Új Szó, 2008. április (61. évfolyam, 76-101. szám)

2008-04-18 / 91. szám, péntek

www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2008. ÁPRILIS 18. Kultúra 9 Az Észt Köztársaság megalakulásának 90. évfordulóját koncertkörúttal köszönti az Észt TV Leánykórusa A zene mindenkié Az észt leánykórus a Polyfollia nevű, normandiai nemzetközi kórusfesztiválon 2006-ban (Dolf Rabusfelvétele Magyar nyelvterületen ki ne ismerné Kodály Zoltán im­már szállóigévé vált kijelen­tését ? Vagy az azonos című könyvéből az ifjúság zenei nevelésének fontosságát hangsúlyozó gondolatait: „Az emberi hang... mindenkié. Ingyenes és mégis a legszebb hangszer lehet, ha magunk is úgy akarjuk. Ezt a hangszert fejleszteni az ifjúságnak első­rendű kötelessége, mert álta­la elérkezik a gazdagabb ze­nei világ kapujához és a ma­gasabb lelki távlatokhoz.” NAGY ILDIKÓ Vajon nyelvrokonaink, az észtek zenepedagógusai ismerik nagy ze­nészünket? Hallottak a világhírű Kodály-módszerről? És tudják-e, mennyire pártfogolta a gyermekek zenei nevelését, müyen sok cikk­ben, tanulmányban foglalkozott az éneklés semmivel nem helyettesít­hető szerepével az ember életében? Vagy másokban is megfogalma­zódtak ugyanezek a gondolatok, fél évszázaddal Kodály után, tőlünk sok száz kilométerre? Bárhogy is volt, az eredmény magával ragadó. Mert a minap Pozsonyban harminc, gyönyörűen éneklő észt fiatal lány igazolta Kodály Zoltánt a 21. szá­zadban: a zene mindenkié. Az Észt Köztársaság megalaku­lásának 90. évfordulóját közép-eu­rópai koncertkörúttal köszönti az Észt TV Leánykórusa. Április 14-én Bécsben, 15-én Pozsonyban mu­tatkoztak be. Majd Salzburgban, Hall in Tirolban, Baselben, Schaff- hausenben és Asconában lépnek közönség elé. Valamennyi koncert­jüket templomban tartják, és aki­nek szerencséje volt hallani őket a Szent Márton-dómban, az tudja, milyen helyes volt ez a választás. Nemcsak az általánosan kitűnő akusztika miatt. Hanem mert egy újfajta koreográfiával ezt még hangsúlyosabbá tették: az éneke­sek néhány kórusművet a templom főhajójában „szétszóródva”, az egész teret betöltve, a dallamot egymástól átvéve, majd továbbad­Aame Saluveer (KaupoKikkasfelv.) va énekeltek el. Közrefogták a hall­gatóságot, miáltal mi is részeseivé váltunk a zenélésnek. És élveztük a tiszta, csengő énekszót, a gyö­nyörű, erős szopránokat és altokat, szólókat, kánonokat, az ismeretlen műveket, melyeket szerzőik e kó­rusnak írtak. De szemet gyönyör­ködtető volt a harminc fiatal, több­ségében szőke lány látványa is: hímzett fehér népviseletük az ün­nep jelentőségét volt hivatott hangsúlyozni. S bár a Szent Márton dómban akadtak üres ülőhelyek, a megjelentek vastapssal, állva kö­szönték meg a kórusnak a nem mindennapi zenei élményt. Az el­ismerés azonban nemcsak a lá­nyoknak szólt valóban nagyszerű teljesítményükért, hanem karmes­terüknek is. Aame Saluveer olyan biztos kézzel irányította a kórust, hogy érződött, sokéves az összhang közöttük. És valóban az ő neveltjei az énekesek, akik az Észt TV 1990-ben alapított Zenei gyermek­stúdiójának szereplői közül nőttek ki. Akkori zenei igazgatóként Aar- ne Saluveer ebbe a stúdióba 5-től 10 éves korig vett fel gyerekeket, akikből pár év múlva a jelenlegi le­ánykórus megalakult. 2000-ben indult diadalútjuk az Észt női kórusok versenyén elért el­ső hellyel. Az eztmegelőző években úgynevezett előkészítő fellépéseik voltak otthon, Észtországban, illet­ve évente egy-egy nemzetközi sze­replés Oslóban, New Yorkban, Bo­lognában. 2001-ben az olaszorszá­gi Goriziában már három első he­lyezést és egy másodikat szerzett a kórus, s megkapta a Minden kate­gória legjobb kórusa, valamint a Legjobb női kórus címet. 2002-ben Arezzóból a Kóruséneklés európai nagydíját hozták el. Hosszú lenne a versenyekés a díjak, helyezések lis­tája. Ám érdekességként meg kell jegyezni, hogy például a hollandiai Arnhemben 2005-ben rendezett Nemzetközi kórus- és szólóénekes­versenyben mind a klasszikus zene, mind a jazz-pop kategóriában az el­ső helyet szerezték meg az észt lá­nyok. Ők ugyanis a modem zenét is kedvelik, ezért vállaltak szerepet két musicalben is: A zene hangjá­ban az apácák kórusát alakították, A király és én című észt musicalben pedig feleségként tűnt fel néhány lány. Repertoáijukban a gregoriánok­tól a kortárs szerzők műveiig szinte minden kor zenéje megtalálható. A folklór, a popzene és a jazz fontos eleme műsoraiknak. Veljo Tormis kortárs észt zeneszerző számos művet írt nekik. Lemezfelvételt ké­szített velük az észt, a dán, a norvég és az olasz rádió, műsorukat rögzí­tette a lett televízió. 2006-ban meg­jelent első DVD-j ük Gratias címmel. A leánykar fellépett már Európa szinte valamennyi országában, járt az USA-ban, Izraelben és Oroszor­szágban is. Az idei ünnepi koncert- körútjuk során már ellátogattak Párizsba, Madridba, Lisszabonba és Andorrába, áprilisban a már em­lített közép-európai fellépéseik zaj­lanak, júniusban pedig a 2. nem­zetközi kómsfesztivál vendégei lesznek Szentpéterváron. Karmes­terük azon túl, hogy számos nem­zetközi zenei testület tagja és kitün­tetés viselője, 2004-ben munkája elismeréseként megkapta az Észt Köztársaság Fehér csillag rendjét. Aame Saluveer nevét és az Észt TV Leánykórusát érdemes megje­gyezni. Bizonyára hallunk még ró­luk. Az alapiskolákban javuló, a középiskolákban hanyatló a Szép Magyar Beszéd mezőnye Legfontosabb az értelemre törekvő szövegmondás A Síép Magyar Beszéd verseny országos döntőiének helyezettjei 1.kategória: f 4.Tóth Nikoletta “ 2.Untermayer Tamás 1 3. Dőry Vivien AI Királyhelmec Jókai Mór AI, Komárom Erdélyi János AI, Nagykapos í.kategória: ' 1 1. Szabó Donáta 2. Jókai Ágnes j 3. Hipik Júlia Selye János Gimnázium, Komárom Selye János Gimnázium, Komárom Duna utcai AI és Gimnázium, Pozsony 3. kategória: * i LZolcer Emília Összevont Középiskola, Udvard j 2. Szabó Dávid Középfokú Gépészeti Szakmunkásképző, Rimaszombat 1 3. Kovács Ivett Összevont Középiskola, Komárom KOZSÁR ZSUZSÁN NA Kassa. Ismét összegyűltek a di­ákok az ország minden csücské­ből, hogy tudásukat összemérjék a Szép Magyar Beszéd országos versenyében, melyet már hagyo­mányosan, Kassán rendeztek meg szerdán és csütörtökön. A verseny házigazdája idén is a Márai Sán­dor Alapiskola és Gimnázium volt, az eredményhirdetést pedig a Márai Stúdióban tartották. A verseny három kategóriában zajlott, alapiskolák, középiskolák, szakmunkásképzők növendékei versenyeztek egymással. Néhány éve a versenyzőknek a helyszínen kapott esszé jellegű szöveg kihan­gosítása és saját szöveg megalko­tása mellett egy magukkal hozott, előre begyakorolt szöveg felolva­sásával is bizonyítaniuk kell szö­vegértésüket, a szép beszéd elsajá­títását és a mondatfonetikai esz­közök uralását. Az első kategóriában nagyon kiegyensúlyozott mezőny volt, a zsűrinek nem volt könnyű dolga a dobogósok kiválasztásával. ,Je­lentős változás az elmúlt évekhez képest, hogy a kimódolt színészi produkciók helyett az értelemre törekvő szövegmondás vált ural­kodóvá. A szép magyar beszéd legfőbb jellemzője a szép artiku­láció mellett az értelmes közlés, ezt kell megtanulnia minden­kinek” - foglalta össze tapasztala­tait a kategória zsűrielnöke, Koz- mács István, a nyitrai Konstantin Filozófus Egyetem vendégtanára. A középiskolásoknál nem volt egyenletes a színvonal. „Az utóbbi évek tapasztalata az, hogy a má­sodik kategóriában hiányzik az úgynevezett erős középmezőny. Néhány kiemelkedő teljesítmé­nyű versenyző van, az utánuk kö­vetkezők jó tíz ponttal lemarad­nak a helyezettek mögött. Ennek több okát is látom. A legfőbb talán az, hogy ugyanazokat a gyereke­ket nagyon sok humán jellegű versenyre elviszik, szavalóver­senyre, helyesírási és anyanyelvi versenyekre, és épp ezért kevés idejük marad a felkészülésre” - mondta Misad Katalin zsűrielnök, a pozsonyi Comenius Egyetem ta­nára. A harmadik kategória idén is fő­ként a klasszikus problémával küzdött: csupán négyen verse­nyeztek, hisz egyre nagyobb gon­dot okoz jól fogalmazó, szövegér­tésben jártas diákokat találni a magyar tanítási nyelvű szakmun­kásképzők diákságának körében. A másik két kategóriában 16, illet­ve 15 diák indult. Újdonság az országos verseny­ben csupán annyi volt, hogy a mi­nisztérium perszonális változásai következtében a rendezvény meg­szervezése idén a Nagyszombati Kerületi Tanügyi Hivatal munka­társaira hárult. Dobora Olga, a verseny főszervezője szerint „a minisztériumnak érdeke volt, hogy sikeresen lebonyolítsuk a versenyt idén is, melynek lefolyá­sát maximálisan támogatták”. Nem igazak tehát az olyan hí­resztelések, hogy ez a csupán ma­gyar iskolákat érintő verseny „megtűrt gyermek” lenne az okta­tási minisztérium által szervezett különböző tanulmányi versenyek sorában. Valóban elgondolkodta­tó azonban, hogy számos olyan diák vett részt a kassai döntőn, akire a jövő héten a rimaszomba­ti, „szavalóversenyes megméret­tetés” vár, és a két versenyre való egyidejű felkészülés óhatatlanul rányomja bélyegét a diák telje­sítményére. PENGE „A lengőajtó, az iroda, a légy zümmögése” ,/í lengőajtó, az iroda, a légy zümmögése, a dupla löket/whis­kyk (...) akár egy mondatátvesz- to, / levedlő beszédkészség”- írja egyik, Raymond Chandler vilá­gát megjelenítő versében Tan- dori Dezső. Kétségtelen, hogy Tandori költészetének egy bizo­nyos szegmense a krimi ismere­te nélkül nem igazán érthető meg. De ugyanígy rácsodálkozik az ember pl. Thurzó Gábor A szent című regényének vonalve­zetésére is: hiszen a lenyomo­zandó szent valós élettörténeté­nek felfejtésére vállalkozó egy­házi személyek Agatha Christie- olvasással vértezikfel magukat a feladatra. A krimi tehát ott van erőteljes háttérként számos nem krimi lapjain, már csak ezért is érdemes tudományosan is oda­figyelni rá. Benyovszky Kriszti­án ezúttal nem ezekre az össze­függésekre figyel, hanem egy műfaj vázlatos anatómiáját, Tandori fenn idézett szavával élve beszédkészségét kutatj a. Szerencsés helyzetben van a kritikus ítéletekre hajlamos re­cenzens, amikor egy kötet ma­radéktalanul beteljesíti (sőt: r~\ tr**y r~ rr' f* r“' BEVEZETE5 A KRIMI OLVASÁSÁBA túlszárnyalja!) azt az elvárást, melyet önmaga számára terem­tett meg a szerzője. Benyovszky Krisztián műve ilyen könyv: tu­dományos-népszerűsítő kismo­nográfia egy populáris műfajról, nevezetesen a krimiről. Nép­szerű műfajt minek népszerű­síteni, kérdezhetnénk. Arra job­ban rászorul a „magas művé­szet”, a kortárs klasszikus zene, festészet vagy költészet. Nem is a krimi népszerűsítéséről van itt szó, sokkal inkább arról az elő­ítélet-rendszerről, mely a (ko­rántsem olyan megbonthatatlan klisérendszerre épülő) műfaj alakulástörténetét és befogadá­sát kíséri és kísérte. A szerző meggyőzően érvel amellett is, hogy a populáris és az ún. elit­kultúra szembenállása nem szükségszerűen azonos az érté­kes és értéktelen minőségek egymásnak feszülésével. Lásd például az antik regény esetét: az ókorban a regény megvetett, alantas, jelentéktelen ponyva­műfajnak számított, ma viszont Apuleius vagy Petronius vérbeli klasszikusok. Jómagam nem vagyok mániákus krimirajongó (ha viszont az Oidipusz király vagyA rózsaneve, esetlegA par­füm krimi, akkor talán mégis­csak...), s valószínűleg emiatt van az is, hogy ha egy műal­kotásban a bűn a titokkal fonó­dik össze, nem feltétlenül a kri­mi jut eszembe. Ellenben kide­rült számomra, hogy kizárólag a „rejtély- vagy rejtvényközpon­tú, illetve analitikus” krimi ér­dekel, a modernebbnek ható „kemény krimi” csak módj ával. Benyovszky Krisztián könyve a leginkább egy (valljuk be: szo­katlanul) fantáziadúsan megírt (alternatív) egyetemi jegyzet­hez hasonlít, a szerző rendsze­rező képessége kifejezetten pél­dás és hatványozottan problé­maközpontú. Gondolkodó és gondolkodtató könyv, szelle­mes és kifinomult humorérzék­ről tanúskodó stílusban, mind­végig élvezetes, logikus érvelési rendszert teremtve. (E tekintet­ben messze felülmúlja a sorozat első kötetét). Külön kiemelkedő a Krimi­dialógusok című fejezet, mely­ben a krimikben (Sabato, Dür­renmatt, Borge egy-egy művé­ben) található önreflexív jellegű megfogalmazásokkal, azaz a krimiben a krimiről szóló véle­kedésekkel néz szembe a szer­ző, s izzó, fordulatos, esszébe hajló dialógusokat kerekít ki az egyes véleményformáló szerep­lőkkel. Az elméleti háttér első­sorban a cseh szakirodalom ta­pasztalatára támaszkodik, illet­ve a szerzőA jelek szerint című, a Kalligram gondozásában ki­adott irodalomtudományi mun­kájának eredményeit mondja újra olvasóbarátabb formában. A műfajtörténeti áttekintés akkor is bekövetkezett, ha a szerző ezt nem tartotta céljának: a történelmi tárgyú krimi poéti­kájának feltárására tett kísérlet és a bevezető alapozás (mely a pitaval, a fantasztikus elbeszé­lés, illetve a titokregény műfaj- csoportjait tárgyalja) maradék­talanul eligazít nemcsak az el­méleti megközelítések, de a tör­téneti kérdések útvesztőiben is. A könyvet e rovatban komp­lex módon szokás értékelni, s a kitűnő tartalomhoz szükséges méltatni a formát is. Sajnos, a kötet technikai minősége csap­nivaló: már az első olvasás után (közben) lapokra hull szét. (Benyovszky Krisztián: Be­vezetés a krimi olvasásába. Li- lium Aurum, 2007. Parazita Könyvek2.) Értékelés: Bacsó legújabb filmje Moszkvában Budapest. Bacsó Péter legújabb, Majdnem szűz című filmjét meg­hívták a június közepén kezdődő Moszkvai Nemzetközi Filmfesz­tivál versenyprogramjába. A fesztivál elnöke a világhírű filmren­dező, Nyikita Mihalkov lesz. A moszkvai filmes versengés - a can- nes-i, a berlini és a velencei seregszemléhez hasonlóan - a Film- producerek Nemzetközi Szövetsége által A-kategóriásnak minősí­tett 12 filmfesztivál közé tartozik, (mti)

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom