Új Szó, 2008. március (61. évfolyam, 52-75. szám)

2008-03-19 / 67. szám, szerda

1 i J ! Ľ1 1 1 I I i KARRIER 2008. március 19., szerda 4. évfolyam, 12. szám Gondot okozhat a személyiséghez nem illő feldatkör is A munkahelyi unalom FELDOLGOZÁS Akad, akinek már attól is forog a gyomra, ha a szükségesnél több időt kell főnökével töltenie nyűgözze le a főnököt? Bore out szindróma. A jelenség nem új, ám egy svájci vezetési ta­nácsadó nevezte először nevén és könyvet írt róla. Az unalom miatti fásultság, az eseménytelen mun­kanapok kitöltése látszattevé­kenységekkel főként az állami al­kalmazottakat, a tisztázatlan fe­lelősségi körökkel rendelkezőket. Ugyan a „bore out” a „burn out” (a túlmunka okozta kiégés) ellen­tétpárja, mégis hasonlóak a követ­kezményei: fásultság, szélsőséges esetben fizikai tünetek, így moz­gásszervi panaszok, szív- és ér­rendszeri tünetek, vémyomásp- roblémák, emésztőszervi gondok is kísérhetik. Ez is jelzi, a munka­helyi tétlenség - hasonlóan a túl­zásba vitt munkáhozkomoly ká­rokat okozhat. Philippe Rothlin ve­zetési tanácsadó könyvet is írt a je­lenségről Diagnose Bore out cím­mel, melyben kifejti, az unalom miatti kiégés nagy számban érint állami alkalmazottakat, ám a szol­gáltató szektorban és a tisztázat­lan, nem egyértelmű felelősségi körökben dolgozók is komolyan veszélyeztetettek lehetnek. A bore out tüneteiben szen­vedők gyakran egyáltalán nem kapnak feladatot, esetleg keveset, vagy épp nem érdekli őket a mun­kájuk - inkább csak mímelik azt. „Bore out esetén a munkavállaló már hosszú idő óta végzi ugyanazt a tevékenységet, amibe könnyen belefásulhat. Az ilyen munkaválla­ló az alulterheltség miatt ég ki, hi­szen nehéz végigülni a legalább na­pi 8 órás munkaidőt érdemi felada­tok, kihívást nem jelentő teendők nélkül” - foglalja össze a legjel­lemzőbb tudnivalókat Kiss István tanácsadó szakpszichológus. Rá­adásul az alulterheltség mellett újabb kockázati tényező, hogy va­laki rájön: a kollégának nincs ele­gendő feladata. Ez szintén fokoz­hatja a stresszt - esetleg akkor is gyanakvóvá, védekezővé teheti a bore out-ban szenvedő, ugyanak­kor az állását is féltő munkaválla­lót, ha arra nincs is oka. Ám a bore out nem a munkavállaló lustaságá­ról vagy tehetetlenségéről, hanem sokkal inkább a körülmények sze­rencséden egybeeséséről szól. Ám az unalom miatti kiégés nem csupán az alulfoglalkoztatott, kihasználatlan munkaerejű alkal­mazottakat fenyegeti. Előfordul­hat, hogy valaki képességeiben, készségeiben messze meghaladja a munkahely, a feladat által elvárt követelményeket. így még akkor is érezheti magát alulterheltnek, ha a munkahelyi feladatok megoldá­sában 120 százalékot hoz, és egyébként mindenki más elége­dett a teljesítményével. Az is gon­dot okozhat, ha a munkakör nem passzol a munkavállaló személyi­ségéhez, vagy jelentősen megvál­tozott korábban változatos kihívá­sokat jelentő feladatköre. Jogos ezek után a kérdés: mi a megoldás, ha unalom okozta ki­égést tapasztalunk? Próbáljuk megkeresni jelenlegi, szürke és unalmas munkánk esetén is azokat a feladatokat, amelyek örömmel töltenek el és szívesen vállalnánk érte felelősséget. Ám ha nem talá­lunk tevékenységünkben olyan ele­met, ami megérdemelné az erőfe­szítéseket, akkor itt az ideje a vál­tás mérlegelésének. Nem kizárt, hogy radikális karrierváltásra, esetleg átképzésre lesz szükség. Ám lehet, mindössze másik mun­kaadó kell, akinél több lehetőség van a kibontakozásra. Konkrét ál­lásajánlat hiányában azonban ne ugorjunk fejest a bizonytalanba. Ugyanis a huzamosabb ideig tartó állástalanságnál átmenetüeg még egy kevés kihívást jelentő munka­kör is jobb megoldás. (J) Hogyan „Nyalizik a főnöknek” - ha valakiről így vélekednek, biztos, hogy elásta magát a munkatársak előtt. Jó lenne megtalálni a középutat, hogy ne süssék rá „a főnök kedvence” bélyeget, ugyan­akkor felettesével is megta­lálja a megfelelő hangot? TANÁCS Akad, akinek már attól is forog a gyomra, ha a szükségesnél több időt kell főnökével töltenie, nem beszélve a fölösleges kedveske­désről, amelyet kényszernek érez. Másoknak természetes, hogy á hi­vatalos hangot olykor fölváltja a kevésbé formális, már-már baráti hangnem, és közvetlenebbek fe­lettesükkel is. Sokan közülük ab­ban a reményben közelednek főnökükhöz, hogy kitüntetett po­zíciót vívhatnak ki maguknak. Az arany középút kényelmes és biz­tonságos megoldás. 1. Sajátítsa el a cég értékeit, filo­zófiáját (amelyet főnöke is követ)! Ahhoz, hogy jó munkát végezhes­sen, fontos, hogy tudja, kinek és miért (milyen célért) dolgozik. 2. Egyetlen pillanatra se felejtse el, hogy miért alkalmazták: legyen tisztában képességeivel, és töre­kedjen rá, hogy akkor is kihozza magából a maximumot, ha össze­csapnak a feje fölött a hullámok. 3. Legyen megbízható! Azt te­gye, amit mond, még akkor is, ha közben kiderül, hogy elvétette az irányt. Ha homlokegyenest az el­lenkezőjét teszi annak, amit mond vagy ígér, ne csodálkozzon, ha a főnök és kollégái egy idő után nem bíznak meg önben, hitelét veszti így. 4. Ne legyen túl kritikus! Az „ami a szívemen, az a számon”- hozzáállás a munkahelyen nem ki­fizetődő. Mielőtt kritizálja kollégái teljesítményét, a főnök döntését, gondolja át, hogy van-e valós alap­ja negatív hozzáállásnak, érvekkel is elő tud-e hozakodni vagy érzel­mi alapon ítél. Bántó véleményét ne hangoztassa; ha jóban vagy az­zal, akit kritizálna, négyszemközt mondja el neki aggályait. 5. Ne késsen a munkából, az ér­tekezletekről, megbeszélésekről! A határidőket tartsa be; ha látja, hogy valamivel nem lesz meg időben, jó előre szóljon a főnök­nek. A cég jó híre múlik azon, hogy munkájával határidőre elkészül­jön? Kéijen segítséget kollégáitól! Nem szégyen, ha beismeri, erején felül kell teljesítenie, és nem bírja az iramot. Sokkal kellemetlenebb, ha makacssága veszélyezteti a vál­lalat (és saját maga) jóhírét. 6. Vállalja a felelősséget tetteiért, akkor is, ba valamit elszúr. Sokkal szimpatikusabb, ha beismeri, hogy hibázott, és igyekszik helyrehozni, mint ha megpróbálná elkendőzni, vagy másra hárítani a felelősséget. 7. -Szervezze meg következő munkanapját! Mielőtt kilép az irodából, gondolja át, hogy más­nap milyen feladatokkal kell meg­birkóznia, így nem kell majd este otthon azon rágódni, vajon mi vár önre holnap az irodában. 8. Legyen kreatív, ne futkosson minden aprósággal a főnökhöz. Ha a cég sorsát is befolyásoló dön­tést kell hoznia, kérje ki felettese véleményét, jóváhagyását, de a saját hatáskörébe tartozó ügyek­ben döntsön egyedül! 9. Ne húzza ki magát a közös cé­ges programok alól, a továbbkép­zésekről, vállalati tréningekről se hiányozzqn, mondván, nincs ked­ve a munkaidő letelte után is egy levegőt szívni kollégáival. A csapa­tépítés a jó munkahelyi környezet megteremtésének biztos útja, ne hiányozzon a közös programokról! 10. Tájékozódjon a vállalati ügyekről, legyen naprakész: mi­lyen beruházások, újítások vár­hatók, milyen tárgyalásokat foly­tat a cég. Jó, ha képben van, és a legfrissebb technikai újdonsá­gokkal is megbarátkozik. 11. Munkaidőben csak a céges feladataira koncentráljon. Igyekez­zen elkerülni a „szétesést”, hogy egyszerre túl sokat vállaljon és me­gossza az energiáit. Mindig az ak­tuális, soron következő feladatra koncentráljon; ha azzal kész van, jöhet a következő! Olykor elkerül­hetetlen, hogy egyszerre több munkája legyen; üyenkor segíthet, ha nem kapkod össze-vissza, ha­nem megállapítja a fontossági sor­rendet, és eszerint halad. 12. Ne mondjon kapásból ne­met, ha a főnök arra kéri, túlóráz­zon. Vannak hajtós időszakok. Ha kollégái is túlóráznak, hogy telje­síteni tudják a vállalt kötelezettsé­geket, ráadásul mindenki teljes erőbedobással küzd egy közös cél érdekében, alkalmazkodjon! Nem kell állandóan túlórázni, de alkal­manként belefér egy kis plusz munka, (h) Ha a cég éppen nehéz helyzetben van, és tudja, hogy a főnök nincs olyan helyzetben, hogy megemelheti fizetését, várjon, míg a vállalat ügyei újra egyenesbejönnek! Négy trükk, TANÁCS Évek óta keményen dolgozik a cégnél? Megbízható, hozzáértő munkatárs, akire mindig lehet számítani, még akkor sem berzen­kedik, ha túlórázni kell, vagy he­lyettesíteni a beteg kollégát? Erőfeszítéseit mégsem honorál­ják? íme néhány ötlet, hogyan hív­ja fel főnöke figyelmét az elma­radt javadalmazásra ! Az ideális alkalmazott ért a szak­májához, képességeit minden hely­zetben kibontakoztatja, határozott, ám igazi csapatjátékos, türelmes, törekvő, jó teherbíró képessége van, és lételeme a munka. A mun­kaadók elvárásai igen magasak, ám ha mindezt honorálni is kell, sokan hajlamosak megfeledkezni kincset érő alkalmazottaikról. Ha nem járatos abban, hogyan képvi­selje és érvényesítse érdekeit, hop­pon maradhat, plusz munkáját, erőfeszítéseinek értékét ugyan nö­velik, ám pénztárcája és bankszám­lája ettől még nem gyarapodik. Piackutatás: értékelje magát! Megérett önben az elhatározás: évek óta hajt, ideje fizetésemelést kérni? Mielőtt odaáll a főnök elé, végezzen egy kis kutatást: nézzen hogyan alkudja ki a fizetésemelést utána, hogy mások, a önéhez ha­sonló pozícióban, hasonló háttér­rel (tapasztalat, nyelvtudás stb.) mennyit keresnek. Gondolja át, hogy eleget tesz-e munkaköri kö­telességeinek, teljesíti-e mindazt, amit főnöke elvár öntől, és amiben a kezdet kezdetén megállapodtak. Ha mindez egyértelmű, ne haboz­zon, az első alkalmas időpontban beszéljen felettesével! Túlzott igények? Ne szégyellje növekvő igényeit! Sokéves munkaviszonnyal a háta mögött egyáltalán nem ionos, vagy „ciki”, ha felmerni a gondolat, hogy fizetésemelést kéijen. Az időpontot és a módot azonban gondosan vá­lassza meg. Ne zavaija főnökét, ha látja, hogy egész nap rohangál, nincs egy nyugodt perce. Ez az álla­pot állandósult? Kéijen tőle egy időpontot, amikor nyugodtan - négyszemközt - beszélhetnek. Mérje fel a főnök lelkiállapotát, és mondandója terjedelmét, stílu­sát ehhez igazítsa! Ha látja, hogy felettese ideges, vagy gondolatai másfelé kalandoznak, kérdezze meg, alkalmas-e az időpont arra, hogy megvitassák a problémát. Minden adott? A főnök csak önre koncentrál? Röviden, de határo­zottan adja elő - és indokolja meg- kérését. Ne dadogjon, ne cseng­jen: „ha esetleg, lehetne szó ar­ról”, „hogyha nem túlzott kérés”. Ha a cég éppen nehéz helyzetben van, extra kiadások merültek föl, és tudja, hogy a főnök nincs olyan helyzetben, hogy megemelheti fi­zetését, váljon, míg a vállalat ügyei újra egyenesbejönnek! Bizonyítsa be, hogy kérése jogos! Érvekkel, konkrét példákkal, adatokkal támassza alá igényét: főnöke is lássa, hogy a fizetéseme­lés már régóta várat magára. So­rolja fel azokat a feladatokat, ame­lyekben részt vett, a projekteket, amelyeket ön vezetett, az üzlete­ket, amelyeket tető alá hozott. Em­lítse meg eredményeit (kitünteté­seit, ha vannak), utaljon a vissza­jelzésekre, amelyek munkáját po­zitívan minősítik. Megemlítheti azokat az ügyfeleket is, akik külö­nösen elégedettek voltak munká­jával, és a nagy kihívást jelentő, ám kevésbé látványos feladatokról se feledkezzen meg, amelyeket si­keresen megoldott! Ha teheti, szá­mokkal, statisztikákkal (eladási adatokkal) támassza alá mondani­valóját. Hogyha a cégvezető látja, tudja, hogy munkájával a vállala­tot gyarapítja, nem fog visszakoz­ni, ha szóba kerül a fizetésemelés vagy extra juttatás. Készüljön fel a tárgyalásra! Gondoljon arra, hogy első ne­kifutásra nem biztos, hogy eléri a célt. Lehet, hogy a főnök rábólint, és megállapodnak, ám való­színűbb, hogy hosszas tárgyalás előzi meg a fizetésemelést. Az is előfordulhat, hogy felettese kerek perec kijelenti: ne számítson fize­tésemelésre a közeljövőben. Ekkor eldöntheti, ilyen feltételekkel is megéri-e, hogy erején felül teljesít, vagy megfelelő állásajánlat esetén továbbáll. Ha van a tarsolyban konkrét ajánlat, és úgy érzi, nincs mit veszíteni, megemlítheti, más­hol kedvezőbb feltételekkel és tárt karokkal váiják. Előfordulhat, hogy rögtön beleegyezik a fizeté­semelésbe, mert nem akarja ele­reszteni a jól képzett munkaerőt, de az sem kizárt, hogy még ekkor sem áll kötélnek. Mielőtt hosszas alkudozásba kezd, gondolja át, mekkora fize­tésemelést kér - reális keretek között maradjon -, és készüljön fel rá, hogy ebből engednie kell, egészen addig, amíg egy mindkét fél számára előnyös egyezségre juttnak. (h)

Next

/
Oldalképek
Tartalom