Új Szó, 2008. március (61. évfolyam, 52-75. szám)
2008-03-05 / 55. szám, szerda
2008. március 5., szerda 4. évfolyam, 10. szám Meghatározó a második munkahely megtalálása Néhány óvatlan elszólás, és a dolgozó az utcán találhatja magát, ha a vezetőség íróasztalán landolnak a blogjai Fiatalon könnyebben megy a szakmaváltás FELDOLGOZÁS Akár kirúgással is végződhet a meggondolatlan blogolás Szakértők szerint egy munkavállaló karrierútjában az első munkahely megtalálásánál sokkal fontosabb a második állomás. Míg a startvonalon állva szinte bármilyen szakmába vágó vagy az érdeklődési körnek megfelelő munkalehetőség előrébb visz, a második állomás meghatározóbb, árulkodik ambícióról, szakmai fejlődésről. Hogyan lehet az első munkahelyről sikeresen továbblépni? Egy kezdő legalább egy évet töltsön el első munkahelyén, ennyi minimum kell a sikeres továbblépéshez. Az ideális azonban, ha két-három évet marad, és csak ezután kezd el állást keresni. A hirdetésekből is kitűnik, keresettnek jelenleg a 2-3 éves munkatapasztalattal rendelkezők számítanak, számukra a legkönnyebb az elhelyezkedés. Mit tegyenek azok, akik már el- töltöttek ennyi időt első munkahelyükön és váltani szeretnének? Ha nem vagy keveset használták nyelvtudásukat, frissítsék fel akár tanfolyam keretében. Az egyetem alatt megszerzett nyelvtudás elkophat. Azt is tanácsos átgondolni: ugyanazon a vonalon folytatják tovább, amit elkezdtek, vagy egy teljesen más területre szeretnének váltam. Igen sokan esnek abba a hibába, hogy csak 10-15 év múlva szánják rá magukat az újrakezdésre. Először könyvelőként sikerül elhelyezkedniük, és bár annyira nem tetszik nekik, mégis ezen a területen maradnak. Majd évek múltán, amikor már tényleg nem bírják tovább, elkezdik keresni saját útjukat. Viszont ekkor már igen nehéz dolguk lesz, a kezdetekben sokkal könnyebb a szakmaváltás. Jobb esetben a pályázó marad azon a területen, ahol kezdett. Bárhogy is dönt, a pályázás előtt teljesen át kell írnia a még friss- diplomásként elkészített önéletrajzát. A kérdéses önéletrajzban ugyanis számos olyan dolog van, ami már egyáltalán nem szükséges, a hr-esek nem kíváncsiak rájuk. Ilyen például a szakdolgozat témája, amit az első önéletrajzban még fel kell tüntetni, a másodikban viszont már nem. A két hetes nyári munkákat is ajánlott elfelejteni. Ami maradhat: az a felsőfokú tanulmányok alatt megszerzett szakmai gyakorlat. Az önéletrajz egyharmadát az első munkahely bemutatása tegye ki. írja le részletesen munkakörét, hogy milyen feladatokat kellett elvégeznie. Térjen ki felelősségkörére is, és hangsúlyozza a pozíció betöltése során elért eredményeit is. Ha elvégzett különböző tréningeket, akkor azokat is tüntesse fel. Ahogy az önéletrajz, úgy a motivációs levél is teljesen más. A levélben már nem a személyiségbeli vonásokat, hanem a releváns szakmai tapasztalatot kell kiemelni. Olyan tevékenységeket is megemlíthet - például angolul megtartott prezentáció, amelyek a leendő munkakör betöltéséhez szükségesek. Az interjúra való készülés ez esetben sokkal fontosabb, mint kezdőként. Hiszen míg a frissdiplomásoknál gyakorlatilag a személyiség a döntő a kiválasztásnál, az, hogy mennyire illeszkednek a vállalati kultúrába, a tapasztaltaknál már a szakmaiságra helyeződik a hangsúly. A kérdések nagy része ennek megfelelően a munkahelyén rábízott feladatokra irányul. Emellett kitérhetnek erősségeire és gyengeségeire is. Ezeket példákkal tanácsos alátámasztani. Az erősségekhez nem elég azt mondani, jó kommunikációs készség. El kell mesélni azt is - például egy értékesítőnek -, hogy mely ügyfelet hogyan győzte meg. A gyengeségeknél egyébként érdemes olyat említeni, ami az adott munkakörhöz nem igazán szükséges. Egy rendszergazda például mondhatja, hogy tárgyalási készségein még van mit javítani. Egyre többen írnak nyilvános internetes naplót, más néven blogot. Látszólag veszélytelen műfaj, ám munkavállalóként a főnökre, a kollégákra, a cégre tett egy- egy meggondolatlan megjegyzéssel eláshatjuk karrierünket. Külföldön sok példa van kirúgásra, nálunk még kevésbé szimatolnak a cégek. Legyünk résen, mielőtt blogolni kezdünk... TANÁCS Nem árt vigyázni: elég néhány óvadan elszólás, és a dolgozó máris az utcán találja magát, ha a vezetőség íróasztalán landolnak a blogjában megszellőztetett információk. Az utóbbi évek tapasztalatai alapján főként az üzleti vagy szexuális titkok kifecsegése, a főnök, a kollégák és az ügyfelek sértegetése miatt kerültek lapátra dolgozók világszerte. Egy hazai kiadóvállalat például azért mondott fel egy újságírónak, mert webnaplójában közzé tette és gu- nyoros stílusban kommentálta is az egyik tini-magazin nyomtatásban meg sem jelent olvasói leveleit. A weboldalon ráadásul a céglo- gó is kivehető volt. Az angol nyelv viszont már szót is alkotott a blogolás miatti kirúgásra. A dooce kifejezés a 2002- ben, blogolás miatt elbocsátott amerikai webtervező, Heather B. Armstrong nyomán került be a köztudatba, aki ázsiai kollégája becsmérlésével vívta ki főnökei haragját. A designer webnaplójában gunyoros stílusban kritizálta a férfi öltözékét, beszédstílusát, zenei ízlését, étkezési és tisztálkodási szokásait - illetve utóbbiak hiányát. Nem ő az egyetlen, akinek az állásába került a blogolás. Ellen Si- monetti stewardessnek például azért kellett távoznia a Delta Airlines kötelékéből, mert céges egyenruhájában pikáns képeket készíttetett magáról egy épp szolgálaton kívüli repülőgép fedélzetén, melyeket internetes naplójában közzé is tett. A Starbuck Kávézólánc huszonéves supervisorának, Matthew Brown-nák főnöke és a cég partnereinek kritizálásáért kellett távoznia - annak ellenére, hogy web- naplója hozzáférését csak néhány közeli ismerősének adta meg, ráadásul nem nevezte nevén sem a céget, sem a főnököt. Az ékelődő megjegyzések mégis valahogy a felettes asztalán kötöttek ki, így mennie kellett. Az ugyancsak huszonéves, amerikai Jessica Cutler szakmai gyakorlatának pedig azért vetettek véget, mert webnaplójában számolt be barátainak legalább hat személlyel folytatott szexuális kalandjáról. A nő alkalmi partnerei között volt a Bush-admi- nisztráció egyik nős munkatársa is. Bár hazánkban kevés eset került a munkaadók és a sajtó látóterébe, érdemes kétszer is meggondolni a munkahelyi élmények nyilvánossá tételét az interneten. Dr. Ormós Zoltán internetjogász arról tájékoztatott: bár a praxisában még nem volt ilyen eset, a blogolásával a munkaadó jogos gazdasági érdekeit sértő munkavállaló elvben már szankcionálható - főként, ha a nyilvánossá tett információival üzleti titkokat publikált, vagy megnyüvánulásaival rontja a cég presztízsét. A munkatársakról sértő hangnemben véleményt nyilvánító blogger pedig az eset súlyától függően becsületsértést, rágalmazást követ el. Az intemetjogász úgy látja: mivel a probléma új keletű, a hazai munkáltatók többsége nincs is felkészülve a bloggerekre. A munkaadók ezért akkor járnak el a lehető legésszerűbben, ha igyekeznek megelőzni a bajt. A megoldás: a munkaszerződéseket, a kiemelten fontos projekteket el kell látni, vagy ki kell egészítem külön bizalmassági megállapodással. Ennek értelmében az iroda falai között történtek kizárólag a munkaadóra és a dolgozóra tartoznak. Emellett érdemes külön tiltani, hogy a munka- vállalók a munkaviszonnyal kapcsolatos információkat biogokban megjelenítsék. (J) Elég elhivatott ahhoz, hogy betöltse a felkínált munkakört? Nem érzi magát idősnek ahhoz, hogy túlórázzon? Kellemetlen kérdések az állásinterjún ötven felett FELDOLGOZÁS Bár a diszkrimináció minden formáját törvény tiltja, mégis gyakori a hátrányos megkülönböztetés, amely az ötven év körüli munkavállalókat sújtja. Távlati tervek? Túlképzettség? Fiatalos lendület? Zavarbaejtő kérdések, frappáns válaszok középkorú álláskeresőknek. Aki ötvenéves korában kényszerül munkahelyváltásra, több fronton is küzdelemre számíthat. Egyrészt fel kell vennie a versenyt a friss diplomásokkal, akik kevésbé tapasztaltak ugyan, és szakmájuk csínját-bínját még nem sajátították el, ám kétségkívül előnyösebb helyzetben vannak: rugalmasabbak, pillanatok alatt alkalmazkodnak a munkaerőpiaci követelményekhez, több idegen nyelven is beszélnek és gyorsan át- illetve továbbképzik magukat, ha elhelyezkedésük ezen múlik. Negyven év felett a legtöbb álláskereső bepáni- kol, hogy nem tudja majd tartani a lépést a fiatalokkal, a vállalatok az olcsóbb, szakképzett munkaerőt részesítik előnyben. Ha önéletrajzuk megfelelő, akkor is jó esély van arra, hogy az állásinteijún kellemetlen kérdésekkel kell szembesülniük, amelyeket esetleg egy náluk tíz-húsz évvel fiatalabb fejvadász vagy HR-es szegez nekik. Úgy tervezi, innen megy nyugdíjba? A kérdést másképp is föltehe- tik: Hogy képzeli jövőjét a cégnél? Számíthatnak-e rá, hogy öt-tíz év múlva megválik a csapattól? A kérdések, ha nem udvarias kontextusban hangzanak el, arra utalhatnak, hogy a munkavállalónak már csak pár jó éve van, és mások (a főnök, az interjúztató) kegyétől függ, hogy azokat a kiszemelt cégnél töltheti-e. Az a legcélravezetőbb, ha ilyenkor a jelentkező őszintén beszél terveiről. Ha abban bízik, hogy nyugdíjazásáig már nem kell állást változtatnia, érdemes elmondani, hogy hosszú távra tervez, ahogy azt is, ha a megpályázott pozíciót csak átmeneti megoldásnak tekinti, amíg nem talál megfelelőbbet (ez utóbbival kevesen hozakodnak elő a felvételi beszélgetésen, érthető okokból). Milyen bérigényei vannak? Ha egy negyven-ötven éves munkavállalót állasinterjúra hívnak, biztosan számíthat a fizetési igényét firtató kérdésre. Ilyenkor az a legegyszerűbb, ha megmondja, mennyit keresett előző munkahelyén, ott milyen pozíciót töltött be, hány év munkaviszony áll a háta mögött. Ha a megpályázott pozíció kedvezőbb előző állásánál, kérhet többet. Előfordulhat, hogy leendő munkaköre eltér az addigitól, ebben az esetben érdemes még az interjú előtt utánanézni, hogy szak- képzettségével, sokéves (más területen szerzett) tapasztalattal a háta mögött reálisan mennyit kérhet munkájáért. Hogy ezt megkapja-e, és egyáltalán övé lesz-e a megpályázott állás, már a munkaadón múlik. Lelkes, energikus és elhivatott ahhoz, hogy betöltse a meghirdetett munkakört? Nem érzi magát idősnek ahhoz, hogy túlórázzon? Míg a fiatal munkavállalókról eleve feltétekezik, hogy buzog bennük az energia és lelkesen vetik bele magukat a feladatok tengerébe, addig az ötvenéves álláskeresőket gyakran idős, megfáradt dolgozóként könyvelik el, akik reggel felveszik a munkát, a munkaidő lejárta után egy perccel kilépnek az ajtón, és nem szívesen túlóráznak. Hogy a fiatal munkavállalók gyakran pontatlanok, nem motiválja őket semmi, és előfordul, hogy csak a jó kereset reményében helyezkednek el egy cégnél, arról már kevesebb szó esik. A középkorú álláskeresők a fenti kérdésekre csak igenlő választ adhatnak. Ha fel akaiják venni a versenyt a fiatalokkal, biztosítani kell leendő főnöküket arról, hogy lelkesek, túlóráznak, ha kell, és pontosan érkeznek a munkahelyükre. Nem érzi úgy, hogy túlképzett? Húsz éves szakmai tapasztalattal a háta mögött kevés álláskereső vállalkozik arra, hogy pályakezdőknek meghirdetett állásra jelentkezzen. Az állásinteijún mindenképpen szembesülniük kell azzal, hogy a felvételiztető megkérdezi, elégedett lenne-e a kezdő fizetéssel (ha ők eredetüeg pályakezdőt kerestek, de hajlandók a kompromisszumra), és vállalja-e, hogy beilleszkedik egy fiatalos, ám kevéssé tapasztalt csapatba. A túlképzettség nem lehet hátrány, ha a középkorú munkavállaló mindenáron el akar helyezkedni, meg kell győznie erről leendő főnökét is. (H)
