Új Szó, 2008. március (61. évfolyam, 52-75. szám)

2008-03-15 / 64. szám, szombat

I

8 Kultúra

ÚJ SZÓ 2008. MÁRCIUS 15. www.ujszo.com

Jozef Jablonický és Milan Lasica az idei kitüntetett

Átadták a Tatarka-díjat

ÚJ SZÓ-TUDÓSÍTÁS

Pozsony. Jozef Jablonický történész Samizdat o disente 3: Záznamy a písomnosti (Szamizdat a belső emigrációról 3: Feljegyzések és dokumentumok) című, a Kalligram kiadásában megjelent könyvéért, valamint Milan Lasica színész-rendező-humorista Bodka (Pont) című, a „.týždeň” folyóiratban közölt glosszasorozatáért kapta a 2007-es év Dominik Ta- tarka-díját.

• Jozef Jablonický 1957-től a Szlovák Tudományos Akadémia Történeti Intézetében dolgozott. 1974-1990 között nem publikálhatott. 1990 óta a Szlovák Tudományos Akadémia Politikatudományi Intézetében dolgozik, tavaly a Pribina kereszt I. fokozatával tüntették ki. Történészként főként a szlovák nemzeti felkelés a kutatási területe, ebben a témában több kötete is megjelent.

Müan Lasica sokoldalú személyiség, a szlovák művészeti élet jeles alakja, akit színészként, rendezőként, színházigazgatóként, szövegíróként, énekesként, humoristaként ismer és kedvel a közönség.

Kornél Földvári kritikus, publicista, a díj tavalyi kitüntetettje la- udációjában megjegyezte: Lasica és Jablonický közös nevezője a tatárkai „árral szembeni” magatartás, összeköti őket továbbá a szabad gondolkodás erkölcsi imperatívusza. A társadalom orvosai ők, akik nem szikével gyógyítanak, hanem az igazság kimondásával.

A 20. századi szlovák irodalom jelentős alakjáról elnevezett díjat 1995 óta ítéli oda évente a Štefánik Konzervatív Intézet (Konzervatívny inštitút M. R. Štefánika) olyan, az előző esztendőben megjelent, jelentős társadalmi és kulturális hozadékú kötetnek, amelyet szerzőjének kivételes erkölcsi magatartása is fémjelez.

A Kalligram Kiadó szlovák nyelvű kötetei közül Jozef Jablonický műve a harmadik, amelyet Tatarka-díjjal tüntettek ki. 1999-ben Ľubomír Lipták: Storočie dlhšie ako sto rokov (Száz évnél hosszabb évszázad) című könyve, 2002-ben pedig Vadkerty Katalin történésznek a hontalanság éveiről megjelent trilógiájának szlovák fordítása (Maďarská otázka v Československu 1945-1948 - A kitelepítéstől a reszlovákizációig) kapta a jelentős elismerést, (me)

Jirí Menzellel a Karlovy Vary-i filmfesztiválon

(Zuzana Mináčová felvétele)

Két könyv Catherine Deneuve éveiről - könnyed hangvételű az egyik, fájó tényekkel teli a másik

A pénzéhes francia díva

Az Önmagam árnyékában intim napló. Legalábbis Deneuve megjelölése szerint. „Ezek az én feljegyzéseim - írja a kötet ajánló soraiban. - Végigkalauzolják önöket minden kételyemen, amelyeket szinte kivétel nélkül külföldön vetettem papírra, némelyeket ráadásul sok évvel ezelőtt. Magányos, érzékeny, kétségbeesett, kritikus feljegyzések ezek. Nyersek. Lehetnének is bizonyos fenntartásaim, de nem bánok semmit.”

A könyv kétharmada forgatási napló. Utazás, próba, forgatás Lars von Trierrel és Regis Warg- nier-vel, a régmúltból pedig Bu- nuellel és Stuart Rosenberggel. A fejezetek között fotók Deneuve albumából. Családi képek a negy- venes-ötvenes-hatvanas évekből, szülőkkel, testvérekkel és egyedül. Előbb Franciaországban, aztán Marrakeshben. Levelek Truf- faut-tól, képek Vietnamból, a császári városból. És egy terjedelmes interjú Pascal Bonitzer tollából, aki forgatókönyvíróként, rendezőként és színészként is nem egy filmben ott állt mellette. Tehát ismeri jól. Rá is kérdez sokakra, akikkel Deneuve (érzelmi vagy munka-) kapcsolatba került. Bu- nuelre, Demyre, Truffaut-ra, Björkre, Trierre, Vadimra, sőt még a tragikusan korán elhunyt színészkollégára, Patrick De- waere-re is, akivel egyetlen filmben játszott, André Téchine Hotel de Amériques címú alkotásában.

„Nagyon nehéz volt a közelébe férkőzni - eleveníti fel a vele kapcsolatos emlékeit. - Egészen más világot képviselt, mint mi, többiek. A forgatás szüneteiben is csak ritkán ettünk együtt. Ott volt a felesége is, odaült hozzánk, elég bonyolult volt akkor az életük, tele feszültséggel, nem voltak nyitottak semmiféle barátságra. De megható volt, arcán a meglepettség és a reménytelenség jeleivel... de nem, nem is reménytelenség volt az, csalódás... Lelouch-sal dolgozott volna, Marcel Cerdan szerepe várta. Nem sokkal a forgatás előtt végzett magával.” Vékonyka kötet az Önmagam árnyékában. Violet könyve jóval vastagabb. Nem véletlenül. Abból több derül ki Deneuve-ről. Naplójában végig könnyed hangvételben anekdotázik. Violet a dolgok sűrűjébe rántja. Tényekkel szembesíti. Idegesítő momentumokkal. Tiltakozni, perelni szabad. A tényeken az mit sem változtat.

„Rideg, számító szépség” - írja róla Bemard Violet. „A naplóim tanúsítják, milyen magányos vagyok” - állítja ő maga. Két könyv Catherine Deneuve-ről, a francia film fáradt nagyasszonyáról.

SZABÓ G. LÁSZLÓ

Milan Lasica és Jozef Jablonický

(Milan David felvétele)

A Pátria rádió kétnapi kínálatából válogathatnak

Hétvégi programok

MŰSORA) AN LO

Szombat: Reggel 7-kor hírösszefoglalóval kezdődik a műsor. 7.15-től az elmúlt évek slágereiből válogatunk. 8 órakor jelentkezik a Térerő, ezúttal a Pátria rádió gondozásában. 9 órakor indul zenés, publicisztikai magazinunk, a Hétről hétre. 11 órakor a Délidő vendége - nemzeti ünnepünk alkalmából - Krasztev Péter, a Magyar Köztársaság Kulturális Intézetének igazgatója. A déli hírek után népzenét közvetítünk. 12.30-tól irodalmi magazinunk, a Téka témája a forradalom és Petőfi. Jókai, Kosztolányi és Krúdy írásaiból is elhangzanak részletek. 13 órakor Köszöntő, 14.40-től műsorzárásig, 15 óráig hírösszefoglaló.

Vasárnap: 7.10-kor a Világosság református kiadásában Tanítónő Tusai Viktória ekeli lelkipásztor hirdet igét. 8 órától Chopin ke- ringőiből, ill. Dvoíák szláv táncaiból hangzik el válogatás. A Kaleidoszkóp 8.30-kor kezdődő adásában az 1848-49-es magyar forradalomról lesz szó. Kerényi Ferenc irodalomtörténészt arról kérdezzük, milyen kutatások folynak a reformkor és a szabadságharc korának magyar irodalmáról, majd Kedves Gyula hadtörténész beszél a forradalom hadseregéről és gróf Batthyány Lajos szerepéről a magyar honvédelem megszervezésében. Kiss László orvostörténész egy nemrég megjelent könyv kapcsán két 1848-as gerillaharcos alakját idézi meg. 9.30-tól Korpás Éva népdalénekes Csalogató című albumát mutatjuk be. 10 órától a Randevúban beszélgetés hangzik el az ismert hazai zenésszel, Varga Fricivel, aki instrumentális lemezt adott ki Dreamland címmel.

12.30-kor a Kultúra világában először azzal a kiállítással foglalkozunk, amely a napokban nyílt meg a Szlovákiai Magyar Kultúra Múzeumában, és Lesznai Anna költőnő, iparművész fia, Garay Károly fényképei alapján idézi fel a kelet- szlováldai Körtvélyes egykori világát és lakóit. Majd Polák Margit, a Szenei Városi Könyvtár munkatársa beszél a könyvhónapban tervezett rendezvényekről és arról, hogyan tudják becsalogatni a gyerekeket és a felnőtteket a könyvtárba. 13 órától a Köszöntőt hallgathatják. (bodri)

Lángja Violet dolgozatának van, amely A leplezetlen Deneuve címet kapta, az Önmagam árnyékában egyedül írt napló, inkább csak könnyű füstgomolyag.

Bemard Violet tizenegy évig a legjelentősebb francia tévétársaságok újságírója volt, ma oknyomozó riporter. írt Cousteau-bio- gráfiát és Pappon-dossziét, legizgalmasabb tényfeltáró művének mégis A titkosszolgálatok Francois Mitterand alatt című kötetét tartja. Pár évvel ezelőtt rengeteg dokumentum áttekintésével, nehéz és aprólékos nyomozás után Alain Deíon titkát tárta fel a nagy- közönség előtt. Delon még a mű nyomdába adása előtt mindent megtett, hogy megakadályozza a könyv megjelenését. A francia hatóságok mellé is álltak, a párizsi magisztrátum azonban hosszú hónapokig tartó jogi procedúrák után mégis úgy döntött, hogy zöld utat ad a könyvnek. Delon fenyegetőzött, Violet győzött. És most itt az újabb, vibrálóan őszinte munkája, amely Catherine Deneuve számára okozott néhány kellemetlen éjszakát.

„Tiszta szívből csak a pénzt szereti, mindenben azt keresi” - írja Violet a francia film legnagyobb sztárjáról. De ami még ennél is nagyobb fájdalom a színésznő számára: Violet dokumentumokkal képes igazolni, hogy Deneuve édesapja a második világháború idején kollaborált a nácikkal.

Deneuve-ről köztudott: soha nem beszél a magánéletéről. Szüleiről nagyritkán, de akkor is csak keveset nyilatkozott, autóbalesetben meghalt nővérét, Francoise Dorléacot, aki huszonöt évesen már ismert színésznő volt, még ritkábban emlegeti interjúiban. Violet szerint ez utóbbinak pusztán az az oka, hogy Deneuve (apja vezetéknevét anyjáéra cserélve) legnagyobb vetélytársát ugyancsak vonzó nővérében látta. „Színésznőként valóban jelentős filmek főszereplője - nyilatkozta Bemard Violet könyve megjelenése után a

Le Parisiennek -, magánemberként azonban minden megnyilvánulása csalódást kelt az emberben. A pénzen kívül semmi más nem létezik számára. Zárkózottságát is ez magyarázza. Megszállottan hajt a gazdagságra. Belátom, hatalmas sokk lehetett számára, amikor megtudta, hogy szeretett édesapja a náci propagandagépezet egyik aprócska csavarja volt, de a tény akkor is tény marad. Azon már nem változtathat semmi. Még a nagy művésznő haragja sem.” Catherine Deneuve-öt Roger Vadim fedezte fel a filmnek. Tizenhárom évesen ugyan már szerepelt egy azóta méltán elfeledett műben, a Gimnazistákban, első jelentős feladatát hét esztendővel később, A bűn és az erény című Vadim-alkotásban kapta. Az átütő sikert azonban Jacques Demy zenés filmjének, a Cherbourg-i esernyőknek köszönhette. Szép és elegáns, írták róla a francia kritikusok, de hogy tehetséges is, azt csak Roman Polanski Iszonyatában, egy frigid, meghasonlott lelkű nő szerepében tudta bizonyítani. „Nem véletlen, hogy épp egy ilyen figura kellett hozzá - jegyzi meg epésen Violet -, ő maga is ilyen.” Az író nem hagyja szó nélkül Deneuve legintimebb vágyait sem. A színésznő viharos szerelmi életébe szerinte az is közrejátszott, hogy saját neme sem érdektelen számára. „Nem véletlen, hogy a leszbikusok ikonja” - állítja róla. 1983-ban Susan Sarandon és David Bowie társaságában biszexuális vámpír az Éhség című filmben. A Tolvajokban egy lánynövendékével viszonyt folytató tanárnő. Ozon opusában, a 8 nőben Fanny Ar- dant-nal csókolózik úgy, hogy „a kérdőjelek helyénvalóak” - állítja Violet. És hajthatatlan a maga igazában: „Deneuve nyolc évig a Chanel, majd az Yves Saint Laurent és a L’Oréal arca. Pénz, pénz, pénz. A nevét adja egy parfümhöz. Cipőt, szemüveget, ékszereket, lakberendezési tárgyakat tervez. Természetesen komoly összegekért. ír a Liberation és a Madame Figaro hasábjaira. Tetemes tiszteletdíj fejében! Munkatársa a France 5 tévécsatornának. Megkéri az árát! Levetkőzik a Playboynak. Miért ne? Megfizetik! Lemezre énekli Serge Gainsbourg dalait. Szép kis összeget felvesz ezért is! És hogy még többet tehessen zsebre: naplót ír a Táncos a sötétben és az Indokína forgatása közben. Ez igen! Mindeközben folyamatosan perel és nyer, nyer és nyer.”

Bíróság vár Violet-re is, hiszen a díva az ő „merényletét” sem hagyja annyiban. Hatvannegyedik születésnapjára nem kaphatott volna ennél botrányosabb „ajándékot”. Furcsa mód mégsem a tényeket tagadja, hanem az zavarja, hogyan írhatta meg mindezt Violet az ő beleegyezése nélkül.

Deneuve A nap szépe című, 1967-es Bunuel-filmben (Képarchívum^