Új Szó, 2008. április (61. évfolyam, 76-101. szám)

2008-04-22 / 94. szám, kedd

10 Tudomány-hirdetés ÚJ SZÓ 2008. ÁPRILIS 22. www.ujszo.com Százötven éve született Max Planck, aki elméletével megújította a modern fizikát. A sors mégsem volt kegyes a nagy tudóshoz, életében számos tragédia érte Tagadta a kvantumok létét, mégis Nobel-díjat kapott (Képarchívum) „Kvantumok pedig nincsenek!” - fakadt ki Max Planck, korának vezető fi­zikusa. Ezt nem csak szó­ban hirdette, írásba is adta: 1913-ban, amikor egyik te­hetséges kollégáját java­solta a Porosz Tudományos Akadémia rendes tagjainak sorába, azzal mentegette őt, hogy Albert Einsteint nagy fizikusnak tartja, an­nak ellenére, hogy olyan badarságokban hisz, mint a fénykvantumjellege. OZOGÁNYERNŐ Nem is lenne semmi baj e véle­ménnyel, ha nem éppen az új tu­dományág, a kvantumfizika meg­alapítójától származna, aki tudta, felismerése Newton és Leibnitz matematikaelméleti bravúrjához hasonlítható. De tulajdonképpen mi is ez a tudományág, amelynek létezésében megalkotója sem hitt igazán, és hogyan jutott el a fizika- történetet döntő módon befolyá­soló felfedezéséhez? Ki volt Planck? Planck hagyománytisztelő po­rosz családban született, 1858. április 23-án. A gyermekkorában uralkodó légkör egész életét meghatározta: nem kedvelte a rebellis gondolatokat, olyannyira, hogy végső soron a sajátjait sem fogadta el. A müncheni, majd a berlini egyetemen tanult fizikát, doktori értekezését a mechanikai hőtan második főtételéből írta. Ebben a szakdolgozatban már több forradalmi gondolat találha­tó, viszont senki sem figyelt fel rá, ő maga pedig nem népszerűsí­tette, annál is inkább, mert fesze­gette a klasszikus fizika határait. Először szülővárosának egyete­mén tanított, majd 1889-ben meghívták őt Gustav Robert Kirchhoff, a villamosságtan egyik legnagyobb klasszikusának meg­üresedett tanszékére a berlini egyetemre. Itt elsősorban hang­tani kutatásokkal bízták meg, akusztikai felismeréseinek kö­szönhetően 1894-ben megválasz­tották a Porosz Tudományos Akadémia tagjának. Viszont ko­rábbi témájához, a termodinami­kához sem maradt hűtlen: 1896-tól behatóan vizsgálta a fe­ketesugárzást. A mérések ponto­sítása végett a fizikusok megal­kották az abszolút fekete test fo­galmát, azét a fényforrásét, amely minden ráeső sugárzást elnyel, tehát csakis saját forrásból táplál­kozik. A természetben ilyen nem fordul elő, hiszen még Napunk sem nyeli el a ráeső fényt, ezért is szürke testként jellemzik a fiziku­sok, amiből az következhetne, hogy az abszolút fekete test csak kitaláció. Nos, e lehetetlent sike­rült nagy pontossággal modellez­ni: egy zárt platina-irídium üre­ges hengert készítettek, amely­nek egyik falába kis lyukat vájtak. Ezt felizzítva a lyukon keresztül kibocsátott fényről elmondható, hogy gyakorlatilag csakis saját forrásból ered. Planck mérései során kiderült, hogy a fényforrás energiája a fény rezgésszámának és egy állandónak, a Planck-féle konstansnak a szorzata. A legfontosabb képlet Ez a fizikatörténet egyik legfon­tosabb képlete, amelyről a berlini Fizikai Társaság 1900. október 19-én tartott beszámolót. Már itt kiderült, hogy csak kis rezgés­számon használható. Hiszen ha belegondolunk, nem kevesebbet állított, mint hogy a rezgésszám növelésével nő a fény által hordo­zott energia is, amiből az követ­kezik, hogy az infravörös sugárzás csak negyedannyi energiát hor­doz, mint az ultraibolya. Ezt ne­vezte el a fizikatörténet ultraibo­lya katasztrófának. Planck meg volt győződve ar­ról, hogy elmélete helyes, de va­lahogy másként értelmezendők a mérési eredmények. Két hónapi intenzív gondolkodás után 1900. december 14-én újabb beszámo­lót tartott a Fizikai Társaságban, ahol bejelentette, hogy a fénysu­gárzó úgy viselkedik, mintha több, csupán egyetlen rezgésszá­mot tartalmazó oszcillátorból áll­na. Az általa megadott új képlet korrigálta korábbi elméletének hiányosságait. Ez a nap tekinthető a kvantumelmélet születésnapjá­nak. Kívülállóként azt hihetnénk, hogy Planckot ezért heves ünnep­Max Planck lésben részesítették, vagy ellen­kezőleg, vad elutasításba ütkö­zött. Valójában semmi sem tör­tént. Annál is inkább, mivel Joseph Fraunhofer jó két ember­öltővel korábban felfedezte a csil­lagok fényében a róla elnevezett Fraunhofer-vonalakat, amelyek szintén nem folytonosak. Csak­hogy az ő esetében egy-egy elem által kibocsátott fényről volt szó, míg Planck vizsgálataiban a fel­hevített test un. színhőmérsékle­téről. Ugyanis ha egy testet heví­teni kezdünk, először csak hőt, majd hőmérsékletétől függően fényt bocsát ki. Erre a legjobb kí­sérleti helyet a kovácsműhely szolgáltatja: a tűzbe helyezett vas először vörösen izzik, majd a hő­mérséklet növelésével sárgás, ké­sőbb fehér fényt sugároz ki. Ez esetben viszont senki sem kétel­kedik abban, hogy folytonos su­gárzásról van szó. Einstein kellett Albert Einstein zsenije kellett annak felismeréséhez, hogy ki­mondja: semmi sem tűnik így vagy úgy, a fényforrás valójában nem folytonosan sugároz. Az An­nalen der Physik történelmi jelentőségű 1905-ös évfolyamá­nak negyedik kötetében nemcsak a speciális relativitáselméletként elhíresült tanulmányát közölte, hanem a fény kvantumelméletét is. Nem kevesebbet állít, mint hogy a fényforrás nem folytono­san, hanem egymást követő gyors adagokban, kvantumokban sugá­roz, és csakis azért hisszük, érzé­keljük, tapasztaljuk, sőt mérjük is, hogy hullámzásról van szó, mert ezek az energiacsomagok hullám­felületet alkotnak. Ezt a merész ötletet az elsők között maga Planck vetette el, amelynek ékes bizonyítéka nyolc évvel később írt ajánlása Einstein tudományos akadémiai tagságához. A kritikai gondolkodás leg­szebb példája Planck hozzáállása: nem fogadta el, hogy ő egy új tu­dományágat alapított meg. Pedig igazán nem volt oka a szerénység­re, hiszen Einstein csak értelmez­te az ő felismerését. Annál is in­kább, mivel a tudománytörténet legnagyobbjai sem idegenkedtek attól, hogy maguknak tulajdonít­sanak olyan felismeréseket, ame­lyek mások fejéből pattantak ki. Erre az egyik legjellemzőbb példa az isteni Isaac Newton esete, aki Robert Hooke-tól orozta el a tö­megvonzás elméletét, viszont a sors megbüntette ezért: Wilhelm Gottfried Leibnitz az ő integrál és differenciálelméletét (infinitize- mális elmélet) tulajdonította a magáénak. Sajnálatos módon magyar vonatkozása is van az üyen jellembeli hiányosságoknak: a matematika fejedelme, Carl Friedrich Gauss fél mondatban ki­sajátította magának Bolyai Far­kasnak írott levelében a nem-euk- lideszi geometria felfedezését, amely - ma már igazoltan - Bolyai János találmánya volt. Planck an­nak ellenére sem változtatott ál­láspontján, hogy megérte a kvan­tummechanika teljes győzelmét, amelyért vagy egy tucat Nobel-dí­jat osztottak ki Wemer Heisen- bergtől Wolfgang Pauliig. Szkep­ticizmusát pontosan jellemzi ön­életrajzi elemektől sem mentes véleménye a tudományos elméle­tek elfogadásáról: „Valamely tu­dományos igazság nem úgy szo­kott győzelemre jutni, hogy az el­lenfelek meggyőzeinek és kijelen­tik, hogy megtértek, hanem in­kább úgy, hogy az ellenfelek las­san kihalnak, és a felnövekvő nemzedék már eleve hozzászokik az igazsághoz...” Nobel-díjas lett Szerencsére a Nobel-díj bizott­ság nem Planck ellenfelei sorából került ki, így 1918-ban neki ítélte a legrangosabb tudományos ki­tüntetést. Épp azért, amiben ő maga sem hitt: a hivatalos indok­lás szerint „azon érdemeinek el­ismeréséül, amelyeket a fizika to­vábbfejlesztésében a hatáskvan­tum felfedezésével szerzett”. Nemcsak kivételesen nagy tu­dós, hanem páratanul nagyszerű pedagógus is volt: egy tucatnyi világhírű utódot nevelt ki, közöt­tük három későbbi Nobel-díjas - Gustav Ludwig Hertz, Max von Laue és Walter Bothe - is az ő ve­zetése alatt doktorált. Diadalmas tudományos karri­erjével szöges ellentétben állt megpróbáltatásokkal teli élete: görög tragédiákba illő sorscsapá­sokat kellett elszenvednie: 1909-ben elvesztette imádott fe­leségét. ’Elsőszülött fia, Carl 1916-ban Verdunnél esett el, egy évvel később Grete lánya gyerme­ke szülésébe halt bele, 1919-ben ikertestvére, Emma lánya ugyan­így végzi harmincévesen életét. A második világháborúban a szö­vetségesek lebombázzák családi házát, amelyben pótolhatatlan értékű, több ezer kötetes tudo­mányos könyvtára, és fél évszá­zadot felölelő levelezése a lángok martalékává válik. Konok igaz- ságszeretete, emberi kiállása má­sodszülött fiát, Erwint a Hitler-el- lenes merényletben való részvé­telre sarkallja, amiért a nácik ki- végzik őt. Mindössze második fe­lesége és ebből a házasságból szü­letett Hermann fia éli őt túl. 1947. október 4.-én, nyolcvankilenc éves korában hunyt el Göttingen- ben. Épp akkor, amikor három amerikai tudós, Walter Houser Brattain, William Shockley és John Bardeen szabadalmaztatta a kvantummechanika első fontos eredményét, a tranzisztort. Az utókor méltó emléket állí­tott emlékének: már halálának évében a Vilmos Császár Társaság - amelynek 1946-tól az elnöke volt - Max Planck Társaságra vál­toztatja a nevét, a legjelentősebb egyetemi városokban róla nevez­ték el a tudományos intézetet, így Berlinben, Bonnban, Halléban, Rostockban, Freiburgban, Jéná­ban és Halléban is a Max Planck Institutban kutathatnak a világ minden részéről összesereglett tudósok. De ami a legfontosabb: az általa elindított kvantumfizika eredményeit ma széles körben felhasználják, a világ ipari terme­lésének egynegyede erre épül. E tudományág híján ma nem is­mernénk a modern elektronika ezernyi vívmányát, az integrált áramköröket tartalmazó tévétől és rádiótól kezdve a CD- és DVD- lejátszókig, a mobiltelefonokig, a műholdkövető rendszerekig, és a közvetlensugárzó műholdakkal bezárólag. Tudósi tevékenysége, emberi magatartása, erkölcsi ereje olyannyira beleivódott a köztu­datba, hogy legteljesebb, széles körben, nagy érdeklődéssel kísért életrajzi elemekkel tarkított bib­liográfiája két évvel ezelőtt, 2006-ban jelent meg Berlinben, amely annak a nagy tudósnak és nagyszerű embernek állít méltó emléket, akinek felismerése civi­lizációnk legnagyobb változásá­hoz teremtette meg az alapokat. Tanuljon angolul az val és a British Councillal! Április 17-től angol nyelvtanfolyam indult a lapban. Május 24-ig 12 lecke jelenik meg minden csütörtökön és szombaton. •• br|TI§ít! 5# COUNCIL 0Ö®3 NYELVTANFOLYAM hangfelvételek 12 leckéhez #8n,«hCow< A hozzá tartozó CD-t már most megrendelheti 89 koronáért postaköltséggel Megrendelőlap Név:. Utca, házszám:........................................................................Település:,. . Irányítószám:. Telefonszám:..............................................................................................................E-mail:............................................... Utánvéttel megrendelek ......db angol nyelvi CD-t 49 koronáért. A postaköltség 40 korona. Aláírás............................................. A kitöltött szelvényt küldje el a következő címre: Petit Press, a.s„ edičné oddelenie, Lazaretská 12,814 64 Bratislava, vagy a 02/59 233 339-es faxszámra. A nyelvtanulás akkor a leghatékonyabb, ha is a szöveget.

Next

/
Oldalképek
Tartalom