Új Szó, 2008. március (61. évfolyam, 52-75. szám)

2008-03-25 / 70. szám, kedd

www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2008. AAÁRC1US 25. Vélemény és háttér 5- Jól jött ez a sok ünnepnap: nem zuhantak a részvényeink... (Peter Gossányi rajza Magyarország-Lengyelország: mára se veled, se nélküled helyzet alakult ki Lassú tűzre tolt viszony TALLÓZÓ OROSZ SAJTÓ Az orosz hadsereg vezetői elégedetlenek Anatolij Szer- gyukov civil védelmi minisz­terrel, egyre többen kérik le­szerelésüket, és ezzel függ össze, hogy Jurij Balujevszkij hadseregtábomok, vezérkari főnök, első miniszterhelyet­tes is állítólag nyugdíjazását kérte - írta tegnap két moszkvai lap, az Izvesztyija és a Nyezaviszimaja Gazeta. Az Izvesztyija című újság szerint a védelmi minisztéri­umban botrány készül, amelynek közvetlen kiváltó oka, hogy a miniszter utasí­tást adott a katonaorvosok, a jogászok, az újságírók és a hadtáp állományában dol­gozók civü állományba he­lyezésére. Az utasítás példá­ul a Krasznaja Zvezdánál, az ország vezető katonai sajtó- orgánumánál azt jelenti, hogy megközelítőleg 60 em­ber kerül polgári állomány­ba: ezzel fizetése a mainak mintegy a negyedére csök­ken, elveszti jogosultságát az ingyenes lakásra és orvosi el­látásra. Emellett a lap nem tud majd exkluzív hírekhez jutni, mivel a civüek számos helyre nem juthatnak be, ahol katonaként jelen lehet­tek. Felháborodást váltott ki az is, hogy Szergyukov el akar adni számos jelentős ka­tonai ingatlant, s ki is írt ár­verésre két kisebb telepet, közülük az egyiket a milliár­dosok villáiról híres Rub- ljovszkoje út mellett. Nem tudnak elég lakást építeni a tiszteknek, közben meg vál­lalkozóknak adják el a na­gyon értékes telkeket - hábo- rogtak a főtisztek. Emellett a szükséges engedélyt Viktor Zubkov kormányfő, Szer­gyukov apósa írta alá, nem pedig a jogszabálynak meg­felelően az Állami Vagyon­ügynökség vezetője - írta az Izvesztyija. A Nyezaviszima­ja Gazeta rámutatott, hogy az ellenállás még csendes, de a leszerelési kérelmek lassan tömegessé válnak. Balu­jevszkij vezérkari főnök a lap értesülése szerint először novemberben kérte nyugdí­jazását, amikor a szentpéter­vári Oleg Eszkint, a Szövet­ségi Biztonsági Szolgálat tar­talékos vezérőrnagyát Szer­gyukov megtette kommuni­kációs és informatikai kérdé­sekkel foglalkozó helyette­sévé, és egyéb hatásköröket is elvett a vezérkartól. A má­sodik „felmondást” az elnöki adminisztrációnak küldte Balujevszkij, hogy felhívja a figyelmet az ügyre, de csak annyit ért el, hogy Vlagyimir Putyin elnök további három évre engedélyezte hivatal­ban maradását. A harmadik kérelmet februárban adta be, miután Viktor Vlaszov, a hadsereg lakásügyekkel fog­lalkozó szolgálatának meg­bízott vezetője öngyilkos lett, és Szergyukov a minisz­térium, valamint a vezérkar igen nagyarányú létszám- csökkentését vette tervbe. A minisztérium mai vezetői közül a legtöbb semmiféle gyakorlati tapasztalattal nem bír, s például Alek- szandr Burutyin volt elnöki tanácsadó, akit a Kreml állí­tólag a vezérkar élére szán, még egy zászlóaljnak sem parancsolt soha, miközben a tisztségre Afganisztánt és Csecsenföldet megjárt kato­nák pályáznak. (MTI) Fellazultak a magyar­lengyel kapcsolatok, a két­oldalú viszony a politikai és gazdasági nézeteltéré­sek miatt került hullám­völgybe - mondta Kapron- czay Károly, a Magyar Tu­dományos Akadémia tör­ténész vegyes bizottságá­nak alelnöke a lengyel ál­lamfő mai budapesti láto­gatása előtt. MT1-HÁTTÉR A kapcsolatok nem szakadtak meg, nem hűltek ki, csak szüne­telnek, mint egy öreg házasság­ban: se veled, se nélküled helyzet alakult ki - jelentette ki Kapron- czay. A kapcsolatok fellazulásá­nak egyik oka szerinte a két kor­mány közötti világnézeti különb­ség: természetesen egy szocialista kormány együtt tud politizálni egy polgári koalícióval, de szük­ségesen vannak köztük feszültsé­gek. A lengyelek egy ortodox szemléletű, posztkommunista kormánynak tekintik a magyart, és ez fordítva is igaz - mutatott rá a szakember. Ebből a szempontból jó példá­nak nevezte a lengyel elnök ta­valyelőtti magyarországi útját, amikor senki sem várta Budapes­MT1-ÖSSZEFOGLALÓ Román anarchisták tiltakozó akcióra készülnek a NATO-csúcs idején - írta tegnap hivatalos rendőrségi forrásokra hivatkozva az Adevarul című bukaresti napi­lap. Az újság utal arra is, hogy pén­teken megtagadták a belépési en­gedélyt hat NATO-ellenes német aktivistától a román-bolgár hatá­ron. Állítólag egy „anarchista irányzatú” szervezethez tartoz­tak, és olyan anyagokat - CD-ket, jelvényeket, plakátokat, folyóira­tokat és egyéb kiadványokat - ta­láltak náluk, amelyeket „erősza­kos töltetű” NATO-ellenes meg­mozdulásra akartak felhasználni a szövetség április 2-4-én Buka­restben sorra kerülő csúcstalálko­zója idején. Az Adevarul szerint az említett NATO-ellenes anyagokat a Fel­szabadító Kezdeményezés (Initi­ten Lech Kaczynskit, végül a ház­elnök fogadta. Kapronczay meg­jegyezte, hogy a külpolitikai meg­közelítésekben is vannak különb­ségek a két kormány között: a lengyelek például élénken orosz- ellenesek, viszont a budapesti kormány együttműködik Moszk­vával, egyebek mellett az ener­giakérdésekben. A szakértő azt mondta, az energiaügy önmagában is feszült­ségpont a két ország között: a len­gyelek élénken figyelték a magyar-orosz megállapodást a Déli Áramlatról. Ez a terület egyi­ke azoknak, ahol verseny van a két ország között. A versengés másik terepe az uniós pénzek le­hívása és a tőkekihelyezések kér­dése, még akkor is, ha alapvetően más a két országba érkező befek­tetések összetétele - hangsúlyoz­ta. A magyar-lengyel kapcsolatok hullámvölgybe kerülése szerinte nemcsak a kétoldalú kooperáció­ra, hanem a visegrádi együttmű­ködésre is kihat. A történész úgy látja, az újbó­li egymásra találáshoz nem elég, ha azonos színű kormá­nyok lesznek hatalmon a két országban, gazdasági fellendü­lés és a jelenleginél is élénkebb kulturális együttműködés kell. Ami évszázadokon keresztül működött, az most a gazdasági versengés és a politikai világné­ativa Libériára) nevű román anarchista csoport is használta volna. Ezt a szervezetet a háttérből ál­lítólag több nemzet tagjaiból álló szűk csoport irányítja, amelyben például egy görög, egy bolgár, egy német és egy francia is helyet fog­lal. Az újságból megtudni azt is, hogy több mint nyolcezer román csendőrt képeztek ki németorszá­gi és franciaországi szakemberek az esetleges NATO- és globalizá­cióellenes megmozdulásokkal szembeni fellépésre. A román csendőrség meg nem nevezett forrásai a lapnak elmondták: víz­ágyúkkal, gumibotokkal és könnygázzal oszlatják fel a tünte­tőket. A Cotidianul című napüap ugyanakkor bírálja a román ható­ságokat, amiért nem engedték be a múlt héten a német személye­ket. Ion Cristoiu, az egyik legis­mertebb politológus és publicista zeti különbség miatt „lassú tűzön forr” - fogalmazott az elemző. Lengyelország és Magyaror­szág kapcsolata egyébként koron­ként változott: más volt a helyzet az Árpád-ház idején, megint más a vegyes házi királyok korában és a Habsburgok uralkodásakor. A szabadságharcok és a sza­badságmozgalmak idején a két nép kölcsönösen segítette egy­mást, így volt ez 1831-ben Len­gyelországban éppúgy, mint 1848-49-ben Magyarországon. A szabadságharcok után egyébként többször menekültek lengyelek Magyarországra, gyakorlatilag mindegyik nagyobb felkelés egy- egy lengyel kolónia kialakulását eredményezte Magyarországon - közölte Kapronczay Károly. Kitért arra, hogy a két ország az első és a második világháború idején is kereste egymás part­nerségét. Ekkor épültek ki azok a főként kulturális kapcsolatokat ápoló szervezetek, amelyek ma is előtérbe kerülnek, ha nincs élénk politikai együttműködés a két ország között. A történész megemlítette, hogy a rendszer- váltás előtt is megtalálták a kö­zös nevezőt a két ország ellen­zéki mozgalmai, a változás és az euroatlanti integráció után azonban az azonos gondokat másként kezelte a két ország. emlékeztet, hogy két román civü szervezet is tiltakozott az intéz­kedés ellen, amely szerintük el­lentétes az Európai Unión belüli szabad mozgás elvével. A cikk szerzője „Ceausescu- rendszert idéző ostobaságnak” minősítette a belépési tilalmat. Ki­fejti: a G8 csoport találkozóinak és a NATO-csúcsoknak mindeddig elmaradhatatlan részei voltak a globalizációellenes megmozdulá­sok, amelynek résztvevőit minden más ország beengedte. Cristoiu úgy véli: a bukaresti NATO-csúcsra várt több mint 1500 külföldi újságírót nem az fogja érdekelni, hogy a román ha­tóságok müyen hatékony intéz­kedések révén gondoskodnak a találkozó biztonságáról, hanem az, hogy a rendszerváltás után csaknem két évtizeddel valóban felszámolta-e az ország a ceauses- cui örökséget, betartja-e az euró­pai normák minimumát. FIGYELŐ Román anarchisták áprilisi NATO-akciója KOMMENTÁR Divergens konvergencia LOVÁSZ ATTILA A címben leírt fogalom a badarság maga. A konvergens az egy­máshoz közelítő, összeérő, a divergens pedig ennek eüentéte, az egymástól távolodó, elhajló. Lehet az egyenes, görbe, lehet erő, lehet sugárzás, de lehet akár program is. Sőt akár kormányprog­ram is. S abból is mindjárt kettő. Magyarországon a konvergen­ciaprogram az elmúlt két év listavezető zsurnalisztikái közhelyei­nek egyike, még az e célra képzett tollnokok és reklámszakembe­rek is hajlamosak a kormány konvergenciaprogramját reform­ként, esetleg átalakítás, szerkezetváltás gyanánt eladni, pedig a kettőnek elvüeg semmi köze egymáshoz. Az uniós közelítés prog­ramjának - persze - része a reform ott, ahol szükségeltetik, s ha a magyar intézményekről, gazdaságirányításról, energiaiparról, költségvetési politikáról van szó, bizony, a konvergencia és a re­form naponta találkozik. A program két éve létezik, de lefogad­nám, a magyar lakosság jelentős hányadának fogalma nincs tar­talmáról. Csak azt tudják, hogy a konvergenciaprogram hozta a vizitdíjat és a tandíjat, pedig nem is az hozta. Ennek ellenére ülik szidni, mint a bokrot, s ülik a magyar közélet egyéb toppon lévő ki­fejezéseinek társaságában emlegetni. Ki hinné, Szlovákiának is van konvergenciaprogramja. Itt nem sokat beszélnek róla, néhány gazdasági elemzés, egy-két véleményformáló sajtótermék nyol­cadik oldalán megjelentetett cikk, semmi több. Bár itt is ugyanar­ról, a közeledésről, a kiegyenlítésről szól (szólna), Brüsszel meg­tárgyalta, a szlovák lakosság nem. Mindkét program azért érdekes olvasmány, mert a tartalom majdnem azonos. Csak mialatt a szlo­vák kormány az előző garnitúrától megörökölte konvergencia­program teljesítésének alapfeltételeit (nyugdíj- és egészségbizto­sítás, munkaerő-piaci szabályozás, rekordszintű GDP-növekedés), s azokat a leírtakkal (és jóváhagyottakkal) eüentétben szépen las­san felszámolja, addig a magyar kormány azokat az intézményi és költségvetési reformokat, amelyek az unióhoz való konvergálás (közelítés) alapját jelenthetnék, érdekcsoportok és a lakosság el­lenállása miatt nem vagy alig képes végrehajtani. Magyarország a konvergenciaprogramot kormányzati szinten (legalábbis verbáli­sán) megvalósítaná, viszont Szlovákia kormánya a saját (megala­pozott) programját mintha elgáncsolná, s ezt a lépéssort még népszerűvé is szeretné tenni. Mindkét országnak komoly gondjai vannak az uniós közeledéssel. Mindkét országban jó hallani, hogy fájdalom (urambocsá! munka) nélkül eljöhet a Kánaán, mindkét államban divat a saját szemünkbe hazudni. Mindkét országban fo­lyik a konvergenciaprogrammal kapcsolatos sumákolás, csak máshogy. Nem tudni, melyik melyiktől vesz példát a közeljövő­ben, de ami programok megvalósításának háza táján történik, az a divergencia maga. Mindkét ország kárára. JEGYZET _____ Expedíció Bécsbe JUHÁSZ KATALIN A következő percekben meg­próbálok írásba foglalni egy csa­ládi vonatkozású dolgot úgy, hogyneaszüleim legyenek az abszolút főszereplők, főleg ne édesapám, akiről a történet szólni fog. Nehéz lesz, a lényeg ugyanis annyi, hogy a napok­ban szeretném elvinni az öre­gemet Bécsbe. Ám mivel nem kértem, így nem is kaphattam felhatalmazást belső informá­ciók nyilvánosságra hozatalára, ezért diszkréten és igen óvato­san keü eljárnom. Ehhez pedig az általános alany a legjobb nyelvi eszköz. „Az emberi’ kilo­méterekben is mérheti élmé­nyeit. Aki csaknem négyszáz ki­lométernyire lakik Bécstől, kö­zeleg a hetvenhez, legalább ti­zenöt éve nincs kocsija és mos­tanában nehezebben mozog, valóságos expedíciónak tekint­heti ezt az egyórás utazást a Pozsony-Bécs vasútvonalon. A hatvanas évek végén csak ki­váltságosoknak adatott meg ilyesmi. Van egy fotó, a szüleim mosolyognakrajta büszkén a schönbrunni kastély előtt (na, tessék!), én már édesanyám ha­sában kuksolok, de nem vagyok nagyobb egy közepes almánál. Egy másik fotón édesapám fe­szít a zeltweegi autóverseny-pá­lya meüett, a hetvenes évek vé­ge felé járunk. Akkoriban az embernek már januárban be kellett adnia valutaigénylését, aztán imádkoznia, hogyjúniu­sig megkapja azt a pár dollárt és az engedélyt, hogy egy kapita­lista országban élőben izgulhas­son végig egy Forma-l-es futa­mot. Ismét ugrunk tíz évet: a rendszerváltás után már utaz­hattunk ugyan nyugatra, ám a magunkfajtának mindig csak annyit sikerül összekuporgat- nia, hogy bármikor tudjon pisil­ni Bécsben, ha rájön a szükség, és megihasson egy kávét vagy sört egy vendéglőben, ha na­gyon kívánja. A határon persze továbbra is összeszorult a gyo­mor, hevesebben dobogott a szív. Majd jött a jól megérde­melt boldogságérzés, hogy sike­rült, ím, „kint” vagyunk. Aztán pedig szépen, fokozatosan erőt vett az emberen az a megfogal- mazhatatlan kisebbségi érzés, amelytől valószínűleg már so­hasem szabadul a kelet-európai kisvárosi nyugdíjas. Számára örökre furcsa, idegen, nehezen kiismerhető marad az egykori vasfüggöny mögötti vüág. Ott­honról viszi a szalámis zsemlé­ket, bizonytalanul lépked, kap­kodja a fejét, pedig rég meg­szokhatta már az árubőséget, a viliódzó fényeket. Az e hétre tervezett expedíció legszebb ré­sze valószínűleg nem a megér­kezés, hanem maga az utazás lesz - Kerouac nem is gondolná, milyen aktuális ez a mondat. A pillanat, amikor a kényelmes, jól fűtött vonat átsuhan a hatá­ron, és le sem fékez, csak a hely­ségnevekből és óriásplakátok­ból lehet megállapítani, hogy kint vagyunk, illetve bent va­gyunk, Európában vagyunk végre. Ószesebb hajjal, pluszki­lókkal, roggyantabban bár, de új kalandra készen.

Next

/
Oldalképek
Tartalom