Új Szó, 2008. március (61. évfolyam, 52-75. szám)
2008-03-04 / 54. szám, kedd
12 Agrárkörkép ÚJ SZÓ 2008. AAÁRC1US 4. www.ujszo.com Csak rendszeres talajvizsgálatokra alapozva A kukorica tápanyag-utánpótlása ÚJ SZÓ-ISMERTETŐ A kukorica nagy tápanyagigényű növény. 1 tonna szemterméshez és a hozzá tartozó vegetatív terméshez 25 kg N, 13 kg P205 és 22 kg K20 hatóanyag szükséges, tehát nagy a nitrogénigénye, a foszforigénye közepes, a káliumigénye magas. Ezért a kukoricát elsősorban a jobb talajokon termesztik, mert ökológiai érzékenysége sokkal nagyobb, mint a búzáé - állítja dr. Pálmai Ottó és dr. Horváth József a magyarországi szaksajtóban megjelent cikkében, amelyet rövidítve ismertetünk. A növénynek nagy a vízigénye. Szárazságtűrése és biztonságosabb termesztése elsősorban a mélyrétegű, humuszban gazdag, középkötött vályog talajokon érvényesül leginkább. A magasabb kukorica-termés- szint elérése érdekében nemcsak megfelelő műtrágyázást kell alkalmazni, hanem a talajoknak jó tápanyag-ellátottsággal, tápanyag-szolgáltató képességgel kell rendelkezniük. Noha a kukorica monokultúrában önmaga után is termeszthető, az utóbbi években felmerült problémák, a rezisztens gyomnövények és főleg a kukoricabogár megjelenése alapvetően módosítja ezt a szemléletet. Ezért a termesztéstechnológiában a vetésváltással a jövőben feltétlenül számítani kell. A kukorica a mélyebben lazított, jó állapotban levő talajt szereti, az eredményes termesztéséhez elegendő a szakaszos mély(lllusztróciós felvétel) művelési rendszer alkalmazása (3-5 évenként). A jó mészállapotú talajokat kedveli, de a savanyú talajokon is eredményesen termeszthető. A meszezésre szoruló területeken általában kukorica alá meszez- nek, mert a friss meszezésre igen jól, jelentős terméstöbblettel reagál. Mivel jelentős a vízigénye, a nagy termőképességű fajták esetén a legtöbb évjáratban ez korlátozza a terméslehetőségeket. Ezért rendkívül fontos a jó termesztéstechnológia, a jó minőségű és időben elvégzett talajmunka, a víztakarékos gazdálkodás, a megfelelő időpontban elvégzett vetés és az egyenletes tőszám biztosítása. A szakszerű tápanyag-utánpótlás csak a rendszeres legalább 5 évenként elvégzett) tai-jvizsgála- tokra alapozva képzelhető el. A tápanyagigény meghatározása után nagyon fontos azok kijuttatásának a termesztéstechnológiába való beillesztése. Eredményes kukoricatermés még a legjobb talajadottságok mellett sem képzelhető el nitrogén műtrágya használata nélkül. A kukorica nitrogén felvétele meglehetősen egyenletes szinte az egész vegetációs időben, és ezt a fejlett gyökérzetével - ami a teljes tenyészterületet behálózza - igyekszik is biztosítani. A növény fejlődésének kezdetén a nitrogént főleg ammónia, később nitrát formában hasznosítja. A mai kor környezetvédelmi követelményeit is figyelembe véve a N-kijuttatás idejére mindenképpen csak a tavaszjavasolható. A hazai éghajlati viszonyok között a talajainkból történő nitrogén kimosódás csak a vegetáción kívüli, téli időszakban képzelhető el, vegetációban ezzel gyakorlatilag nem kell számolni. A műtrágya kiválasztásánál a talajok pH-viszonyaihoz célszerű alkalmazkodni. Tápanyag-utánpótlásra bármelyik N-műtrágya hatékonyan felhasználható, de karbamid használata esetén gondoskodni kell a gyors bedolgozásról az ammónia veszteségek elkerülése érdekében, és a vetés előtt legalább két héttel kell a karbami- dot kiadni. A technológiai lehetőségek bővülése miatt újabban terjed a starterként kijuttatott nitrogénadagolás és a megosztott nitrogénkezelés - 4-6 leveles állapotban - alkalmazása. Ezeknek a technológiáknak főleg könnyű talajokon van környezetvédelmi szempontból előnye, de a terméseredményre gyakorolt pozitív hatását nehéz bizonyítani. A különböző kukoricahibridek nem azonos módon reagálnak az öntözésre, ezért csak az öntözést legjobban megháláló fajtákat célszerű ilyen technológiával termeszteni. Ebben az esetben viszont a kukorica 50-60 kg/ha N- hatóanyaggal több tápanyagot igényel, amit feltétlenül figyelembe kell venni. A kukorica közepes foszforigényű, ami azt jelenti, hogy megfelelő talajellátottság mellett a friss foszfortrágyázás esetleg elmaradhat. Természetesen ettől még van jelentősége a foszfor trágyázásának, hiszen jó termés esetén jelentős a tápanyagkivonás a termesztett területen. Gyenge foszforellátottság esetén azonban mindenképpen ki kell juttatni a talajvizsgálatra alapozott, szaktanácsolt dózisú foszfor műtrágyát a biztonságos termelés érdekében. Az ideális termesztéstechnológiában szerepe lehet a starter-trágyázásnak is. A mag mellé adott foszfor műtrágya - mint kezdeti energiaforrás - nagyon kedvező hatású lehet. A növény foszforigénye a fejlődés kezdetén és a virágzás időszakában a legjelentősebb. Az alaptrágyázás időszaka természetesen az ősz, így a tápanyagegyensúly tavaszra beáll. Tavaszi alaptrágyázás esetén a kiadott P- tápanyag csak részben hasznosulhat a növény számára a vegetációs idő alatt. A kukorica kimondottan káliumigényes növény. Ezért még jó káli- um-ellátottságú talaj esetén is eredményes lehet üyen típusú műtrágya kijuttatása. Mivel az elmúlt időszakban a talajaink káliumellátottságának csökkenése egyre erőteljesebb, ezért a jövőben mindenképpen nagyobb hangsúlyt kell helyezni a kukorica kálium trágyázására. A jó káliumellátottság javítja az aszálytűrő képességet is, azon kívül, hogy növeli a termésbiztonságot. Tehát a kukorica termesztésében a kálium kulcsfontosságú, ezért a jövőben mindenképpen nagyobb figyelmet érdemel. A foszforhoz hasonlóan e tápelem esetében is az őszi kijuttatás javasolható. (IKR) (Illusztrációs felvétel) A repce kártevői kora tavasszal már 8 °C hőmérséklet felett berepülnek a repcetáblákba Megelőzéssel kell védekezni A repce legkorábban megjelenő tavaszi kártevői az ormányosbogarak. Közülük a legjelentősebb kártételt a repceszár-ormányos és a nagy repceormányos lárvái okozzák, amelyek a levélnyelekben és a szárban a talaj felé haladva ki- odvasítják azt. ÚJ SZÓ-ISMERTETŐ A növény megdől, hervad, nem ágazik el, kényszeréretté válik. A károsítok kifejlett egyedei a táblaszéli erdők, facsoportok avarában telelnek át, ahonnan már kora tavasszal, 8 °C felett megkezdik a betelepülést. Ez a folyamat jól jelezhető a sárgatálas módszerrel, de nyomon követhető az imágók és azok rágás-, szúrásnyomainak figyelésével. Négyzetméterenkénti 1-2 ormányos már gazdasági kárt okoz. Hangsúlyozzuk kell, hogy védekezni a tojásrakás megelőzése érdekében a táblára betelepülő populáció ellen kell. A lerakott tojások, vagy a kikelt lárvák elleni védekezés már nem hatékony. Az első megelőző védekezést akkor kell elvégezni, amikor a levegő hőmérséklete meghaladja a 8 °C-ot. Ez a hőmérséklet januárban és februárban is előfordulhat, ezért sok helyen ilyen szokatlan időben is védekezni kell. Ha a betelepedés elhúzódik, a védekezést ismételjük meg. A permetezéshez lehetőség szerint tartam-, és gázhatással rendelkező, valamint hidegben is ható készítményt válasszunk. A Nurelle-D például e kritériumoknak megfelel, azonban az egyes agrár-környezetgazdálkodási célprogramokban a tavaszi alkalmazása nem engedélyezett. Alkalmazható viszont a Calypso 480 SC, valamint a Su- mithion 50 EC, valamint a virágzáshoz közeledve előtérbe kerülhetnek a piretroid hatóanyag-csoportú készítmények (pl. Rapid CS, Fury 10 EC). A növényállomány második jelentős kártevője a repce-fénybo- gár fő kártételi ideje a virágzást megelőző bimbós állapot. Tápláléka a virágpor, amelyért összevissza rágja a bimbókat, megsértve a bibéket. Virágzás idején kártétele nem számottevő, mivel szabadon juthat virágporhoz. Vontatottan fejlődő állományban már 1 db/növény sűrűség is kimutatható kárt okoz. A védekezés időpontja átlagos évjáratban egybeeshet az ormányosbogarak elleni optimális védekezési idővel. A repce becőkárosítói közül a repcebecő-ormányost kell kiemelni. Közvetlen kártételként megszólja a becőt, megrágja a magkezdeményeket, közvetve utat nyit a repcebecő-gubacsszúnyog számára, amely a sérült becőbe rakja tojásait. A becőormányos ellen eredményesen védekezhetünk a virágzás előtt hosszabb hatástartamú rovarirtó szerekkel, majd virágzásban valamely felszívódó készítménnyel. A repceszár-ormányos elleni védekezésben alkalmazott szerek e kártevő ellen is védelmet nyújtanak, a virágzást követően pedig piretroid készítményeket használhatunk a frissen kötött becők védelmére. Az azol típusú gombaölő szerek tavasszal alkalmazva hatékonyan védik a szárat, a leveleket, becőket a különféle kórokozókkal (Phoma, Sclerotinia, Alternaria, Cylindrosporium) szemben. Ezen túlmenően érezhetően javítják a fejtrágyázástól robbanásszerű fejlődésnek indult repceállomány szárszilárdságát. A Folicur Solo, Alert S, Caramba SL készítmények korai, 20 cm-es magasságig történő alkalmazással csökkentik a növénymagasságot, serkentik az oldalhajtások képződését, a becők berakodását. A repce erőteljes és harmonikus fejlődése szempontjából meghatározó jelentőségű a tavaszi fejtrágyázás, amelynek gerincét a nitrogén-ellátás adja. A kitűzött termésszint eléréséhez szükséges nitrogén mennyiség kétharmadát tavasszal célszerű kiadni. Ez történhet egyszeri kijuttatással, de indokolt lehet a megosztva történő kijuttatás is: 40 százalék kora tavasszal, 60 százalék zöldbim- bós állapotban. A repce kénigénye közismerten nagy. A kéntrágyázás legkönnyebben úgy oldható meg, hogy ként is tartalmazó nitrogéntrágyát használunk fejtrágyázásra. A mikroelemek közül a generatív szervek fejlődése és a termőképesség szempontjából a bornak van kiemelkedő jelentősége. Borhiány többnyire a virágzás környékén, főként homoktalajokon jelentkezhet, ezért ilyen területeken a szükséges mennyiségű bór kedvező hatást gyakorol a terméseredményre. A kezelés történhet a rovarkártevők elleni kezeléssel egy menetben. (IKR mag.) A dohányra vonatkozó támogatás teljes költségvetésének 5%-a kerül átcsoportosításra az Alapba Tovább működhet a Közösségi Dohányalap EU-HÍR A dohányfogyasztás káros hatásaival kapcsolatos tájékoztatási intézkedések fedezése céljából a Bizottság a Közösségi Dohányalap finanszírozásának folytatását javasolja. Az Európai Bizottság a Közösségi Dohányalap finanszírozásának meghosszabbítására tett javaslatot a következő két évre. A dohánypiac közös szervezésének 2004-ben végrehajtott reformja óta az Alap olyan tájékoztatási politikákat finanszírozott, amelyek a dohányfogyasztás káros hatásaira hívták fel a figyelmet. A jelenlegi támogatási időszak során az Alapból támogatták a „HELP - A dohányfüstmentes életért” elnevezésű kampányt. A 2004-es reform a dohányra vonatkozó támogatás 2006. és 2010. közötti fokozatos megszüntetéséről, továbbá - a támogatások teljes megszüntetését megelőző átmeneti időszakban - a dohánytermelők részére juttatott közvetlen kifizetésekre vonatkozó éves költségvetés 5%-ának a Közösségi Dohányalapba történő átcsoportosításáról rendelkezett. Ez az intézkedés azonban csak a 2007. év végéig tartó időszakra vonatkozott. A Miniszterek Tanácsának tett javaslattal a Bizottság a 2008. és a 2009. naptári évre is ki kívánja terjeszteni a szóban forgó átcsoportosítást. Az Alapba átcsoportosított összeg elérheti az évi 16,897 millió eurót. Mariann Fischer Boel mezőgazdasági és vidékfejlesztési biztos hangsúlyozta: „A reformnak köszönhetően 2010-re megszűnik a dohányra vonatkozó támogatás. Azonban úgy gondolom, hasznos lenne, ha az addig hátralévő időszakban a támogatás egy részét arra használnánk fel, hogy a közvélemény figyelmét felhívjuk a dohányzás káros hatásaira. Ezért javaslom, hogy a jelenlegi rendszert két évre hosszabbítsuk meg.” A dohányágazat 2004-es reformja keretében a dohánytermelő tagállamoknak 2006 és 2010 között fokozatosan meg kell szüntetniük a dohánytermesztőknek juttatott, termeléshez kötött kifizetéseket, és azokat a termeléstől függetlenített kifizetésekkel kell felváltaniuk. Ezen kifizetések bizonyos környezetvédelmi, állatjóléti és élelmiszerminőségi előírások teljesítéséhez kötődnek („kölcsönös megfeleltetés”). Néhány országban már teljes mértékben végrehajtották a kifizetések termeléstől való füg- gedenítését, amelynek következtében a dohányra vonatkozó támogatás költségvetése a 2005-ös 922 millió euróról 2007-re 321 millió euróra csökkent. 2008 és 2009 során a dohányra vonatkozó támogatás teljes költségvetésének 5%-a kerül átcsoportosításra az Alapba. A dohányra vonatkozó támogatás jelenlegi felső határa 337,937 millió euro, ami azt jelenti, hogy az Alapba évente átcsoportosítható maximális összeg 16,897 millió euró. (eu-lex) (Illusztrációs felvétel)
