Új Szó, 2008. április (61. évfolyam, 76-101. szám)
2008-04-09 / 83. szám, szerda
www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2008. ÁPRILIS 9. Vélemény És háttér 7 _ FKímő a_ Huszonegy magyar rab Huszonegy magyar állampolgárt tartanak fogva dél-amerikai börtönökben, tizenötöt kábítószerrel való visszaélés vádjával - tájékoztatta a Külügyminisztérium kedden az MTI-t. Dél- Amerikában a szabálysértést vagy bűncselekményt elkövető külföldi állampolgár jelentős pénzbüntetésre, kiutasításra, rosszabb esetben letartóztatásra és hosszú börtönbüntetésre számíthat. A büntetési tételek magasabbak a Magyarországon érvényben levőknél, az eljárás lassúsága miatt a vádlott éveket is tölthet előzetes letartóztatásban. Különösen vonatkozik ez a kábítószerrel kapcsolatos bűncselekményekre. (mti)-Ne adjak némi pénzt, képviselő úr? Most néztem az interneten a vagyonbevallását, melyben azt írja, szegény, mint a templom egere. (Peter Gossónyi karikatúrája) A lényeg az, hogy a vádakat időről időre, az emberek fejébe sulykolva ismételgesd Ez a fickó az ország szégyene Bölcs miniszterelnökünk a progresszív baloldali vezető politikusok Londonban tartott informális csúcstalálkozóját újra arra használta fel, hogy hordószónokként hazaüzenjen hű választóinak, és nagyot- mondásával újra felhívja magára a figyelmet. GÁLZSOLT Nem állhatta meg, hogy az általa prostituáltaknak és szellemi hajléktalanoknak titulált újságírókon keresztül ne méljen egy újabb övön aluli ütést az ellenzékre, amelyet legszívesebben a rácsok mögött látna. A fontos kormányfők előtt tartott beszédében újra a földbe taposta az előző Dzurinda-kormányok politikáját, mondván, az általuk véghezvitt dereguláció, liberalizáció és privatizáció mélyítette el Szlovákiában a regionális különbségeket és a szegénységet, amely „a jobboldali kormány hatalomra lépése előtt Szlovákiában nem létezett”. A recept már jó ideje ismert. Keress magadnak valamilyen ellenséget (nagyvállalatok, újságírók, ellenzéki pártok, magyarok), zúdítsd rájuk az alaptalan vádaskodások, hazugságok, félig igaz csúsztatások tömkelegét, lehetőleg hetente hármat-négyet, de eleget ahhoz, hogy képtelenek legyenek mindre kielégítően reagálni. A kijelentéseidet fűszerezd meg otromba rágalmakkal vagy vulgáris kifejezésekkel, hogy a sajtó mindenképpen beszámoljon róla, és ködösíts hű támogatóid számára érthetetlen (dereguláció, liberalizáció, privatizáció), de kellően gyanús és ijesztő kifejezésekkel. A íényeg az, hogy a vádakat időről időre, az emberek fejébe sulykolva ismételgesd, hogy megfelelhess a náci harmadik birodalom propagandaminisztere, Joseph Goebbels által felállított legfőbb kritériumnak: „a százszor ismételt hazugság igazsággá változik”. Legalább támogatóid agyában részben ez nagy eséllyel be is következik, hiszen „nem zörög a haraszt, ha a szél nem fújja”. Ezzel már el is érted célodat: hisznek neked és sikeres vagy, bármekkorát hazudsz is. Goebbelshez visszakanyarodva: „a propagandának nem az a feladata, hogy intelligens legyen, hanem hogy sikerre vigyen”. A legutóbbi londoni beszólásból például egy szó sem igaz, illetve pont a fordítottja igaz. Természetesen a (Dzurinda-kormányok által foganatosított) reformok előtt is létezett szegénység, regionális különbségek, munka- nélküliség. Méghozzá jóval nagyobb mértékben, mint két éve,. 2006-ban, amikor átadták a kor- mányrudat. Azaz a reformok nem elmélyítették a szegénységet és a problémákat, hanem jelentősen enyhítették azokat. A szegénységet a szocializmus gazdasági öröksége és Fico jelenlegi koalíciós partnerének, Vladimír Me- čiamak a kormányzása okozta. A dereguláció, liberalizáció és privatizáció nem a problémák oka volt, épp ellenkezőleg az egyetlen kiút a gondok orvoslására. Azaz Fico újra gátlás nélkül rámondta a fehérre, hogy fekete. A hazudozásnál azonban nagyobb probléma, hogy Fico eszmei ámokfutása ez esetben külföldi prominens politikusok előtt történt. Olyan ez, mintha a sze- pességi romatelepekkel akarnánk turisztikailag reklámozni Szlovákiát. Persze problémák mindig léteznek, de vajon Londonban melyik más politikus járatta még le az országát a hazai ellenzék elleni acsarkodással és a szegénység boncolgatásával. Pláne olyan helyzetben, amikor a gazdaság, a reálbérek és a foglalkoztatottság gyors ütemben (sőt a leggyorsabb ütemben) növekszik. Ficó- nak már egyáltalán nincs miért szégyenkeznie Szlovákia fejlődésével kapcsolatban, ellenben az országnak nagyon is van mit szégyellnie a folyton hazudozó miniszterelnökén. Különösen akkor, ha igaz a mondás, minden országnak olyan kormánya van, amilyet érdemel. Félkatonai csoportok masíroznak a városokon és falvakon át, s uszítanak a romák, valamint a zsidók ellen Felsorakozik a magyar szélsőjobboldal MTI-ÖSSZEFOGLALÓ „A magyar szélsőjobboldal felsorakozik” címmel elsősorban a Magyar Gárdáról közölt cikket a Süddeutsche Zeitung. A német liberális napilap budapesti keltezésű írásának alcímében kiemelte: félkatonai csoportok masíroznak a városokon és falvakon keresztül, s uszítanak a romák, valamint a zsidók ellen. A liberális egyesülési jog védi őket - tette hozzá. A cikkíró, Michael Frank az írás bevezetőjében beszámolt az „úgynevezett” Magyar Gárda elmúlt hétvégi megmozdulásáról. A szélsőjobboldal félkatonai alakulatának ellenségképét az etnikai kisebbségek, „a haza ellenségei” és a zsidók alkotják - írta a lap, tudósítva a Hősök terén tartott „eskütételről”, amelynek keretében az újoncok esküt tettek a „magyarságé’ védelmére. Ezután „hazafias dalokat üvöltve, a II. világháború alatt a nyilaskeresztesek által lengetett Árpádsávos zászlókkal” vonultak végig Tatárszentgyörgyön - hangsúlyozta a cikkíró, majd hozzátette: nem csak Magyarországon érzi egyre több megfigyelő úgy, hogy ideológiáját tekintve a gárda a nácik rohamosztagára, az SA-ra emlékeztet. A Magyar Gárda az általa törvénytisztelőnek tekintett magyar polgárok „védelmezőjeként” és a „cigánybűnözés” elleni küzdelem élharcosaként lép fel. Egyre agresszívabb és nyíltan fajgyűlölő agitációját újabban leplezetlen antiszemitizmussal köti össze mind az utcán, mind a médiában. A hétvégi felvonulással kapcsolatban a lap beszámolt arról, hogy Tatárszentgyörgy lakosságát többnyire romák alkotják. Ennek kapcsán megírta: „a fekete uniformisba öltözött, félkatonai hordák szinte minden hétvégén olyan helységeken vonulnak keresztül, amelyekben magas a roma lakosság aránya”. Gyakran tartanak felvonulást Budapest VIII. kerületében is, ahol különösen sok roma lakik - tette hozzá. Az újság emlékeztetett a Magyar Gárda egy évvel ezelőtti megalakulására, kiemelve: a gárda nyíltan vallja, hogy meg akaija félemlíteni a romákat, s meg akaija őket akadályozni abban, hogy a magyar nép közé keveredjenek. Sólyom László köz- társasági elnök erre kijelentette: az emberi tulajdonságok és az etnikai hovatartozás szándékos összekapcsolása „a náci ideológia része volt”, s „teljes mértékben és határozottan” elutasította. Gyurcsány Ferenc szocialista miniszterelnök és Demszky Gábor, Budapest liberális főpolgármestere ugyancsak elítélte a gárda üzelmek - írta az újság, hozzátéve: „csak a nemzeti jobboldali ellenzék, a Fidesz vezetőjének esik láthatóan nehezére az, hogy egyértelműen állást foglaljon. Ä karizmatikus ellenzéki vezető, Orbán Viktor irányítása alatt álló nacionalista Fidesz nyíltan azt az eddig sikeres elvet követi, amelynek értelmében tőle jobbra senkinek nem hagy helyet, hogy ily módon valamennyi reakciós és tekintélyelvű áramlatot saját választói potenciáljába olvaszthasson be” - írta Frank, utalva arra, hogy „Orbán Fideszében” is hallatszanak olyan hangok, amelyek szerint az agresszív jobboldali masírozókkal szembeni hiányzó állásfoglalás irritálhatja a polgári választókat. A német újság hiányolja a politikai jobboldal egyértelmű állás- foglalását azzal a cikkel kapcsolatban is, amely a Magyar Hírlapban „példa nélkül álló módon rágalmazta a zsidó polgárokat”. A Magyar Hírlap néhány évvel ezelőtt még liberális napilap volt, egészen addig, míg Széles Gábor át nem vette. Az újság irányultsága azonban olyan drasztikusan megváltozott, hogy a magyar származású osztrák publicista, Paul Lendvai a nácik és a szovjet kommunisták egykori uszító sajtóorgánumai, „a Stürmer és a Pravda keverékének” nevezte. A német lap ezek kapcsán beszámolt Bayer Zsoltnak a közelmúltban megjelent cikkéről, kiemelve: az írás a „budapesti zsidó újságírókat” gyalázta, mégpedig a két világháború közötti időkben Magyarországon használt hangnemben. KOMMENTÁR 'M i B . I . É• ■ 8®' ‘ @9 WS Í SS 81M Érdekek CZAJLIK KATALIN „Az újságok nem akarják elveszíteni kizárólagos jogukat arra, hogy a valóságot csak a saját olvasatukban mutassák be, és érvényesíthessék ideológiai, politikai és gazdasági érdekeiket.” így magyarázta Marek Maďarič a napilapok tiltakozását a sajtótörvény-tervezet ellen, hozzátéve, hogy a médiumok ezen érdekeiket a szólásszabadságért való aggódás álarca mögé rejtik. Marek Maďaričnak igaza van. Anapilapok valóban attól tartanak, hogy az új médiatörvény miatt sérülnek érdekeik. S nem véletlen a nemzetközi szervezetek aggodalma sem, mert ezeknek az érdekeknek az érvényesítése tulajdonképpen egyenlő a szólásszabadsággal. A miniszter nyilatkozatából az derül ki, hogy helytelen dolog, ha az újságoknak vannak ideológiai, politikai és gazdasági érdekeik. Márpedig demokráciában és piacgazdaságban mindháromjelen- ség teljesen természetes, s nem hogy nem mond ellent, hanem egyenesen erősíti a szólásszabadságot. A demokratikus országokban ugyanis teljesen szokványos, hogy a médiapiacon különböző ideológiájú lapok vannakjelen, amelyek politikai látásmódjukat egyáltalán nem palástolják, s arról érvekkel próbálják meggyőzni közönségüket is. Az olvasó így választhat saját irányultsága szerint - kinek a konzervatív, kinek a baloldali lap felel meg. (Ficóéknak nyilvánvalóan nem is ezzel van bajuk, hanem azzal, hogy a szlovák médiapiacon nem létezik számottevő médium, amely támogatná a kormány politikáját.) Ebből eredően a lapoknak kizárólag az a politikai érdeke, hogy az általuk vallott értékek- legyen az a szabad piac vagy a jóléti állam - a gyakorlatban is érvényesüljenek. Ezért azokról az intézkedésekről, amelyek ezt szolgálják, pozitívan írnak, és bírálják azokat, amelyek az ellenkező irányba hatnak. Persze demokráciákban is vannak médiumok, amelyeknek ennél sokkal konkrétabb politikai érdekeik vannak, magyarán: egy-egy párt propagandáját szolgálják. Ez nem helyeslendő, de szinte lehetetlen és fölösleges is jogilag fellépni ellene. Apiac szabályai szerint ugyanis ezek a médiumok rendszerint önmagukat csinálják ki azáltal, hogy ízléstelenül propagandisztikus stílusukkal elriasztják közönségüket, lásd a Slovenská republika vagy a Nový deň című emlékezetes HZDS-es lapokvagy a mečiarista STV esetét. Ami a lapok gazdasági érdekeit illeti, azok abból adódnak, hogy az újságoknak is a piacon kell megélniük, tehát akarva-akaratlanul fogyasztóik - az olvasók- igényeihez kell alkalmazkodniuk. Ez egy természetes konfliktusforrás politikusok és médiák közt, mivel az előbbiek nyilvánvalóan azt szeretnék, ha ténykedésük a lehető legnagyobb teret kapná, akkor is, ha az olvasó szempontjából érdektelen témákról van szó. Erre egyetlen megoldás van: a politikusoknak arra kell törekedniük, hogy kommunikációjuk érdekes és „fogyasztóbarát” legyen, a témaválasztás azonban kizárólagosan a médiák feladata. Ha azonban a Mádarič-féle törvény életbe lép, a lapok sértődött politikusok panaszfalává válhatnak, ami minden bizonnyal az olvasótábor csökkenéséhez vezet. Maďarič érvelésében az a legproblematikusabb, hogy természetes és helyénvaló jelenségeket problémaként állít be, s azonnal hadat is üzen nekik. Közben nyilvánvaló, hogy az új sajtótörvény a kormánykoalíció politikai céljait szolgálja, amivel a sajtószabadság kerül veszélybe. JEGYZET Ady, az őskártékony JUHÁSZ DÓSA JÁNOS Nem is olyan régen egy dilettáns irodalomrajongó járt Rimaszombatban, aki főállásban vállalkozó, szabad idejében pedig sokat olvas. így fedezte fel ma- gánakPósa Lajost, aki sok-sok szállal kötődik Gömörhöz. Az illető annyira megszerette költőnket, hogy elhatározta, újra felfedezi a köznek is. Ez felettébb dicséretre méltó tett, s ma már egy honlap isjelzi, hogy nemélthiába. Ezért is vártam érdeklődve az előadását, amelyből sok érdekes adatot megtudhattam mind Pósáról, mind a költő utóéletéről. Itt kezdődnek a gondjaim. De tegyünk egy kis kitérőt. Hetek óta Wass Albert nevét ragozzák, főleg jobb (ésmégjobb) oldalon. Wass, akinekszélsőjoboldaliné- zetei egyértelműen kimutathatók, ma úgy állíttatott pellengérre és piedesztálra egyszerre, hogy a nagy többség- aki a nevét a szájára veszi-a műveit alig vagy egyáltalánnem ismeri. Az egyik oldal méltatlanul magasztalja az egekig, holott egy-egy műve kivételével (Afuntinelli boszorkány, egy-két verse) többnyire irodalmunkmásodvonalában a helye. Vadromantikus bűnügyi giccseit jobb esetben is csak Nemere István és Lő- rincz L. László társaságában ér- demesemlegetni. Dehogy mennyit ér is, eztbízzukaz irodalmárokra és az olvasókra. S legkevésbé sem a politikusokra és ilyen-olyan zavaros eszmerendszerbeteges képviselőire. Főleg amikor olyan erdélyi írófejedelmek, mint Sütő András, Tamási Áron vagy Székely János neve szinte már feledésbe merült. Szobrot állítani neki, írófe- jedelemneknevezni pedig minimum bárgyúság és magas fokú udvariatlanság irodalmunk valódi személyiségeivel szemben. De az sem fairnek, hogy kortárs irodalmunk más képviselői tiltakozzanak a szoborállítás ellen. Mennyivel hitelesebb válasz lenne, ha az említett erdélyi klasszikusoknaksegítenének be(vissza)kerülniaz irodalmi köztudatba. S innen kanyarodjunk vissza Rimaszombatba, ahol önjelölt irodalmárunk Pósa Lajos liberális kortársait és a kommunistákat tette felelőssé azért, hogy Pósát érdemtelenül elfelejtették, sőt indexre tették. S helyette a magyar irodalom legkártékonyabb költőjét, Ady Endrét tanítják. Ez volt az a mondat, amikor fel kellett volna állnom, s az ajtót becsapva távoznom. Szégyellem, hogy nem volt hozzá bátorságom.
