Új Szó, 2008. április (61. évfolyam, 76-101. szám)

2008-04-19 / 92. szám, szombat

30 Presszó ÚJ SZÓ 2008. ÁPRILIS 19. www.ujszo.com Csendben megköszönöm a Mindenhatónak, hogy itt lehettem, a lábaim, egészségem és a gondviselés elhozott erre a szép helyre Barangolások a világ tetején - 2. rész Eljött a negyedik reggel és a hajnali fényekről már sejteni lehetett, hogy ki fog tisztulni az ég. Csupán egy kis háti­zsákkal vágtam neki a nap­nak, mert tudtam, estére vissza akarok térni, másnap pedig már mindenképp le szeretnék menni a hegyről. BUDAI E. ATTILA A pirkadó napban meneteltem a Sagarmatha térségben, a hegy­csúcs felé, ami a felhőket érinti, így hívják a nepáliak. De valamiért a tibeti Csomolungma most talá­lóbbnak tűnt: a nagy havak anyja. Furcsa érzés a hóba bújt óriások közt lépkedni hiányos túrafelsze­reléssel, mintha csak a sarki boltba ugrottam volna le tejért. Elérem azt a helyet, ahol utoljára látni az Everestet, mielőtt lekanyarodik az út a völgybe. A kilátón derékig ér a hó, de nem tétovázom, belegázo­lok, búcsúzásképpen örömtáncot járok az Everest tiszteletére. Furcsa érzés a hóba bújt óriások közt lépkedni (A szerző felvételei) Zacskó a bakancsba Csendben megköszönöm a Min­denhatónak, hogy itt lehettem, a lábaim, egészségem és a gondvise­lés elhozott erre a szép helyre. Köz­ben a nadrágom - és ami még ve­szélyesebb -, a túrabakancsom is átnedvesedik. Amikor leérek a hegyről, bokáig gázolok egy folyó mentén a felolvadt jégsapkák közt. Szerencsére reggel elővigyázatos­ságból zacskót húztam mindkét lá­bamra, mielőtt beleléptem volna a bakancsba. Az itteni gyerekektől lestem el a trükköt, most ez élet­mentőnek bizonyul. Másfél hetes havazás után sikerült lejönnöm Namche Bazaarból, az Everest előtti faluból, és most Lukla felé igyekszem, ahonnan propelleres géppel juthatok el Katmanduba, hogy még időben elcsípjem a nem­zetközi járatomat haza. Aznap húsz kilométert lehúzok átázott cipővel, de az áhított reptérig már nem jutok el. Szégyellem magamat, amiért a tűz fölé tartom a lábam. De az elfa­gyott lábujjaimat egyenként kell új­raélesztenem. A serpák számára a tűzben a ház melegét őrző szellem lakik, akit megsértek, ha talpamat feléje tartom. De elnézik nekem, talán ők is így tennének a helyem­ben. Nepáli dált vacsorázunk, a gőzölgő rizs mellé egy tálcán len­csefőzeléket és különféle fűszeres befőtteket tálalnak. Vendégként a felnőttekkel vacsorázom a tűzhely körül, és a családapa után elsőként kapok ételt, míg a gyerekek a szom­széd szobában majszolnak rongyos ruhákban. Egy egyszerű serpa-csa- ládnál maradtam az éjszakára. A házigazdám fényképet mutat. Egy öreg serpa hátára egy mosógép van felcsatolva. „Megfelelő összegért mindent elvisznek” - teszi hozzá vigyorogva. Nem csodálkozom a képen, tudom, hogy egy profi serpa Idegtépő várakozás Serpák akcióban akár egy mázsát is elvisz a hátán. Mégpedig úgy, hogy mindig csak rövid távokat tesznek meg. Pénzért mindent.. A reptér mindenható rádiósai „De mégis, ki lapátolja ott a ha­vat?” - teszem fel naivan a kér­dést már másnap délben újabb házigazdámnak. „Hát az, akinek szüksége van a leszállópályára.” Nekem is szükségem lesz a leszál­lópályára, rosszat sejtek. Már a reggeli órákban megtettem az utolsó pár kilométert Lukiáig, ki­vettem ismét egy sarokszobát egy hegyi szállón, másfél hét kihagyás után melegzuhanynak örvende­zek és kiteregetem a ruháimat, mert mindenem vizes. A reptér előtt tudom meg, hogy bár az időjárás már megfelelő, hogy fel­vegyék a légi forgalmat, a leszál­lópályán azonban többméteres hó van. Délután már én is beállók a lapátolok derék gárdájába. Délben már megtudtam a szál­lásadómtól, hogy ha haza akarok jutni, ötszáz dolcsiért helikopterrel elrepítenek Katmanduba. Valami bűzlik Dániában, úgy látszik, jó üz­letet csinálnak a megrekedt turis­tákkal. Senkinek sem érdeke a falu­ban, hogy hazajussunk. Holtszezon van, addig is fizetjük a szállást, eszünk, iszunk és elegendő ember befut naponta, aki végül is kifizeti a jelentős summát, hogy ne késsé le a nemzetközi járatát. A serpa újév estéjén házigaz­dám és felesége kilenc-kincs-le- vessel kínál. Kilenc dolognak kell lennie a levesben: tészta, magvak, szárított gyümölcs, csípős fűszer, cukor, só, kecskebél, tojás és bir­kahúscafatok csontszilánkokkal, mindez valami sűrű fehér masszába beleágyazva. A leves íze is követte a mintát, kilenc íz kakofonikus kereszthatása valami pépben, ami némi várakozás után oldódott fel a számban. Illemből { és kíváncsiságból is kértem még egy tányérral. A serpák is azt tart­ják, mint mi az újévi lencseleves­sel, hogy minél többet eszel, an­nál jobb lesz az elkövetkező év. A szállásadómhoz másnap dé­lelőtt befut egy furcsa páros, akik­kel az épület egyetlen kályhája kö­rül ülve elcseverészünk. Először nem akarom elhinni, hogy ők a reptér rádiósai, de amikor délután szállásadóm beváltja ígéretét és felvisz az irányítótoronyba, rájö­vök: szállásadóm Lukla nagyfőnö­ke. Mindenkit ismer, ez lehet a je- . gyem haza. Még egy napom van " hátra, hogy hazajussak, amikor végre leszáll az első gép, üdvrival­gással fogadja az egybegyűlt turis­taközösség. Az első járat Gurkha- Air, nekem Yeti-Airlinesra szól aje­gyem, pedig ígérte a nagyfőnök, hogy az első járatra feljuttat. Min­den járat közt várni kell másfél órát, mivel Katmanduból jövet egyszerre csak egy gép lehet a le­vegőben. Idegtépő a várakozás, mert az időjárás rendszerint csak koradélutánig stabil, utána leszáll a köd. Agni-Air landol második­ként, majd Ganesh-Air. Olyan ez, mint amikor megcinkeled a tom­bolát és mégsem húzzák a számod. A nagyfőnök halkan a fülembe I súgja, hogy a Yeti-gép elromlott, majd a kezembe nyom egy jegyet a Gurkhára, ők fordulnak ma még egyet. Kinézek az ablakon és sok vágyakozó szempárt látok. Nekik még nem mondták meg, hogy ma ez volt az utolsó gép... HETI ÉVFORDULÓK Április IS., kedd 16S éve született HENRY JAMES , \|vVmHP Április 17., csütörtök 90 éve született WILLIAM HOLDEN Április 19., szombat 40 éves ASHLEY JUDD amerikai író A pszichológiai regény Oscar-díjas színész Pályáját újságíróként SÍI m amerikai színésznő Egy sor remek színész ^ Jé , *«*§ műfaját művelte, írásai­kezdte, majd Hollywood­partnere lehetett, olyan W ..T ban az amerikai és angol I?“ At ba került. Közel 40 film­filmekben játszott, mint a felsőbb társadalmi körök ük ben játszott főszerepet, Szemtől szemben, a Ha r S lélektani problémáit ele­az Oscar-díjat 1953-ban a ölni kell, A gyűjtő, A tanú mezte csiszolt, de sok­ÜA V Stalag 17 c. moziban szeme, A csábítás elméle­szór bonyolult stílusban. nyújtott alakításáért kap­mKBm te, a Tiszta ügy és a jelen­Jf . s Nálunk is ismert műve gi ta. Barátság fűzte Ronald I - SiP ’Sík leg is hódító Frida. A már az Egy hölgy arcképe, az Európai látogatók és A Reagan volt amerikai el­nökhöz, akinek tanúja is Oscar-díjra is jelölt szí­nésznő botrányoktól men­csavar fordul egyet. volt az esküvőjén. tes életet él, férjes asszony. Április 20., vasárnap 70 éves BETTY CUTHBERT ausztrál futónő 11-szeres világcsúcstar­ne-i olimpián a 100 és a 200 méteres síkfutás baj­noka, valamint a szintén aranyérmes 4x100 méte­res váltó tagja, futó-, ug­ró- és dobószámokban szerzett három aranyér­met, Tokióban a 400 m- es síkfutás győztese.

Next

/
Oldalképek
Tartalom