Új Szó, 2008. március (61. évfolyam, 52-75. szám)
2008-03-19 / 67. szám, szerda
1 i J ! Ľ1 1 1 I I i KARRIER 2008. március 19., szerda 4. évfolyam, 12. szám Gondot okozhat a személyiséghez nem illő feldatkör is A munkahelyi unalom FELDOLGOZÁS Akad, akinek már attól is forog a gyomra, ha a szükségesnél több időt kell főnökével töltenie nyűgözze le a főnököt? Bore out szindróma. A jelenség nem új, ám egy svájci vezetési tanácsadó nevezte először nevén és könyvet írt róla. Az unalom miatti fásultság, az eseménytelen munkanapok kitöltése látszattevékenységekkel főként az állami alkalmazottakat, a tisztázatlan felelősségi körökkel rendelkezőket. Ugyan a „bore out” a „burn out” (a túlmunka okozta kiégés) ellentétpárja, mégis hasonlóak a következményei: fásultság, szélsőséges esetben fizikai tünetek, így mozgásszervi panaszok, szív- és érrendszeri tünetek, vémyomásp- roblémák, emésztőszervi gondok is kísérhetik. Ez is jelzi, a munkahelyi tétlenség - hasonlóan a túlzásba vitt munkáhozkomoly károkat okozhat. Philippe Rothlin vezetési tanácsadó könyvet is írt a jelenségről Diagnose Bore out címmel, melyben kifejti, az unalom miatti kiégés nagy számban érint állami alkalmazottakat, ám a szolgáltató szektorban és a tisztázatlan, nem egyértelmű felelősségi körökben dolgozók is komolyan veszélyeztetettek lehetnek. A bore out tüneteiben szenvedők gyakran egyáltalán nem kapnak feladatot, esetleg keveset, vagy épp nem érdekli őket a munkájuk - inkább csak mímelik azt. „Bore out esetén a munkavállaló már hosszú idő óta végzi ugyanazt a tevékenységet, amibe könnyen belefásulhat. Az ilyen munkavállaló az alulterheltség miatt ég ki, hiszen nehéz végigülni a legalább napi 8 órás munkaidőt érdemi feladatok, kihívást nem jelentő teendők nélkül” - foglalja össze a legjellemzőbb tudnivalókat Kiss István tanácsadó szakpszichológus. Ráadásul az alulterheltség mellett újabb kockázati tényező, hogy valaki rájön: a kollégának nincs elegendő feladata. Ez szintén fokozhatja a stresszt - esetleg akkor is gyanakvóvá, védekezővé teheti a bore out-ban szenvedő, ugyanakkor az állását is féltő munkavállalót, ha arra nincs is oka. Ám a bore out nem a munkavállaló lustaságáról vagy tehetetlenségéről, hanem sokkal inkább a körülmények szerencséden egybeeséséről szól. Ám az unalom miatti kiégés nem csupán az alulfoglalkoztatott, kihasználatlan munkaerejű alkalmazottakat fenyegeti. Előfordulhat, hogy valaki képességeiben, készségeiben messze meghaladja a munkahely, a feladat által elvárt követelményeket. így még akkor is érezheti magát alulterheltnek, ha a munkahelyi feladatok megoldásában 120 százalékot hoz, és egyébként mindenki más elégedett a teljesítményével. Az is gondot okozhat, ha a munkakör nem passzol a munkavállaló személyiségéhez, vagy jelentősen megváltozott korábban változatos kihívásokat jelentő feladatköre. Jogos ezek után a kérdés: mi a megoldás, ha unalom okozta kiégést tapasztalunk? Próbáljuk megkeresni jelenlegi, szürke és unalmas munkánk esetén is azokat a feladatokat, amelyek örömmel töltenek el és szívesen vállalnánk érte felelősséget. Ám ha nem találunk tevékenységünkben olyan elemet, ami megérdemelné az erőfeszítéseket, akkor itt az ideje a váltás mérlegelésének. Nem kizárt, hogy radikális karrierváltásra, esetleg átképzésre lesz szükség. Ám lehet, mindössze másik munkaadó kell, akinél több lehetőség van a kibontakozásra. Konkrét állásajánlat hiányában azonban ne ugorjunk fejest a bizonytalanba. Ugyanis a huzamosabb ideig tartó állástalanságnál átmenetüeg még egy kevés kihívást jelentő munkakör is jobb megoldás. (J) Hogyan „Nyalizik a főnöknek” - ha valakiről így vélekednek, biztos, hogy elásta magát a munkatársak előtt. Jó lenne megtalálni a középutat, hogy ne süssék rá „a főnök kedvence” bélyeget, ugyanakkor felettesével is megtalálja a megfelelő hangot? TANÁCS Akad, akinek már attól is forog a gyomra, ha a szükségesnél több időt kell főnökével töltenie, nem beszélve a fölösleges kedveskedésről, amelyet kényszernek érez. Másoknak természetes, hogy á hivatalos hangot olykor fölváltja a kevésbé formális, már-már baráti hangnem, és közvetlenebbek felettesükkel is. Sokan közülük abban a reményben közelednek főnökükhöz, hogy kitüntetett pozíciót vívhatnak ki maguknak. Az arany középút kényelmes és biztonságos megoldás. 1. Sajátítsa el a cég értékeit, filozófiáját (amelyet főnöke is követ)! Ahhoz, hogy jó munkát végezhessen, fontos, hogy tudja, kinek és miért (milyen célért) dolgozik. 2. Egyetlen pillanatra se felejtse el, hogy miért alkalmazták: legyen tisztában képességeivel, és törekedjen rá, hogy akkor is kihozza magából a maximumot, ha összecsapnak a feje fölött a hullámok. 3. Legyen megbízható! Azt tegye, amit mond, még akkor is, ha közben kiderül, hogy elvétette az irányt. Ha homlokegyenest az ellenkezőjét teszi annak, amit mond vagy ígér, ne csodálkozzon, ha a főnök és kollégái egy idő után nem bíznak meg önben, hitelét veszti így. 4. Ne legyen túl kritikus! Az „ami a szívemen, az a számon”- hozzáállás a munkahelyen nem kifizetődő. Mielőtt kritizálja kollégái teljesítményét, a főnök döntését, gondolja át, hogy van-e valós alapja negatív hozzáállásnak, érvekkel is elő tud-e hozakodni vagy érzelmi alapon ítél. Bántó véleményét ne hangoztassa; ha jóban vagy azzal, akit kritizálna, négyszemközt mondja el neki aggályait. 5. Ne késsen a munkából, az értekezletekről, megbeszélésekről! A határidőket tartsa be; ha látja, hogy valamivel nem lesz meg időben, jó előre szóljon a főnöknek. A cég jó híre múlik azon, hogy munkájával határidőre elkészüljön? Kéijen segítséget kollégáitól! Nem szégyen, ha beismeri, erején felül kell teljesítenie, és nem bírja az iramot. Sokkal kellemetlenebb, ha makacssága veszélyezteti a vállalat (és saját maga) jóhírét. 6. Vállalja a felelősséget tetteiért, akkor is, ba valamit elszúr. Sokkal szimpatikusabb, ha beismeri, hogy hibázott, és igyekszik helyrehozni, mint ha megpróbálná elkendőzni, vagy másra hárítani a felelősséget. 7. -Szervezze meg következő munkanapját! Mielőtt kilép az irodából, gondolja át, hogy másnap milyen feladatokkal kell megbirkóznia, így nem kell majd este otthon azon rágódni, vajon mi vár önre holnap az irodában. 8. Legyen kreatív, ne futkosson minden aprósággal a főnökhöz. Ha a cég sorsát is befolyásoló döntést kell hoznia, kérje ki felettese véleményét, jóváhagyását, de a saját hatáskörébe tartozó ügyekben döntsön egyedül! 9. Ne húzza ki magát a közös céges programok alól, a továbbképzésekről, vállalati tréningekről se hiányozzqn, mondván, nincs kedve a munkaidő letelte után is egy levegőt szívni kollégáival. A csapatépítés a jó munkahelyi környezet megteremtésének biztos útja, ne hiányozzon a közös programokról! 10. Tájékozódjon a vállalati ügyekről, legyen naprakész: milyen beruházások, újítások várhatók, milyen tárgyalásokat folytat a cég. Jó, ha képben van, és a legfrissebb technikai újdonságokkal is megbarátkozik. 11. Munkaidőben csak a céges feladataira koncentráljon. Igyekezzen elkerülni a „szétesést”, hogy egyszerre túl sokat vállaljon és megossza az energiáit. Mindig az aktuális, soron következő feladatra koncentráljon; ha azzal kész van, jöhet a következő! Olykor elkerülhetetlen, hogy egyszerre több munkája legyen; üyenkor segíthet, ha nem kapkod össze-vissza, hanem megállapítja a fontossági sorrendet, és eszerint halad. 12. Ne mondjon kapásból nemet, ha a főnök arra kéri, túlórázzon. Vannak hajtós időszakok. Ha kollégái is túlóráznak, hogy teljesíteni tudják a vállalt kötelezettségeket, ráadásul mindenki teljes erőbedobással küzd egy közös cél érdekében, alkalmazkodjon! Nem kell állandóan túlórázni, de alkalmanként belefér egy kis plusz munka, (h) Ha a cég éppen nehéz helyzetben van, és tudja, hogy a főnök nincs olyan helyzetben, hogy megemelheti fizetését, várjon, míg a vállalat ügyei újra egyenesbejönnek! Négy trükk, TANÁCS Évek óta keményen dolgozik a cégnél? Megbízható, hozzáértő munkatárs, akire mindig lehet számítani, még akkor sem berzenkedik, ha túlórázni kell, vagy helyettesíteni a beteg kollégát? Erőfeszítéseit mégsem honorálják? íme néhány ötlet, hogyan hívja fel főnöke figyelmét az elmaradt javadalmazásra ! Az ideális alkalmazott ért a szakmájához, képességeit minden helyzetben kibontakoztatja, határozott, ám igazi csapatjátékos, türelmes, törekvő, jó teherbíró képessége van, és lételeme a munka. A munkaadók elvárásai igen magasak, ám ha mindezt honorálni is kell, sokan hajlamosak megfeledkezni kincset érő alkalmazottaikról. Ha nem járatos abban, hogyan képviselje és érvényesítse érdekeit, hoppon maradhat, plusz munkáját, erőfeszítéseinek értékét ugyan növelik, ám pénztárcája és bankszámlája ettől még nem gyarapodik. Piackutatás: értékelje magát! Megérett önben az elhatározás: évek óta hajt, ideje fizetésemelést kérni? Mielőtt odaáll a főnök elé, végezzen egy kis kutatást: nézzen hogyan alkudja ki a fizetésemelést utána, hogy mások, a önéhez hasonló pozícióban, hasonló háttérrel (tapasztalat, nyelvtudás stb.) mennyit keresnek. Gondolja át, hogy eleget tesz-e munkaköri kötelességeinek, teljesíti-e mindazt, amit főnöke elvár öntől, és amiben a kezdet kezdetén megállapodtak. Ha mindez egyértelmű, ne habozzon, az első alkalmas időpontban beszéljen felettesével! Túlzott igények? Ne szégyellje növekvő igényeit! Sokéves munkaviszonnyal a háta mögött egyáltalán nem ionos, vagy „ciki”, ha felmerni a gondolat, hogy fizetésemelést kéijen. Az időpontot és a módot azonban gondosan válassza meg. Ne zavaija főnökét, ha látja, hogy egész nap rohangál, nincs egy nyugodt perce. Ez az állapot állandósult? Kéijen tőle egy időpontot, amikor nyugodtan - négyszemközt - beszélhetnek. Mérje fel a főnök lelkiállapotát, és mondandója terjedelmét, stílusát ehhez igazítsa! Ha látja, hogy felettese ideges, vagy gondolatai másfelé kalandoznak, kérdezze meg, alkalmas-e az időpont arra, hogy megvitassák a problémát. Minden adott? A főnök csak önre koncentrál? Röviden, de határozottan adja elő - és indokolja meg- kérését. Ne dadogjon, ne csengjen: „ha esetleg, lehetne szó arról”, „hogyha nem túlzott kérés”. Ha a cég éppen nehéz helyzetben van, extra kiadások merültek föl, és tudja, hogy a főnök nincs olyan helyzetben, hogy megemelheti fizetését, váljon, míg a vállalat ügyei újra egyenesbejönnek! Bizonyítsa be, hogy kérése jogos! Érvekkel, konkrét példákkal, adatokkal támassza alá igényét: főnöke is lássa, hogy a fizetésemelés már régóta várat magára. Sorolja fel azokat a feladatokat, amelyekben részt vett, a projekteket, amelyeket ön vezetett, az üzleteket, amelyeket tető alá hozott. Említse meg eredményeit (kitüntetéseit, ha vannak), utaljon a visszajelzésekre, amelyek munkáját pozitívan minősítik. Megemlítheti azokat az ügyfeleket is, akik különösen elégedettek voltak munkájával, és a nagy kihívást jelentő, ám kevésbé látványos feladatokról se feledkezzen meg, amelyeket sikeresen megoldott! Ha teheti, számokkal, statisztikákkal (eladási adatokkal) támassza alá mondanivalóját. Hogyha a cégvezető látja, tudja, hogy munkájával a vállalatot gyarapítja, nem fog visszakozni, ha szóba kerül a fizetésemelés vagy extra juttatás. Készüljön fel a tárgyalásra! Gondoljon arra, hogy első nekifutásra nem biztos, hogy eléri a célt. Lehet, hogy a főnök rábólint, és megállapodnak, ám valószínűbb, hogy hosszas tárgyalás előzi meg a fizetésemelést. Az is előfordulhat, hogy felettese kerek perec kijelenti: ne számítson fizetésemelésre a közeljövőben. Ekkor eldöntheti, ilyen feltételekkel is megéri-e, hogy erején felül teljesít, vagy megfelelő állásajánlat esetén továbbáll. Ha van a tarsolyban konkrét ajánlat, és úgy érzi, nincs mit veszíteni, megemlítheti, máshol kedvezőbb feltételekkel és tárt karokkal váiják. Előfordulhat, hogy rögtön beleegyezik a fizetésemelésbe, mert nem akarja elereszteni a jól képzett munkaerőt, de az sem kizárt, hogy még ekkor sem áll kötélnek. Mielőtt hosszas alkudozásba kezd, gondolja át, mekkora fizetésemelést kér - reális keretek között maradjon -, és készüljön fel rá, hogy ebből engednie kell, egészen addig, amíg egy mindkét fél számára előnyös egyezségre juttnak. (h)