Új Szó, 2008. március (61. évfolyam, 52-75. szám)
2008-03-14 / 63. szám, péntek
1 J 8 Vélemény-hirdetés ÚJ SZÓ 2008. AAÁRC1US 14. www.ujszo.com SZEMSZÖG , Intenzívebbé kell tenni az ösztöndíjprogramot A Rákóczi Szövetség és Alapítványa, a Csehországi és Szlovákiai Magyar Kultúráért Alapítvány, valamint Szülőföldön Magyarul Társulás, melynek25 tagszervezete van a felvidéken 2008. március 9-én közgyűlést tartott, amelyen értékelte a szervezetek által a magyar iskolaügy szolgálatában 1999 óta végzetttevékenységét. Ennek fontosságát aláhúzza egyrészt az a tény, hogy a Felvidéken magyarul beszélő gyermekek jelentős hányadát nem magyar, hanem szlovák iskolába járatják, továbbá, hogy a jelenlegi szlovák kormányban az oktatásügyi minisztert a ma- gyarellenességéről ismert Szlovák Nemzeti Párt adta. Intenzív munkára van szükség annak érdekében, hogy a magyar családok gyermekeit magyar óvodába és iskolába írassák be, ami a legfontosabb feltétele az asszimiláció megállításának. A Rákóczi Szövetség és Alapítványa, valamint a Szülőföldön Magyarul Társulás először 1999-ben meghirdetett Beiratkozási programja 2004 óta új elemmel bővült: az RSZ a magyar civil társadalom adományaira alapozva 10 000.- Ft-osbeiratkozási ösztöndíjat ajánlott fel minden családnak, amely a gyermeket magyar iskolába íratja. A források nem tették lehetővé, hogy az akciót Szlovákia egész területére kiterjesszük, azt csak a szociálisan hátrányosnak tekintett keleti régiókban és azokon a nyugati peremvidékeken hirdettük meg teljes körűen, ahol a magyarok szórványban élnek. Bár az azóta eltelt négy év alatt - a demográfiai lejtme- net miatt is - csökkent a magyar iskolába beíratott diákok száma és aránya, de a csökkenés mértéke kisebb volt ott, ahol a programot teljes körűen megvalósítottuk, mint azokban a régiókban, ahol erre pénzhiány miatt nem volt lehetőségünk. 2007-ben 48 helyszínen közösségi programok keretében 1819 családnak adtuk át az oktatási-nevelési támogatásunkat. A sikeresnek ítélhető programot folytatni kell, de szükség van annak intenzívebbé tételére, hogy az iskolaválasztás ügyében áttörést lehessen elérni. Ennek érdekében a kö- vetkezőketjavasoljuk: ♦ Az ösztöndíjrendszert egész Szlovákiára ki kell terjeszteni, és oly módon kell átalakítani, hogy a beiratkozási kampány során egy, az egész tanulmányi időszakra (alapiskola és középiskola) vonatkozó rendszeres éves ösztöndíjat lehessen felajánlani. Ehhez a civil társadalmi forrásokból rendelkezésre álló pénzt a határon túli magyar oktatást szolgáló állami költségvetési tételből - első évben minimális mértékben, majd a következő években új évfolyamok belépésével arányosan növekvő mértékben - kell kiegészíteni. ♦ A források növelése és a beiratkozási program közüggyé tétele érdekében Szlovákiában Magyarországhoz hasonlóan a beiratkozási ösztöndíj akciót szolgáló támogatásgyűjtő programot kell elindítani, elsősorban a Szülőföldön Magyarul Társulás, az MKP, a Csemadok, a Magyar Pedagógus Szövetség, a Magyar Szülői Szövetség, a magyar vállalkozók és az egyházak közreműködésével. A Rákóczi Szövetségnek a Csemadokkal már van együttműködésimegállapodása. ♦ Aforrásgyűjtésbenjobbankikell használni azt a lehetőséget, hogy Szlovákiában a személyi jövedelemadó és a vállalati társasági adó 2%-át felajánlhatják civil szervezeteknek. Szlovákiában a Szülőföldön Magyarul Társulás tagszervezetei által összegyűjtött felajánlásokkal együtt indokolt az ösztöndíjprogramra felhasználni. Emellett a felvidéki magyar közösség tagjainak magyarországi barátaikat, rokonaikat arra kellene buzdítaniuk, hogy a személyi jövedelemadójuk 1%-át a Rákóczi Szövetség vagy a Csehországi és Szlovákiai Magyar Kultúráért Alapítvány részére ajánljákfel. ♦ Ahhoz, hogy a magyar iskolaválasztásban áttörést lehessen elérni, a beiratkozási kampányban részt vevő szervezeteknek, az iskoláknak és az óvodáknak, önkormányzatok vezetőinek fokozott részt kell venniük a kommunikációs kampányban, abban, hogy minden magyarul beszélő gyermek családja - azok is, akik magyarul beszélő gyermekeiket szlovák óvodába járatják - megkapja mindazokat az információkat, amelyek az iskolaválasztást kedvezően befolyásolhatják. Örvendetes, hogy sok az olyan magyarországi és felvidéki település, amelyek intenzív partnerkapcsolatot ápolnak. Remélni lehet, hogy a két ország közötti határsorompók 2007. december 24-i lebontása további lendületet ad újabb partnerkapcsolatok kiépítésére és a meglevők erősítésére. Szükséges volna, hogy együttműködés keretében az eddiginél nagyobb mértékben összpontosítsanak a magyar iskolaügyre, a magyar iskolaválasztást segítő kezdeményezésekre, így például a szóban forgó ösztöndíjakció támogatására. A közgyűlés résztvevői fontosnak tartják, hogy a helyi ön- kormányzatok hatékonyan intézkedjenek annak érdekében, hogy minden olyan településen, ahol a magyarok részaránya meghaladja a 20%-ot, az élet minden területén alkalmazzák a magyar nyelvű feliratokat és megjelöléseket (üzleti szféra, reklámipar stb.). A Szülőföldön Magyarul Társulás tagszervezetei saját területükön vállalják az ezzel járó feladatokat és kezdeményezéseket. VISSZHANG Nem a magyar érdekképviseletért alakultak A lap hasábjain egy elkeseredett, csalódott hangvételű olvasói levél írója (Máté László: A pénz államnyelve 2008.03.11.) felrótta két, hazánkban is aktív magyarországi nagyvállalatnak, a Mólnak és az OTP-nek, hogy nem tartják eléggé szem előtt a kisebbségi magyarság érdekeit. Ehelyett a többi nagy céggel együtt „szövetkeztek ellenünk, bár belőlünk élnek, de ők diktálnak nekünk” és az ilyen „bennünket manipuláló konstrukcióknak egy céljuk van: a pénz”. E panaszáradat arról tanúskodik, hogy a szerző nem igazán látja át a piacgazdaság alapvető működési mechanizmusait, emellett irreális dolgokat vár el a két multinacionális vállalattól, és eléggé egyoldalúan, csak a hibáikra koncentrálva, részben megalapozatlanul bírálja őket. Miután 1600-ban létrejött a Kelet-Indiai Társaság, a világ valamennyi részvénytársaságát azzal a céllal alapították, hogy a tulajdonosok befektetett pénzét kamatoztassa. Ezért nincs abban semmi meglepő, hogy a vállaltok legfőbb célja a nyereség termelése, ha úgy tetszik, a pénz. Ezt lehet szeretni vagy nem, de tudomásul kellene venni, hogy ez mozgatja a világot, és eddig jobb rendszert nem találtak fel. A Mól és az OTP is két tőzsdén jegyzett részvénytársaság és a cégvezetés legfőbb feladata az, hogy nyereséget termeljen a részvénytulajdonosoknak. Ehhez nem árt hozzátenni, hogy e tulajdonosok túlnyomó többsége külföldi befektető, ők birtokolják a Budapesti Értéktőzsdén forgó részvények több mint háromnegyedét. A Mól vagy az OTP annyiban magyar vállalatcsoport, hogy budapesti központból egy többnyire (de nem kizárólag) magyar nemzetiségű menedzsment irányítja, a tulajdonosi struktúráját tekintve azonban nem az, hanem egy igazi nemzetközi multinacionális nagyvállalat. A panaszos cikk írója fájlalja, hogy a (magyar) nemzeti színek kikoptak a két cég lógóiból („maradt a zöld”). Lehet, hogy nemzeti színekben fellobogózva szeretné látni a bankfiókokat és benzinkutakat, de ez egy tucatnyi országban tevékenykedő nagyvállalatnál felérne egy öngyilkossággal. A két cég már réges-rég kinőtte a magyar piacot, nyereségüket és versenyképességüket csak az Oroszországtól Boszniáig és Bulgáriáig nyúló terjeszkedéssel tudják növelni. Magyar zászlóval a homlokukon ez sokkal nehezebben menne. Ráadásul a terjeszkedés ez esetben kényszer, ha nem növekednek a nemzetközi piacokon, akkor őket vásárolja fel valaki. Egy nagyvállalat szinte csak úgy harcolhat az ellenséges kivásárlás ellen, ha maga is túl nagyra nő és túl drágává válik a rá pályázók szemében. A szerző a magyar feliratokat és a magyarul beszélő alkalmazottakat is hiányolja. Sajátos módon azonban éppen két olyan helyet említ (Nagykürtös, Kassa), ahol a magyar lakosság aránya minimális (4 % alatti). A cégek ilyen helyeken a meglevő munkaerőből válogathatnak, s azt sem várhatjuk el tőlük, hogy a Slovnafttól vagy az IRB-től megörökölt szlovák munkatársaikat nemzetiségi alapon kirúgják. Emellett az ilyen személyes benyomások csalókák lehetnek, én több magyarlakta területen is ismerek magyar feliratokkal ellátott benzinkutakat, illetve magyarul beszélő OTP-alkalmazotta- kat. Az összképhez az is hozzátartozik, hogy Szlovákiában pont ennél a két nagyvállalatnál, különösen a vezetőségen belül, magas pozíciókban dolgozik a legtöbb magyar nemzetiségű alkalmazott. Végül szólni kell arról is, hogy a két vállalat a maga módján és eszközeivel igenis támogatja a szlovákiai magyarságot. Gondolok itt a (magyar) kulturális szervezetek és események, konferenciák, intézmények szponzori támogatására. Sok ilyen jellegű rendezvényen vagy intézményben találkozik az ember az OTP vagy a Mol, mint anyagi támogatók lógójával. Ennél többet elvárni irreális, de ezt a tevékenységet is csak úgy tudják folytatni, hogy a régióban és Szlovákiában is eredményesen működnek, ergo azt a bizonyos egyetlen célt, a pénzt hajszolják. Gál Zsolt A vásárlót védi a szabad piac és a gazdasági verseny Az üzleti viszonyban kialakult aránytalan fettételekről szóló törvényről beszélgettünk Csollár Gáborral, a COOP Jednota Slovensko igazgatótanácsának elnökével. Mit jelent az üzleti viszonyban kialakult aránytalan feltételekről szóló törvény a fogyasztó szemszögéből? Megvédi őt? A törvény elfogadása nagyon keveset nyújt a fogyasztónak. A fogyasztót leginkább a szabad piac és a gazdasági verseny védi. Mi, üzletesek nagyon erős konkurenciával állunk szemben, és egymás ellenőrizzük. Ez a fogyasztó előnye. A szlovákiai üzletekben megtartott árszint éppen az erős konkurenciának köszönhető. A vásárlónak nincs szüksége törvényre. A vásárlót védi a szabad piac és a gazdasági verseny. Ön szerint az említett törvény megzavarja a szabad piac és a gazdasági verseny által teremtett természetes egyensúlyt? Biztosan. A törvény megbontja a piacon azt az egyensúlyt, amelyet a szállítók és a vevők 10-15 év alatt építettek ki, hiszen szigorúan meghatározza mivel rendelkezik majd az egyik és mivel a másik fél. A megbontott egyensúlynak vissza kell állnia. Ez áremelkedéshez vezethet. A szállítók talán többet nyernek, de a fogyasztó biztosan kevesebbet. A gyártók és a szállítók nincsenek közvetlen kapcsolatban a fogyasztóval, és nem nyújthatnak neki olyan kedvezményeket, mint amit mi, vásárió-üzletesek adunk különféle promóciós alkalmakkor. Ha az üzletes nem kap módot kedvezményes akciók szervezésére, azzal a fogyasztót rövidíti meg. Ez azt jelenti, hogy a törvény korlátozza Önöket a marketingtevékenységek megvalósításában? A törvény közvetlenül nem korlátoz minket a marketingtevékenységek megvalósításában. Nem tiltja, hogy támogassuk az eladást, csak korlátozza a pénzügyi eszközöket, amelyek a támogatóakciókra voltak kirekesztve. Hogyan keveri az említett törvény a kártyákat a termelés, kereskedelem és a fogyasztás területén? A termelés lesz a szenvedő alany. Miért? Mert a multinacionális cégek, amelyeknek megvan az előfeltételük és lehetőségük, fogják kötni a szerződéseket az EU többi tagállamában, ahol nincsen kereskedelmi törvény. A hazai termelőt ezzel megkárosítják. Megtörténhet, hogy több szerződést kötnek külföldi, mint belföldi termelőkkel. Szlovákiába idegen termékek áramlanak. És mit tehet a hazai üzletes? Ki kell találnia valamit, hogy konkurenciaképes maradjon. Mit jelent ez Szlovákiára nézve? Mit hoz a törvény makroökonómiai szempontból? A belpiac stabilitásának a megbomlását okozhatja, amely a kiskereskedelmi árak emelkedését vonhatja maga után. A piac nem mindegyik részvevője köt szerződést Szlovákiában, szlovákiai termelőkkel és szállítókkal. Ez oda vezethet, hogy csökken a szlovákiai ter- melésszükségiet. Ha a hazai termelők kevesebbet termelnek majd, kevesebbet fognak beszolgáltatni az állami költségvetésbe. Még szomorúbb azonban, hogy a hazai fogyasztó számára korlátozódik a hazai termékekhez való hozzáférés, mert azokat külföldiekkel fogják pótolni. A kereskedők azt javasolják, hogy a törvény hatályba lépését 2009.1.1-jére tolják ki. Mi ennek a fő oka? A kereskedőknek jelenleg épp elég gondjuk van az euró bevezetése körül. Elő kell készíteni a belső rendszereket - IT, a pénztárrendszert, az üzleti partnerek közötti megegyezést stb. Ezért nem lenne jó, ha az említett törvény is bekerülne ebbe a folyamatba. Ráadásul az első negyedév már csaknem letelt. A szerződéseket aláírtuk, az üzleti feltételekben megegyeztünk, és 2008. VI. 1-jével életbe lépne az a törvény, amely mindezt megváltoztatja? Nem sportszerű félidőben megváltoztatni a feltételeket. A törvényt el fogják fogadni. A mi véleményünk viszont az, hogy a hatályba lépését 2009.1. 1-jére kellene változtatni, hogy komolyan fel tudjunk rá készülni. Ez az időpont nagyon fontos. Ön szerint bekapcsolódik az Európai Bizottság a törvény körüli vitába? Megismétli magát a történelem? Feltételezzük, hogy a törvény jóváhagyása után az Európai Bizottság megvizsgálja, hogy megfelel-e minden előírásnak, főként, megfelel-e a konkurens területekre és az egyenlő jogokra vonatkozó európai szabályoknak. BP-8-11000
