Új Szó, 2008. április (61. évfolyam, 76-101. szám)
2008-04-11 / 85. szám, péntek
www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2008. ÁPRILIS 11. Kultúra 9 Love story sok-sok buktatóval, csavarral, pazar látvánnyal: parádés ruhákkal, díszes esküvői tablókkal 27 idegen igen után lesz-e saját? Garry Marshall elkapta a jó mozi titkát. Kifuttatott egy rém egyszerű Hamupipőke-történetet egy hófehér motoros paripán érkező herceg és egy faragatlan, de belevaló utcalány véletlen találkozásáról. TALLÓSl BÉLA 1990-ben Micsoda nő! (Pretty Woman) című romantikus meséjével Marshall világhódító útjára bocsátotta az évtized legbájosabb mozidarabját. Mi több, túlzás nélkül állítható, filmje túlélte a 90-es éveket. Hódító útja a kétezerbe fordult új évtizedben is tovább hódít. E bájos komédia őrizni tudja frissességét, üdeségét, nem véletlenül kerül szeretet-ünnepnapok környékén még most is a képernyőkre. Többszöri újranézésekor is képes fátyolosra nedvesíteni a szemet. Arme Fletcher 27 idegen igen (27 Dresses) című romantikus komédiájával hasonló fába vágta a fejszéjét. Nem törte bele, de nem is sikerült vele olyan pörgő, lendületes, finom nüánszokkal anekdotá- zó „nagyoperettet” faragnia, mint amilyen az alaphangulatában rokonelőd. Az önzetlen, bájos Jane-t kislánykorában egy ragyogó felismeréssel ajándékozta meg a sors. Ahogy Picasso és Mozart már a gyermekkorban rádöbbent arra a kivételességre, amellyel megáldanak, vagyis hogy egyikük a festészetben, másikuk a zeneszerzésben fog remekelni, zsenialitását Jane is felismerte ártatlan leány korában. Egy nagyzoló esküvő során, amikor sugárzóan vonult a menyasszony uszályát tartva, hirtelen megvilágosodott előtte, hogy nyoszolyólányként boldogul majd az eljövendőkben. Az álom beteljesült: hirtelen vágással nagylánnyá cseperedik, a múltból ugrunk egyet a jelenbe, és Jane egyik esküvőről a másikra rohan. Útközben, taxiban öltözik, a hátsó ülésen alakítja imázsát a ceremónia külsőségeihez - indiai, japán és egyéb viseletek gyülekeznek gardróbjában. 27 koszorúslány-ruhát őriz simogató féltéssel, életének legszebb pillanatait gyűjtögeti mindig tárt ajtajú szárnyas szekrényében. Erre utal a film eredeti címe, a „27 Dresses” - amit magya(Képarchívum) Kevin (James Marsáén) és Jane (Katherine Heigl) rul „27 idegen igenre” fordítottak. A magyarítás arra utal, hogy Jane 27 idegen menyasszony által kimondott igennél statisztált. Bár vágyik rá, hogy magára ölthesse édesanyja egykori menyasszonyi ruháját, az araság várat magára. Esküvői bankettől esküvői bankettig tartó megszokott életéből azonban épp a szerelem váratlan érintése billenti ki. Viszonzatlan ugyan az érzés, mivelhogy túlságosan is tartózkodó főnökébe, Ge- orge-ba zúg bele. Ahogy a séma kínálja, George-ot leszakítja előle Tess, a mindenre kapható húg. Ja- ne-nek pedig nem marad más, mint hogy derűs arcot vágva statisztáljon Tess boldogságához. Azért neki is marad valaki, egy lap esküvői mellékletének ifjú tollnoka: Kevin, aki pikáns sztorit remélve szegül Jane nyomába. A sztoriból botrány, a sztorikhoz szolgáló interjúkból - melyek során Kevin Jane-t faggatja - lángoló szerelem lobban. Ahhoz azonban, hogy megtudjuk, huszonnyolcadszorra Jane koszorúslány- vagy menyasszonyi ruhába bújik-e, még meg kell nézni egy-két kockát. . Ennyi a sztori, sok-sok buktatóval, valamint ámulatba ejtő pazar látvánnyal: parádés ruhákkal, díszes esküvői tablókkal. A 27 idegen igen mégsem érte utol a Micsoda nő!-t. Sok benne az üresjárat. Visszafogottabb a lendület, s ami lényegesen megkülönbözteti a Pretty Womantől: kevesebb a fogódzó. Hiányoznak az olyan finoman kimunkált, „öntapadós” poénos sztorik, amilyenek akaratlanul is megragadnak a tudatban - gondoljunk csak a Micsoda nő! nagy étkezési jelenetére, amelyben az etiketthez „domesztikálódó” utcalány tányérjából kirepül a tengeri szerkentyű. A romantika azonban ezúttal is megteszi a hatását. Ha könnyeket nem is fakaszt, érezni, hogy a moziból más világba jövünk ki. Hogy egy aranyos történetből fel kell ébrednünk, s meg kell válnunk megkedvelt hőseinktől. Akik természetesen mind szépek, gusztusosak, modellszerűek, amilyeneket egy romantikus mese megkíván. Katherine Heigl (Jane) határozatlanságával, esetlenségével, majd magára erőltetett, gyenge lábakon álló magabiztosságával, ennivaló. Malin Akerman (Tess) affektáló nyomulásával idegesítő napraforgólány, aki mindig a nap, az előnyök felé fordul. Edward Bums (George) a megolvasztásra váró fagyos macsó, visszafogott erotikával. James Marsden (Kevin) laza trendi figura, sportos eleganciával, fülig szájjal, hatvannégyes fogsorral. Megtévesztő „vadász”, aki sunyi módon színlelt ártatlansággal veti ki kivédhetetlen hálóját. Ügyesen kikapcsolnak. Szerelmes romantikus játszadozásuk antidepresszánsként is fogyasztható. ÁPRILIS 11. - A KÖLTÉSZET NAPJA Vida Gergely Nincs arc nincs arc ki ne futogatna a Vámbéry téren körösítve négyszögét vagy keresztül-kasul át vagy érintőlegesen vagy szelve mint átló bár kerülgetve gót közép-pontot minek helyén a templom áll ma kinek hivatali ügye van a városházán az is erre vág át vagy csak beül hangulatos helyre hisz vannak itt számos helyek esetleg direkte idejön vagy turista tempót ekkor felvéve éppen ha egyet kirakat-nézeget ha a hiúság éppen erősen környékez mert meg-meg csordul ez a méz is egészen ingyenes a mimézis időt spórol ballagáskor az ember ilyenkor úgyis néz is kétszeres élvezet de van hogy sarkon önmagával össze-fut vagy csak a szem kápráz zavart oltani most kell rá-máz kedélyesen szóba elegyed Újabb főszerep vár az Oscar-díjas cseh énekesnőre Herz is Irglovát akarja ČTK-HÍR Prága. Juraj Herz több mint két éve készül horrorelemekkel átszőtt új filmjére, melyet Martin Némec forgatókönyve alapján forgatna. Már a 2006-os Karlovy Va- ry-i fesztiválon bejelentette: a főszerepet Ivan Franéknek, a Franciországban élő cseh színésznek szánja. A női főszerepre a fiatal, Oscar-díjas énekesnőt, Markéta Irglovát szemelte ki a neves rendező. Herz a Once című ír filmben látta először Irglovát - mégmielőttaz alkotás világszerte nagy sikert aratott -, és úgy érezte, megtalálta a történetbeli vidéki postáslány ideális életre keltőjét. „Markétával folyamatosan tárgyalunk, a forgató- könyv nagyon tetszett neki” - mondta Herz. Az énekesnő apja, Marek Irgl megerősítette: a rendezővel valóban tárgyalnak, a szerződést azonban még nem írták alá. Egyelőre kérdéses, győzné-e Markéta a forgatást, jelenleg ugyanis még számos, a Once-hoz kötődő felkérésnek kell eleget tennie. Markéta Irglová (ČTK-felvétel) RÖVIDEN 24 óra-24 vers Ma a Könyvesblogon (www.konyves.blog.hu) is megemlékeznek József Attila születésnapjáról: egy egész napon át minden órában egy-egy kortárs költő új versét jelentetik meg az oldalon. A Könyves- blog három költészet- és versfelelőse, Miklya Anna, Jászberényi Sándor és Kálmán Gábor állított össze egy 24 költőből álló listát. Igyekeztek úgy dolgozni, hogy minél többféle hangot tudjanak megszólaltatni. „Természetesen még rengeteg szerző érdemelt volna helyet ezen a listán, tőlük ezúton is elnézést kérünk. Illetve voltak olyanok, akiket nem értünk el, olyanok is, akiktől nagy sajnálatunkra nem kaptunk szöveget” - mondta a napi verssorozat egyik szerkesz- tőj e, Kálmán Gábor. A felkért szerzők között találjuk Babiczky Tibort, Bódis Krisztát, Dunajcsik Mátyást, Erdős Virágot, Gyórffy Ákost, Háy Jánost, Jónás Tamást, KántorPétert, Karafíáth Orsolyát, Kemény Istvánt, Király Odettet, Krusovszky Dénest, Lanczkor Gábort, Mamo Jánost, Orbán János Dénest, Pallag Zoltánt, Parti Nagy Lajost, Schein Gábort, Szabó T. Annát, Székely Szabolcsot, Térey Jánost, Tóth Krisztinát, Turczi Istvánt és VáradySzabolcsotis. (litera.hu) PENGE A napot naponta kell kezdeni Géher István szerényen változatnak nevezi művét: egy Arany-átírás vagy verses Aranykommentár, sugallja, ám sokkal inkább arról van szó, amit all. stanzában (mert hogy stanzákban íródott a költemény, de még milyenekben!) sokértel- műen állít: ami látszatra Istók létében az, valójában Istók nyelvének valóságában lesz Csehy Zoltán kritikai rovata „fedezetnek arany”. Vagyis: Géher nem változatot teremt, hanem a változót magát ragadja meg. Azt a folyamatot, ahogy az élet apróbb mozzanatai meg- szövegesülnek, és létrehozzák azt az identitást, melyet korábban a költő önazonosnak érzett. Ez idézi elő, hogylstókgyakorta kénytelen élni az önmegerősítés erőteljesen ironikus gesztusaival is: „isták tehát: a doyen professzor,/egy személyben maga a testet öltő/univerzális egyetem, sokadszor / szerepel így ifjak előtt.... de költő- /nek nem jegyzik a színlapon se.” Bár a nyelv által kimunkált én akaratlanul is függetlenedik és leválik a referencialitásról: „nagy ideje, hogy isták nélkülem/növekedik, azidőm kifutott/a régmúltból?” Géher Istvánnál talán senki se tudta tökéletesebben megfogalmazni az egyetemi légkör és közeg szerepjátszásait és belső ritmusát, vüágát a világban, egyszerre üvegházi és bohém jellegét, talán csak a kitűnő John Berryman, akivel a magyar költő joggal versenghet: ezt a beszédmódot már az Anakreón vagy Catullus maszkjában írt verseiben is a tökélyre fejlesztette. Az önreflexív gesztus folyamatosan szembesül a költői létezésmód rejtett intimitásával, mely a nyilvános létezés afféle árnyéka lesz, Istók sem tehet mást: „árnyékként alakít ma is”. Géher sosem tolakodó vagy harsány, bölcs antik humora (a leginkább talán a latin venustum fogalmához áll közel, mely a bájt és a nevetést kapcsolja össze) iróniája és pa- rodisztikus érzékének intellektuális természete egyik legjobb költőnkké avatja őt. Észrevétlen ügyességgel varázsol költészetet egy-egy köznapi cselekvésből, szóból, fordulatból, s a mindenkori történelmi helyzet ábrázolásának is ezt a finom módját választja. Istók hol „osztályidegen”, hol ellenzéki: szerepekbe kényszerül és szerepekbe kényszeríti önmagát, ám mindvégig megmarad végtelenül kompakt kételkedőnek, aki még abból is tanulni vágyik, ha ő maga tanít. Feszültségte- remtően elegáns és költői, ahogy a magát polgárként megtestesítő „nem arisztokrata” Istók „túlél” („azóta is a sehol-lét- ben él”) és szembesül az agresszív politikával, vagy olyan kardinális kérdésekkel, mint a nemzeti önismeret, a származás, a hit („szenvedett, / tehát keresztény volt”) vagy a hagyomány kérdései. Istók autentikus hangú (ra konstruált) életrajza nem lineárisan vagy kronologikusan következő események sorozata: ez egy kumulatív életrajz, melyben a mindenkor változó én jelene uralkodik. Ez a jelen egybeesik a versírás idejével. A versszakok gyakorta egy- egy kulcsszót átörökítve sorjáznak előre: pl. a 78. stanza vége: „lehet, / hogy személyisége csak képzelet?” A 79. eleje: „hátpersze, hiszen csak elképzelem. / nélkülem isták nem is létezik. / ahogy, mint mondtam, én se létezem.” Géher István kötete eseményszámba megy: és nem pusztán kimagasló költői értékei miatt, hanem a múlttal való szembenézés bölcsen ironikus bátorsága miatt is. A 93 stanza az alcíme alapján csak az első éneke egy nagyobb műnek, remélhetőleg egy készülő, nagyobb verses regénynek. (Géher István: Polgár Istók. Első ének. 2003-2007., Pozsony, Kalligram, 2008.) Értékelés: (
