynek ágán a jövőben talán nem csak képzőművészek, építészek terem­nek, hanem írók, énekesek, színé­szek, drámapedagógusok is. A diákoknak úgy kell teljesíteniük, mint a hagyományos gimnáziumban, mindamellett a képzőművésze­ti irányvonalat is tovább kell vinniük A kassai Rotundában nyílt kiállítás a képzőművészeti osztályok első bemutatkozása a nyilvánosság előtt (Képarchívum) A mellékletet szerkeszti: Klein Melinda és J. Mészáros Károly (sport) Levélcím: Szülőföldünk, Lazaretská 12, 811 08 Bratislava 1 Telefon: 02/59 233 426, fax: 02/59 233 469, e-mail: melinda.klein@ujszo.com

Next

/
Oldalképek
Tartalom