Új Szó, 2008. április (61. évfolyam, 76-101. szám)
2008-04-12 / 86. szám, szombat
8 Kultúra Emléktábla Faludy Györgynek Budapest. Faludy György író, költő tiszteletére avatott emléktáblát Gyurcsány Ferenc miniszterelnök az alkotó egykori Szent István körúti lakóházánál a költészet napján, tegnap Budapesten. Faludy Györgyre emlékezve a kormányfő a család, barátok, művészek, politikusok és tisztelők körében tartott ünnepségen úgy fogalmazott: „gazdagított bennünket, ezt az országot (...) leginkább azzal a reménnyel, hogy nem hiábavaló az önmagunkkal való küzdés”. A Gyurcsány Ferenc által leleplezett emléktáblán az alkotó arcképét ábrázoló plasztika felett a Ballada az ember fiáról című művének részlete olvasható a „Faludy György 1910-2006” felirat fellett. „Magyar író, költő, humanista gondolkodó, a XX. század műiden szépségének és szörnyűségének részt vevő krónikása. 1996 és 2003 között ebben a házban élt, s ha kedve úgy tartotta, alkotott. írásai, bölcsessége s életszeretete legyenek kísérőink minden időben” - olvasható a Magyar Köztársaság kormánya által állíttatott táblán. (MTI) Szabó István és Vera Chytilová lesz a vendég A Febiofest a Cinefilben ÚJ SZÓ-HÍR Kassa. Hétfőtől a fővárosból Kassára költözik a jubileumi, 15. Febiofest filmszemle. A legnagyobb csehországi és hazai vándorfilmszemle alkalmából a Cine- fil filmklubban április 20-áig 19 mozgóképes alkotást láthat a közönség, köztük cseh és szlovák produkciókat, valamint újdonságokat a vüág filmterméséből. A kassai Febiofest nyitófilmje a mindenütt nagy érdeklődéssel fogadott Havel polgár, amely tizenhárom évig készült. Pavel Kou- tecký rendező nem érte meg a portréfilm bemutatóját, munkáját Miroslav Janek fejezte be. Nem kisebb várakozással fogadták a fanyar humor rajongói Steve Bus- cemi Interview című filmjét, amelyet idehaza először a Pozsonyi Nemzetközi filmfesztiválon láthatott a közönség. A megcsömörlött politikai újságírót alakító Buscemi és a szappanopera-dizőzt játszó Sienna Miller parádés alakítást nyújtanak szinte egyetlen helyszínen, egy gyárcsamokból átalakított magánlakásban. Párbeszédükkel, vagyis az interjúval a hatalmas ipari térre emlékeztető lakásba drámai világok kéredzked- nekbe. A román filmet egy kisfilm- összeállítás képviseli, valamint az utóbbi évek legsikeresebb román mozgóképe, Cristian Mungiu Cannes-ban Arany Pálmát nyert, s a világ vetítőtermeiben ovációval fogadott 4 hónap, 3 hét, 2 nap című opusa. Több klasszikust is bemutatnak a szemle hét napja alatt, köztük Alan Parker Lángoló Mississippi (1988), Luis Bunuel Andalúziái kutya (1929), Michelangelo Antonioni Zabriskie Point (1970) című munkáját. A szemlének művészvendége is lesz: Véra Chytilová, aki Potížist- ky című dokumentumfilmjét viszi el Kassára, valamint az Oscar-dí- jas Szabó István, akinek a Budapesti mesék című alkotását 16-án, trilógiájából a Redl ezredest pedig 17-én vetítik, (tébé) Szabó István (ČTK-felvétel) A Pátria rádió kétnapi kínálatából válogathatnak Hétvégi programok MŰSORAJÁNLÓ Szombat: A műsor reggel hétkor hírösszefoglalóval kezdődik. Negyed nyolctól az elmúlt évek slágereiből válogatunk. Nyolc órakor jelentkezik a közép-európai nemzetiségi stúdiók magazinja, a Térerő, amely ezúttal a marosvásárhelyi szerkesztőség gondozásában készült. Kilenc órakor indul zenés, publicisztikai magazinunk, a Hétről hétre. 11 órakor kezdődik Miklósi Péter műsora, a Délidő. A stúdióvendég az MKP korábbi elnöke, Bugár Béla lesz. A déli hírek után kezdődő népzenei összeállításban a Méta, a Garados, a Kolompos és a Boglya együttes felvételeiből válogatunk. 12 óra 30 perckor irodalmi magazinunk, a Téka jelentkezik. A műsorban a jubiláló, most 60 éves Grendel Lajos Kossuth-díjas prózaíróval beszélget a szerkesztő, Lacza Éva. A Tékát 13 órakor a Köszöntő követi. Vasárnap: Hírekkel indul az adás hét órakor. 7 óra 10 perckor katolikus kiadással jelentkezik a Világosság c. egyházi műsor. Az evangéliumot követően Smolnicky Béla kassai kórházlelkész elmélkedik. Ezt követően bemutatjuk a Crux együttest, amelynek tagjai fiatal, Krisztus mellett elkötelezett emberek. 8 órától a komolyzene kedvelőinek Vivaldi és Haydn egy- egy műve hangzik el. A Kaleidoszkóp fél kilenckor kezdődő adásában összeállítást hallhatnak a Dunaszerdahelyen április 4-én rendezett Vámbéry földrajzi verseny országos döntőjéről. Hodossy Gyula, a versenyt meghirdető és szervező Vámbéry Polgári Társulás ügyvezetője a verseny múltjáról és jelentőségéről beszél, de megszólal néhány felkészítő tanár, Krasz- tev Péter, a zsűri elnöke, valamint a győztes felsőszeli csapat tagjait is megkérdezzük. 9 óra 30 perckor kezdődik a Zenei szerkesztő ajánlata: Paul Robeson és Ella Fitzgerald pályafutását ismertetjük. 10 órától a Randevúban egyebek között beszélgetés hangzik el Gerendái Károllyal, a Sziget Fesztivál főszervezőjével és Szép Fruzsinával, a magyarországi Music Export iroda igazgatójával. A déli hírek után nótacsokrot sugárzunk. 12 óra 30 perckor a Kultúra világában először egy Dunaszerdahelyen, a Kortárs Magyar Galériában megnyílt kiállításról számolunk be, majd Gulyás Gábor művészet- történész, a debreceni MODEM kiállítóközpont igazgatója beszél az április 21-én megnyíló és július 6-ig látható Aba-Novák Vilmos életmű-kiállításról. 13 órától a Köszöntőt hallgathatják. (bodri) ÚJ SZÓ 2008. ÁPRILIS 12. www.ujszo.com Ág Tibor 80. születésnapjára - „Az első találkozás az élő népdallal egy egész életre szóló élményt jelentett" Vándorként jártuk a Felvidéket Ág Tibort 1951 november közepétől ismerem. Megismerkedésünkkor ő már Pozsonyban, a Csemadok központjában dolgozott. Én, mivel nem sikerült bejutnom a pedagógiai főiskolára, állást kerestem. Csanda Sándor diákvezér ajánlatára kopogtam Fellegi Istvánnál, a Csemadok akkori főtitkáránál, tudván azt, hogy Tibor mellé, aki ének-zenei szakelőadó volt, keresnek egy néptánc szakelőadót is. TAKÁCSANDRÁS Fellegi mutatott be bennünket egymásnak, s mindjárt közös feladatul kaptuk, hogy fokozatosan ismerkedjünk meg Szlovákia, illetve a Felvidék magyar népművészeti hagyományaival: dalokkal, táncokkal, zenével, a közösségi élethez kötődő szokáshagyományokkal, viselettel stb., mert hamarosan szükségünk lesz rá, és szüksége lesz rá a Csema- doknak is. A Csemadok ugyanis 1952. január elsejével tervezi beindítani hivatásos népművészeti együttesét, ahová Tibort ének-zenei karnagynak, engem táncko- reográfusnak szándékoznak kinevezni. Ők, mármint az apparátus az együttes szervezését elvégzik. Különben is, a Csemadok alapszervezetei keretében naponta újabb és újabb énekkarok, tánccsoportok alakulnak, és azoknak is feltétlenül szükségük lesz a hazai hagyománykincsre. Mi örömmel szót fogadtunk, ismerkedtünk az ország magyarságának hagyománykincsével. Első, kéthetes néprajzi gyűjtőutunk december utolsó és január első hetében valósult meg. Tibor felkészültebb volt, így első utunkkal Kodály Zoltán, Manga János és Arany László zoboralji népdalgyűjtő útjainak állomásait követtük, ületve útitervünket kibővítette a Nyitra és Zsitva folyó torkolatánál fekvő Martossal is. A meglátogatott községekben - Nyitrage- rencsér, Kolon, Egerszeg, Gímes, Zsére és végül Martos - élő hagyománykinccsel találkoztunk. Utólag visszagondolva nagy élmény volt számunkra az a gyűjtőút, igazi sikerként könyvelhettük el. A megélt súlyos tapasztalatok, a háború, a kilakoltatások, a konfiskálások, a hontalanságba taszítás ellenére az egyszerű emberek szívélyesen fogadtak bennünket, és ez nagyon pozitív hatással volt mindkettőnk további szakmai életére. Tibor erre így emlékszik vissza az Édesanyám rózsafája című könyvében: „1951 decemberében indultunk Takács Andrással az első gyűjtőútra, Nyitragerencsérbe, Kolonba, majd Martosra. Ez az első út közel 100 dallam feljegyzését eredményezte. Az első találkozás az élő népdallal egy egész életre szóló élményt jelentett.” Ezt az utunkat követte - 1952 húsvétjához kapcsolva - egy kelet-szlovákiai kiruccanás. Bodrog és Ung vidékét látogattuk meg. A Csemadok egyetlen autóját, a kis minort kaptuk meg erre az útra. így vihettük magunkkal a hatalmas méretű szovjet típusú magnetofont is, ezt az egyeüen fajtát lehetett akkoriban Csehszlovákiában beszerezni. Húsvét hétfőjén Tiborral a Királyhelmec melletti Szentesre jutottunk, Feke Andrá- sékhoz, egy jó nótás, táncos családhoz. Társul és kalauzként hozzánk szegődött az erről a vidékről származó Szűcs Béla pozsonyi egyetemista, így őt kineveztük magnókezelőnek, én meg táncolhattam a konyhában a házigazdával. A családban két lány lévén, no meg a menyecske sem volt még olyan nagyon idős, a bemutatkozást azzal kezdtük, hogy megöntöztük a család nőtagjait, aminek természetes velejárója lett, hogy borral kínáltak bennünket. Tibor azért nem ihatott, mert éppen akkor lábalt ki a sárgaságból, én meg, ha bort láttam, még a fülemből is csöpögött a gyomorsav. Tánctanítás közben is kínálgatott a gazda, és az állandó visszautasításra egyszer csak megvillant a kezében a konyhakés, jó nagy erővel belevágta az asztallapba, és azt mondta: „No, fiam, aki az én feleségem és lányaimat meg- öntötte, és nem iszik az egészségükre, annak a vére fog itt folyni”. Vér nem folyt, Tibor csak később tudta meg, hogy „megmentettem” az életét. A gyomorégést is átéltem valahogy, de megérte, mert nagyon gazdag anyaggal bővült a gyűjtésünk. Nagy élményt jelentett számunkra a kiskaposi Biki Ferenc bácsi is, aki a környék szerint nagyon jó nótás pásztor, de még jobb tárogatós volt. Nagy félsz lakozott azonban benne, ami a tárogatózás 1945 utáni letiltásával költözött belé. Hosszú könyörgésünkre aztán odaszólt a feleségének: „asszony, ha már annyira akarják, menj, ott van az eresz alatt a padláson eldugva, hozzad le a tárogatómat”. Az öreg attól való félelmében, hogy elkobozzák tőle, inkább darabokra szétszedve eldugta, és évekig használni sem merte hangszerét. A felesége lehozta, Ferenc bácsi pedig gyönyörűbbnél gyönyörűbb dalokat varázsolt elő belőle. A következő utunkkal bejártuk a Garant és az Ipoly mentét. Akkoriban a Csemadok III. Országos Közgyűléséhez kapcsolt országos méretű népművészeti seregszemle előkészítése során sok hagyományőrző csoportot és énekkart látogattunk meg. Nyír, Csata, Fegyvernek, Kéménd, Deménd stb. községekben jártunk, aztán a gömöri Medvesalja és a Sajó völgye következett. Mentünk, mint a megszállottak, és 1953 júniusára, mire a Népes megszületett, megvolt az induláshoz szükséges ének-, zene-, tánc-, viselet- és ha- gyományszokásbeli áttekintésünk, ismeretünk, miközben segítettük a leendő együttesek szervezését és a hazai ének-zenei, valamint néptáncmozgalmat is. 1953. június 1-jével megalakult a Csehszlovákiai Magyar Népművészeti Együttes, melynek Ág Tibor lett a művészeti vezetője és karnagya; így az addig végzett gyűjtői tevékenységének az eredményét mindjárt ott is hasznosítani tudta. Az együttes igazában csupán egy nyarat élt meg, volt vagy száz fellépése, aztán adminisztratív úton feloszlatták. A szellemet viszont már nem lehetett visszagyömöszölni a palackba. A népművészeti mozgalom feliem dűlt, létrejöttek a különböző karnagyképző stb. szaktanfolyamok, néprajzi gyűjtőutak szerveződtek, énekkarok alakultak, a népművészeti seregszemlék sorozata jött létre - és Tibor mindenütt ott volt. 1957. májusától igazgató művészeti vezetője lett a Népes helyébe megszervezett Ifjú Szivek Magyar Dal- és Táncegyüttesnek, melyet éveken keresztül sikeresen vezetett. Később mindinkább a népdalgyűjtés vált élete céljául. Ennek érdekében, illetve a munka sikeresebbé tétele érdekében 1968-ban - egy évvel megelőzve a magyarországi „Röpülj páva...” vetélkedőt - megszervezte a Tavaszi szél vizet áraszt... országos (Somogyi Tibor felvétele) méretű népdalvetélkedőt, mely mozgalom napjainkig él. Voltak olyan évfolyamai, amikor több mint 5000 énekes-szereplőt mozgatott meg. Tibor munkájának óriási eredménye lett az, hogy ezt a tömeget sikerült népdal- és hagyománygyűjtő társul maga mellé állítania. Ő lett e területen az ország, a felvidéki magyarság Tibor bácsija. Mindenüvé hívták; éneklőcsoportok, énekkarok alakulásához, bemutatókra, előadónak szakmai tanfolyamokra, zsűritagnak, a Kodály Napok összkórusa karnagyának - és ő ment. Rengeteg felkérésnek tett eleget, volt, hogy munkahelyi feladatként, és nagyon sokszor volt, hogy pihenés helyett. Alkotóként is sokat tett le a szlovákiai magyarság képzeletbeli asztalára. Könyvei sorozatban jelentek meg - álljon itt néhány köteteim publikációinak gazdag sorából: Édesanyám rózsafája (palóc népdalok, 1974), Népzene- gyűjtés Csallóközben (1986), Tiszta rozmaringszál (1989), Vígan zengjétek citorák (csallóközi betlehemes játékok és mendikák, 1992), Bíborpiros szép rózsa (népzenei gyűjtés Peredről, 1996), Az Aranykert muzsikája (csallóközi népdalok, 1999), Felsütött a nap sugára (kelet-szlovákiai népdalok, 1999). Kórusfeldolgozásait, népdalcsokor-össze- állításait számtalan csoport és kórus tűzte és tűzi műsorára. A felvidéki magyarság soraiból, ha valaki nagyon „megérett” már egy Kossuth-díjra, akkor az elsősorban Ág Tibor, mert annyit, amennyit ő tett ennek a népcsoportnak a fennmaradásáért, nemzettudatának megerősítéséért, néphagyomány-kultúrájának újra élővé varázsolásáért, e terület alkotói, tudományos kutatói közül senki más nem tett. Isten éltessen, Tibor!
