Új Szó, 2008. április (61. évfolyam, 76-101. szám)
2008-04-01 / 76. szám, kedd
www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2008. ÁPRILIS 1. Szín folk 13 A folk-lore a „nép tudását" jelenti, megalkotója ide értette a szájhagyomány útján terjedő népköltészeti alkotásokat, a hiedelmeket, szokásokat, zenét, táncot is A folklór, és ami mögötte van korszak folklorizmusának mottójaként is felfoghatóak: „Hiába, a nép- költészet az igazi költészet. Legyünk rajta, hogy ezt tegyük uralkodóvá! Ha a nép uralkodni fog a költészetben, közel áll ahhoz, hogy a politikában is uralkodjék...” Johann Gottfried Herder, s vélhetően az ő nyomdokain haladva a szlovák Pavol Dobšinský ugyanakkor a népdalokat eleve „nemzeti dalodként definiálta. Más művészeti formákban is jelen volt, van a folklorizmus. Gondoljunk csak Bartók és Kodály művészetére, a magyar szecesszióra! Egy, eredendően hagyományos székely síijelnek tartott jelenség, a kopjafa mára általános magyar nemzeti szimbólummá vált, s új funkcióban, amolyan emlékoszlopként, köztéri szoborként találkozunk vele a szlovákiai magyar települések tucatjain. Hogy tudatosan ne csak magyar példát mondjak, hadd utaljak Mikuláš Aleš, cseh romantikus festőművész népdalok ihlette rajzciklusára. A Špalíček ná- rodm'ch písm a ríkadel egy újabb, 1950-es kiadása elé Mirosla Míčko írt előszót. Ebben Aleš „rajzkoszorúját” a cseh nemzeti kultúra olyan alkotásaival, mint Božena Némco- vá Nagyanyója, vagy Bedrich Smetana Eladott menyasszonya állította egy sorba. A rajzok, szerinte „a legtisztább csehség népi lényegét’ adják. Ha magyar olvasó lapozza át a könyvet, nem hinném, hogy idegen lenne számára ez a „cseh” világ... A 20. század folklorizmusát viszont már neofolklorizmus- ként határozza meg a tudományos nyelvezet. A neofolk- lorizmusnak több rétege, ága különbözethető meg, kezdve a bartóki modellel fémjelezhető művészeti irányzattal, a népművészeti fesztiválokon, néptánccsoportok tevékenységén át a falusi turizmussal, táncházmozgalommal, kézművestáborokkal, a popzenébe épített népzenei motívumokkal bezárólag. Az, hogy az utóbbi évtizedekben, a neofolklorizmus jegyében született egyesületek, tánccsoportok, együttesek nevében a „folklór” megjelölés található („folklóregyüttesek”, „folklórcsoportok”, „folklórszövetség” stb.) kissé zavaró ugyan, hiszen valahol azt sugallja, mintha ezek a szerveződések a hagyományos folklórt mint olyant ápolnák tovább. Ezzel szemben (jó esetben) folklóijellegű jelenségek reprodukálásával, rekonstruálásával, feldolgozásával van (lehet) dolgunk, tehát tevékenységi körük egyértelműen a neofolklorizmus kategóriájába sorolható. Mindez nem jelenti azt persze, hogy ezen együtteseink nevéből töröltessék a folklór jelző. Olyan, eredeti jelentésétől eltérő közegben is meggyökerezett kifejezés, amit kár lenne elmozdítani. Közben azonban nem árt tudatosítani, hogy a hagyományos folklór a maga törvényszerűségei szerint, gyakorlatilag már nem él, illetve pontosabban fogalmazva: vannak ugyan modern korunkban is olyan jelenségek, amelyek a folklóralkotások törvényszerűségei szerint alakulnak (pl. a városi vicc, modern mondák, diákbabonák, graf- fitik stb.), ám a tradicionális paraszti kultúra folklórja alapvetően már „csak” neofolklorizmus formájában, népművészeti együtteseink, folklórcsoportjaink előadásában szemlélhető. Eredetileg ezzel a mondattal zártam volna mondanivalómat, de úgy érzem, hogy eszmefuttatásom utolsó sorai némi magyarázatra Amikor William John Thoms londoni antikvárius és történész 1846-ban Ambrose Merton álnéven először leírta a folk-lore kifejezést, akkor egyrészt nyilván maga sem gondolta, hogy az általa kreált kifejezés milyen ígéretes pályát fut bejó másfél évszázad alatt, másrészt ő még valami mást értett rajta, mint azt ma tesszük. L1SZKA JÓZSEF A folk-lore szó szerinti fordításban a „nép tudását’ jelenti, s megalkotója ide értette a szájhagyomány útján teijedő népköltészeti alkotásokat éppúgy, mint a különféle hiedelmeket, szokásokat, zenét, táncot is. A folklór jelentése idők folyamán (országoktól, nyelvektől is függően) hol szűkült, hol tágult. A magyar (és általában a közép-európai) gyakorlat folklóron voltaképpen thomsi értelemben a nép szellemi műveltségét érti. Mindamellett, ha az ember végigmegy Budapesten a Váci utcán, akkor számtalan „népművészeti” bolt bejárata fölött látja a „folklór” feliratot. Hasonló a helyzet más európai nagyvárosokkal is, ami azt jelenti, hogy a folklórnak mára kialakult egy, a rosszul értelmezett „népmúvészeť’-nek megfelelő jelentése is. Ahogy arra Alan Dundes, nemrég elhunyt amerikai folklorista rámutatott (és érvényes ez térségünkre is), a folklórnak napjainkban egy pejoratív, a mara- disággal azonos jelentésű, mintegy a tudomány ellenpólusaként felfo- X. gott értelmezése is teret hódít. Mivel a folklóralkotásokat jellemző vonások között előkelő hely illeti meg azt, hogy szerzőjük (általában) ismeretlen, valamint azt, hogy változatokban élnek és közösségi jellegűek, szólni kell itt egy másik, hasonló tövű kifejezésről, mégpedig a folklorizálódásról (magyarán: népivé válásról). Ez azt jelenti, hogy bizonyos korokban bizonyos költők versei oly népszerűekké váltak a szélesebb néprétegek körében is, hogy azokat a „nép” a magáénak tudva énekelte. Ezek a folklorizálódott költői művek a folklóralkotások törvényszerűségeit követve éltek tovább: szerzőjük neve elfelejtődött, variánsaik (változataik) alakultak ki, és teljesen közösségi jeEegű produktumokká váltak. A folklorizáció végterméke tehát folklóijelenség. Konkrétan számos Czuczor-, Tompa- és Petőfinépművészetben, népi építészetben (lásd például a barokkos homlokzatú parasztházakat!). Az egyik jellegzetesen (székely) magyar népijelenségként számon tartott építményünk, a székely kapu kimutathatóan a középkori nyugat-európai várépítészet elemeiből készült... A folklorizálódás az egészen modem műfajok, így a popzene területén is tetten érhető. Noha magának a popzenének a műfaji besorolása is kérdéses (van, aki a popdalokat eleve a népdalokkal állítja párhuzamba), ám ha egy popdalt műdalként definiálunk, akkor ezek egy része akár „népivé” is válhat, egyes jelenségei (főleg a népköltészet, zene, tánc, viselet stb.) a nemzeti önazonosságtudat legfontosabb pilléreivé váltak. Szinte ezzel párhuzamosan, a népi kultúra, illetve a folklór felfedezésének első szakaszában indul hosszú és kanyargós útjára egy másik kifejezés, a folklorizmus. Ezen a folklór egyes jelenségeinek, ismérveinek más közegbe, az ún. magas művészetbe való átültetése értendő. Szokás beszélni folklorizmusról a zenében, folklorizmusról a képzőművészetben, folklorizmusról az irodalomban... Ez utóbbit irodalmi népiesség formában is használjuk, s 19. századi jelentős kelet-közép-euró- pai képviselői a szlovák Pavol Dobšinský, a cseh Božena Ném- cová, a román Ion Creanga, a bolgár Christo Botev és Ivan Vasov. A magyar irodalmi népiesség, az általános európai áramlatokba kapcsolódva, voltaképpen a népköltészet felfedezésével párhuzamosan (egymást kölcsönösen megtermékenyítve) alakult ki. Miközben a népköltészeti gyűjtéseket is szorgalmazta, az akkoriban megjelent gyűjteményekből is táplálkozott. A korszak költői, Faludi Ferenctől Kisfaludy Károlyon át Petőfiig, Czuczor Gergelyig, szinte mindannyian írtak népies költeményeket, „mű népdalokat” (általában aztán ezek folklorizálódtak, ezeket énekelte a nép sajátjaként). Maguk az egyes alkotások csak formailag emlékeztetnek a népköltészeti alkotásokra (elveszítik például a népköltészet egyik jellemző sajátosságát és nem variálódnak tovább). A 19. századi folklorizmus- hoz rendkívül erős társadalmi és nemzeti küldetéstudat járul. Petőfi Arany Jánoshoz intézett szavai a azaz folklorizálódhat. Mások mellett a Locomotív GT nagy sikerű produkciója, a Neked írom a dalt kezdetű „Presser-nóta” jó példa erre, hiszen generációk ismerik, s éneklik tábortűz mellett, lakodalmakban egyaránt. Példáinkat természetesen folytathatnánk. A (népi) kultúra fentebb érintett szeleteivel foglalkozó tudomány- szakot a folklór alapszóból képezve, folklorisztika néven ismerjük. Igaz, már Thoms említett tanulmánya is abból a célból született, hogy az angol nemzeti kultúra régies elemeinek a megőrzésére figyelmeztessen, gyakorlatilag mégis a német romantika (elsősorban Herder, majd a Grimm-fivérek) hatására kezdték térségünkben a régit a népivel, a népit pedig a nemzetivel azonosítani, s ily módon a népi kultúra versről tudjuk a magyar anyagban ezt a folyamatot adatolni. Újabb költői alkotások is folklorizálód- hattak azonban. Példa erre Weöres Sándor közismert gyermekverse, amelynek most egy, Gágyor József által a mátyusföldi Diószegen, az 1970-es évek első felében lejegyzett változatát olvassuk el: Paripám csodaszép pejkó, Ide lép, oda lép, hej-hól Hegyen át, vizen át vágtat, Nem adom, ha Ígérsz százat. Hasonló példák az élet más területeiről is kimutathatóak. Közismert az egyes művészeti stílusok lecsapódása a * WA» ’tíELEAEíinE" ~ : mwnr ’Tfcentd’ fvmijcf- csssctam Met ■ AciQOff'Dcvc\'VC\mt- bogy-Ríčpitfcnčfr Uogy-ttlčpittcDctt ft'ívdn -csőrié r * Fdvdb 'aasteľ-člvcta-Ciľnwcr * Deva -vavossáhos-meo-if-megélő nich AciQors-deva varhos-hem ■if-tadoít&- Amt-rôŕfaŕ<fcliQ'kvmtott<ričrc- Amit- raŕíoŕ'crii4> leomlott■ wqqcto -A CQi íttttamfvdott'tiicnM■ fömijer- Fahl- mcqáW\ttiv hogy-losu- [chctrcqef* m c-ir m mt ocicKy *>vy ; 'ípíxjcj, dí\clej / dftikj turilej 'Amfiöuri ítíaIíckv OČ1CKV ,y £vy £vy ľ szorulnak. Nem azt akartam mondani természetesen (ezért szerepel benne kiemelten az „alapvetően” szócska), hogy ma már „eredeti” folklóranyag nem gyűjthető. El tudom képzelni, hogy találni még itt- ott egy öreg (vagy akár fiatalabb) zenészt, aki hagyományos módon, hagyományos dallamokkal szólaltatja meg hangszerét, és szépséges melódiák tanulhatóak el tőle. És talán még az is bizonyítható, hogy tudásanyaga valóban a hagyományos úton megszerzett és továbbfejlesztett tudás. A népi kultúra azonban komplex jelenség és csak abban az esetben van értelme, ha ennek az adott zenésznek a muzsikájára táncol a falu fiatalsága, ha megvan még egy oda-vissza ható kapcsolat- rendszer, amely annak idején a népi kultúrát éltette. Hermáim Bausinger, német néprajzkutató írt le egy tanulságos történetet, és én is ezzel fejezem be mondandómat, mivel tájainkra is érvényes lehet. A történet a következő: amikor 1963- ban Udali amerikai belügyminiszter a Szamoa-szigetekre látogatott, a bennszülöttek helyi táncokkal szórakoztatták, ám mihelyt elvonult a becses vendég és kísérete, a táncosok a maguk örömére twistet kezdtek el lejteni...
