Új Szó, 2008. március (61. évfolyam, 52-75. szám)

2008-03-04 / 54. szám, kedd

............ u m..Mínu min 14 Agrárkörkép ÚJ SZÓ 2008. MÁRCIUS 4. www.ujszo.com Magyarországon javítják az állattartók helyzetét Támogatások biztosítására ÚJ SZÓ-ISMERTETŐ A magyar agrártárca javítani kí­vánja az állattartók helyzetét, mert az állattenyésztés helyzete - főként a baromfi- és a sertéságazaté - kri­tikus. Mindezt Gráf József ma­gyar földművelésügyi és vidékfej­lesztési miniszter mondta azon az országgyűlési beszámolón, ahol az állattenyésztés helyzetét javítan­dó intézkedésekről számolt be. Gráf József rámutatott: az állatte­nyésztők helyzetét az agrárkor­mányzat nem tudja megoldani a termelők közreműködése nélkül, mivel az ágazati válság már hosszú idő óta fennáll, és jelenleg a nem­zetközi piaci helyzet is súlyosbítja. Elmondta, hogy a Földművelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztérium programot állított össze, amely le­hetővé teszi az állattartók számára, hogy biztosítsák túlélésüket. Az intézkedések között szerepel az állatjóléti feltételeknek való megfelelésből adódó többletkölt­ségek támogatása. Erre a baromfi ágazat négymilliárd, a sertés- ágazat pedig hatmilliárd forint tá­mogatást kap. Az állatjóléti támo­gatások kifizetése mindig a jogo­sultsági évet követő évben volt le­hetséges, ám a múlt évben a túl­élés biztosítása érdekében az ag­rártárca a január-április időszakra járó összeget még az évben kifizet­te. Ez négymilliárd forintot tett ki. Az állategészségügyi költségek csökkentésére mintegy ötmilliárd forintos költségvetési forrás áll rendelkezésre. Segítséget jelent a gazdák számára az is, hogy az FVM ingyenessé tette az úgyneve­zett berakodást, amely eddig költségtérítéses volt. (Illusztrációs felvétel) a túlélés Az állattartók takarmányszük­ségletének biztosítása érdekében a megvásárolt és közraktárban elhe­lyezett takarmány után az állatte­nyésztők úgynevezett de minimis támogatásban részesülhetnek. A takarmányszükséglet biztosítását szolgálja az is, hogy minimum 300 ezer tonna kukorica megvásárlásá­hoz kedvezményes úton juthatnak hozzá az állattartók. Azaz négy hó­napos részletfizetéssel vásárolhat­nak takarmányt két hónapos türel­mi idővel. Ennek finanszírozására mintegy kétmilliárd forintos forrás áll rendelkezésre. Az állattartáshoz kapcsolódó úgynevezett előfinanszírozási költ­ségek részbeni átvállalására egy- milliárd forintos forrást lehet fordí­tani. A magyar kormány jóváhagyta azt a hitelkonstrukciót, amely az ál­lattartók helyzetének további javí­tását teszi lehetővé. Az Új Magyar- ország Agrár Forgóeszköz Hitel- konstrukció keretében mintegy 20 milliárd forint hitel áll az állattar­tók rendelkezésére. A hitel összege legalább egymillió, legfeljebb 200 millió forint lehet. A hitel futamide­je legfeljebb öt év, ezen belül legfel­jebb kétéves türelmi idő után kell megkezdeni a kölcsön törlesztését. Az állattartók költségeinek csök­kentéséhez járul hozzá az a támo­gatás, amelyet kétmilliárd forint összegben vehetnek igénybe az ál­lattenyésztők az állati hullameg­semmisítés finanszírozásához. Emellett az állattartók a 2007. évi adóelőleg fizetés átütemezését is kérhetik. Az úgynevezett te­nyésztésszervezési feladatok támo­gatására 780 millió forint áll ren­delkezésre. Gráf József tájékoztatta a képvi­selőket arról, hogy az agrár-kor­mányzat szeretné elérni, hogy minden kulcsfontosságú mezőgaz­dasági területen legyen legalább egy meghatározó termelői tulaj­donban lévő élelmiszeripari vállal­kozás, amely jelentős piaci sze­replő. Példaként említette a szé­kesfehérvári Parmalatot, amely al­földi tejtermelők közösségének ke­zébe került. Arra a felvetésre, hogy a boltok polcain kevés lenne a ma­gyar áru a miniszter úgy válaszolt, hogy ez nem bizonyítható, ám je­lezte, hogy a kereskedőláncokat a tárca ösztönözni kívánja, hogy mi­nél több magyar árut tartsanak üz­leteikben. (Forrás: fvm) Tavaly 14 eurót vesztettek minden állaton Nemcsak nálunk veszteséges a ÚJ SZÓ-ÖSSZEFOGLALÓ A radikálisan emelkedő takar­mányárak és az alacsony felvásár­lási árak következtében a becslések szerint tavaly ádagosan 14 eurót veszítettek az EU sertéstartói min­den egyes állat felnevelésén. Né­met piacelemzők szerint ugyanak­kor idén és az elkövetkező időszak­ban már javulhat a termelés jöve­delmezősége, amely a takarmány­árak alakulásától, a harmadik or­szágokból behozott import sertés­hús mennyiségétől és a felvásárlási árak alakulásától is függ. Ismere­tes, hogy az unió ideiglenesen be­fagyasztotta a brazil sertések im­portját (adminisztratív okokra hi­vatkozva), és az idei év első felé­ben mintegy 100 ezer tonna sertés­sertéstartás húst visznek piacra a magánraktá­rakban tárolt készletekből. Egyes tagországokban a sertéshús kivite­lének fokozásában látják a megol­dást az elhúzódó problémára. Új lehetőségek nyílnak a Kínába és a dél-ázsiai térségbe irányuló ex­portban is. Mivel Oroszország is megszüntette a lengyel sertések behozatalára vonatkozó tilalmat, ezen a piacon is átcsoportosítások várhatók. A németországi állattar­tók a genetikailag módosított ter­mékekből készült takarmányok felhasználásának korlátozásában is látják a piaci versenyben egyre érezhető különbséget. AGMO ta­karmánynövények alkalmazásával a nem uniós tagországok sertéstar­tói olyan előnyhöz jutnak, amelyét egyre nehezebb lesz behozni, (sz) A termelők minden eladott sertésen csaknem ezer korona veszteséget kénytelenek elkönyvelni Meddig tart még a vesszőfutás? (Illusztrációs felvétel) Annak ellenére, hogy az előző években az uniós tá­mogatásoknak is köszön­hetően több száz millió ko­ronás beruházások történ­tek a hazai sertéságazat­ban, a termékpálya nem tud kilábalni a több mint két éve tartó csaknem folyama­tos árcsökkenés okozta gondokból. ÚJ SZÓ-ÖSSZEFOGLALÓ Az európai sertéspiacon kiala­kult túltermelési válság és a belőle fakadó árverseny hatásai nálunk is egyre nagyobb feszültségeket okoznak. Az ágazat termelési szint­je már eddig is radikális mértékben csökkent, s a termelők szerint, ha nem történik kedvező változás a sertésárak rendszerében, várható­an még többen hagyják abba az ál­lattartás eme formáját. A jelenlegi árviszonyoknak köszönhetően ma már ott tartunk, hogy még a legna­gyobbnak és legmodernebbnek tartott sertéstartó gazdaságok is nagymértékben leépítik, visszafog­ják a termelést. Nem beszélve a ki­sebb és kevésbé versenyképes ter­melőkről, akik már végképp le­mondtak arról, hogy az egykoron folyamatos és megbízható bevételi forrást jelentő ágazatot továbbra is működtessék, fenntartsák. Nem csodálkozhatunk rajtuk, hiszen a jelenlegi értékesítési árviszonyok és a termelés bemeneti költségei­nek összehasonlítása alapján min­den eladott sertésen ezer korona körüli veszteséget kénytelenek el­könyvelni. A sertéshús jelenlegi 35-36 koronás értékesítési ára mellett a termelési ráfordítások ki­logrammonként 42-^15 korona kö­rül mozognak. Ilyen árviszonyok között érthető, hogy például a lakszakállasi szövet­kezetben, amely az ország egyik legnagyobb sertéstartó gazdaságá­nak számít, szintén radikálisan le­építik a sertéságazatot. A gazda­ság, amely évente több mint 22 ezer darab sertést értékesített, ko­moly döntést volt kénytelen hozni. A szövetkezet elnöke Lelkes Péter szerint ugyan nem számolják fel teljes egészében az ágazatot, hi­szen ez a vállalati stratégia egyik meghatározó pillére - s mivel uniós támogatási forrásokat is felhasz­náltak a modern sertéstelep kiépí­téséhez, így azt működtetniük is kell -, viszont a jelenlegi értékesíté­si árak miatt kénytelenek a lehető legalacsonyabb szintre csökkenteni az állományukat, hogy a folyama­tosan termelődő veszteséget mér­sékelni tudják. Az anyadisznók lét­számát például folyamatosan 1700-ról 700-750-re csökkentik, ezzel együtt a növendék- és hízóál­latok számát is csökkenteni tudják. A szövetkezet elnöke szerint a ter­melési költségek alatti értékesítési árak miatt tavaly több mint tízmil­lió korona veszteséget voltak kény­telenek elkönyvelni ebben az ága­zatban. Pedig a telepükön már eu­rópai mércével mérhető teljesítmé­nyeket produkálnak, a termelés gazdasági és hatékonysági mutatói nem maradnak el az európai szinttől, de mivel az értékesítési árak már huzamosabb ideje ala­csonyabbak, mint a ráfordítások, hosszabb távon ezt már nagyon ne­hezen lehet elviselni. Véleménye szerint a helyzetet állami beavatko­zás és hatékony segítség nélkül nem lehet megoldani. Túdomásul kell venni, hogy a közös európai ag­rárpolitika egységesnek vélt rend­szerében minden ország a saját jól felfogott érdekeit külön megoldá­sokkal is támogatja, így támogatás nélkül esélyünk sincs arra, hogy a tőkeerős külföldi beszállítókkal fel­vegyük a versenyt. Ugyanakkor az a veszély is fe­nyeget, hogy miközben a hazai ser­téstartók fokozatosan feladják a pozícióikat, az így szabaddá tett pi­acon egyre nagyobb szerephez jut­nak a külföldről ide betelepült vál­lalkozások, amelyek jóval erősebb pénzügyi háttérrel rendelkeznek, így könnyebben viselik az árver­seny megpróbáltatásait. A sertéshús termelői értékesítési ára és az előállítási költsége között hosszabb ideje fennálló arányta­lanság még inkább nyomasztja azokat a gazdaságokat, amelyek nem rendelkeznek saját növényter­mesztéssel, illetve saját takarmány­alappal. A megnövekedett gabona­árak egyértelműen megjelentek a vásárolt takarmánykeverékek árai­ban, így az tovább növelte az aránytalanságokat. Ezek a sertés- tenyésztő telepek fokozatosan szá­molják fel az állományaikat, annak ellenére, hogy a hasznossági muta­tók és hatékonysági értékek terén állni tudnák a versenyt. Azok a ter­melők, amelyek ezen a téren elő­zőleg is alacsonyabb szinten vol­tak, már többségükben becsukták a boltot. A még talpon maradt gazdasá­gok abban bíznak abban, hogy az idei nyár elejére végre beáll a prog­nózisok által jelzett 1,3-1,4 eurós piaci ár, amely alapjában véve null­szaldóssá tehetné az ágazati terme­lést, s innen indulhatna egy ver­seny, amelyben már valóban a tényleges teljesítmények és a haté­konysági mutatók alapján mérné meg a piac a szereplőket. A szom­szédos országok mintájára itt is szükség lenne egy országos támo­gatási programra, amely az ágazat túlélését biztosítaná. (Lásd a ma­gyar példát, amelyről egy másik is­mertető cikkben számolunk be.) Mert rendkívül nagy a veszélye an­nak, hogy a kényszerből feladott pozícióikat a házai termelők a későbbiekben már nem lesznek ké­pesek visszaszerezni. (sz) A szakminisztérium és az agrárkamara tejpiaci felmérésének mérlege az ágazat perspektíváit mutatja A tejtermelők 89%-a újra beruházna az ágazatba ÚJ SZÓ-ISMERTETŐ A földművelésügyi minisztéri­um és az agrárkamara által nem­régiben végzett felmérés alapján, amellyel a hazai tejpiac aktuális állapotáról készítettek látképet, a megkérdezetteknek (243 válasz­adó) csupán kevesebb mint a fele, nevezetesen 44,5 százalékuk tart­ja elegendőnek a tejkvótákra vo­natkozó információkat. A többi tejtermelő szívesen venné a bővebb és részletesebb tájékozta­tást. Meglepően magas, 89% volt azoknak a válaszadóknak az ará­nya, akik a későbbiekben is beru­házni szándékoznak a tejágazat­ba, amely arra utal, hogy az állat- tenyésztés eme ágazatában to­vábbra is perspektívát látnak, bár ez a terület egyáltalán nem prob­lémamentes. A tejtermelőknek több mint fele a beruházásokat elsősorban a te­henek tejtermelő képességének javítására fordítaná, csupán 30 százalékuk növelné a tehenek számát. Csaknem 70 százalékuk érdeklődik a jelenlegi tejkvóta emelésének lehetőségéről, miköz­ben meghatározó többségük 10 százaléknál magasabb kvótaeme­lést is elfogadna. A tejter­melőknek csaknem 90 százaléka elegendőnek tartja a jelenlegi ter­melői kapacitásokat a tejtermelés növelésére, s több mint 50 száza­lékuk állította, hogy ehhez nincs szükségük a tehénállomány növe­lésére. A nemzeti kvóta esetleges növe­lésével kapcsolatban a válaszadók egyharmada úgy vélekedett, hogy az hozzájárulna a tejpiac stabili­zálásához. A válaszadó szlovákiai tejter­melők csaknem fele attól tart, hogy a kvóták megszüntetése, a- melyet az Európai Bizottság 2015 után tervez, komolyan veszélyez­teti az ágazat további sorsát, lé­vén hogy a kvóták felszámolásá­val várhatóan a tej és a tejtermé­kek behozatala növekedhet. Ugyanakkor a válaszadók három­negyede szívesen venné a kvóták túllépéséért járó büntetések eltör­lését, de ez a gyakorlatban inkább csökkentené a kvótarendszer működésének hatékonyságát. A tejtermelés hatékonyságát a ter­melők szerint a takarmányok költségei, az energia- és bérkölt­ségek befolyásolják. A termelők véleményét meg­kérdezték az egységes területala­pú támogatási rendszerről is. Az egységes területalapú támogatási rendszer 2010 utáni fennmaradá­sát a válaszadók 72 százaléka tá­mogatná. (nemec-sppk) (Illusztrációs felvétel) AGRÁRKÖRKÉP A mellékletet szerkeszti: T. Szilvássy László Levélcím: Agrárkörkép, Petit Press Rt., Lazaretská 12,811 08 Bratislava 1

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom